2022. augusztus 25–27. között rendezték meg a Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciáját. Az idén 36. alkalommal sorra kerülő tudományos fórumnak a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola adott otthont.

A konferencia helyszíne: a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola

A Történelem és vizualitás című konferencia 29 szekciót töltött meg számos izgalmas és értékes előadás felvonultatásával. A gazdag programban a történészek mellett a társtudományok kutatói is képviseltették magukat. Így különböző szempontok szerint vált vizsgálhatóvá az egyes történeti korszakok képigénye, akár e korszakok vizualitásának bemutatása vagy forráskincsként értékelése által. A plenáris ülés előadói dr. Tamás Ágnes, dr. Fisli Éva és dr. Gábor György voltak.
Az előadások témafelvetéseinek sokrétűsége rámutatott, hogy milyen hatása is van a képeknek a befogadóra, hogy ezzel egyes korokban hogyan éltek, vagy épp hogyan éltek vissza és tették a propaganda eszközévé.
A társadalomtörténet-kutatás legmodernebb eszközeként mutatkozott be a vizualizálás módszere, azaz különböző adatcsoportok térképre vagy diagrammra helyezve történő értékelése. Érdekes volt a közösségi és a személyes térre irányuló szempontok tárgyalása és a különböző társadalmi rétegek önreprezentációját vizsgáló kutatások bemutatása is.
A háromnapos rendezvényen munkatársaink – Andrási Erika, Dede Franciska, Papp Viktor, Sárközy Réka és Vesztróczy Zsolt – eredményeit is hallhatta a közönség. A konferencia tanulmánykötete várhatóan 2024-ben jelenik meg. Sorozatunkban ennek előzetesként ezeket az előadásokat ismertetjük röviden. Az alábbiakban Vesztróczy Zsolt ismerteti A dualista rendszer görbe tükörben. Szlovák politikai karikatúrák a magyar politikai életről (1867–1918) címmel megtartott előadásának témáját.

A más népekkel való kapcsolattörténeten belül különleges jelentőséggel bír az egymásról kialakított sajtókép. Ennek egyik speciális területét jelentik az élclapok, ahol bizonyos tulajdonságok és jelenségek felnagyításával vagy eltorzításával görbe tükörben mutatják be a másik nációt. Előadásomban is egy ilyen témát választottam, dualizmuskori szlovák élclapok segítségével mutattam be a dualista politikai rendszert és annak képviselőit.
A korszakban négy szlovák élclap létezett: a Ježibaba (1871–1872), a Černokňažník (1876–1910), a Rarášek (1870–1874, 1908–1914) és a Veselé noviny (1912–1914). Ezek a magyar lapokhoz hasonlóan szintén egy-egy politikai irányzathoz kötődtek, de volt két lényeges különbség hozzájuk képest. A szlovák lapok jóval rövidebb ideig léteztek, ami a polgári társadalmuk gyöngeségét mutatta. Másrészt ezek nem közjogi-, hanem nemzetiségi alapon választottak témát, vagyis az élcek alapvetően a magyar állam intézményei és annak képviselői ellen irányultak, nem pedig valamelyik másik párt ellen.
A Ježibaba (1871–1872) a magyarokkal megegyezést kereső Új szlovák iskola lapja volt. Mivel ez a választásokon eredményesen szereplő parlamenti pártocska volt, így ebben a sajtóorgánumban legfőképpen a választási visszaéléseket (pl. utaztatás, etetés-itatás, szavazatvásárlás, a közigazgatási apparátus „segítsége”, megszegett választási ígéretek stb.) tették szóvá írásban és képben. Mivel a rendszer fenntartását célzó törekvések miatt a voksolás körüli törvénytelenségek egyre nagyobb méreteket öltöttek, nem véletlenül jelentek meg a kortesviccek vagy választási karikatúrák a korabeli lapokban annak politikai vagy nemzetiségi hovatartozásától függetlenül.

Kortesszámla. In: A nevető Magyarország. Egyetemes adomagyűjtemény. 2. bőv. kiad, Budapest, Lampel, 1901. II. köt., 142. – Törzsgyűjtemény

Erre rímelt a Ježibaba egyik karikatúrája is, amely az itatás győzelmét mutatja az elvekkel szemben.

Választási visszaélések Felső-Magyarországon. In: Ježibaba, 1871. 1 évf. 13. sz., 89. – Törzsgyűjtemény

Amikor pedig a kormánypárt bomlásnak indult, megkezdődött a versengés a nemzetiségi, így a szlovák szavazókért is a két nagy politikai erő, a balközép és a Deák-párt között, akárcsak az itt látható képen.

Harc a szlovák szavazatokért. In: Ježibaba, 1871. 1. évf. 12. sz., 83. – Törzsgyűjtemény

A Černokňažník (1876–1910) az autonóm szlovák kerület, az Okolie felállítását célul tűző Szlovák Nemzeti Párt lapja volt. Mivel a szervezet jelöltjei rendszeresen elvéreztek a választási küzdelmekben, így a szervezet közel két évtizedre feladta a politikai aktivitását, tevékenységét pedig az irodalomra és a sajtóra koncentrálta. A passzivitás ideje alatt a legfőbb témát a szlovákokat ért nemzetiségi veszteségek hangsúlyozása és a magyar politikai rendszer visszásságainak kifigurázása jelentette. 

A Rarášek (1870–1874, 1908–1914) szintén a Szlovák Nemzeti Párthoz tartozott. Mivel a századfordulót követően a szervezet már politikailag aktivizálódott, ezért az addigi szokásos sérelmek mellett újabb témákat is elővettek, mint például a választójogi reformtól való magyar félelmeket.

Mitől félnek? [Magyar félelem a választójogi reformtól]. In: Rarášek, 1908. I. évf. 3. sz., 1. – Törzsgyűjtemény

A Veselé noviny (1912–1914) a Szlovák Katolikus Néppárt lapja volt, mely az őket ért hátrányok mellett bizonyos egyházi témákat is elővett.
Más élclapokhoz hasonlóan itt is voltak magyarokat megszemélyesítő típusfigurák. Ilyen volt például a Černokňažníkban Kuťaláncos Pista, aki bor mellett búslakodott a világ dolgai felett, ruházata és a külseje alapján pedig tipikusan magyar alak (pl.: pörgekalap, árvalányhaj, fokos, pödört bajusz, mente stb.). A Rarášek típusfigurája pedig a nemesi származású és ruházatú Kuťťateremtette Lantoš báči volt, aki az akkor divó szokásnak megfelelően bizony lenézte a szlovákokat.

A dualista korszak politikai mérlege a szlovákok számára meglehetősen negatív volt. Mivel nem sikerült élniük az új korszak nyújtotta lehetőségekkel, így a sajtójukban nem a polgárosodás eredményeit, hanem az őket ért veszteségeket hangsúlyozták, melyek valóban jogosak voltak. Eközben a magyar államról és annak képviselőiről, de nem egyszer általában a magyarokról is meglehetősen kedvezőtlen képet alakítottak ki. Bár ez a magyarságkép sokszor torz, sőt nem egyszer bántó, mégis érdemes rá odafigyelni, hiszen e nemcsak a dualista korszakra volt jellemző, hanem bizonyos elemei később is megmaradtak.

Vesztróczy Zsolt (Retrospektív Feldolgozó Osztály)