Amikor 2022 őszén, közel tízévi alkotói munka után napvilágot látott Fábri Anna Arany idők című kötete, a kiadvány szerves részeként – bár más adathordozón – megjelent egy forráskiadás is a Digitális Bölcsészeti Központ dhupla.hu oldalán.
A nyomtatott formában kiadott monográfia az ismert politikus és író, gróf Teleki László (1811‒1861) neveltetését mutatja be. A munka egyik meghatározó forrása a tízesztendős „Latzi” gyermekkori naplótöredéke, a szerző azonban nem elégszik meg ennek többszempontú elemzésével, hanem generációkra visszatekintve vizsgálja a Teleki család nevelési elveit, a családtagok és rokonság közéleti tevékenységét, áttekinti a korszak főbb pedagógiai eszméit, neves intézményeit és jeles képviselőit, kitérve a tárgyi környezet és az egyéni példák ember- és jellemformáló hatásaira.
A kötet másik fő forrása az a nevelési útmutató, amelyet „Latzi” édesapja, gróf Teleki László (1764‒1821) írt gyermekei nevelőinek. (Bár a munka az atya első házasságából született gyermekek nevelője, Szabó András számára készült, a szerző második házasságából származó gyermekei, így „Latzi” nevelője, Erőss Sándor számára is követendő útmutatásul szolgált.) Ez a közelmúltig kéziratban maradt szöveg jelenhetett meg Fábri Anna és a Digitális Bölcsészeti Központ munkatársai gondozásában 2022-ben. (Az eredeti kézirat a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Teleki-gyűjteményében található.)
„Szüléknek lenni a közönségesebb értelemben igen könnyű dolog, arra sem értelem, sem egyéb elmebeli tehetség nem kívántatik, hanem csak csupán physicum, amely valamint az emberi nemzetben megvagyon, úgy a legbutább és legalacsonyabb állatok nemeiben is feltaláltatik, és így ezen tekéntetben az emberi nemzetnek semmi elsősége nincsen a több állatok felett. De szüléknek lenni abban a szélesebb értelemben, amely szerént az ember azon ártatlan lelkek lételeknek nemcsak oka, hanem a jó nevelés által az ő jövendőbéli boldogságoknak is formálója, ez a mesterség, ez az, ami az embernek a többi állatok felett elsőséget adhatna, és ez az a pont mégis, amelyről valamint egyfelől minden szüléknek éjjel-nappal kellene gondolkozni, úgy másfelől e mái világnak romlottsága miatt csak igen ritka szülék gondolkodnak.”
Ezekkel a mondatokkal kezdi Tanácsadását a neves arisztokrata család 18‒19. század fordulóján élt, a közéletben fontos szerepeket vállalt tagja, aki számára – Fábri Anna megállapítását idézve – a megfelelő nevelés jelentette a legfőbb jót, amit egy apa adhat a gyermekeinek. Számára a sikeresség és érdemesség fokmérője a személyes teljesítmény és a köz javára végzett tevékenység volt, és ha ezt a jó neveléssel sikerül elérni, akkor a szülői élet teljessé válik:
„akármely atyának is főbb vigasztalása csak az lehet, hogyha maga után az emberiségnek jó embertársakat, a vallásnak jó keresztényeket, a hazának jó hazafiakat hagy maga után.”
A Tanácsadás írója gyermekeinek közéleti szerepvállalása (az első házasságból származó József a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke és Erdély utolsó főkormányzója volt, „Latzi” pedig politikus, író, drámaíró, hogy csak kettejük nevét idézzük) tanúsítja, hogy az erdélyi arisztokrata család nevelésről vallott nézetei a gyakorlatba ültetve meghozták gyümölcsüket. Ennek a nevelési felfogásnak különleges írott forrása a 2022-től online is hozzáférhető szöveg.
A Tanácsadás a fizikai, szellemi és erkölcsi nevelés számos kérdésére kitér. Az apa, miközben gyermekei nevelésének mindennapos gondját átengedte másoknak, irányításának jogát fenntartotta magának. A nevelési útmutató egyszerre utasítás, terv és „tananyag” is a nevelő számára, amelyet nemcsak el kellett sajátítania, hanem külföldi egyetemeken kellett kiegészítenie, bővítenie. A gyermekei nevelését rendkívül fontosnak tartó gróf körültekintően választotta ki, hogy ki(k)re bízza a gyermekeit, és külföldi tanulmányai(ka)t is fizette (és részben meghatározta).
A Tanácsadás a legkülönbözőbb területekre nézve ad, elméleti és gyakorlati kérdéseket érintve, útmutatást a nevelőnek (aki a nevelői állás elfogadásával arra is kötelezi magát, hogy hosszú évekig oktatja és neveli a gyermekeket, a családdal él, a magánéletéről és egyéni előmeneteléről ezen időre lemond). Az apa részletesen ír többek között a napirendről, a viselkedésről, a testi higiéniáról és a testi szükségletek megfelelő kezeléséről, az öltözködésről és külső megjelenésről, a testmozgásról, betegségről, a helyes magaviseletről, a különböző erényekről, a vallásról és jótékonyságról, a felebaráti szeretetről és a szülők iránti tiszteletről, a példák fontosságáról, a különböző tananyagokról, a nyelvtanulásról és nyelvtudásról, az írásról és olvasásról, külön kitérve az „értelemmel való olvasásra” és az „értelemmel való írásra”, valamint a „magától való tanulásra”, azaz az egyéni olvasásra is. A szöveg végén rövid jellemzést nyújt (első) három fia természetéről a leendő nevelőnek, majd a nevelő iránt támasztott elvárásokat is megfogalmazza. Végezetül azt is kijelenti, hogy nem tervezte el és nem határozta meg előre gyermekei hivatását, hanem az érdeklődésüknek megfelelő választást hagy számukra.
„Elvégezvén eszerént mind a három nevelésnek nemét, önként talám ez az első kérdés adhatja elő magát, hogy micsoda előre feltett célra kívánom gyermekeimet nevelni. Tudom én jól, hogy az apák nagyobbrészint minden gyermekeik körül valamely bizonyos célt vesznek, ti. hogy minek neveljék, és azután minden neveléseket ahhoz a célhoz alkalmaztatják, de én azt a módot hibásnak tanálván, mind azért, hogy a szülék a gyermekeik hajlandóságokat nem láthatják meg előre, mind pedig azért, hogy ha a gyermekeket erőltetik, szerencsétlenné is tészik őket gyakran. Azért énnekem gyermekeim körül semmi célom nincsen. Ugyancsak ebből nem következik az, hogy én gyermekeimet minden cél nélkül nevelem, mert az én célom az, hogy én őket emberséges és józan értelmű emberekké tegyem, és mindaddig nékik, amig magok magoknak állapotjokat el nem tudják választani, oly közönséges nevelést adjak, hogy akármely állapotra nézve is hasznos légyen, annak utána pedig minekutána magok önként jó akaratukból állapotukat elválasztották, ezen nevelésnek ahhoz alkalmaztatottságát jobban megnyomhassam. Így lévén azért a dolog, én őket választásokban nemcsak nem gátolom, sőt az a célom, hogy szabadon választván, amennyiben tőlem kitelik, választásokat annak utána mentől jobb móddal elősegéllhessem.”
Az 1796-ban papírra vetett szöveg digitális szövegközlése az autográf kéziratot és a modernizált átírást egyszerre teszi hozzáférhetővé és többféle lehetőséget is kínál a párhuzamos olvasásra. Az átírás – ahogy a szöveget gondozó Fábri Anna megjegyzi – törekedett a régies és tájnyelvi szóalakok és a latin kifejezések megtartására és nem módosított a mondatszerkezeteken sem, a helyesírás tekintetében azonban lényeges változtatásokra került sor, amelyek jelentősen megkönnyítik az olvasást. A 18. század végi nyelvezet befogadását, a szöveg megértését és értelmezését jegyzetek és az idegen kifejezések magyarázatai segítik (a szövegközlés külön érdekessége a Varga Barnabás által összeállított „Teleki-deákszótár”). Az autográf párhuzamos olvasásának lehetősége a nyelvtörténet iránt fokozottan érdeklődő olvasók számára nyújthat számos érdekességet, de a „laikus” olvasó számára is kuriózum lehet, tudva, hogy az idősebb Teleki László, Fábri Annát idézve:
„kitartó és elmélyült érdeklődéssel foglalkozott a magyar nyelv sajátosságaival, és még inkább a nyelvújítás és nyelvművelés kérdéseivel, s ha teljesen nem is zárkózott el az újításoktól, inkább az ortológusok álláspontját osztotta. Nyomatékkal hangoztatott véleménye szerint a nyelv »előmenetelének« alapja a társadalmi-kulturális intézmények fejlesztése lehet: a kulturális szféra egészének az átalakulása magával hozza a nyelv finomodását, kifejező erejének megnövekedését.”
Jelen digitális szövegkiadás további előnye, hogy a szöveg tetszés szerint nagyítható, így könnyebben olvashatók az egyes szövegrészek, másfelől keresőprogram is segíti a célzott kutatást. A szövegközlést rövid életrajz elégszíti ki.
Végül érdemes kitérni rá, hogy kinek ajánlható a most már könnyen hozzáférhető Tanácsadás. A kérdésre a rövid válasz az lehet, hogy mindenkinek, hiszen nemcsak a társadalom-, mentalitás-, nevelés-, család- vagy nyelvtörténet kutatói találhatnak benne számos érdekességet, hanem a 18‒19. század fordulója, a korabeli arisztokrácia és az akkori mindennapi élet iránt érdeklődő olvasóközönség is. Összefoglalóan mindazoknak, akiket érdekel, hogy mit gondolt gróf Teleki László a nevelésről, és hogy fiai, köztük Teleki József és Teleki László, milyen atyai szándékok, célok és iránymutatások mellett nevelődtek.
„Ezek már gondolatai egy olyan atyának, aki gyermekeit jól akarja nevelni, és aki úgy kivánja kormányozni gyermekeinek nevelését, hogy valaha a hazának jó polgárokat, a világnak jó keresztény embereket, és magának jó fiakat nevelhessen.”
Felhasznált irodalom:
- Fábri Anna: Arany idők. Eszmék és emberek gróf Teleki László neveltetésében, Budapest, Kortárs Kiadó, 2022.
- Gróf Teleki László tanácsadása a nevelésről [1796]. Digitális népszerűsítő kiadás. In: dHUpla (Digital Humanities Platform – Digitális Bölcsészeti Platform)
Dede Franciska (Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)
