Az első magyar film, „A tánc” képes dokumentumai

2021. április 29. 18:00 - nemzetikonyvtar

Egy 120 évvel ezelőtti vetítés az Uránia Magyar Tudományos Színházban

A tánc világnapja és A magyar film napja alkalmából

120 évvel ezelőtt, 1901. április 30-án Pekár Gyula ezekkel a szavakkal kezdte a táncról szóló előadását az Uránia Magyar Tudományos Színházban:

„Szokatlan vendég kopogtat ma este e színház ajtaján, mely a kilenc görög múzsa legtudósabbikának, Urániának a hajléka. A komoly Uránia csodálkozva néz a jövevényre: nem földi lakó az, egy lenge géniusz, ki antik öltönyének redői közt lantot tart s lejtve libben eléje. Imígyen szól, szinte szomorúan:
– Ösmersz-e még engem? Múzsa vagyok én is, egy a kilenc közül, a legjátszibb: a Tánc, s jövök a legkomolyabbhoz. Terpsichore jön látogatóba hozzád, Uránia!”

Pekár Gyula: A táncz. Történeti tanulmány három szakaszban. Először adatott az „Uránia” magyar tudom. színházban 1901.ik évi április hó 30.án, Budapest, Az Uránia Magyar Tudom. Színház R.-T. kiadása, 1901. – Színháztörténeti és Zeneműtár

Pekár Gyula: A tánc. Színlap – Színháztörténeti és Zeneműtár, Uránia kötetes színlapok

E szellemes korabeli bevezetés után most mégis egy gyakori tévhitet kell eloszlatni: megnyitásakor az Uránia mai fogalmaink szerint nem volt önálló mozi, és nem volt színház. A film és a színjátszás az előadások alátámasztását, illusztrálását szolgálta.

Uránia. Az Uránia Magyar Tudományos Színház Közlönye, 1899. november – december, 1. szám. Címlap – Törzsállomány

Az 1899-ben berlini és bécsi mintára a tudomány népszerűsítésére létrejövő színház, már vetített képekkel, később a mozgókép segítségével mutatott be előadásokat a kor kiváló tudósai és szakemberei közreműködésével. Az első előadást 1899. november 9-én a földrajztudós Cholnoky Jenő tartotta Küzdelem az éjszaki pólusért címmel. Az akkor elismert fizikus, Klupathy Jenő vagy a híres csillagász, Kövesligethy Radó is tartott előadást.

Cholnoky Jenő: Küzdelem az Éjszaki pólusért. Színlap – Színháztörténeti és Zeneműtár

Már korábban, 1897-ben, az Operában is volt egy kísérleti előadás: Kirándulás a Holdra. Később, több más mellett talán A tánc volt az egyik legkedveltebb, ezt tekintik az első magyar filmnek is.
A létrejövő tudományos színház mellett az anyagi és egyéb feltételeket az „Uránia Magyar Tudományos Színház-Egylet R.-T.” biztosította, létesítéséhez részvényeket jegyeztettek. A társaságot – melynek 100.000 korona részvénytőkéje volt – Molnár Viktor vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos, Várady Gábor országgyűlési képviselő, Kövesligethy Radó egyetemi tanár és Somogyi Nándor művészeti és irodalmi vállalkozó alapította. A tudományos és művészvilág és a magyar közélet színe-java mellett gyárosok, bankárok, vállalkozók is megtalálhatók a pártoló, illetve az igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok között. Színvonalas folyóirata is volt, az Uránia, amely az Uránia Magyar Tudományos Egyesület Közlönyeként fontos közművelődési szerepet töltött be, írásaival jól kiegészítette a patinás, 1869 óta töretlenül létező Természettudományi Közlönyt.

Molnár Viktor. Erdélyi fotó. 1910. KA 4389/1 – Színháztörténeti és Zeneműtár

Bár az Uránia a tudományos ismeretterjesztés nagy vállalkozása volt, emellett azért kisebb színi előadásokat is tartottak néha, s Beöthy Lászlónak, a kiváló színházi embernek, színigazgatónak és a vele is kapcsolatban álló Leszkay Andrásnak köszönhetően két ma is ismert híresség egyik első európai fellépése e szép moreszk palota falai között történt. Az egyik híresség a japán társulatával fellépő Szadajakko (Sada Yacco), a másik pedig, akinek, bátran mondhatjuk, itt indult el a világkarrierje, az amerikai Isadora Duncan.
Itt vetítették le az első, némileg megkomponált, híres színészek közreműködésével készült rövidke, kis, különálló jelenetekből álló filmet, A táncot 1901. április 30-án, melynek szövegét Pekár Gyula írta, a 24 mozgófényképet Zitovszky Béla, az Uránia fényképésze vette föl az épület tetején.

Pekár Gyula A táncz. „Szatírikus csárdás. Táncolják: Niké Lina, Vendreyvel, Berzétey Ilona Hegedűssel, Bosnyákné Szerémivel.” In. Vasárnapi Ujság, 1901. 48. évfolyam, 17. szám, április 28., 281. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A magyar tájakról készült, még megkomponálatlan felvételek azonban megelőzték ezt, mégis A tánctól számítják a magyar némafilm kezdetét, s ekkortól magyar forgatócsoportok gyakrabban készítettek filmeket az Uránia egyes tájakat, népeket bemutató előadásaihoz.
Pekár Gyula még jó pár előadással színesítette a tudományos népszerűsítő előadásokat, többek közt ő búcsúztatta az elmúlt száz évet A XIX. század címmel.

