Déchy Mór (Budapest, 1851 nov. 4. – Budapest, 1917. febr. 8.) középiskoláit Budapesten és Temesváron végezte és már gimnáziumi évei alatt járt az Alpokban, ami oly meghatározó élmény volt számára, hogy egész életére és munkásságára kihatott. További tanulmányai során jogot tanult Budapesten és Bécsben, de emellett eljárt Hunfalvy János (1820–1888) földrajztudós és Szabó József (1822–1894) geológus előadásaira is. Ez az időszak az alpinizmus hőskora – 1857-től, az első angol klub megalapításától kezdve sorra alakultak a magashegységi turizmus szervezetei Nyugat-Európában. Maga Déchy is kivette részét ebből a pezsgő hegymászó életből, amelynek szerves része volt az utak megörökítése is mind írásban, mind képekben. Geográfiai egyesületek, alpesi klubok folyóirataiban, évkönyveiben jelentek meg cikkei. Anyagi helyzete lehetővé tette, hogy gyakorlatilag kedvteléseinek éljen. Nyaranta a hegyekben fényképezett és csúcsokat hódított meg, míg télen útélményeit jegyezte le, előhívta a fotóit és elmélyült a zenében és szépirodalomban.
Déchy Mór portréja a Kaukázusról szóló könyve magyar kiadásában. In. Déchy Mór: Kaukázus. Kutatásaim és élményeim a kaukázusi havasokban, Budapest, Athenaeum, 1907, 394. – Törzsgyűjtemény
Már fiatalon elkötelezte magát a földrajztudomány és az alpinizmus mellett, 1872-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában és számos alpesi hegycsúcsra felért, de természetesen járt a Magas-Tátrában, Erdélyben, a Dinári-Alpokban, a Pireneusokban, sőt, még Norvégiában is. Idővel még magasabb régiókba vágyott, így a Himalája sem maradhatott ki tervei közül. Az 1878-as párizsi világkiállításon teljesített megbízatása után indult el egy svájci hegymászóval, célja Tibet volt. Odáig sajnos nem jutott el, Dardzsiling elhagyása után lázrohamok gyötörték, így ’csak’ a Nepál és Szikkim közötti területen haladt tovább, követve elődei útját, majd visszatért Európába. Második útra már nem került sor, egyrészt elhúzódó betegsége, másrészt 1884-es kaukázusi útja miatt, amikor teljesen beleszeretett a hegységbe.
De hogy került érdeklődése középpontjába a Kaukázus? Egy odesszai bankár lányával, Steinberg Simonovics Paulinával házasodott össze 1884-ben, majd Oroszországba költözött. Az itteni családi birtokok ügyeinek rendezése során megtanult oroszul, aminek nagy hasznát vette későbbi útjai során.
A Kaukázus addig ismeretlen, magas régióját kutatta, de nemcsak egymagában, útjaira más alpinistákat, geológusokat, botanikusokat is vitt. Összesen hétszer járt a hegységben, második utazása 1885-ben volt, majd 1886-ban és 1887-ben. Ekkor kisebb szünetet tartott, családi ügyeit intézte 1897-ig, ekkor indította újabb expedícióját, amelyet egy újabb követett 1898-ban és végül 1902-ben.
A felfedezőutakról általában a következőképpen írt még 1875-ben:
„Semmi veszélytől vissza nem riadva, semmi áldozatot nem kimélve hatolnak be a merész férfiak az emberi életet lehetetlenné tevő éjszak rideg vidékeire, daczolnak a forróövi tájak halálos égaljával, próbára teszik bátorságukat a vad néptörzsekkel szemben s a földfelület titkainak föltárására irányzott küzdelmeik közepette, ott látjuk őket, a mint a fáradalmakat és veszélyeket leküzdve, a földgömbnek örök jégbe burkolt csucsait megmásszák, tengereit áthajózzák, a levegőbe szállnak föl vagy pedig a föld belsejébe hatolnak be.”
Déchy Mór: Jelentés a párizsi nemzetközi földrajzi kiállításról. In. Földrajzi Közlemények, 3. évf., 1875, 270. – Törzsgyűjtemény
Összefoglaló művét a Kaukázusban tett felfedezéseiről 1905 és 1907 között adta ki német nyelven, 3 kötetben 1210 oldalon, amelyet 38 tábla, 18 körkép, 400 szövegkép és 5 geológiai tábla gazdagított (Kaukasus: Reisen und Forschungen im kaukasischen Hochgebirge).
Magyar nyelven ennek rövidített változata jelent meg 1907-ben Kaukázus. Kutatásaim és élményeim a kaukázusi havasokban címmel. Összefoglaló műve igen pozitív fogadtatásra talált, egy addig alig ismert hegyvidéket mutatott be igen részletesen és precízen. A szakmai eredményeit már korábban is honorálták: különböző külföldi földrajzi társaságok választották az évek során tiszteletbeli tagjaik közé, Londontól Madridig, Párizstól Szentpétervárig. A Magyar Tudományos Akadémia 1910-ben választotta levelező tagjává.
Fontos kiemelnünk, hogy tudományos eredményei részben saját mérésein és számításain alapultak. Előre meghatározott munkaprogram alapján dolgozott: vizsgálta a magashegység arculatát, szerkezetét, geomorfológiáját, a hótakarók, gleccserek alakját, mozgását. Emellett tanulmányozta a terület növényföldrajzát, botanikai gyűjtésekkel összekapcsolva. Különböző műszerekkel végezte meteorológiai megfigyeléseit (légnyomás, légnedvesség, hőmérséklet és annak ingadozása). Útleírásaiban keverednek a tudományos megfigyelések és a személyes élmények:
„Most érkezett el az idő, midőn rendesen meg szoktam vizsgálni a tudományos eszközöket, mialatt útitársam a botanikai kincsekről gondoskodik, melyek közül nemcsak az újonnan gyüjtötteket kell berakni, hanem a régiekkel is bajlódni kell, mivel azok is megkövetelik a papir változtatást. Midőn mindezzel elkészültünk, az útipodgyász egy részét kell biztonságba helyezni éjjelre a nedvesség s esetleges csapadékok ellen: növénygyűjtemények, műszerek, fényképlemezekkel telt dobozok és apparatus, együvé rakatnak s vízhatlan kaucsukborítékkal láttatnak el. Csak most kezdhetünk a vacsora készítéséhez. Ez a táborban rendesen borsólevesből, továbbá egy szelencze conservgulyásból s kenyérből áll; az utóbbi különféle minőségű s gyakran igen kis adagokban van készletben. Végül egy korty cognac s forró théa következik, melyből utánunk az emberek is kapnak.”
Déchy Mór: Szabad Szvaneczia, az Ingur felső hosszvölgye. In: Földrajzi Közlemények, 14. évf., 1886, 363. – Törzsgyűjtemény
Déchy Mór már fiatal korától kezdve fényképezett, felszerelését mindig magával vitte útjaira. Többször leírta, hogy a legpontosabb képet csak ezzel az eszközzel érhetjük el, bármilyen szép is egy grafika vagy festmény, pontosságban nem érhet fel egy fotóval. A hegyeken kívül a helyi lakosságot is szívesen lencsevégre kapta, bár vizsgálódásain kívül estek az embertani, régészeti és néprajzi kutatások, de az ’organikus élet jelenségeit’ figyelemmel kísérte.
„Midőn teljesen beállott az éj, – és csakis akkor – ki kell oltani a tüzet, s a sátor bensejében, melyet holdvilágos estéken még borítékkal el kell látni, a veres lámpa halvány fényénél ki kell cserélni a nap közben fényképezett lemezeket másokkal s bevezetni azokat a fényképi jegyzőkönyvbe. E munka rendesen egy jó félórát, néha még többet is vesz igénybe, nem is végezhető kényelmesen, guggolva az alacsony kis sátorban, s így nem csoda, ha néha meglehetős akaraterő szükséges, hogy ez igen kellemetlen munkáról le ne mondjunk.”
Déchy Mór: Szabad Szvaneczia, az Ingur felső hosszvölgye. In: Földrajzi Közlemények, 14. évf., 1886, 363–364. – Törzsgyűjtemény
Fénykép a lezg népcsoport tagjairól. In. Déchy Mór: Kaukázus. Kutatásaim és élményeim a kaukázusi havasokban, Budapest, Athenaeum, 1907, 311. – Törzsgyűjtemény
Mivel e hegycsúcsok csak tapasztalt hegymászók összehangolt munkájával járhatók, így számos alkalommal svájci, francia és tiroli kísérőket vitt magával. Emellett magyar tudósok is csatlakoztak hozzá: második útján Lojka Hugó (1844–1887) botanikus, harmadik útján Schafarzik Ferenc (1854–1927) geológus, hatodik útján Hollós László (1859–1940) botanikus és Papp Károly (1873–1963) geológus, hetedik útján Laczkó Dezső (1860–1932) geológus. Ők csak a szakmájukban dolgoztak, a fiziogeográfiai, geomorfológiai és glaciológiai megfigyeléseket, a térképészeti és fényképfelvételeket, magasságméréseket és meteorológiai megfigyeléseket Déchy végezte.
„Minden földrajzi fölfogás alapja a térkép, ennélfogva topográfiái megfigyelések, fotográfiái felvételek és magasságmérések alapján kívántam a kaukazusi magas régiók térképi ábrázolatának hézagjait betölteni.”
Déchy Mór: Kaukázusi utazásaim tudományos eredményei. In: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 28. évf., 1910, 525. – Törzsgyűjtemény
Az időközben összegyűjtött növényeket, kőzeteket, kövületeket és ásványokat nagyrészt a Nemzeti Múzeum növénytani osztályának és a magyar királyi Földtani Intézetnek adományozta, egy kisebb kőzetgyűjteményt pedig a Budapesti Tudományegyetem ásványtani intézetének adott. Emellett komoly könyvtárat hozott létre, ami végül 1223 műből (5360 kötet) és vagy 1000 térképből állt. Halála után mindez a Debreceni Egyetem könyvtárába került.
Végül nézzük meg, milyen térképek találhatóak az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárában Déchy Mór műveiből!
Az első egy kisebb munka, melléklet az Adai-Choch hegycsúcs megmászásáról szóló német nyelvű cikkhez, amely a Petermanns Geographische Mitteilungen című neves német földrajzi szaklapban jelent meg 1889-ben. A térkép címe: Die Gruppe des Adaichoch im zentralen Kaukasus, orosz katonai-topográfiai szelvények alapján készült, amit a szerző saját mérései alapján pontosított. Maga az útleírás is érdekes, hiszen – akárcsak többi munkájában – itt is részletes képet kapunk a bejárt útszakasz felszíni formáiról, földtani ismérveiről, növényzetéről, bányászatáról és éghajlatáról, emellett a hegymászás nehézségeiről, személyes élményekről is.
Déchy Mór 1884 és 1886 közötti felfedezőútjainak térképe. Jelzet: T 8.826 – Térképtár
A második, két szelvényből álló térkép a már említett összegző, szintén német nyelvű monográfiában jelent meg. Maga a szerző egy 1910-es tanulmányában ismerteti, miként készült a mű:
„A munkához a Kaukazus térképe van csatolva, két 50x92, 56.5x83.5 czentiméternyi lapon, 1:400,000 mértékben. A térkép első sorban a magashegység orografiai ábrázolására és a glaciologiai viszonyoknak kutatásaimon alapuló helyes kitüntetésére törekszik és szoros kapcsolatban áll utazásaim leirásával.”
Déchy Mór: Kaukázusi utazásaim tudományos eredményei. In. Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 28. évf., 1910, 528. – Törzsgyűjtemény
„A fokbeosztást és a hidrográfiai hálózatot átvettem az orosz tizversztnyi (1:420,000) térképből és ott, a hol rendelkezésre állottak az egyversztnyi mértékben készült mérőasztali felvételek, az orografiai anyagot térképem mértékére redukáltam. A hézagok kitöltésére felhasználtam saját különböző módszerekkel eszközölt felvételeimet, részben a prizmatikus kompasz egyidejű megfigyelésével felvett fotogrammokat, valamint számos higany-barometerek, forrpont-thermometerek és aneroidok segélyével eszközölt magasságméréseimet. Különösen a gleccserek körvonalai fényképeim fölhasználásával rajzoltattak be a térképbe; nagy gondot fordítottam a sok tekintetben hézagos vagy kétes nomenclatura kiegészítésére és helyesbítésére. A hidrográfiai hálózat és a gleccser és hótakaró kék színben, a terepábrázolás barna színben, utak, nevek és a többi jelző fekete színben vannak feltüntetve. A felszíni alakulás megjelölésére oldalvilágítással egybekötött árnyékolást használtam.”
Déchy Mór: Kaukázusi utazásaim tudományos eredményei. In. Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 28. évf., 1910, 528. – Törzsgyűjtemény
Fontos megjegyeznünk, hogy az 1907-es magyar nyelvű kiadásban is található térképmelléklet, amely az első részletes kartográfiai munka a Kaukázus hegységről. Ez azonban önálló lapként nem került be a Térképtár gyűjteményébe, ’eredeti’ helyén, a könyvbe kötve tekinthető meg.
Felhasznált irodalom:
Schafarzik Ferenc: Déchy Mór l. tag emlékezete, Budapest, Akadémia, 1922.
Samu Botond Gergő (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)
