2022. augusztus 25–27. között rendezték meg a Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciáját. Az idén 36. alkalommal sorra kerülő tudományos fórumnak a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola adott otthont.
A konferencia helyszíne: a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola
A Történelem és vizualitás című konferencia 29 szekciót töltött meg számos izgalmas és értékes előadás felvonultatásával. A gazdag programban a történészek mellett a társtudományok kutatói is képviseltették magukat. Így különböző szempontok szerint vált vizsgálhatóvá az egyes történeti korszakok képigénye, akár e korszakok vizualitásának bemutatása vagy forráskincsként értékelése által. A plenáris ülés előadói dr. Tamás Ágnes, dr. Fisli Éva és dr. Gábor György voltak.
Az előadások témafelvetéseinek sokrétűsége rámutatott, hogy milyen hatása is van a képeknek a befogadóra, hogy ezzel egyes korokban hogyan éltek, vagy épp hogyan éltek vissza és tették a propaganda eszközévé.
A társadalomtörténet-kutatás legmodernebb eszközeként mutatkozott be a vizualizálás módszere, azaz különböző adatcsoportok térképre vagy diagrammra helyezve történő értékelése. Érdekes volt a közösségi és a személyes térre irányuló szempontok tárgyalása és a különböző társadalmi rétegek önreprezentációját vizsgáló kutatások bemutatása is.
A háromnapos rendezvényen munkatársaink – Andrási Erika, Dede Franciska, Papp Viktor, Sárközy Réka és Vesztróczy Zsolt – eredményeit is hallhatta a közönség. A konferencia tanulmánykötete várhatóan 2024-ben jelenik meg. Sorozatunkban ennek előzetesként ezeket az előadásokat ismertetjük röviden.
Az alábbiakban Sárközi Réka ismerteti Az 1956-os forradalom szimbolikája amatőr fényképeken címmel megtartott előadásának témáját.
Előadásomra a Képek olvasatai című szombat délelőtti szekcióban került sor. Témám az 1956-os forradalom vizuális emlékezete volt. A forradalom napjaiban készült amatőr felvételek áttekintésével arra kerestem választ, hogyan alakul egy forradalmi helyzetben a látványhoz kapcsolódó jelentésalkotás folyamata, miként válnak egyszerű utcaképek az 1956-os forradalom fontos reprezentációivá. Előadásomban kitértem a fotósok csoportjaira (amatőrök, MTI-tudósítók és külföldi fotóriporterek), a képek azonosítási problémáira, a hiányok reprezentációira, a forradalom utótörténetében elfoglalt szerepükre, és a hitelesség kérdéskörére. Előadásom hipotézise szerint az amatőr fényképek nem esetlegesen készültek, hanem a fényképezés a járókelő fotográfust egy jelentésalkotási folyamatban segítette, vizuális támpontokat nyújtva az őt körülvevő zűrzavarosan kavargó események értelmezésében. A felvételek elkészítése egyben szimbólumalkotási folyamat is volt, egyfajta „vizuális történelem” keletkezett. Azok a tematikus csoportok, amelyekbe a képeket ma rendezni lehet, elsősorban azok a pozitív töltetű szimbólumok, amelyek ma is érvényesek az 1956-os forradalom értelmezési keretében, mint az ikonoklazmus dokumentumai (a Sztálin-csizma és a levert önkényuralom egyéb jelképei), a megalkotott új szimbólumok (lyukas zászló és Kossuth-címer), továbbá a sajtószabadság, a szolidaritás, a gyász és a tisztaság képi reprezentációi.
Dr. Sárközy Réka (Történeti Fénykép- és Videótár)
