Éppen száz esztendeje, 1922. április 21-én látta meg a napvilágot Holl Béla, szerzetesi nevén a Szent Lászlóról elnevezett Adalbert, piarista szerzetes, jeles irodalomtörténész, könyvtörténész, a Régi Magyarországi Nyomtatványok sorozatának egyik elindítója.

Holl Béla 1942-ben – Piarista Múzeum

Budapesten, a piarista gimnáziumban érettségizett, majd felvételét kérte a rendbe. Filozófiai-teológiai tanulmányait a rend főiskoláján, a Kalazantinumban végezte. Amikor 1944-ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin tanári szakára, még joggal remélhette, hogy a háború után a rend valamely iskolájában kezdheti meg tanári működését, s ez lesz főfoglalkozása a következő évtizedekre, azonban a történelem közbeszólt.
1948-ban fejezte be tanulmányait, és még ugyanazon évben megszerezte bölcsészdoktori fokozatát. Tudományos érdeklődésének irányát jelzi a témaválasztás: disszertációját Alszeghy Zsolthoz írta „A magyar legenda a XVIII. században” címmel. Ezzel készen állt, hogy megkezdje szerzetestanári működését. Azonban 1948-ban államosították az egyházi iskolákat. Ezután egy darabig még oktathatott: hittanári munkát végzett budapesti középiskolákban, 1949-ben a váci kisszemináriumban tanított, azonban 1950 nyarán a szerzetesrendek feloszlatásával e munka lehetetlenné vált. Bár a piarista rend továbbfolytathatta tevékenységét, azonban csak két iskolát tarthattak meg korlátozott diák- és tanárlétszámmal, ami azt jelentette, hogy a piaristák többsége is a szerzetesi élet elhagyására kényszerült. Sok más szerzeteshez hasonlóan egyházmegyei szolgálatba lépett, káplán lett a váci egyházmegyében.

A hatalom azonban ezt sem nézte jó szemmel, településről településre helyezték, bűne az ifjúsággal való foglalkozás, ministránscsoportok szervezése. 1956 szeptemberében a Váci Egyházmegyei Könyvtár könyv- és levéltárosává nevezték ki. Itt kezdődött meg kutatói pályája, itt születtek első publikációi: az általa felfedezett ecsegi betlehemesről (Vigilia, 17. évf., 1952., 12. sz., 617–626.) vagy a Káldi-Biblia korrektúrapéldányának töredékéről, mely egy kötéstáblából kiáztatva került elő (Magyar Könyvszemle, 72. évf., 1956, 1. sz., 52–58.). Itteni kutatásainak összegzését 1973-ban A kétszáz éves váci könyv című kötetében publikálta. Ebben az időben kezdte el kidolgozni Borsa Gedeonnal és Mezey Lászlóval annak a bibliográfiai vállalkozásnak a koncepcióját, amely nem csupán Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárának új kiadásaként rögzíti a magyar könyvkiadás első 250 évében megjelent kötetek bibliográfiai adatait, hanem átfogóan tárgyalja a kiadványok tartalmát, könyvtörténeti, művelődéstörténeti jelentőségét, felméri a fennmaradt példányok lelőhelyeit, fizikai állapotát. E munka megkezdése annál is időszerűbb volt, mert Szabó Károly életművével nem annyira beteljesítette, inkább megnyitotta a magyar könyvtörténeti kutatásokat, s a műveinek megjelenését követő évtizedekben nagy számban fedezték fel az addig ismeretlen kiadványokat.
A Magyar Tudományos Akadémia által támogatott projektet az Országos Széchényi Könyvtárba telepítették, és itt, a Régi Magyarországi Nyomtatványok kutatócsoportban kaphatott félállású tudományos kutatói státuszt Holl Béla is 1960-tól. Azok a kutatók, akiknek széleskörű szaktudásáról a rendszer nem akart lemondani, azonban politikai okokból nem engedték volna egyetemi katedrához jutni, valamely könyvtár állományában kaphattak legalább munkalehetőséget. Így történhetett, hogy amikor 1971-ben megjelent a Régi Magyarországi Nyomtatványok  első kötete, a Borsa Gedeon vezette szerkesztőségben mellette és Käfer István mellett három szerzetes nevét találjuk: Holl Béláét, Hervay Ferencét és Kelecsényi Ákosét.

Régi Magyarországi Nyomtatványok, 1. kötet: 1473–1600, [Borsa Gedeon et al.], Budapest, MTA, OSZK, 1971. Címlap – Törzsgyűjtemény

Emellett Holl Béla 1962-től a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének volt külső munkatársa. 1975-től az MTA által az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régi Magyar Irodalom Tanszékére telepített függetlenített tudományos kutatóként alkalmazták. Ebben az időszakban sorra jelentek meg nagyszabású munkái, amelyek máig a szakma alapvető kézikönyveinek számítanak: részt vett a Régi Magyarországi Nyomtatványok első három kötetének szerkesztésében (1971, 1983, 2000), ő állította össze a Régi Magyar Költők Tára XVII. századi sorozatának katolikus énekeket tartalmazó köteteit (1974, 1992: Szövegek; Jegyzetek). Ferencffy Lőrinc, egy magyar könyvkiadó a XVII. században című monográfiájáért 1981-ben kandidátusi fokozatot kapott. Könyvei mellett sorban jelentek meg tanulmányai. A hetvenes évek végétől már taníthatott is, órákat adhatott a szegedi JATE-n, a budapesti ELTE-n. A nyolcvanas években kutatásai előterébe a magyarországi középkor himnuszköltészete került, e himnuszok kritikai kiadásának elkészítését tűzte ki célul, amelyet már nem tudott befejezni. E kutatásai során fedezte fel a dalmáciai Šibenik ferences kolostorában Laskai Demeter iskoláskönyvét, amely az Ómagyar Mária-siralom után a második legrégibb magyar verses nyelvemlékünket, a Laskai sorokat őrzi. Kutatási eredményeit nagyívű tanulmányban publikálta (Magyar Könyvszemle, 100. évf., 1984, 1–2. sz., 3–23.). 

Az idős Holl Béla – Váci Piarista Gimnázum Évkönyve, Vác, Piarista Gimnázium, 2002. – Törzsgyűjtemény

A rendszerváltozás után, 1989-ben visszaköltözhetett a budapesti piarista rendház szerzetesi közösségébe, és ott hunyt el 1997. március 12-én. Egykori munkatársai máig szeretettel őrzik kedves személyiségének, hatalmas szakmai tudásának emlékét.

Felhasznált irodalom:

• Chikán Béla: Megemlékezés Dr. Holl Béla piarista tanárról, az irodalomtudományok kandidátusáról (1922–1997). In: Váci Piarista Gimnázium Évkönyve,Vác, Pirista Gimnázium, 2002, 8–11.
• Szelestei N. László: Holl Béla (1922–1997). In: Magyar Könyvszemle évf., 2. sz., 1997, 231.
• Vizkelety András: Holl Béla emlékezete. In: Holl Béla: Laus librorum. Válogatott tanulmányok, [vál. és szerk. Monok István, Zvara Edina], Budapest, METEM, 2000, 4–5.

A Holl Béla fotóalbumaiból származó, jelenleg a Piarista Múzeumban és a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárában őrzött fényképekért köszönetet mondunk Koltai András levéltárosnak.

Tóth Anna Judit (Régi Nyomtatványok Tára)