110 éve, 1912. május 9-én született Ottlik Géza Kossuth- és József Attila-díjas író, az Iskola a határon című regény alkotója. A XX. századi magyar intellektuális próza egyik legjelentősebb darabja első megjelenése óta jó egynéhány kiadást ért meg.
Ottlik Géza: Iskola a határon, Budapest, Magvető, 1959. Borító. – Törzsgyűjtemény
A regényt számos nyelvre lefordították, amelyek közül angol, német, francia, horvát, szlovén, szlovák, cseh, lengyel, észt, orosz, román, holland, svéd, spanyol és olasz nyelvű kiadás is megtalálható könyvtárunk törzsgyűjteményében.
Ottlik elismert volt műfordítóként is. Az ő fordításában mutatta be 1937-ben a Nemzeti Színház Eugene O’Neill Amerikai Elektra című drámáját. Szintén az ő munkája alapján került magyar színpadra John Osborne Dühöngő ifjúság című műve, de neki köszönhetjük – a teljesség igénye nélkül – több Charles Dickens-mű mellett Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger című regényének fordítását is.
Az Iskola a határon című műve alapjául is szolgáló, gyermek- és ifjúkorát meghatározó katonai iskolai évek után tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta, amelynek 1935-ig matematika–fizika szakos hallgatója volt. Első írásai a Napkelet című folyóiratban jelentek meg.
Ifjúságának másik meghatározó élménye, amely egész életén át elkísérte: a játék szenvedélye; a játék iránti elköteleződés. Johan Huizinga Homo ludens című műve bevezetőjében írja a következőket:
„Már régóta gyökeret vert bennem az a meggyőződés, hogy az emberi kultúra a játékban, játékként, kezdődik és bontakozik ki.”
Johan Huizinga: Homo ludens, Budapest, Atheneum, 1944. – Törzsgyűjtemény
Hasonlóan vélekedik – először a Nyugat folyóirat oldalain 1939-ben megjelent, majd – a Minden megvan című novelláskötetben szereplő A Drugeth-legenda című Ottlik-írás hőse:
„Nincs is más humánus tevékenység, mint a játék, ez az ember dolga, ez az élet méltósága, kártyázni… nincs más cselekedet, mely emberi lehetne.”
Ottlik Géza: Minden megvan, Budapest, Magvető, 1969. Részlet – Törzsgyűjtemény
Ottlik Géza: Minden megvan, Budapest, Magvető, 1969. – Törzsgyűjtemény
Ottlikot bridzskörökben világszerte kiváló bridzsjátékosként, illetve tekintélyes szakíróként tartják számon. „Hazájában szépíróként is ismert.” – írta róla egy külföldi szaklap irodalomban kevéssé jártas munkatársa. A bridzsező Ottlik Gézát itthon azonban a játék művelőin kívül kevesen ismerik.
Fiatalon ismerkedett meg az éppen divatba jövő kártyajátékkal. A Budapesti Hírlap munkatársaként 1933 őszétől bridzsrovata indult a hírlap Vasárnapi Ujság című mellékletében.1934-ben tudósított a bécsi Európa-bajnokságról. Az 1937-ben, Budapesten megrendezett világbajnokságról cikket írt az egyik legolvasottabb brit napilap, a The Times számára. Ettől az évtől kezdve lett igazolt bridzsversenyző.
Bridzspartnerei baráti társaságából kerültek ki, többek közt Örley István író, Tormay Cécile Éva Zsuzsanna nevű unokahúga és Ottlik állandó párja, Koromzay Dénes, az 1935-ben alakult, és rövidesen világhírűvé vált Magyar Vonósnégyes mélyhegedűse, akihez életre szóló barátság fűzte.
A II. világháború idején elnéptelenedtek a bridzsasztalok Magyarországon. A kommunista rendszerben „polgári” mivolta miatt tiltott – majd tűrt – játék az ’50-es évek közepétől lassanként újraéledt. Ettől az időszaktól kezdve a versenyeken Ottlik Géza Kovács László párjaként indult.
Ottlik nemzetközi hírnevét a The Bridge Worldben 1967-ben megjelent The Quest című cikkével alapozta meg, amelyért a következő évben a Nemzetközi Bridzsakadémia neki ítélte Az év legjobb bridzsírása díjat.
Ottlik Gézának sikerült egy, a maga nemében páratlan bravúrt végrehajtani, ötvözni a szakírást a szépirodalommal. 1973-tól, a The Bridge Worldben megjelenő cikksorozatát olvasva a skót szakíró Hugh Kelsey kereste meg levelével. Tőle származott az ötlet, hogy az írásokat könyv formában jelentessék meg. Végül Kelsey társszerzőként jegyzi a művet, de, hogy az angol megjelenésen kívül mekkora része volt a mű megszületésében, nem tudjuk pontosan. A könyvet 1979-ben, Londonban adták ki először Adventures in card play címmel.
Ottlik Géza óhaja szerint a mű csak halála után jelenhetett meg magyarul. Az 1997-es magyar kiadás címe Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein.
Ottlik Géza – Hugh Kelsey: Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein, Budapest, Európa, 1997. – Törzsgyűjtemény
A Balatonon játszódó történet szereplői, három jóbarát a vitorlázáshoz – Ottlik másik szenvedélye – kedvező szelet várva bridzspartikról – felvételekről, ahogy bridzsnyelven mondják – beszélget, elmélkedik. A műben szereplő kombinációk, taktikák és stratégiák miatt a mai napig a világ egyik legjobb bridzskönyveként tartják számon Ottlik Géza írását.
A margitszigeti nemzetközi bridzsverseny résztvevője, 1979. január. A kép forrása: Digitális Irodalmi Akadémia
A Iskola a határon című regény folytatásának tekinthető posztumusz megjelent Buda című könyvében írja:
„A végső sík, az érthetetlen, az én halálom síkja. Ott minden elveszti a fontosságát: kincs, hír, gyönyör, félelmek – minden-minden. Ha arra gondolok, boldogtalannak se lehet lenni. – Aztán azért is nehéz meglenni az emberekkel, mert ha rengeteg minden stimmel is, állandóak a síkeltolódások.”
Ottlik Géza: Buda, Budapest, Európa, 1993. Részlet – Törzsgyűjtemény
Szűcs Márta (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)
