Nyaralásra fel! 1. rész

2021. április 15. 07:30 - nemzetikonyvtar

A magyar idegenforgalom plakátokon az 1880-as évektől az 1940-es évek közepéig

A plakátművészet kettősségét a megrendelői célszerűség és a művészi kifejezésmód adja. A képes plakát a kor lenyomata, művészi és társadalmi értelemben is. Az alkalmazott kifejezésmódban tetten érhetőek az éppen uralkodó stílusok, divatok. Igaz ez sorozatunk főszereplőire, az idegenforgalmi plakátokra is.
Az idegenforgalom tömegek különféle úti cél felé indított utazását jelenti, ahol a résztvevők csak átmenetileg tartózkodnak egy adott helyen, és ott fogyasztóként különböző szolgáltatásokat is igénybe vesznek. Bár a téma gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális vetülete is figyelemre méltó, ám plakátokból válogató sorozatunk mégis leginkább arról kíván keresztmetszetet mutatni, hogy itthon a különböző korszakokban hogyan látták és láttatták Magyarország szépségeit, és hogyan próbálták konkrét célpontok felkeresésére rávenni a hazai és a külföldi utazóközönséget.

„Az ember nyugtalan teremtmény, s időnként racionálisan nem megmagyarázható indokok alapján mennie kell. Valahová. Ha jó neki, ahol van, azért. Ha nem, azért. Utaznia kell. Hisz ebben a menekülésben van az ő szabadsága.”

Jász Attila: Utas és holtidő avagy a menekülés szabadsága [Az út visszafelé]. Részlet. In. Kalligram, XIV. évf., 2005. szeptember–október

Az utazási szándék megvalósulásának egyik feltétele a rendelkezésre álló szabadidő. Ennek első lépcsőfoka volt, hogy az országban 1891 óta munkaszüneti nappá vált a vasárnap. Ekkoriban statisztikailag Magyarország célpontjai közül a legtöbb utazó Budapestet kereste fel, de leginkább csak ügyintézés miatt, illetve vásárok kapcsán érkeztek. Bársony Oszkár szakíró az 1885-ben rendezett Országos Általános Kiállítást tekinti a magyar idegenforgalom születésének. Ennek a rendezvénynek a hirdetésére készült el az első magyar grafikai plakát is, Benczúr Gyula munkája.

pkg_1914e_0026_opti.jpg

Benczúr Gyula: Országos Általános Kiállítás (1885). Grafikai plakát. Jelzet: PKG.1914e/26 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Tizenegy évvel később a millenniumi ünnepségek vonzottak ismét tömegeket Budapestre. Az elszállásolások, élelmezések megszervezéséről elsősorban az erre a célra létrehozott Millenniumi Utazási és Ellátási Vállalat gondoskodott.

pkg_1914e_0403_opti.jpg

Wernis: Millennium Utazási és Ellátási Vállalat (1896). Jelzet: PKG.1914e/403 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az idegenforgalom másik feltétele a közlekedés. A vasút fejlesztése Magyarországon a dualizmus idején vált hangsúlyosabbá.

pkg_1914e_0182_opti.jpg

Kovács K.: Különvonatok a Balatonra (1904). Jelzet: PKG.1914e/182 Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Önmagában is élményt jelentett a hajóval való utazás. Az 1895-ben alakult Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság menetrend szerinti személyszállító hajójáratokat üzemeltetett a Dunán a Tiszán és a Száván.

pkg_1914e_0507_opti.jpg

Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság (1898). Jelzet: PKG.1914e/507 Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az első világháború előtt csak a jómódú polgárok számára volt elérhető a nyaralás, ami ekkoriban még főként a gyógyvizes fürdők és a hűvös időjárású hegyvidék felkeresését jelentette. Az 1891-ben önállósult Magyar Turista Egyesület, 1913-tól pedig Magyar Turista Szövetség néven működő szervezet célja az volt, hogy az utazóközönség minél inkább ismerje meg és fedezze fel Magyarországot, de a legkedveltebb úti cél a paletta színesítésének kísérlete ellenére továbbra is a Tátra maradt.

pkg_1914e_0598_opti.jpg

A Magas Tátra (1909). Jelzet: PKG.1914e/598 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Népszerűek voltak az infrastrukturálisan fejlett külföldi nyaralóhelyek is, ahol lehetőség volt a magaslati levegőn való rekreáció mellett például az akkoriban divatos különféle diétás és sportkúrákat is kipróbálni.

pkg_1914e_0041_opti.jpg

Bíró Mihály: Tobelbad (1912). Jelzet: PKG.1914e/41 Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Ekkoriban a tehetősebb polgárok számára képtelenségnek tűnt a városban tölteni a nyarat, a legforróbb nyári hetekben tömegesen kiköltöztek hát a természetbe. Kezdetben még nem a fürdés, sokkal inkább a jó levegő, a táj szépsége és a társasági élet miatt. Az első művészeti irányzat, amely jelentősen hatott a plakátművészetre, így az idegenforgalmi plakátokon is tetten érhető, az 1900-as évek elejét meghatározó szecesszió, amelynek jeles képviselői Faragó Géza és Bíró Mihály voltak. Ebben az időszakban még nem volt jellemző a szervezett idegenforgalmi kampány: a plakátok kiadói, közreadói leggyakrabban maguk a reklámozott üdülőhelyek tulajdonosai, illetve az utazási lehetőségeket hirdető járműtársaságok voltak.
1916-ban megalakult a Budapesti Idegenforgalmi Hivatal, de a világháborús évek, illetve az 1920-as trianoni békediktátum utáni kétharmados területvesztés gyökeresen megváltoztatták a magyarországi idegenforgalom helyzetét. Az üdüléseket hirdető korai plakátokon gyakran megjelenő jelentős turisztikai célpontok – a főváros és a Balaton kivételével – elvesztek. Többek között külföldre, a határokon túlra kerültek az adriai tengerpart, a Tátra hegység és a nagyvárosok (például Kolozsvár, Nagyvárad, Kassa, Pozsony), valamint a felvidéki és erdélyi fürdőhelyek és szanatóriumok is.
A korábbi kedvelt magyarországi nyaralóhelyeiket felkereső magyarok nagy része Trianon után ugyanoda, mégis már külföldre utazott, így az egyébként is külföldön nyaralók költekezésével összeadódva az országból kiáramló pénz nagy veszteséget jelentett.

pkg_1927_0194_opti.jpg

Hollós Endre: Stary Smokovec (1927). Jelzet: PKG.1927/194 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Ennek felismerése a belföldi turizmus fejlesztése és a „Nyaraljunk itthon” kampány elindítása, valamint a külföldiek Magyarországra csábítása felé irányította a szakemberek figyelmét.
Az 1920-as évek közepétől a 40-es évekig tartó időszak plakátművészetében – bár megfigyelhető a szecesszió modernizált továbbélése, a neoklasszicizmus és a népművészet hatása (sőt, a különféle stílusok keveredése is) – a korszak művészi hatását leginkább a geometrikus tervezési módon alapuló konstruktivizmus és a Bauhaus (neves képviselői Berény Róbert, Bortnyik Sándor grafikusok), valamint az ezzel párhuzamosan hódító látványos art deco irányzatok adták (a plakátművészetben képviselője Bottlik József). Erre a korszakra tehető a klasszikus idegenforgalmi plakátok elterjedése. A téma legjelentősebb művészei ekkoriban Konecsni György és Molnár C. Pál voltak.
1928-ban megalakult az Országos Idegenforgalmi Tanács, és megkezdődött a tudatos turizmusfejlesztés. A hazai utazóközönséget levelezőlapokon, aprónyomtatványok és plakátok felületén, újságok hasábjain, a rádió és később a filmhíradók segítségével is igyekeztek megszólítani. A mozgósítást segítette a napi 8 órára csökkentett munkaidő, illetve a néhány napos nyári fizetett szabadság bevezetése is. A külföldieknek szánt, különféle világnyelveken kiadott „országimázs” plakátokon az egyes célpontok mellett megjelenik az utalás a magyar népi kultúrára, ami leggyakrabban az egyes vidékekre jellemző (autentikus vagy sok esetben stilizált magyaros) népviselet ábrázolásában érhető tetten.

