Babits Mihály 1940. március 30-án vette át a bergamói hercegtől az 1937–38–39. évi San Remo-díjakat, a „Premi di San Remó”-t, melyet ez alkalommal összesen 33 díjazott kapott. A Babitsot laudáló köszöntésekben a lírikus és epikus életműről szóló értékelés, az európai irodalom történetét megíró esszéistának szóló tisztelet és a Divina Commedia-fordítás méltatása egyaránt szerepelt – az utóbbi kapcsán hangsúlyozva: Babits munkája igazi kapocs az olasz és magyar kultúra között.
A díjkiosztó ünnepséget és Babits megérkezését, felolvasását több fénykép is a megörökítette.
Babits májusban az Esti Magyarországnak nyilatkozza olaszországi útjáról:
„Én az olasz kultúra külföldi terjesztéséért, a magyar Dante-fordításért kaptam a díjat. Ugyanekkor díjat kaptak olasz költők, festők, szobrászok és zenészek is. A díjkiosztás alkalmával leplezték le az egyik kitüntetett szobrász legújabb alkotását, és bemutatták a díjnyertes zeneműveket […]. Felejthetetlen az a fogadtatás, amiben az olaszok részesítettek. Feleségemmel és kislányommal tettem meg az utat, és négy hétig voltam Olaszországban. Rajongó szeretettel vettek minket körül, a magyarság képviselőit szerették, ünnepelték bennünk. Nagyon szép időnk is volt. […] Nagy út volt. Sokszor az volt az érzésem, hogy röviddel nagy betegségem után erőmön felüli feladatra vállalkoztam ezzel az úttal. De megérte.”
Babits nyilatkozata az olaszországi útról. Esti Magyarország, 1940. május – Törzsgyűjtemény
Babitsék a San Remo-díj átvételét követően néhány napot Bordigherában töltenek. E kirándulásról Török Sophie több felvételt is készített.
Hazatérve Brissagóban meglátogatják még Babits barátját, Szilasi Vilmos filozófust és családját, ahol Babits súlyosbodó betegségének tünetei újra jelentkeztek.
Április közepén térnek haza Budapestre, Attila utcai lakásukba. Ez volt Babits Mihály utolsó útja külföldön.
Rózsafalvi Zsuzsanna