Pekár Gyula: A XIX. század. Színlap – Színháztörténeti és Zeneműtár

Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára – újabban Színháztörténeti és Zeneműtára – őriz egy kis nyomtatott szövegéből és fényképekből összeállított bársonykötésű, selyemmel borított, külsőre igen díszes, csatos albumot. Az album Pekár Gyula A táncz című előadásából az Uránia vezetőjének, Molnár Viktornak készült.

A továbbiakban részleteket közlünk az albumból, melyek alapján némiképp elkezelhetjük, milyenek is lehetettek az eredeti filmrészletek.

„Salome még csak nem is bűnös, – hisz nem tudja, mit tesz… Csak szerelmes mosollyal bámul a Keresztelő levágott fejére. – Vajon milyen lehetett a tánca? Pozitív adat híján itt csak a költői képzelem segíthet rajtunk: egyik legnagyobb és legszebb művésznőnk alakító képzelme, kinél senki jobban vissza nem tudta adni a Salome veszedelmes, öntudatlan báját. Kérjük meg őt, táncolja el nekünk Heródiás lányának a táncát.
(A Salome táncának mozgófényképei.)”

Pekár Gyula: A táncz. Történeti tanulmány három szakaszban. Először adatott az „Uránia” magyar tudom. színházban 1901.ik évi április hó 30.án, Budapest, Az Uránia Magyar Tudom. Színház R.-T. kiadása, 1901. – Színháztörténeti és Zeneműtár

„A leghíresebb Pavane-dallam volt a XVI. században a „Belle, qui tiens ma vie”… kezdetű; lássuk erre a régi dalra a pávatáncot a maga igaz valóságában.
(A „pávatánc” mozgófényképei.)”

Pávatánc – Színháztörténeti és Zeneműtár

„De a spanyolok mellett nem szabad megfeledkeznünk az akkori egyik legdivatosabb táncról, az ősrégi allemande-ról, melyet még renaissance landsknecht-jeitől tanultak a franciák. Németesen nehézkes, de bravúrral és jókedvvel teli, s érdekesen rí ki ebből a szertartásos világból.
(Az „allemende” mozgófényképei.)”

„E képen előttünk nyilván olasz zsoldosok dőzsölnek s a korcsmáros-leány tartantellára áll fel. A legenda azt mondja, hogy a dél-olaszok annak a csúnya póknak a marásától akarnak e tánc eszeveszett hevében gyógyulni. Nem tudjuk, de amilyen szerelmes mámor a tarantella, azt hisszük, hogy ha meg is gyógyultak a pók marásától, csak annál betegebbek lettek egy másik méregtől: az édes nápolyi szerelemtől. Lássuk hát ezt a szilaj tarantellát…
(A „tarantella” mozgófényképei.)”

„Maga XIV. Lajos a polgárság köreibe száműzi a régi pávatáncot s helyébe a courante-ot, a menuet anyját teszi meg első udvari táncnak: a napkirály a legjobb courante-táncos, senki se tudta úgy kifejezni ennek a spanyolos udvariasságát, az epedő bájt, örömteli szenvedélyességet, mint ő. Lássuk…
(A „courante” mozgófényképei.)”

„A menuet a legszebb tánc, – a francia géniusz örökké üde, örökké illatos rokokó virága…
(A menuet mozgófényképei.)”

Menuet – Színháztörténeti és Zeneműtár

„…elbájolják Európát a messze kelet franciáinak, a japáni nőknek a tánca. Idegen nekünk a tokiói Terpsichore, de sok édes és gyermeteg báj van e pici bábú leányokban. Láttukra a párizsi nők elösmerték, hogy a japáni muszmék még náluk is különbek…
(A „japáni-tánc” mozgófényképei.)”

„És mindezek után végül a magyar ifjúsághoz szólanánk, melynek jó része, fájdalom, már csak a falat támasztja, a mamák haragos tekintete alatt. Urak! – egy kis több tánckedvet és mindenekfelett több magyarságot a bálban! Az a vad „káposztataposás” és üvöltő ugrándozás, ami ma csárdás név alatt járja, se nem magyar, se nem tánc. És nem a nők a hibásak, – ők mindig úgy fognak táncolni, – már legalább a bálban! – ahogy a férfi akarja… Jusson eszükbe urak, amit Csokonai mond, hogy az igazi nemes magyar tánc a lassú, nem pedig a szapora friss, mely nyilván tót eredetű és mindenben ellenkezik a magyar ember „ázsiai gravitásával és méltóságával”… No urak, ha nem hiszik, lássák, hogy mi lett ebből az ázsiai gravitásból, micsoda ázsiai vadság a mai csárdás. Lássuk, hogy hogy nem kell csárdást táncolni…
(A „modern csárdás” mozgófényképei.)”

„De ha már ezt láttuk, most már azt is nézzük meg, hogy mi az igazi magyar tánc. Nem báli parketten s nem urak járják ezt, hanem a magyar anyaföldön azok, akikben még hamisítatlan a fajunk: a nép. Mint mindenben, úgy a táncban is a néphez térjünk vissza, ha magyarok akarunk maradni, a néphez, mely jó és rossz időben örök hű bástyája vala nemzetünknek, s melynek kebelében a szabadság géniuszával védettem élnek még együtt a múzsák, s köztük a lengelábú, lejtő Terpsichore is.
(Az „igazi csárdás” mozgófényképei.)”