A kapcsolatok lehetetlenségéről

2021. október 26. 06:00 - nemzetikonyvtar

Szakonyi Károly 90 éves

Szakonyi Károly, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas író, drámaíró, dramaturg, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja 90 éves.
Különös alkotói életút és életmű az övé, elüt a 20–21. században szokásostól. Már kisdiákként is a művészetek érdekelték, a képzőművészet, az irodalom, a színház. Mégis, mikor kimaradt az iskolából, a hatodik gimnáziumi osztály után 17 évesen, bár tovább akart tanulni a Színház és Filmművészeti Főiskolán színészként, vagy a Repülőtiszti Főiskolán, színészi tehetség (és érettségi) híján nem vették föl egyik helyre sem… Kétéves sorkatonai szolgálat után segédmunkásnak állt. 1958 őszéig dolgozott különböző területeken, mezőgazdaságban, iparban, hivatalokban az ország számos pontján. És miután első novellája megjelent a Népszabadság 1958. december 14-i számában, bekerült az írók körébe. Szabadúszóként elbeszéléseket, kisregényeket írt, első kötetét 1961-ben adta ki a Magvető Kiadó. Ezt követően mehetett egyetemre (miniszteri engedéllyel). A magyar–népművelés szakot kezdte el (Szabó István és Kertész Ákos csoporttársaként), de nem fejezte be a képzést.
1963-ban kapott dramaturgiai ösztöndíjat a Nemzeti Színháznál, ahol rövidesen színre került első drámája, az Életem, Zsóka…! A  Domján Edit számára írt szerepdarabot parádés szereposztásban mutatták be a Blaha Lujza téren.

Életem, Zsóka…!, Nemzeti Színház, rádióközvetítés az Ódry Színpadról, 1964.

Szakonyit ettől kezdve fűzi szoros kötelék a színházi világhoz. Előbb a Nemzetiben, 1975 és 1978 között a Miskolci Nemzeti Színházban, 1982 és 1988 között a győri Kisfaludy (ma Nemzeti) Színházban, 1989-től a Pécsi Nemzetiben, majd 1993-tól a debreceni Csokonai (Nemzeti) Színházban dolgozott.
Novellái, regényei és tárcái mellett drámákat, hangjátékokat, filmforgatókönyveket, televíziódrámákat is ír, valamint fontos magyar és külföldi klasszikus irodalmi művek adaptálásával, újradramatizálásával foglalkozik. Jelentős irodalomszervezői tevékenysége is.
Legfontosabb művei közé tartozik az 1970-ben bemutatott Adáshiba (r. Várkonyi Zoltán), melyet kilenc nyelvre fordítottak le és számos külföldi premiert is megélt. Az Adáshibából Szőnyi Erzsébet írt operát (1980-ban) és született egy svédországi operaváltozata is. A kortárs klasszikussá vált darab mit sem veszített aktualitásából, rendszeresen színpadra kerül, rengeteg amatőr társulat is előadja. Az emberi kapcsolataink továbbra is gyakran tűnnek működésképtelennek, az elidegenedés, a virtuális valóság elfordít bennünket egymástól, magunktól, értékeinktől, egyre inkább bezárkózunk, alig kommunikálunk érdemben, akárcsak a Bódog család tagjai… 

Egy dráma társadalmi előzményei és utóélete – Adáshiba. Szakonyi Károly székfoglaló előadása az MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 2019. október 14.

Eredeti drámái közül népszerű lett még a Hongkongi paróka, a Vidám finálé is. Abszurdba hajló humorral tárja föl a valóság képtelenségeit és megoldhatatlanságait. Adaptációi, mai színpadra alkalmazásai érintették Gogol, Dosztojevszkij vagy Mikszáth és Móricz műveit, így születtek például a Holt lelkek, A félkegyelmű, a Szent Péter esernyője vagy a Rokonok kortárs magyar színpadi változatai Szakonyi Károly tollából.
A prózaíró és a dramaturg Szakonyit is elsősorban az emberi, az igazi kapcsolatok érdeklik, azokat keresi, de a valóságosakat többnyire elégteleneknek, lehetetleneknek ítéli. (Anti)hősei, alakjai és sorsuk inspirációját a szerző a valóságból, emlékeiből és életélményeiből nyeri, karakterei emiatt nagyon plasztikusak, hitelesek, néha fölismerhető bennük az előkép, a valóságból vett minta is.
Szakonyi Károly életében és írói pályáján társadalmi és lélektani tapasztalatokban nincsen hiány, az olvasók és a nézők meg a színházcsinálók könnyen fedezték föl hétköznapi gondjaikat, helyzeteiket a szövegeiben, melyek emiatt sosem érződtek elitistának, nem egy másik, felsőbb, művészi, idealizált világot mutatott meg, hanem a miénket írta meg pontosan, szabatosan szavakba szedve. Manapság már gyakran foglalkozik az öregség, a pályavég kérdéseivel, nyűgeivel, de ezek a témák is egy mindenre kíváncsi, szinte gyermeki tekintettel a világot vizsgáló író elé kerülnek, s úgy fogalmazódnak meg, mint különös, de érdekes, nem pedig riasztó perspektívák.
A 90. születésnapon a Rózsavölgyi Szalon Dicső Dániel rendezésében mutatja be Szakonyi A hatodik napon című színművének új előadását.

A hatodik napon, a Madách Színház előadásának televíziófelvétele, 1978

Sirató Ildikó (Színháztörténeti és Zeneműtár)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr2116730936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása