„A nagy borítékban sok kisebb boríték, valamennyi megcímezve, mind ellátva szükséges postabélyeggel. A kis borítékok mindegyikébe beletéve »Vojnich Oscar« címeres névjegye, rajta az írása »meghalt«. Utána pontok következnek a hely és dátum számára. A meghalt szó annak az országnak a nyelvén van írva, amelybe a boríték küldendő.”

Vojnich Oszkár halála és végrendelete. In: Az Est, 5. évf. 120. sz. (1914. május 22.), 3. – Törzsgyűjtemény

„Vojnich Oszkár egyike volt a legértékesebb embereknek, akikkel földi életünkben találkozhattunk. A sors megadott neki mindent, ami egy emberi életet fényessé és élvezetessé tehet: adott neki előkelő nevet, nagy gazdagságot, férfiasan szép külsőt, megkapóan rokonszenves modort, testi ügyességeket és lelki kiválóságokat. A veleszületett nagy lelki tisztasága, nemes érzékenysége, jellemének bizonyos altruista vonásai és melankóliája tartózkodóvá és magába vonulttá tették. Kerülte a nyilvános szereplést, némileg a társasélet zavaros lármáját is, egészen a lelki kultúrájának élt, lovag volt a szó legnemesebb és legönzetlenebb értelmében […] Természetimádása és a fizikai veszedelmekben való férfias gyönyörködése nagy utazót és nagy vadászt csinált belőle. A szenvedélye pedig íróvá és költővé avatta.”

Hg. F. [Herczeg Ferenc]: Vojnich Oszkár. In: Uj Idők, 20. évf. 23. sz. (1914. május 31.), 603. – Törzsgyűjtemény

„Midőn utamról tett feljegyzéseimet a nagyközönség elé bocsájtom, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az alábbiakban csak az egymásutáni benyomásoknak engedtem, ennek folytán ne keressenek naplómban rendszert.
Éjszak-Amerikáról tudomásom szerint mindeddig nem jelent meg illusztrált magyar munka. Amíg érdemesebb mű e hiányt pótolni nem fogja, talán az én szerény naplójegyzeteim is tesznek némi szolgálatot az érdeklődőknek.”

Dr. Vojnich Oszkár: Budapesttől Sitkáig (Alaska). Úti leirások, Budapest, a Szerző saját kiadása, 1894, [6.] – Törzsgyűjtemény

„… mégis érdemes lenne keresni és kutatni, amíg valami határozott fölfedezés ellent nem mondana a föltevésnek, hogy a mangar és magyar egy forrásból eredhettek!”

Vojnich Oszkár: Séták a nagyvilágban, A mangar néptörzs Nepálban, Körösi Csoma Sándor sírhelye Darjelingben. In: Uj Idők, 18. évf. 31. sz. (1912. július 28.), 120. – Törzsgyűjtemény

„Belefényképeztem [a kráterbe], de sajnos füstnél egyebet meg nem örökíthettem gépem segítségével. S nem is volt idő, hogy kedvezőbb alkalomra várjak, mert vezetőim sürgették, hogy térjünk vissza, nehogy utolérjen egy eltévedő kődarab. Vártam aztán egy ideig a szél fordulását, de eredmény nélkül. Amint azonban leszállottam a hegycsúcsról, észrevettem, hogy a bennünket megzavaró párák csak néhány méternyi magasban úsztak s így, a nagyobb távolságból lekaptam a kitörés képét. […] Március 17-én és 18-án, verőfényes időben órákon át élvezhettem a Vesuvio hatalmas játékát. A biztos veszedelem körén kívül állottam, körülbelül százhetven-száznyolcvan méternyire magától a krátertől, mégis néhányszor kereszttűzbe jutottam. Egy jókora csomó lávát alig négylépésnyire tőlem dobott a kitörés ereje…”

V. [Vojnich Oszkár]: Séták a nagyvilágban. A Vesuvio. In: Uj Idők, 12. évf. 15. sz. (1906. április 8.), 346. – Törzsgyűjtemény

„[1906. augusztus] 16-án este tíz óra tájban érkeztünk a Tofuától 54 tengeri mértföldre fekvő Honga-Tonga [Hunga-Tonga] szigethez. […]
A feltámadt jó széllel csakhamar horgonyt vetettünk a két Honga-sziget közt.
A két sziget vulkanikus eredetű. Mindkét sziget partja meredek lávarétegekből és egyéb vulkanikus termékekből van.
Honga-Tonga [!] sziget partján, a két sziget közti csatornában a hullámok a lávából óriási kavicsokat formáltak. Itt kötöttünk ki.
Egyik hajósunk hasonló meredek, hullámjárta partvidékről származván, igen értett az ilyen körülmények közt való partra szálláshoz. Közel evezett a parthoz, bevárta az alkalmas alacsonyabb hullámot, ennek a hátán a megfelelő magasságú kőtorlaszig evezett. Egy utas kiugrott. A kísérletet annyiszor ismételte meg, amíg mindhármunkat partra nem tett. De így is csak térdig vizesen értük el a szárazföldet.” 

