A Magyar Földrajzi Intézet megálmodója. Második rész

2021. december 22. 06:00 - nemzetikonyvtar

170 évvel ezelőtt született Kogutowicz Manó

A magyar térképtörténetben fontos eseménynek, mi több, mérföldkőnek tartjuk a Magyar Földrajzi Intézet megalapítását, számontartjuk kartográfiai teljesítményekben gazdag, sok évtizedes működését. A vállalat megálmodója, első igazgatója és haláláig legfőbb munkása Kogutowicz Manó volt, aki 170 évvel ezelőtt született. Sorozatunkban rá emlékezünk.

Thirring Gusztáv visszaemlékezésével szemben más források a kartográfiai osztály létrehozásában inkább Trefort Ágoston (1834–1887) akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter és tanácsosa, Gönczy Pál szerepét hangsúlyozzák. Érdemes ezért magához Gönczy Pálhoz fordulni, aki a megyetérkép-készítési program befejezésekor, 1890. november 2-án, egy kétrészes tanulmányban ismertette a térképek készítése mögötti szakmai szempontokat, de szólt a Posner kiadóvállalat kartográfiai részlegének létrehozásról is:

E munkát ezelőtt hat évvel indítottam meg s ez idő alatt a kiadó a legnagyobb erőfeszítéssel munkálkodott, hogy e munkának legalább kézi átlászi részét egészen elkészíthesse s kiadhassa. …[erre] csak 1885-ben került sor, a mikor is boldogult Posner Károly Lajos hazafiui lelkesedéssel ajánlotta fel ezek előállítására kész szolgálatát. Felkereste a már szintén elhunyt Trefort Ágoston akkori vallás- és közoktatásügyi minisztert s előtte kinyilatkoztatta, hogy hajlandó felállítani egy kartographiai műintézetet s abban első sorban előállitani a Magyar-birodalom egyes megyéinek térképeit, ha ezekhez a miniszter tervet ad és kész ezekből egy bizonyos, habár nem is nagy részt megvenni s ezenfelül az ügyet erkölcsileg oly módon támogatni, hogy e térképeket a hatóságoknak és a hazai tanintézeteknek megvételre ajánlja. Boldogult miniszterünk e feltételeket készséggel elfogadta s a megyék térképei tervezésére s irodalmi oldalról való előállítására engemet kért fel. Erre Posner Károly Lajos semmi fáradtságot és költséget nem kimélve, hatalmas befektetéssel felállította kartographiai műintézetét, a térképek felvetésére [=szerkesztésére] és rajzolására meghivta hazánkfiát Kogutovics [sic!] Manót, ki ebbeli jártasságát a bécsi katonai földrajzi intézetben [sic!] szerezte; nevezett nemcsak kellő szakértelemmel, hanem valóságos lelkesedéssel végezte a reá bizott munkát.”

Gönczy Pál: Magyarország megyéinek kézi átlásza. In. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 33. évf., 1890. november 2, 44. sz., 1498–1501. Törzsgyűjtemény

Bárhogyan is volt, az új litográfiai osztály létrejött és, mint olvashattuk, hat év alatt megvalósította a Gönczy által megálmodott, elsősorban a népiskolai földrajzoktatást segítő megyetérkép-készítési programot. A Posner vállalat az 1884 és 1890 közötti években 29 megye falitérképét adta ki, tehát az ország vármegyéinek kevesebb, mint felét. De ami igazi siker volt, mind a 73 megye kézitérképét tartalmazó atlasz elkészült, méghozzá hazai és külföldi elismerést hozó magas színvonalon. A kiadó és az alkotók szándékairól sok értékes részletet tudunk meg az atlasz térképeinek első öt lapját közreadó füzethez kapcsolt hirdetési felhívásból: 

