Joggal mondhatjuk, hogy a Kulcsár Péter Historiográfiai Kutatócsoport megalakulásához, létrejöttéhez az utolsó, ám igen komoly lökést az a rendkívüli felfedezés adta, melyet Petneházi Gábor kollégámmal jegyzünk: Gian Michele Bruto (Brutus) Rerum Ungaricarum libri című, mindaddig csak csonkán, nagyjából 50-60%-ban ismert művének egy addig ismeretlen és közel teljes kéziratának fellelése a trentói Érseki Könyvtárban. Brutus központi szerepet játszott a 16. századi magyarországi latin nyelvű historiográfiában, ennek ellenére csak részlegesen, csonkult kéziratokból kiadott hatalmas terjedelmű művével eddig csak szórványosan foglalkozott a kutatás.
Az ötödik könyv kezdő oldala Brutus saját széljegyzeteivel. Fotó: Petneházi Gábor
A kézirat egyik legfontosabb jellemzője a mérete: két kötetben, 2200 oldalt tartalmaz, ennek kb. 40%-a eddig ismeretlen szöveganyag, de számos kiegészítést hoz olyan helyeken, melyek eddig csak töredékesen voltak ismertek. A legfontosabb feladat mind a későbbi kutatás, mind a Brutust érdeklődve váró tudományos közösség szempontjából a kézirat használhatóvá, kezelhetővé tétele.
Itt jön segítségünkre az a tény, hogy a szöveg egységes és jól olvasható kézírással készült. Ez nyújtott lehetőséget arra, hogy a DigiPhil munkacsoport bevonásával a Transkribus szövegfelismerő szoftvert alkalmazzuk az átíráshoz: a szövegből 200 oldalt átírtunk a KPHK tagjaival, majd ennek alapján a DigiPhil részéről Bobák Barbara fejlesztett egy modellt a Transkribus felhasználásával, mely aztán a maradék 2000 (!!) oldal szöveget 1,98 %-os hibahatárral beolvasta és elektronikusan letölthető szövegfájlokká alakította.
Az NW22 keretében erről a felfedezésről, a vele járó feladatokról, illetve az MI alapú elektronikus szövegfelismerés mechanizmusáról tartottunk Bobák Barbarával közös előadást.
Petneházi Gábor és Kasza Péter. Fotó: Kasza Péter
Meg kell említeni, hogy a Transkribus jól ismert ma már a digitális filológia különböző ágaival foglalkozó kutatók körében. Itt az előadás újszerűsége abban ragadható meg, hogy kora újkori latin szövegen Magyarországon még nem tesztelték és használták a szoftvert, illetve, hogy a frissen alakult KPKH-csoport első jelentős eredményéről van szó, mely így a digitális bölcsészet világában is publicitást kapott.
Fontosnak tartom a kiváló együttműködést a DigoPhil-es kollégákkal, akikkel remek szakmai beszélgetéseket folytattunk a konferencia során, mivel a KPHK tervei között távlatilag számos, az OSZK állományába tartozó szöveg kiadása vagy újrakiadása szerepel, immár a 21. századi standardok szerint digitálisan is. Ehhez pedig a DigiPhil kiváló partnernek bizonyul. Számukra pedig az jelent komoly hozzáadott értéket, hogy az OSZK kéziratainak felhasználásával és az ott működő KPHK-nak a segítségével a kora újkori latin nyelvű szövegek felé is sikerrel nyithatnak az addig zömmel 20-21. századi textusokkal foglalkozó digitális filológiában.
Dr. Kasza Péter (Kutatási és Különgyűjteményi Főosztály,
Kulcsár Péter Historiográfiai Kutatócsoport)
Sorozatunk további részei: Első rész; Harmadik rész