Történeti Fénykép- és Videótár gyűjteményünk fontos részét képezik a családi fényképalbumok. Ilyen különlegességnek számít a Dráveczky (máskor Dráveczi, néha meg Dráveczki) család bőrkötéses, aranyozott lapszélű, félszáz 19. századi fényképet megörökítő albuma is. Kik voltak a Dráveczkyek, s kik néznek vissza ránk a családi albumból?
Történeti Fénykép- és Videótárunk gyűjteményében FAlbum 1218 szám alatt található meg a Dráveczky család fényképalbuma. A bőrkötésen látható családi címer mindazonáltal zavarba ejtő, hiszen az nem a Dráveczkyek szakirodalomból ismert, ősi szimbóluma.
A Dráveczky fényképalbumon szereplő címer – Történeti Fénykép- és Videótár, FAlbum 1218
A csatos albumban kizárólag családi portréképek és csoportképek, vizitkártyák és kabinetképek szerepelnek. Bár néhány kép az idők során elkallódott, helyük most üresen áll az albumban, elmondható, hogy szinte kizárólag a Dráveczky és a velük nagyon szoros kapcsolatban álló Fényes család tagjai bukkannak fel a felvételeken. A kis méretű (6 x 9 cm) vizitkártyák az 1860-as évektől kezdve terjedtek el, megjelenésükkel ösztönözték a fénykép gyűjtésének és ajándékozásának divatját. A vizitkártya ugyan a személyes látogatásokról kapta elnevezését, az nem helyettesíthette a látogatójegyek, névjegykártyák használatát.
„Tévhit azonban, hogy a fényképet a látogatójeggyel azonos funkcióban – mintegy a névjegyet helyettesítendő – használták volna. Jóllehet az egykorú sajtóban találhatók utalások arra, hogy a fotográfusok szerették volna, ha elterjed a vizitkártya ilyetén használata, és a szakirodalomban is újra és újra felbukkan ez a hiedelem, a források nem igazolják a feltevést.”
Stemlerné Balog Ilona: Történelem és fotográfia, Budapest, Osiris, 2009, 36. – Törzsgyűjtemény
Az albumban fellelhető képek körülbelül fél évszázadot ölelnek fel, az 1860-as évek közepétől egészen az I. világháborúig bezárólag találhatók fényképfelvételek. A családtagok nem bújhattak ki a részben reprezentatívnak (az albumokat általában a szalonokban, jól látható helyre helyezték el), részben a családi emlékezet egyre fontosabb elemének tekintett műtermi fényképezkedés kötelezettsége alól, a gyermekek és kamaszok mellett ugyanúgy felvétel készült a szülőkről, az idősekről is. A nemesi és a polgári családokban egyaránt kedvelt portréfotózásra illet a legszebb ruhában, új frizurában, frissen nyírt arcszőrzettel megjelenni, hiszen ezek a mellképek, illetve félalakos képek módot adtak az ékszerek, rendjelek, ruhák, ezáltal pedig a társadalmi (akár családi) helyzet prezentálására.
„Hajkoszorú”. Ismeretlen hölgy családtag mellképe. Perger Vince műterme, Baja, 1910 k. – Történeti Fénykép- és Videótár, FAlbum 1218
Ugyan több mint egy tucat műteremből származnak a fényképek, a családtagok mindenekelőtt a legközelebbi nagyvárosokba, Debrecenbe és Nagyváradra jártak portrét készíttetni. A cívisvároson belül felkeresték lovag Chylinski György, Krausz Károly, Papp Albert és a Letzter testvérek fényírdáját is. Egyértelműen a legkeresettebb volt a Gondy és Egey fényképészeti műterem.
A Gondy és Egey fényírda 1865-ban alakult meg a Cegléd utcában. Gondy Károly mérnöknek készült, ám végül Simonyi Antal festőművész kíséretében Debrecenbe költözött. Egey István családja a 18. század végén telepedett meg a cívisvárosban, az 1860-as évek elején Divald Károly segédjeként tanulta ki a szakmát Eperjesen. A közös üzletben a felek nagy önállósággal bírtak, sikerükhöz pedig nem fért kétség.
„Gondy és Egey 800–1000 fényképet készített évente. Sikerük titka abban állt, hogy alkalmazkodtak a helyi igényekhez, telve voltak ötletekkel, újítói szándékkal, s ezt a közönség lelkesen honorálta. Rövidesen megteremtették a korszerűsítéshez szükséges alapot, ráadásul Gondy mint mérnök kellő műszaki ismeretekkel is rendelkezett. 1866-tól jelen voltak a debreceni nagy vásárokon, s kiállítást rendeztek a vásártéren selyemre, üvegre »felvett« képeikből.”
Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei, 48.), Debrecen, Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1987, 83. – Törzsgyűjtemény
A sajtó, a közvélemény is megelégedésének adott hangot a fotográfusok munkájával kapcsolatban. Az 1868-ban Kassán nyitott műtermük rövid működést követően csődbe ment, ez mindazonáltal nem zavarta meg a debreceni tevékenységet. Köszönhetően az igazán ügyfélbarát nyitvatartásnak (reggel 8-tól este 6-ig várták a kuncsaftokat, még ünnepnapokon is), valamint a sajtóban megjelent pozitív visszhangnak, a műterem forgalma nem hagyott maga után kívánnivalót.
A fényírda 1865-ben, a nyitás idején még csak alig pár kellékkel és bútorral rendelkezett, 1871-re a díszlet és a bútorzat nagymértékben gyarapodott. Számtalan kellék állt rendelkezésre a felnőttek számára is, olyan játékok és eszközök, melyek segítségével a felvételeken megeleveníthették az eljátszani kívánt szerepeket és helyzeteket. Az eszköztárhoz tartozott napernyő, esernyő, tollas legyező, kalitka, virágkosár, csokréta, imakönyv, kancsó és váza egyaránt.
Piknikre készen. Ismeretlen hölgyek napernyőkkel. Gondy és Egey műterme, Debrecen, 1875 k. – Történeti Fénykép- és Videótár, FAlbum 1218
„Érdekes megfigyelni a Gondy-féle képeken, hogy minden modell nagyon szigorú és fegyelmezett, szinte senki nem mosolyog, nem enged magának játékos gesztusokat. Még a párok is mintha karót nyeltek volna, soha nem a társuk, csak a fényképész kedvéért mozdulnak: a puritán erkölcs azonban azt is nehezen tűri, hogy akár csak egymáshoz is érjenek vagy egymásra nézzenek a felvételeken, nemhogy bármilyen érzelmet kimutassanak […]”
Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fényképészeti műintézete Debrecenben. Retusált fénykép. (A magyar fotográfia forrásai 5.), [Debrecen], Magyar Fotográfiai Múzeum – Déri Múzeum, 2008, 103. – Törzsgyűjtemény
A tekintetek mintha tényleg messzire kerülnék egymást az itt készült fotográfiákat elnézve. A fenti képen a piknikre, kirándulásra kész, vagy éppen az ilyen tevékenységben pihenőt tartó édesanya még ugyan ránéz lányára, az azonban nem viszonozza ezt, borúsan inkább a távolba tekint a festett, erdőt ábrázoló díszlet előterében. Az alábbi képen nagy valószínűséggel testvérek szerepelnek, a fényképész beállítása miatt itt szóba sem jöhetett a tekintetek találkozása. A testvéri érintés is elmarad, míg az idősebb nővért természetesen megilleti az ülő pozíció.
Azonosítatlan lánytestvérek félalakos képe. Gondy és Egey műterme, Debrecen, 1885 k. – Történeti Fénykép- és Videótár, FAlbum 1218
A fényképalbumban tehát szülők és gyermekek, testvérek csoportképe is gyakran előfordul az egyéni portréfelvételek mellett. A családhoz nem tartozó ismerősök, barátok csak a legritkább esetben kaptak itt helyet. Amikor pedig mégis elénk tárul egy barát portréja, az a múlt nyomozóinak nagy örömére egy sor további kérdést implikál. Az előző részben már említett Dráveczky Mihálynak és Fényes Matildnak három gyermeke született. A középső gyermekről, Sándorról portréja csak azt árulja el számunkra, hogy a katonai hivatást választotta. Bár könnyen lehet, hogy ez a felvétel csak az önkéntes katonai szolgálat évében készült róla.
Dráveczky Sándor katonai egyenruhában. Gondy és Egey műterme, Debrecen, 1895 k. – Történeti Fénykép- és Videótár, FAlbum 1218
Dráveczky Sándor egyik barátja mindenesetre felbukkan a fényképalbumban. Pongor József a következő szavak kíséretében küldte meg vizitkártyáját:
„Emlékül Drávetzky Sándor báratomnak. Hajdan iskola társamnak, ma pedig az együtt szenvedés napjainkra baráti tisztelettel Pongor József, Szeged (államfogház) 1896. május 26.”
Felirat Pongor József képének verzóján – Történeti Fénykép- és Videótár, FAlbum 1218, FTA 02740
A fiatalemberek valóban az iskolapadból ismerték egymást. 1885-ben mindketten a debreceni református főgimnázium I. osztályának padsorait koptatták. Dráveczky Sándor aztán év közben hagyta ott a gimnáziumot, Pongor József pedig a barát időleges elvesztésén túl a tanulmányi kötelezettségek akadályaival is kénytelen volt szembesülni. Érdemjegyei messze elmaradtak az eminens tanulók teljesítményétől, minekután négy tárgyból is elégtelen osztályzatot szerzett, 1886-ban kénytelen volt évet ismételni.
Pongor József portréja. Friedrich Schiller műterme, Bécs, 1896. – Történeti Fénykép- és Videótár, FAlbum 1218
Az 1896 környékén készült állóportré arra enged következtetni, hogy Pongor nemcsak a tanulmányaival nem foglalkozott, de a konvenciókra is előszeretettel hányt fittyet. Magabiztos kiállása, éles tekintete, kigombolt zakója mellett egészen hivalkodó mindkét kezének zsebre való tétele. Pongor akkori helyzete meg is követelte a kevésbé szokványos, merész pozitúrát, hiszen ahogy a verzón olvasható, 1896 májusában a szegedi államfogház vendégszeretetét élvezte.
Pár évvel később a debreceni fiatalember Budapesten próbált szerencsét, a cégbejegyzések tanúsága szerint 1898. január 1-jén Merza Mártonnal közösen női divatáru kereskedést nyitott a V. kerületi Kristóf téren.
„A szemfüles kereskedő értette is volna a módját, hogy hogyan kell egy garasból kettőt csinálni, hogyan kell a pénzt bevenni, de már a kiadásához nem igen konyított. Túlságosan uraskodott és noha üzlete alapjában elég jól jövedelmezett – a legelső párisi, berlini, bécsi, prágai, auszterlitzi nagykereskedő-cégektől hozatta finomabbnál finomabb áruit – a vége mégis az lett, hogy a kijátszott kettős könyvvitel megkívánta a maga áldozatát.”
Humoros közadós. In: Budapesti Hírlap, 19. évf. 202. sz., 1899. július 23. 9. – Törzsgyűjtemény
Pongor és társa tehát csődbe jutott, a vizsgálóbíró pedig elzárásra ítélte az üzletvezetőket, igaz, Fried Vilmos ügyvéd közbenjárására egy hét után szabadultak is a fogságból. Sok lehetőség a baráti kapcsolat fenntartására már nem adódott Dráveczky Sándornak és Pongor Józsefnek, hiszen utóbbi a csődeljárás elől, nővérének 6000 forintját kicsalva előbb Bécsig, majd egészen New Yorkig menekült. A választott száműzetésből a következő sorokat küldte meg csődtömeggondnokának:
„Kedves ügyvéd ur! Hogy a vizsgálat könnyebben menjen, szives tudomására hozom, hogy ezen a kis szabad területen húztam meg magamat. O, ti, kiket sohasem fenyegetett a rabság fojtogató keze, ti nem is tudjátok, milyen szép a szabadság! Nem mulaszthatom el különben, hogy eddigi buzgóságukat, mit ügyem érdekében kifejtettek, hálásan meg ne köszönjem és Önöket a messze távolból is szivemből ne üdvözöljem. Hódolattal Pongor József.
Humoros közadós. In: Budapesti Hírlap, 19. évf. 202. sz., 1899. július 23. 9. – Törzsgyűjtemény
Dráveczky Sándorné Galambos Gizella portréja. Wittmann Nándor műterme, Komárom, 1900 k. – Történeti Fénykép- és Videótár, FAlbum 1218
Dráveczky Sándor barátjánál kiegyensúlyozottabb életvitelt folytatott, nőül vette a Komárom megyei nemesi földbirtokos család leányát, galamboki Galambos Gizellát. A házasságból négy gyermek született. Bár a házasság ideje nem ismert előttem, Sándor 1921-ben, a feleség elhunytakor már biztosan nem élt. Ezzel azonban a Dráveczky família története messze nem ért véget a 20. században, a felvidéki leszármazottak a mai napig törekszenek a más országokban, más megyékben a Dráveczky névre hallgató rokonok felderítésére, újbóli összekötésére (lásd erre A Dráveczky család honlapját).
Felhasznált irodalom:
- A debreczeni ref. főgymnasium értesítője az 1885-86. iskolai évről. Közzéteszi: Tüdős János, Debrecen, 1886.
- Doby Antal: Magyarország családai. Draveczi Draveczky. In: Nagy Iván családtörténeti értesítő czimerekkel és leszármazási táblákkal. I. kötet. Szerk. Dr. Komáromy András – Pettkó Béla, Budapest, 1899. 193–196.
- Fogolytörzskönyv, 1899. Budapest Főváros Levéltára VII. 102. a. Budapesti Királyi Büntetőtörvényszéki Fogház iratai. 1035. Hungaricana közgyűjteményi portál. Levéltári iratgyűjtemények
- Gyászjelentések, Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára – Hungaricana Közgyűjteményi Portál
- Humoros közadós. In: Budapesti Hírlap, 19. évf. 202. sz., 1899. július 23., 9.
- Miklósi-Sikes Csaba: Fényképészek és műtermek Erdélyben 1839–1916. Tanulmány és okmánytár. (Haáz Rezső Alapítvány múzeumi füzetek, 18.), Székelyudvarhely, Haáz Rezső Alapítvány, 2001.
- Stemlerné Balog Ilona: Történelem és fotográfia, Budapest, Osiris, 2009.
- Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei, 48.), Debrecen, Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1987.
- Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fényképészeti műintézete Debrecenben. Retusált fénykép. (A magyar fotográfia forrásai 5.), [Debrecen], Magyar Fotográfiai Múzeum – Déri Múzeum, 2008.
- Szakács Margit: Fényképészek és fényképészműtermek Magyarországon (1840–1945). Adatok a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményéből, Budapest, MNM, 1997. című könyvének adattára
Papp Viktor (Történeti Fénykép- és Videótár)