pkg_1931_0128_opti.jpg

Mallász Gitta: Hongrie (1931). Jelzet: PKG.1931/128 Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A magyar idegenforgalom fellendítéséhez egyrészt alternatívát kellett találni a régi célpontok pótlására, másrészt új úti célokat kellett kijelölni és ezek infrastruktúráját fejleszteni, illetve vonzó programok szervezésével csábítani az utazókat. A külföldre került nyaralóhelyek pótlására a Balaton tűnt kézenfekvő megoldásnak.

pkg_1931_0134_opti.jpg

Bánhidi Andor: Balaton Plattensee-Ungarn (1931). Jelzet: PKG.1931/134 Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A hegyek elvesztését a Mátra és a Bükk felfedeztetésével próbálták orvosolni. Lillafüredet a fényűző Palota Szálló avatása után konkrétan a Magyar Tátra központjaként kezdték emlegetni.

Új célponttá vált az addig kevéssé látogatott Hortobágy, ahol 1927-re már – a kényes igényeknek is megfelelő – csárda várta a látogatókat.

pkg_1931_0112_opti.jpg

Fery Antal – Konecsni György: Hungary (1931). Jelzet: PKG.1931/112 Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A fővárost gyógyfürdőinek fejlesztésével és a „Budapest fürdőváros” szlogennel és koncepcióval igyekeztek népszerűsíteni.

pkg_1931_0113_opti.jpg

Konecsni György: Budapest (1931). Jelzet: PKG.1931/113 Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár 

A Budát és Pestet összekötő Duna, a Lánchíd, a Hősök tere, a Parlament épületének reklámja mellett fesztiválok, rendezvények nemzetközi találkozók szervezése tette még vonzóbbá a magyar fővárost.

pkg_1931_0131_opti.jpg

Molnár-C. Pál: Festival (1931). Jelzet: PKG.1931/131 Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár 

Felismerve és segítve a szélesebb társadalmi rétegek utazási igényét, a különféle menetdíjkedvezmények a kevésbé tehetősek számára is lehetővé tették az utazást.

pkg_1932_0028_opti.jpg

Molnár-C. Pál: MÁV utazási kedvezmények (1932). Jelzet: PKG.1932/28 Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Magyar Államvasutak „filléres gyors” akciót indított egy-egy rendezvény meglátogatására, a Budapesti Helyiérdekű Vasutak pedig 1926-ban „Nézze meg Budapest környékét” címmel kampányolt, amelynek részeként utazási tippeket tartalmazó füzetet adott ki, illetve jelentős kedvezményeket biztosított a Budapest környéki utazásokra.

pkg_1926_0361_opti.jpg

Basch Árpád: Nézze meg Budapest környékét (1926). Jelzet: PKG.1926/361 Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az idegenforgalom helyzete a közéleti szereplőket is foglalkoztatta. A Nyugat folyóirat 1932 decemberében idegenforgalmi konferenciát rendezett. Móricz Zsigmond itt fogalmazta meg, hogy az utazás akkorra már „tömegjárvánnyá” vált. A konferencián problémaként vetették fel a Magyarországon meghonosodott rövid nyaralószezont, amely július végével már véget is ér. Ennek kompenzálására az utazási célpontok igyekeztek a különböző évszakokban náluk töltött idő változatos programlehetőségeit is megmutatni.

pkg_1939_0291_opti.jpg

D. Szabó István: Budapest télen (1939). Jelzet: PKG.1939/291 Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A magyarországi idegenforgalom a két világháború közötti időszakban 1937-re ért a csúcsra: ebben az évben 220 ezer magyar utazott külföldre, 380 ezer külföldi érkezett Magyarországra és körülbelül egymillió magyar állampolgár kapcsolódott be a belföldi turizmusba.
A második világháború idején a bécsi döntések nyomán megjelentek a visszatért területek beutazására invitáló plakátok.

pkg_1939_0288_opti.jpg
Konecsni György: Jöjjetek a Felvidékre és a Kárpátokba! (1939). Jelzet: PKG.1939/288 Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

1942-től 1945-ig az idegenforgalmi plakátok sokszínűsége fokozatosan eltűnt, ebből az időszakból már csupán néhány gyógyfürdő reklámja maradt az utókorra.

E. Mester Magdolna (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A sorozat további részei: 2. rész; 3. rész; 4. rész

Felhasznált irodalom:

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr5316499874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása