A Magyar Fürdőszövetség 2010 októberében rendezte meg először a magyar fürdőkultúra napját, azóta minden év októberének második szombatján ünnepeljük. A hagyományteremtő kezdeményezés célja a magyar fürdők népszerűsítése, illetve az egyetemes és a magyar fürdőtörténet megismertetése volt. Méltán emlékezünk meg fürdőinkről, hiszen Magyarország területe geotermikus adottságai alapján a világon egyedülálló minőségű és mennyiségű termálvízkészlettel rendelkezik.
A Kárpát-medence gazdag ásvány- és termálvízkészletét már az ókori Pannóniában is sokoldalúan használták, majd a fürdőkultúra hagyományai a középkorban és a későbbi korokban is fennmaradtak, de a társadalmi és politikai folyamatok hatására változáson mentek keresztül. A kiépített infrastruktúrájú fedett vagy szabadtéri fürdők napjainkban komoly turisztikai értéket képviselnek: a gyógyturizmus és wellnessturizmus közkedvelt célpontjai.

• 
• 

Könyvtárunk Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtára gyűjteményében számos olyan nyomtatvány található, amelyek segítségével bepillanthatunk a fürdők világába. A magyar fürdőkultúra napja alkalmából a téma kapcsán a tár kevésbé ismert nyomtatványai közül szemezgetünk…

• 
• 

A 18. század végén még leginkább a gyógyulást remélők keresték fel a fürdőket, mivel az orvosok nagyon gyakran folyamodtak ahhoz, hogy a beteget a legkülönfélébb nyavalyákkal irányítsák a gyógyvizes fürdőkbe. Eleinte a csodatevő fürdőhelyekről szóltak a történeti leírások, majd egyre precízebb tudományos munkák, könyvek, folyóiratok foglalkoztak a savanyú, vasas, savóforrás, ércesvíz, és más fürdők jótékony hatásaival. 

• 
• 

Később a fürdőhelyeket már nem kizárólag egészségügyi szempontok miatt keresték fel.
A fürdőhely a társadalmi érintkezés intézménye is volt. A gyógyturizmus, a víz és a fürdés jótékony és pihentető hatásai mellett a kulturális kínálat, a közösségi programok is vonzották a vendégeket. A XIX. század végére kialakult a fürdőszezonok szórakoztató rendezvénysorozata. Jellemzően még a kisebb fürdőhelyeken is zenekar játszott az ivókutaknál, a hétvégékre táncestélyt rendeztek. Egyes fürdők a helyi „vigalmi bizottsággal” is egyeztették programjukat. Mások igényes prospektusban mutatták be erősségeiket, amelybe a „szórakozás” kiemelten is beletartozott.

• 
• 
• 

1863-ban felmérések alapján minősítették az ország területén található fürdőket és 30 első osztályú fürdőt találtak a még több másodosztályú mellett. Ez a környező országok viszonylatában nagyon kedvező eredménynek számított.

• 
• 

Az előkelő fürdőhelyek a vízzel kapcsolatos szolgáltatások mellett az épület egészére: a belső terekre és a fürdőt körülvevő zöld terület, park rendezettségére is nagy hangsúlyt fektettek.

• 
• 

Az 1907-ben alakult Országos Népfürdő Egyesület, amelynek vezetősége látva, hogy számos fürdő működik ugyan az országban, de ezekhez csak a tehetősebb társadalmi rétegek férhetnek hozzá, célul tűzte ki a fürdési lehetőség kiterjesztését és a tisztálkodás fontosságának, betegségmegelőző szerepének hangsúlyozását, tagtoborzással, összefogással minél több népfürdő létrehozását. Néhány évvel később, a Tanácsköztársaság propagandagépezete, az alkoholizmus elleni és munkavédelmi felvilágosító népnevelő munkán túl a tisztaság, a fürdés mellett is kampányolt, kiemelve, hogy „A tisztaság fegyver a járványok ellen” […] „Tiétek a fürdő, fürödjetek!”

• 
• 
• 

A fürdők közötti konkurenciaverseny fontos része volt a hírverés, a reklám változatos formáinak kihasználása.
Ügyes reklámfogással a Pöstyénfürdőn működő Palace Hotel és Irma-fürdő a korabeli doktorok jóindulatát szerette volna elnyerni annak a tiszteletjegy-meghívónak a kiküldésével, amely számos kedvezményt biztosított a szolgáltatások kipróbálására buzdítva. Tapasztalva a felsorolt impozáns körülményeket, az orvosok minden bizonnyal szívesen ajánlották az intézményt betegeiknek.

• 
• 

A Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár a ponyvagyűjteményében (a ponyvanyomtatványok ponyván vagy ponyvasátor alatt árusított korabeli népszerű kiadványok) több olyan darab is található, amelynek a végére a nyomtatvány tartalmához semmilyen módon nem kapcsolódva különféle fürdők reklámszövegét, reklámversét vagy akár énekelhető kupléját nyomtatták. A csalogató szövegekben visszatérő elem a külföldi fürdők áraihoz képest a magyar fürdők kedvező árának és közelségének a hangsúlyozása. (A bárándi juhászok szomorú-víg története vagy elvitte az ördög/ Fürdő-kuplék; Csokonai Vitéz Mihály hirneves poétának csalhatatlan jövendölései a magyar nép számára 1821-től 1910-ig/A tenkei fürdő)

• 
• 

A fürdőéletben erőteljes változást hozott, hogy az 1920-as években népszerűvé vált és elterjedt a strand intézménye. A fürdéssel egybekötött pihenés, szórakozás szélesebb rétegek számára vált elérhetővé.

• 
• 

Lenge öltözetű fürdőruhás hölgyek jelentek meg a strandokat hirdető reklámanyagokon és a filmvásznon is.

• 
• 
• 

A 19. század végétől a 20. század közepéig tartó időszakának magyarországi fürdőéletéről bővebben olvashatnak  korábbi – gazdag képanyaggal illusztrált – blogbejegyzésünkben.

Felhasznált irodalom: 

• Jusztin Márta: „Utazgassunk hazánk földjén!” A belföldi turizmus problémái a két világháború között. In: Korall, 26. évf. (2006. nov.) 185–208.
• Lövei-Kalmár Katalin: A fürdőélet átalakulása Magyarországon a 20. században a társadalmi, politikai változások tükrében.  In: Berecz Anita; Gál Máté; Péterffy Gergely (szerk.): Vörös és fehér. Társadalmi-politikai átmenetek Északkelet-Magyarországon a 19-20. század fordulójától, Eger, Eszterházy Károly Egyetem Líceum Kiadó, 2020, 177–192.  
• Magyar fürdőalmanach, szerk.: Kiss Veronika, Nagy Zoltán, Budapest, Magyar Fürdőszövetség 2003.

Elbéné Mester Magdolna (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)