Rég hangsulyozták a földrajzi tanitás legjelesebb képviselői, hogy mindenik népiskolában az illető megyének lehetőleg nagy fali térképe szükséges, melynek hiányában a földrajzi oktatás eredménye igen kétes értékű, mert ezen tantárgyban a tankönyvnél sokkal fontosabb – a jó térkép. Ennél fogva kézi térképeinkkel párhuzamosan nagy alakban fali térképeket is adunk ki... E megyei térképek tervezésénél fő törekvésünk: hű képét adni az illető területnek. Ezért a viz- és hegyrajzra fősúlyt fektetünk, amely mozzanatok az eddigi magyar térképészeti munkálatoknál nem mindig voltak kellően méltányolva. Pedig azok a legfontosabbak, mert ha elhanyagoltatnak, a térkép nem egyéb, mint száraz hely- és névtár. Főleg az oktatásnál csak oly térképet lehet sikerrel használni, mely az illető terület teljes képét adja, mely képnek plasztikai emelkedései, hegyei, völgyei, folyói stb. a tanulók emlékezetében mélyen bevésődnek. Abban aztán könnyű a különböző községeket, közlekedési utakat s politikai beosztásokat beleilleszteni. Szülőföldje képét a gyermek előtt lehetőleg szemléltetővé kell tenni. Természetesen nem akként, mint például a képiró szemléletet, mert az lehetetlen; de tudományos elvek szerint szerkesztett, plasztikailag kidolgozott térkép által, melybe az ügyes tanitó oktató szava életet lehel. Mindaddig, míg ez meg nem történik, a földrajzi tanitás csupán nevek bemagolásából fog állni. Arra törekedtünk, hogy a fennjelzett czélt részint a szinezés, részint pedig a rajzolás modora s végre az irások megválasztása által elérhessük.”

Előfizetés felhivás Magyarország megyéinek kézi atlaszára, oldalsz. n. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, TA 6.519.

A Posner Intézet új kartográfiai műhelye térképeinek szakmai színvonalát a korszak legjelentősebb földrajzi folyóiratában, a Geographische Mitteilungen-ben, a világ akkori vezető, Gothában működő térképkészítő cégének, a Justus Perthes cégnek egyik kartográfusa, a domborzatábrázolás jeles szakértője, Carl Vogel (1828–1897) is nagyra értékelte:

Azon szabály alól, hogy a Geographische Mitteilungen-ben iskolai térképekről sohasem, vagy csak egészen kivételesen szólunk, legyen szabad a jelen esetben…kivételt tennünk.…azért említjük e térképeket, hogy konstatáljuk miszerint Magyarországon is kezdenek a külföld, beleértve a monarchia Lajtán túli felét is, kartográfiai befolyása alól felszabadulni, s hogy ez nem sikertelenül történik. Mert úgy a fali, mint a kézi térképek gyakorlott s immár kipróbált erőre vallanak, s arról tanúskodnak, hogy itt nem próbálkozások történnek, ellenkezőleg, ajánlásra méltó, feladatuk tudatával bíró térképek [készülnek], melyek messze fölötte állnak sok hasonló gyártmánynak, amit a jó német birodalom iskoláiban, sőt még kiállításokon is látni…

Geographischer Literatur-Bericht für 1886. Beilage zum 32. Band von Dr. A. Petermanns Mitteilungen, 1886. Literaturbericht, 23–24.

A Posner vállalat által készített falitérképek és a kézitérképek atlasza közül különösen az utóbbi bizonyult maradandó alkotásnak. Már a készítés korában jelentős üzleti hasznot és elismerést hozott készítőinek, olyannyira, hogy az 1893 és 1897 között közreadott első magyar szerkesztésű nagylexikon, a Pallas Lexikon térképmellékleteihez is ennek a megyeatlasznak a kisebbített térképeit használták. Ez utóbbi, Thirring Gusztáv által szerkesztett térképsorozat lapjait, 1897-ben önálló atlaszkötetben is közreadták.

Kogutowicz Manó azonban az elért sikerekkel nem volt elégedett. Ő ennél többre vágyott. Olyan vállalat létrehozására, amelyben a térképkészítés, szemben a Posner Intézetben folyó munkával, nem csupán egy a sok nyomdai-kiadói termék, kiadvány között, de meghatározó szerepet tölt be. Kogutowicz számára, a Posner cégnél eltöltött évek során az is világossá vált, hogy a nép- és középiskolai földrajz- és történelem oktatás magyarországi térképellátása távolról sem lesz megoldva a megyék kézi és fali térképeinek elkészítésével. Ehhez sokkal többre, olyan vállalatra lenne szükség, amely képes magas szakmai és nyomdatechnikai szinten ezt a feladatot ellátni, egyúttal és idővel, önálló magánvállalkozásként, a kartográfiai piac más területein is megvetheti a lábát. A megyeatlasz befejezésének időszakában, szakmai tekintélyére és kapcsolataira építve sikerrel el is érte, hogy valóban létrejöjjön egy ilyen vállalkozás. Saját tőke hiányában azonban ezt az új vállalkozást, a Magyar Földrajzi Intézetet, az iskolai térkép- és atlaszkészítésben már évtizedes tapasztalatokkal bíró bécsi Hölzel cég leányvállalataként, továbbá jelentős állami támogatással sikerült csak elindítani.
A neves történész és nem mellesleg a magyar térképészet történetének első igazi szakértője, Márki Sándor (1853–1925) több írásában is foglalkozott az intézet alapításával.

13_kep_marki_sandor_arckep_opti.jpgMárki Sándor portréja. Lukovszky László rézkarca, 1971. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, Metszet 1971/408

1890-ben, még az intézet tényleges működésének november eleji indulása előtt ő volt az, aki megfogalmazta, miért tartja fontosnak a hazai geográfus és történész szakmai közösség egy kartográfiai intézet alapítását. A Pesti Naplóban július 8-án közzé tett írásában, üdvözölve a Hölzel cég alapítási terveit, így ír:

Valóban kecsegtető lehet idáig határozott irány nélkül tévelygő geográfiánkra nézve, ha lesz tőke, mely a tisztán tudományos geográfiát is oly önzetlenséggel ápolja, mint e vállalat. […] Az uj földrajzi intézettől sokat várhat a földrajzi társulat s a magyar tudományosság, melynek igen kiváló emberei már is megígérték támogatásukat; legtöbbet nyer azonban az iskola. […] Az uj magyar földrajzi intézet feladata lesz, hogy a Gothában magyar szöveggel nyomtatott, de teljesen elavult iskolai fali térképeket a paedagogia s a tudomány igényeinek megfelelően ujakkal váltsa fel, mik ne legyenek külföldi minták puszta forditásai, hanem magyar szakemberek önálló alkotásai. A magyar iskolák igényeit magyarok ismerhetik a legjobban. Hasonló áll az isk. atlaszokra nézve is, melyekbe szintén elférne több tudomány, több tapintat s mindenesetre szebbek és olcsóbbak is lehetnének. A szakférfiak által oly régóta sürgetett történelmi és földrajzi atlaszok, térképek, segédkönyvek kiadása, melyet idáig is, nem annyira szakemberek, mint inkább a tőke hiánya hátráltatott, most már a közel jövőben megindulhat. Kétségtelen, hogy maga a miniszterium is támogatni fogja az uj intézetet, mely feloldja Magyarország kartográfiáját és földrajzát a külföld jártató-szalagja alól s alkalmat ad végre, hogy teljesen önálló irányban fejlődvén mind a kettő, helyet követeljen magának Európa tudományosságában.”

Márki Sándor: A magyar térképirás. In. Pesti Napló, 41. évf., 186. sz., 1890. júl. 8., [1–2.] Törzsgyűjtemény

Tizenkét évvel később, 1902-ben, a történelemtanítás problémáit tárgyaló monográfiájában Márki az intézet alapításáról is megemlékezett:

„Magyarországról az első és egyetlen történeti falitérképet Helmár Ágoston 1878-ban adta ki, de úgy, hogy egy lapon és tereprajz [=domborzatábrázolás] nélkül tüntette föl a lefolyt ezer évek minden területi változásait. Azért tette ezt, mert a különböző korszakokat ábrázoló lapok kinyomtatására nem talált volna [hazai] kiadót. 1890. julius 28-án gr. Csáky Albin miniszter kijelentette, hogy nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is támogatni fogja a jónevű Hölzel Ede bécsi könyvkiadó és Graeser Károly tanácsos költségén Kogutowicz Manó vezetése alatt Budapesten fölállítandó magyar Földrajzi Intézetet, melynek a szó szoros értelmében magyarnak kell lennie. A kiadandó térképek tudományos és paedagógiai értékének biztosítása végett a miniszter kikötötte, hogy azokat saját szakközegei bírálják meg.”

