Melich János 1896-tól a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának (OSZK) tisztviselője, később pedig 1920 és 1922 között az intézmény igazgatója volt. Élete során behatóan foglalkozott a magyar helyesírás történetével, régi magyar nyelvemlékekkel, és a magyar nyelv különböző eredetű jövevényszavait vizsgálta. Megjelent munkái közül kiemelkedő a Magyar Etymológiai Szótár, amelyet 1914-ben indított meg Gombocz Zoltánnal, illetve szintén Gombocz Zoltánnal és Németh Gyulával szerkesztette A magyar nyelvtudomány kézikönyve című sorozatot.
Melich János portréja – Kézirattár Arckép 1216/2. A kép forrása: Magyar Digitális Képkönyvtár
Melich János 1872. szeptember 16-án született Szarvason, édesapja Melich Márton földműves volt, édesanyját Molnár Juditnak hívták. Melich evangélikus hagyományok közt nevelkedett a szülői házban, a család szlovák és magyar nyelven is beszélt, középiskolai tanulmányait a helyi gimnáziumban és a késmárki evangélikus líceumban végezte. 1891-től 1894-ig a kolozsvári egyetem magyar–német szakán tanult, ahol nyelvészeti tanára Szinnyei József volt. Oktatójához fűződő kapcsolata jelentős mértékben befolyásolta későbbi munkáját a nyelvtudomány területén, általa ismerkedett meg a nyelvtörténet és nyelvhasonlítás alapvető kérdéseivel és módszereivel, illetve a lélektani magyarázó elv alkalmazásával is. Melich germanisztikai ismereteit Meltzl Hugó alapozta meg. Pedagógushiány miatt egyetemi tanulmányait idő előtt fejezte be, így vált a dévai állami főreáliskola tanárává, később pedig a Theresianumban, Bécsben oktatott, ezután a budapesti evangélikus gimnáziumban folytatta munkáját helyettes tanárként. Fontos megemlíteni, hogy 1905-ben a budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. A pedagógusi pályát 1896-ban hagyta el, amikor is a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának, mai nevén az Országos Széchényi Könyvtárnak tisztviselőjévé vált, később 1901-ben segédőrré léptették elő, majd egyre tovább haladt a ranglétrán, 1920-tól 1922-ig, egészen egyetemi tanári kinevezéséig ő látta el a könyvtár igazgatói tisztjét. A Magyar Tudományos Akadémia 1902. május 9-én választotta meg Melich Jánost levelező tagjává, később 1920. május 5-től az Akadémia rendes tagjává vált, majd pedig igazgatósági taggá 1933. május 19-től 1946. július 24-ig, és 1949. október 31-től tanácskozó tagja volt, mígnem halála után, 1989. május 9-én visszaállították az MTA rendes tagjává.
Az Országos Széchényi Könyvtárban töltött ideje alatt jelentős figyelmet fordított az állomány gyarapítására, például 1903-ban Bécsben Melich János vette át Hodinka Antal szláv gyűjteményét, 1919-ben Eckhart Ferenc akadémikus segítségével magyar vonatkozású periodikumokat szerzett be, valamint a trianoni békediktátum után elszakított területek hungarikumainak begyűjtését szorgalmazta. 1902-ben összeállította a magyarországi szlovén (vend) irodalom bibliográfiáját, majd 1908-ban kiegészítette azt. Mindemellett elsődlegesnek tartotta a kurrens nemzeti bibliográfia megjelenését, 1916-tól részt vett a Magyar Könyvszemle szerkesztésében. Ezen kívül 1922-ben javaslatot nyújtott be Bánffy Miklós külügyminiszter felé a Bécs–Budapest közti könyvtárközi kölcsönzések működtetésére, amelyet 2 hónap leforgása alatt jóvá is hagytak, így elindult a szolgáltatás.
Melich János. Metszet – Kézirattár. Arckép 1216/1. A kép forrása: Magyar Digitális Képkönyvtár
Miután röviden ismertettem Melich János életútját a nemzeti könyvtárban és szakmai előmenetelét a Magyar Tudományos Akadémia falain belül, áttérhetünk a magyar nyelvtörténet területén elért eredményeire.
Kniezsa István az alábbi sorokkal jellemezte Melich János nyelvtudományi tevékenységét:
„Melich János munkássága – és ezt ma már nyugodtan megállapíthatjuk – a magyar nyelvtudomány történetében korszakot jelent. Jelenti a magyar nyelvtörténeti kutatás széleskörű megindulását és a nyelvtörténeti gondolat diadalát. Ez a korszak fedezi fel rendre a nyelvtörténet számára eddig figyelmen kívül hagyott, sőt teljesen ismeretlen források egész sorát, és terjeszti ki ezek alapján a kutatásokat olyan korokra, amelyekre az addig ismert emlékek legfeljebb halvány sejtéseket engedtek meg. És ebben a lázas munkában, amelynek során új és új fény derült nyelvünk és vele együtt történetünk Árpád-kori szakaszára, Melich János halad az élen.”
Kniezsa István: A hetvenéves Melich János. In: Magyar Nyelv, 1942. 4. sz., 225. – Törzsgyűjtemény
Melich János már egyetemi tanulmányai alatt rendszeresen publikált a Magyar Nyelvőr és a Nyelvtudományi Közlemények hasábjain, kezdetben szómagyarázatokkal foglalkozott, majd áttért a magyar nyelv német jövevényszavainak kutatására, melynek eredményét 1895-ben publikálta. A Szláv jövevényszavaink című kétkötetes munkája egyike fő műveinek. További cikkeiben és tanulmányaiban a nyelvtörténet, a magyar nyelvemlékek és a szótárirodalom körével is foglalkozott. Gombocz Zoltánnal közösen szerkesztették a Magyar Etymológiai Szótár című többkötetes munkát, melynek első része 1914-ben jelent meg. Másik jelentős munkája A honfoglaláskori Magyarország, amely 1925 és 1929 között jelent meg összesen 5 füzetben. A kiadványban Melich János összegyűjtötte azon népek csoportjait, akikkel a honfoglaló magyarság találkozhatott a Kárpát-medencében, szó-, hang- és alaktörténeti megfigyelésekre alapozva kutatását.
Szily Kálmánnal és Pais Dezsővel közösen szerkesztették a Magyar Nyelv című folyóiratot 1942-ig. 1922-től A magyar nyelvtudomány kézikönyve című sorozaton dolgozott együtt Gombocz Zoltánnal és Németh Gyulával. Cikkei, tanulmányai, tudományos publikációi nemcsak a Magyar Nyelv, és a Nyelvtudományi Közlemények című folyóiratokban jelentek meg, hanem az Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae-ban, az Akadémiai Értesítőben, az Egyetemes Philológiai Közlönyben, az Irodalomtörténeti Közleményekben és számos más kiadvány hasábjain.
Tudományos munkáját több elismeréssel jutalmazták életében, a nyelvtudományok doktorává vált, 1930-ban Corvin koszorúval tüntették ki, majd pedig 1939-ben megkapta a Corvin-láncot, és még ugyanebben az évben Szarvas város díszpolgárává választotta. Melich János 1963. november 20-án halt meg, életének 92. évében.
Kniezsa István az alábbi sorokkal búcsúzott tőle:
„Több százra rúgó és igen változatos problematikájú munkásságodnak talán a legjelentősebb, de mindenképpen a legtermékenyebb része az, amelyben kezdeményező, valósággal úttörő voltál. És ilyen területe nem is egy van a magyar nyelvtudománynak. Hogy csak a legfontosabbakat említsem: Te kezdted el rendszeresen felhasználni az oklevelek szórványemlékeit a magyar nyelvtörténet számára; ma már enélkül magyar hangtörténet el sem képzelhető. És ugyancsak Te voltál a kezdeményezője a magyar helyesírás történeti kutatásának. Te indítottad el nálunk a tudományos hely- és személynévkutatást, és kiváló alkotásaiddal valósággal iskolát csináltál itthon, külföldön egyaránt. E tárgyú munkásságod ugyanis nemzetközi vonatkozásai miatt külföldön is élénk visszhangot keltett. Új megvilágításba helyezted a magyar nyelv szláv jövevényszavainak a problematikáját is, amikor a korábbi nézetekkel szemben rámutattál, hogy a magyar nyelv szláv jövevényszavai nem egységes réteget képviselnek, hanem különböző nyelvekből származnak és különböző időkben kerültek a magyarba. Azóta ez a vélemény is a magyar nyelvtudomány közkincséhez tartozik.”
Kniezsa István: Melich János. In: Magyar Nyelv, 1964. 1. sz., 1. – Törzsgyűjtemény
Melich János gyászjelentése Pannon Digitális Egyesített Archívum
A cím idézetének forrása: Losonczi Zoltán: Melich János (születésének hetvenedik évfordulójára), Debrecen, Budapest, [Városi Ny.], 1942, 7. (Klny.: Protestáns Tanügyi Szemle)
Felhasznált és válogatott irodalom:
- Benkő Loránd: Melich János. In: Magyar Nyelv, 1957. 1–2. sz., 1–12.
- Emlékkönyv Melich János 70. születésnapjára, Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1942.
- Hadrovics László: Melich János 85 éves. In: Magyar Nyelvőr, 1957. 4. sz., 507–511.
- Kiss Lajos: Melich János, Budapest, Akadémiai, 1995.
- Kiss Lajos: Melich János emlékezete születésének századik évfordulója alkalmából, Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1973.
- Kniezsa István: A hetvenéves Melich János. In: Magyar Nyelv, 1942. 4. sz., 225–231.
- Kniezsa István: Melich János. In: Magyar Nyelv, 1964. 1. sz., 1–3.
- Kornis Gyula: Melich János, [Budapest], [Franklin Nyomda], [1942].
- Losonczi Zoltán: Melich János (születésének hetvenedik évfordulójára), Debrecen–Budapest, [Városi Nyomda], 1942. (Klny.: Protestáns Tanügyi Szemle)
- Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkája és kiadványi tevékenysége 1919–1935. In: Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve, 1981, Budapest, OSZK, 1983, 135–173.
Opálka Tamara (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)