Vojnich Oszkár: Utazás Oceánia tűzhányói közt. In: Földrajzi Közlemények, 35. kötet, 10. füzet (1907. december), 448. – Törzsgyűjtemény

„Augusztus 21-én délután a tengeralatti vulkán újabb kitöréséről hoztak hírt a szállodába. Hogy erről meggyőződjek, kocsin a sziget ellenkező hosszoldalán fekvő kilátóhelyre siettem. Egy órai megfigyelés alatt 13 kitörést láttam délkeletnek. Úgy a kitörések közötti időköz, mint a kitörések nagysága változó volt. […] A felszálló füst hol egy, hol kettő, öt, sőt egy ízben hét füstoszlopból állott. Tekintve a nagy távolságot, a füstoszlopok kiinduló pontját nem lehetett látni és így nincs kizárva, hogy az egy kráterből fellövellt füst csak később oszlott meg, habár ennek ellene szól a füstoszlopoknak egymástól való nagy távolsága.”

Vojnich Oszkár: Utazás Oceánia tűzhányói közt. In: Földrajzi Közlemények, 35. kötet, 10. füzet (1907. december), 449. – Törzsgyűjtemény

„A [Savai’i] sziget belsejében, becslés szerint mintegy 20 km-re fekvő kráterből a láva régibb lávatakaró alatt elrejtve érkezik a tenger partjára és ott egyszerre tör elő. A forró láva és a tenger érintkezésénél áthatolhatatlan hófehér gőzoszlop kél szárnyra. A bodros gőzfelhő lábánál, mintha kikötőváros állana lángokban, haragos vörös lángnyelvek futkosnak. A gyorsan lehűlt láva helyenkint robbanásszerűen repül fel és fekete folt gyanánt jelentkezik hófehér környezetben. Virradatkor a tűzfény elhalványul, átcsap rózsaszínbe, végül már csak helyenként villanik meg a gőzburokban. […]
Másfél órai járással egy kiugró dombhátról megpillantottuk a krátertől északkeletnek folyt egyik széles lávaágat és a tengerbe szakadó új lávafolyás füstjét. Az utolsó félórában az erdőszélen vivő gyalogösvényről már a tűzhányó közelében jártunk. […]
A kráter belső szélén felállított fényképező készülékkel több időfelvételt tettem, de úgy látszik, hogy a felszálló forró levegő a filmeket tönkretette.” 

Vojnich Oszkár: Utazás Oceánia tűzhányói közt. In: Földrajzi Közlemények, 35. kötet, 10. füzet (1907. december), 450‒453. – Törzsgyűjtemény

„Amidőn ezen idézetekből összeállított s kis részben saját tapasztalataimból merített adatokat a nyilvánosság elé bocsátom, tisztán a nemes irányban gyakorolt vadászsportot akarom szolgálni és a trópusra készülő fiatal magyar vadásztársakat irányítani. […]
Afrika, British-India és Ceylon azon vidékeinek vadászviszonyaival foglalkozom, amelyeket már felkerestek európai vadászok. Csak hozzávetőleg érintem Burmát, a malája félszigetet, Siamot [Maláj-félszigetet, Sziámot] és a hollandus fennhatóság alatt álló kelet-indiai szigeteket, hogy az említett területeken honos veszélyesnek nevezett nagyvad […] vadászatát ösmertessem. Ezenfelül a krokodilus vadászatát is jónak láttam a sorozatba felvenni, habár ez nem tartozik a veszélyes vadak közé. […]
[…] hiszem, hogy hézagpótló dolgot végeztem, s ha ezzel irányt mutatnék a nálamnál nagyobb gyakorlati tudással bíró vadászainknak arra, hogy irodalmilag alaposabban foglalkozzanak a fölvett kérdéssel, örömöm telnék a végzett munkában.”   

Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra: idézet hires vadászok könyveiből: vonatkozással csakis Afrikára, British Indiára, Burmára, a Maláji félszigetre, Ceylonra és a hollandus fennhatóság alatt álló kelet-indiai szigetekre, Budapest, Singer és Wolfner, 1914, 5, 7. – Törzsgyűjtemény

„Közeledő ladikomat a házijog sérthetetlenségének tudatával fogadt[á]k, a legalantabb ülőkhöz negyven lépésig juthattam. Egy sor madár fölött nagy jeges sirály leselkedett. Félretettem puskámat és fényképező készülékemmel vettem madaraimat célba. Mire elkészültem fölvételeimmel, sirályom szárnyra kelt, odagyújtottam neki, de nagyon távol volt, alig érhette sörétem. Lövésemre csak kisebb része szállt föl a madaraknak, amelyek rövid kóválygás után helyökre visszaültek. Csónakosaimnak intek, hogy visszafordulhatunk, ezek bámészkodva kérdik, hogy nem lövök-e a madarakra? »Itt nem« válaszolom. »És más turisták« kérdem, »hogy szokták?« »Kérem, közéjök lőnek ültükben és még csak föl sem veszik a hulló zsákmányt.«
Azt, hogy egy szenvedélyes lövő a madárhegyről gyorsan húzódó madarakra puskáz, értem, kitűnő alkalom ez az ügyesség fejlesztésére, de azt a turistát, aki a fészke körül magát otthonosan érző szerencsétlen madársorok közé lő, el nem bocsájtanám Spitzbergenről, amíg alapos leckét nem kapott.”

Vojnich Oszkár: A Spitzbergen szigeteken. Vojnich Oszkár úti naplójából. In: Uj Idők, 4. évf. 45. sz. (1898. november 6.), 410‒411. – Törzsgyűjtemény

„Nevezetes, hogy elefántra akkor sem lőtt, ha hatósági engedélye volt rá. Egyszer elejtett egy díszpéldányt, de mikor előtte hevert a gigantikus holttest, a vadásznak kétségei támadtak az iránt, szabad-e merő szórakozásból ilyen évszázadra teremtett, hatalmas életet kioltani? Azontúl leginkább csak nagyragadozókra ment.”

Herczeg Ferenc emlékezései. A gótikus ház, Budapest, Singer és Wolfner, 1939, 165. – Törzsgyűjtemény

„[Vojnich] Elmondta, hogy szívéből megunta Európát. Megunta a modern érintkezési módokat a társaságban, az őszinteség teljes hiányát, a konvencionális hazugságokat, a tettetést, no meg a rafinált élvezeteket. Mindezek untatják ‒ mondá ‒, és kimerítik az idegeit.
Aztán némi csekély szünet után hozzátette, hogy valami igazabb, természetesebb, egyszerűbb, de mégis föltétlenül gyönyörűbb élet és környezet után vágyik, az után kutat és járja a világot már évek óta. Ilyen helynek kell valahol lenni a föld valamely elrejtett sarkában. Hol lehet a világnak ez a boldog pontja? Ezt szeretném én még megtalálni!” 

Gubányi Károly: A real-gentleman. Emlékezés egy magyar utazóra. In: Uő: Tengerentuli történetek, Budapest, Singer és Wolfner bizománya, 1915, 88‒89. – Törzsgyűjtemény

„Valami tépelődő nyugtalanság hajtotta távoli óceánok és őserdők felé. Lehet, hogy a trópusi éjszakák csillaghieroglifáit betűzve a saját életrejtélyének megoldását kereste… Időközönként váratlanul megjelent megint közöttünk, új benyomásokkal, ismeretekkel, emlékekkel gazdagon. Magányos bolyongásain csodálatosan megérett, elmélyült, megnemesedett a lelke. Vojnich Oszkár íróvá, költővé, bölcselkedővé lett. Egy-két napig velünk volt, újból összemelegedett a régi barátaival, de midőn látszólag a legjobban érezte magát, váratlanul felkelt, nyújtotta kezét, és az ő melankolikus mosolyával mondta: »Holnap utazom – Ausztráliába…«”

Herczeg Ferenc: Arcképkísérlet bajsai Vojnich Oszkárról. Kézirat a Szabadkai Történelmi Levéltárban. Közli Székely Tibor: A világjáró vadász. (Vojnich Oszkár élete és munkássága), Szabadka, Veljko Vlahović Munkásegyetem, 1980. (Életjel Miniatűrök 34.), 46. – Törzsgyűjtemény (Szinte ugyanezzel a szövegváltozattal Polgárdy Géza: Vojnich Oszkár, az elfelejtett utazó. In: Földgömb, 23. évf. 8. sz. (2005), 66. – Törzsgyűjtemény)