Márki Sándor: Történettanítás a középiskolai új tanterv szellemében, Budapest, Singer – Wolfner, 1902, 91 –92. Törzsgyűjtemény

14_kep_grof_csaky_albin_arckep_opti.jpgGróf Csáky Albin arcképe. [Előzéklapon]. In. Molnár Victor: Gróf Csáky Albin. Élete és jellemrajz vázlat, Budapest, Lampel R. (Wodianer F. és Fiai), 1894. Törzsgyűjtemény

Itt két apró megjegyzést szükséges tennünk. A bécsi Hölzel kiadó, bár jóllehet a cég nevében, alapítója iránti tiszteletből, megtartotta annak keresztnevét (amely Verlag Ed. Hölzel név formájában mindmáig használatban van), azonban a budapesti intézet alapításakor az 1817-ben született Eduard Hölzel már nem élt, Salzburgban 1885. december 25-én meghalt. A céget 1890-ben Eduard fia, Hugo Hölzel (1852–1895) és annak sógora, Emil Kosmack (1840–1899) vezette.

15_kep_hugo_holzel_arckep_opti.jpgHugó Hölzel arcképe, Fotó: Studio Angerer, Bécs é. n., az Ed. Hölzel Kiadó engedélyével

Az alapításhoz szükséges tőkét – miként Márki is írja – a Hölzel cég és Graeser Károly biztosította. Graeser (1849–1899) az erdélyi Medgyesen született, de fiatalon, a könyvszakmát kitanulni, Bécsbe, majd onnan, 1869-ben Olmüzbe, a Hölzel kiadóvállalathoz került. 1875-ben nőül vette a cégvezető lányát, Emma Hölzelt, majd 1877-ben Bécsben saját könyvkiadót alapított, amely jelentős szerepet játszott a századvég osztrák tankönyvkiadásában. Az új kartográfiai intézet alapításához a miniszteri engedélyt, mint olvashattuk, az alapítók 1890. július 28-án kapták meg. Az intézet hivatalosan csak november 1-én kezdte meg működését az Izabella utca 71. szám alatt, a tényleges munka, a térképszerkesztés azonban már augusztus 1-én elkezdődött – miként az az Országos Középiskolai Tanáregyesület 1891. július 5–7-i közgyűlése alkalmából rendezett tanszerkiállítás ismertetőjéből megtudjuk:

A geographiai csoportban, melyet leginkább a Hölzel-féle czég képviselt, e czégnek első magyar feliratú térképeit láthattuk, melyek még nem készültek ugyan itthon, de már augusztus 1-től ezen intézet Kogutowicz Manó úr vezetése alatt itthon működik.”

Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 24. évf., 1891–1892, 129. Törzsgyűjtemény

16_kep_izabella_utca_71_2021-ben_opti.jpgAz Izabella u. 71. sz. ház 2021-ben. Fotó: A szerző

Az intézetet Kogutowicz Manó életében két alkalommal is átszervezték, tulajdonosi háttere is módosult. Először 1895-ben, Hugó Hölzel halálakor. Ettől kezdve 1901-ig a vállalat Kogutowicz és Társa Magyar Földrajzi Intézet néven úgynevezett betéti társaságként működött. Majd 1901-ben anyagi alapjainak megerősítése érdekében, az intézetet részvénytársasággá alakították.

Danku György (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Folytatjuk…

Az összeállítás további részei itt olvashatók: Első rész; Harmadik rész; Negyedik rész.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr3016788200

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása