A kabátos ember

2021. október 05. 06:00 - nemzetikonyvtar

170 éve, 1851. október 5-én született Ditrói Mór színész, rendező, színigazgató

„Ditrói erős egyéniség volt. Önálló utakon járt. Akaratának érvényesítésében az erőszakosságig erélyes, kitűnő szemű, önérzetes és heves természetű.”

Janovics Jenő: A Farkas utcai színház, Budapest, Singer és Wolfner, 1941, 180. (A magyar irodalom jelesei) – Törzsgyűjtemény

Hasonlóan jellemzi Ditrói Mórt Bródy Sándor.

„Kíméletlen kézzel és nem a legkedvesebb modorral, amint színészét beigazítja a helyes érző és néző pontba – akárhányszor láttam. Bizonyos, hogy az emberi méltósággal ilyenkor nem bánik valami csínján és ő maga, éppen nem divatos télikabátjában, borotválatlan képével, nem valami vidám jelenség.
– Savanyú Józsi megint haragszik! – mormog valami sötét helyen egy megkínzott színésze, aki egy pillanatban megölné, de sokkal állandóbban tűzbe menne érte.”

Bródy Sándor: Ditrói: Amikor Jászai Mari a Vígszínházban játszott. In. Uő.: Komédia, Budapest, Singer és Wolfner, 1911, 70. – Törzsgyűjtemény

Ditrói Mór neve a Vígszínház alapításával kapcsolatos írásokban, beszélgetésekben gyakran felmerül, joggal. A színház első, alapító társulata részben Ditrói szervezése, „teremtménye”, és a Lipót körúti intézmény Ditrói pályájának egyik fontos állomása volt. Ötven, tevékeny színházi évéből húszat töltött a Vígszínházban. 1896-ban, a megnyitás évében azonban már gazdag színházi pálya állt mögötte. Nem véletlenül választotta (néhány, másokat érintő, kudarcba fulladt próbálkozás után) éppen őt művészeti igazgatónak a Vígszínház Bérlőtársaság.

Ditrói Mór az 1880-as években, ismeretlen fényképész felvétele. Jelzet: KC 5.037/1 – Színháztörténeti és Zeneműtár

Ditrói Mór 1871 és 1874 között egyszerre volt a Színészeti Tanoda növendéke és hallgatott bölcsészetet a pesti egyetemen.

„Bánk bánt, Othellót én játszottam. Nagy reményt fűztek az iskolában jövendőbeli színészi működésemhez. Egy ideig Paulay is bennem látta a Nemzeti Színház leendő tragikus színészét. […]
Bánk bánban a tőrjelenésnél: »Hitvány, ne bántsd hazámat!« – oly bősz tekintettel és gesztussal indultam Gertrudis (Szigligeti Ferike) felé. hogy ez – Jaj Isten!-t kiáltva, lefutott a kis háziszínpadról növendéktársai közé.
A művészi hatás felolvadt a nagy kacagásban.
Hanem hát én nem voltam magammal megelégedve. Gyötört a kétség, megszállt a mélabú.”

Ditrói Mór: Komédiások: Ditrói Mór emlékiratai, Budapest, Közlekedési Ny., [1929], 30–31. – Törzsgyűjtemény

Ditrói nem lett a 19. század utolsó negyedének nagy magyar tragikus színésze.
Kétségei önmagával és az akkori Nemzeti Színház nagyjaitól ellesett, akadémistaként még csak külsőségeiben elsajátított játékstílussal kapcsolatban beigazolódtak.
1874-ben a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz szerződött. Négy évet töltött itt, majd szinte évente váltott színtársulatot és színigazgatót. Arad, Gyula, Nagybecskerek, Kassa, Budapest (Népszínház), Debrecen, Nyíregyháza, Szeged, Nagyvárad, Sopron, Székesfehérvár voltak – többek között – a vándorszínészi évek állomásai. 1878-tól Aradon még gyakran volt színpadon (például Henrik Ibsen A társadalom támaszai című színművében – a dráma első magyarországi előadásában – Lundt [az eredeti szövegben: Rörlund] rektort játszotta), de már ekkor elcsábította a rendezés. Mestere mégsem az aradi művészeti vezető, Mátrai-Betegh Béla (később Ditrói alatt a Vígszínház egyik rendezője), hanem Krecsányi Ignác lett.

„Engem pedig Krecsányi befogott rendezőnek. Én már akkor sem úgy rendeztem, mint a többi vidéki rendező – én betanítottam a darabot. Mindjárt a második rendezésemmel olyan összjátékot produkáltunk, hogy a kassai sajtó legnagyobb dicsérettel honorálta előadásunkat. A fővárosba is beillett volna.”

Ditrói Mór, Komédiások: Ditrói Mór emlékiratai, Budapest, Közlekedési Ny., [1929], 66. – Törzsgyűjtemény

Krecsányi Ignác, 1880-as évek, Fekete Sándor felvétele – Színháztörténeti és Zeneműtár, KB 4.152/1

Két évadot töltött a kiváló társulatvezető Krecsányinál, az 1880–81-est és az 1882–83-ast, főleg Kassán, illetve Debrecenben játszottak. Ditrói Krecsányitól tanulta a társulat- és műsorszervezés csínját-bínját, a rendezés alapjait, az előadás megtervezésének és megszervezésének fogásait. 1880-tól későbbi igazgatói már nem elsősorban színészként, hanem rendezőként és/vagy művészeti vezetőként számítottak rá.
1887-ben – egy, a székesfehérvári társulaton belüli konfliktus miatt – első színigazgatói vállalkozásába vágott bele, egyelőre még nem önállóan: Ditrói művészeti és Breznay Géza gazdasági irányításával a társulatot elhagyók megalakították a Thália Színészszövetkezetet.

„Társulatot vezetni, amelyben minden tag direktor is, fölötte nehéz dolog. Erre a köztársasági rendszerre még ma sem értek meg a színészek. Nem is tudok társulatot, mely konzorciális alapon még csak egy szezont is kihúzott volna. Olyan ez, mint a lengyel parlament »nyepozvolim«. Hanem én vasmarokkal fogtam a gyeplőt.”

Ditrói Mór: Komédiások: Ditrói Mór emlékiratai, Budapest, Közlekedési Ny., [1929], 83. – Törzsgyűjtemény

A liberum veto mellett a korabeli színtársulati szövetkezetek működésében időzített bomba volt még az is, hogy a társult tagok a tiszta bevétel után fizetett osztalékra szerződtek, és csekély bevétel mellett egzisztenciájuk könnyen megroppant, sem maguk, sem a társulat nem tudott megélni. A Thália Színészszövetkezet 1888 februárjáig élt, nem sokkal tovább annál, hogy az erőskezű és határozott Ditrói 1887 őszén a Kolozsvári Nemzeti Színház bérlő-igazgatója lett.

„Bölöny, Nagyváradról jó barátom – azzal a hírrel fogadott, hogy a kormány őt fogja kinevezni a kolozsvári Nemzeti Színház intendánsává. Ebben már megállapodtak. Ő arra gondolt, hogy én legyek a bérlő-igazgató – a kormánynál az anyagi garanciát és a rizikót ő vállalja értem. Ő lesz az intendáns, én az igazgató. Rendelkezésemre bocsátja a szükséges tőkét, viseli az esetleges deficitet, felerészben osztozunk a nyereségen, – ha lesz. A színház művészi vezetésében szabad kezet enged.”

Ditrói Mór: Komédiások: Ditrói Mór emlékiratai, Budapest, Közlekedési Ny., [1929], 84. – Törzsgyűjtemény

Bölöny József (1850–1930) 1886 és 1892, majd 1897 és 1902 között volt a Kolozsvári Nemzeti Színház intendánsa. A képeslapot második megbízatása idején adták ki. Kolozsvár, Dunky Fivérek, [1896 és 1902 között] – Színháztörténeti és Zeneműtár

A feltételek gálánsak voltak, de mégsem ennyire. A kolozsvári színház magánvállalkozásként működött évi 20.000 forint kormánytámogatással (magánvállalkozón nem az intendáns értendő, ő a szubvenció felhasználásáért és a színház gazdálkodásának egyensúlyáért felelt), a színház és a társulat fenntartásához szükséges összeget a bérlő-igazgatónak kellett megkeresnie, igaz, befektetéseiért némi kárpótlást kapott.

„… a színház szerelvényeit évi 1500 frttal gyarapítja, a megszerzett darabokért és anyagokért a szerződés lejártával 33 1/3 % kárpótlást kap az alapból s díszlet- és ruhatári szerzeményeit a színház 50% kárpótlással megtarthatja. Így kezdődött Bölöny intendánssága és Ditrói igazgatása, kik alatt érte meg a színházunk, illetve színészetünk 1892. nov. 11-én fönnállása 100-ik évfordulóját.”

Ferenczi Zoltán: A kolozsvári színészet és színház története, Kolozsvár, Jubileumi Rendező Biz., 1897, 340. – Törzsgyűjtemény

A kolozsvári jubileumi előadás színlapja – Színháztörténeti és Zeneműtár színlapgyűjtemény

Hosszú volt az út a 100. évforduló ünnepségsorozatáig. Ditrói először is „rendet tett” a színházban. Átszervezte, felfrissítette a társulatot. A régi kolozsváriak, E. Kovács Gyula, Szentgyörgyi István, Várady Miklós, Gerő Lina mellé az első években szerződtette Fenyvesi Emilt, Hunyady Margitot, Ivánfi Jenőt, Szakács Andort, Delly Emmát. Másodszor: bevezette saját rendezői és próbamódszerét.

Ecsedi Kovács Gyula William Shakespeare Othellójának címszerepében, bemutató: Kolozsvár, 1873. Jelzet: KB 5.058/6 – Színháztörténeti és Zeneműtár

„– Holnapra urak teljes szereptudást kérek. Szereptudás nélkül nem lehet játszani. – Rendezői tisztemhez híven, utasításokat adtam a szereplőknek, hogy ide vagy oda lépjenek, meg hogy milyen kifejezéssel mondják szerepüket. Egyik-másiknak meg is magyaráztam, hogy milyen alakot személyesít. Összenéztek, csodálkoztak, mosolyogtak. Furcsállották a dolgot, kicsit komikusnak is találták.”

Ditrói Mór, Komédiások: Ditrói Mór emlékiratai, Budapest, Közlekedési Ny., [1929], 91. – Törzsgyűjtemény

Ditrói kilencéves igazgatói, rendezői működése a kolozsvári színjátszás egyik aranykora volt. 1891-ben magyar drámasorozatot rendezett, 1894–95-ben Shakespeare-ciklust mutatott be, ezt kevesebb sikerrel. Kiváló kolozsvári együttesének számos tagja (Hegedűs Gyula, Góth Sándor, Delly Emma, Fenyvesi Emil, Szerémy Zoltán, Ráthonyi Ákos, Hunyady Margit) vele tartott a Vígszínházba. A budapesti társulat új korszakot nyitott a magyar színjátszás történetében. A „vígszínházi stílus” átélésre és őszinteségre törekvő, tökéletesen összehangolt színészi játékra épült.

Varsányi Irén mint Elise és Hegedűs Gyula mint Croche Paul Gavault és Robert Charvay A csodagyermek című bohózatában, Vígszínház, 1903, ismeretlen fényképész felvétele. Jelzet: KC XIV. 95 – Színháztörténeti és Zeneműtár

„Ha a régi színészek játékmodorát akarom jellemezni, azt mondom róluk, hogy alakjaikat erősen stilizálták. Pathetikus volt az előadásuk, szavaltak. Drámában szerették elnyújtani a szavakat – énekeltek.
A ma színésze természetes előadásra törekszik, keresi az egyszerűséget, a közvetlenséget. Ez azonban csak a forma kérdése. A színész értéke, lényege: a lelki tartalom, az érzések igazsága. Hiába az egyszerűség, ha a színész nem tudja beleélni magát teljesen az általa személyesített alak lelkivilágába. Ha a lobogó szenvedély helyett siránkozik, érzeleg – akár régi stílusban, akár modernül cselekszi azt – egyformán hamis. Az igazán jó színész, lelke tüzével, a szenvedélyek igazságával magával ragadott a régi formában és magával ragad ma, egyszerűbb stílusával. Melyik értékesebb, azon nem érdemes vitázni. Akkor az volt jó (ha jó volt) és ma ez jó (ha jó). A színészetnek is van divatja.”

Ditrói Mór: Komédiások: Ditrói Mór emlékiratai, Budapest, Közlekedési Ny., [1929], 40. – Törzsgyűjtemény

Felhasznált irodalom: