„Az előadás a közép-európai színházi közönségnek az előadásokról és a színházi intézmények működéséről szerzett szerteágazó tapasztalatait mutatja be. A közönséget ritkán vizsgáljuk, jelen tudományos metódusainkat a szociológia és a pszichológia területeitől kölcsönözzük. De hogyan kutathatók a múltbeli közönségreakciók, vélemények, befogadói tapasztalatok?
A 19. század első harmadában gyakran találkozunk az »első közönség« fogalmával. A nép / nemzeti nyelvű hivatásos színjátszással első ízben találkozó néző olyanfélén reagált a produkciókra, mint napjaink gyerekközönsége. A valóság és a színjáték közti határa a számukra bizonytalan volt. Az »első közönség« viselkedését az adott és a következő (kora-romantikus) korszak színműirodalma is bemutatta. (Forrás: Gaál József, A peleskei nótárius)
A századközép nézői a nemzeti identitást erősítő funkciójában ismerhette meg a színházat, s egyúttal a színházcsinálók korábban lenézett, kirekesztett közössége is a polgárosodó társadalom részévé emelkedett. A romantika művészetfogalma tükröződött a színházaknak a közönséggel való napi, hétköznapi kapcsolatában is. A színház az egyik legnagyobb hatású közösségi fórummá vált. (Példák és források: életképek a Nemzeti Színház nézőteréről, a magyar népszínmű első korszaka mint a polgári közönségnek szóló kép a falusi és külvárosi életről az »érdekegyesítés« jegyében, 1848. március 15. – műsorváltozás a »közönség kívánatára« és a Bánk bán »színeváltozása«.)
A 19. század végén és az új évszázad első évtizedében a polgári közönség a sajtóból is értesült a színházi életről és a művészet kérdéseiről. A nézők (köztük a »hivatásos nézők«, azaz pl. a kritikusok) véleménye, visszajelzései a sajtókritikákban fogalmazódtak meg, de van néhány különleges, ritka forrás (személyes feljegyzések, színházi naplók, levélváltások), melyekből a nézők saját színházi élményeiről közvetlen benyomást szerezhetünk, csakúgy, mint az ugyanezen időszakban született színészi emlékezésekből vagy éppen a mintaadóvá, példaképpé váló művészek, sztárok nyilvános hétköznapjairól, sajtónyilvános magánéletéről szóló írásokból. (Forrás: Veress Endréné Méhely Mária színházi naplója)
A különböző korszakok eltérő természetű forrásai változatos és érdekfeszítő képet adnak a közönség egyéni és közösségi befogadási folyamatáról, élményeikről és tapasztalataikról.”

Sirató Ildikó: A színházi közönség 19. századi tapasztalatairól. Ritka, különleges forrásaink. Az előadás absztraktja