Könyvtárunk Régi Nyomtatványok Tárának segédkönyvtárában számos értékes magyar és külföldi régi könyvekre vonatkozó kötet található. E kiadványok egyike a magyar származású André de Hevesy francia nyelvű La bibliothéque du roi Matthias Corvin című, 1923-ban Párizsban megjelent munkája, amely Hunyadi Mátyás király könyvtáráról szól. Különleges értéket tulajdonít a könyvnek, hogy saját kezű dedikációjában a szerző a munkáját gróf Apponyi Sándornak ajánlja a következő szavakkal:
„Apponyi Sándor grófnak, korunk legnagyobb magyar humanistájának tisztelője, a szerző.”
André de Hevesy: La bibliothèque du roi Matthias Corvin, Paris, Impr. Macon, 1923. – Törzsgyűjtemény. Kihelyezett példány a Régi Nyomtatványok Tára segédkönyvtárában: Jelzet: S 5157
A szerző bejegyzése. Fotó: Tóth Zsuzsanna. In: André de Hevesy: La bibliothèque du roi Matthias Corvin, Paris, Impr. Macon, 1923. Címlap – Törzsgyűjtemény. Kihelyezett példány a Régi Nyomtatványok Tára segédkönyvtárában: Jelzet: S 5157
A dedikációból kiderül, hogy Hevesy még Apponyi életében, vagyis 1925 előtt küldte el vagy adta át a kötetet a grófnak.
A belívek kétféle papírból készültek. Magát a szöveges részt vízjel nélküli papírra nyomtatták, viszont a fekete-fehér illusztrációkat tartalmazó, fehér, erősebb, kiváló minőségű vastagabb vágott szélű papírok jobb felső szélén többféle felirat-vízjel is olvasható. Az egyik vízjel utolsó t betűje hiányzik, de a J. PERRIGOT felirat így is azonosítható. A másik felirat-vízjel az ARCHES. Ebből már meg is tudjuk, hogy a francia Arches Papírgyár termékeiről van szó, amelynek irányítását 1895-ben vette át Albert Masure veje, Jules Perrigot. A Perrigot-Masure cég profiljába tartozott az itt tárgyalt kötetben megtalálható művészi könyvpapírok gyártása is.
Számunkra viszont jelenleg érdekesebb a kötetben található magyarországi vízjel. A kötésre ránézve egyértelmű, de az interneten fellelhető fotókból is hamar kiderül, hogy a könyvet nem az eredeti kötésében őrizzük a könyvtárban. A vízjel nélküli vastag, első elülső előzéklap után következő második elülső – lényegében szennyoldalnak használt – vékonyabb, strukturált átnézetű vágott géppapír bal felső részén egy emblémavízjel látható.
Az Első Magyar Cartonlemezgyár Rt. vízjele Fotó: Tóth Zsuzsanna. In: André de Hevesy: La bibliothèque du roi Matthias Corvin, Paris, Impr. Macon, 1923. – Törzsgyűjtemény. Kihelyezett példány a Régi Nyomtatványok Tára segédkönyvtárában: Jelzet: S 5157
Ugyanez a vízjel a jobb alsó sarokban töredékesen is feltűnik. A jó átnézettel, de kissé elmosódott kontúrokkal rendelkező teljes vízjel befoglaló méretei: 70 x 70 mm. A talp nélküli nagybetűkből álló körirat szövege: MAGYAR GYÁRTMÁNY – BUDAFOK. Az embléma belsejében a művészien megjelenített CLB betűk olvashatók. Ebből könnyen meg is állapítható, hogy a papír az Első Magyar Cartonlemezgyár Rt. (CLB) terméke.
Ha utánajárunk a gyár és a vízjel történetének, közelebb kerülhetünk a könyv újrakötésének időpontjához is. A trianoni békeszerződés után a magyarországi papírgyárak a diósgyőri és a nagymarosi Danubius Papiroslemezgyár kivételével az országon kívülre kerültek. A papírszükséglet kielégítésre az 1920-as években négy papírgyár létesült, köztük az Első Magyar Cartonlemezgyár Részvénytáraság, amelyet 1923-ban alapítottak, és 1924-ben kezdte meg a termelést. Az első években a gyár még csak egyetlen Ward-Leonard rendszerű villamosmeghajtással működő kartongéppel rendelkezett, amely minimálisan 250 g/m2 tömegű kartonok gyártására volt alkalmas. A vízjeles papírunk tömegében egyértelműen jóval ez alatt az érték alatt helyezkedik el, hozzávetőlegesen 160 vagy 180 g/m2 tömegű nyomópapírról van szó, tehát ezen a gépen nem készülhetett. A gyár azonban 1927-ben Escher Wyss kombinált, azaz papír és karton gyártására egyaránt alkalmas gép beszerzése mellett döntött. Az új papírgép az 1928-as év utolsó napjaiban kezdte meg a termelést, és igen változatos papírok gyártását tette lehetővé, köztük levélpapírok, előzéklevelek különféle kartonok előállítását már 50 g/m2 tömegtől. Ha ehhez az adathoz hozzávesszük, hogy az Első Magyar Cartonlemezgyár Rt. 1929-ben jegyeztette be védjegyként a papíron is látható emblémavízjelet, egyértelmű, hogy a kötetet már az akkor még a Nemzeti Múzeumban működő Országos Széchényi Könyvtárban kötötték át egy erősebb és tartósabb kötésbe 1929-ben vagy az azutáni években.
André de Hevesy: La bibliothèque du roi Matthias Corvin, Paris, Impr. Macon, 1923. A könyv kötése. Fotó: Tóth Zsuzsanna. – Törzsgyűjtemény. Kihelyezett példány a Régi Nyomtatványok Tára segédkönyvtárában: Jelzet: S 5157
Végezetül azt is érdemes megjegyezni, hogy valószínűsíthetően a vízjel nélküli keményebb és vastagabb papírból készült első előzéklap is az Első Magyar Cartonlemezgyár Rt.-ben készült, vagyis a sérült vagy kevésbé ellenálló eredeti kötés lecseréléséhez hazai gyártású CLB papírokat használtak a kötészek.
Szebelédi Zsolt (Régi Nyomtatványok Tára)
Irodalom:
- André de Hevesy: La bibliothèque du roi Matthias Corvin, Paris, Impr. Macon, 1923.
- Annus Sándor: A magyarországi papíripar összefoglaló története 1530–2010, Budapest, Optima Téka, 2016, 95.
- Mares Valéria–Karczag Gábor: A kartonlemezgyár története I. 1923–1948, Budapest, Papír és Nyomdaipari Műszaki Egyesület, 1988, 8–12.
- Pelbárt Jenő: 7 évszázad vízjelei Magyarországon 1310–2010, Budapest, Magyar Papír- és Vízjeltörténeti Társaság, 2021, 384 Nr. 652.; 391 Nr.665.
