Az IFTR/FIRT (Nemzetközi Színháztudományi Szövetség) 2023. évi kongresszusát első ízben rendezték Nyugat-Afrikában, mintegy 350 résztvevővel. (Magyarországot – a korábbi konferenciák sokkal nagyobb hazai delegációival ellentétben – egyedül képviseltem Accrában, a ghánai fővárosban, igaz, egy kolozsvári magyar színháztörténész kolléganő is érkezett, valamint egy New Yorkban élő és dolgozó magyar dramaturg, színháztudós is.)
2023. július 24-én, a viszonylag könnyen elviselhető esős évszak elején kezdődtek a programok az University of Ghána hatalmas területű kampuszán, a főváros, Accra központjától észak-észak-keletre. A nyitó napon a panel-előadások és a munkacsoportok első ülései után tartották a konferencia megnyitóját az egyetem központi épületében, melynek kialakítása és motívumai egyaránt viselik a hagyományos törzsi kultúra és a gyarmati korban meghonosodott európai tudományosság és művészet jegyeit. A programban a köszöntő és megnyitó beszédek mellett az egyetemi hallgatókból alakult professzionális táncegyüttes dobzenekar kísérte bemutatójára is sor került. A tradicionális törzsi táncok után azok elemeit és mozdulatnyelvét kortárs táncprodukcióban is alkalmazták a fiatal koreográfusok-előadók. Ez után következett egy színház- és drámaművészeti kerekasztal-beszélgetés hat résztvevővel a ghánai kortárs színház és színi irodalom kérdéseiről. A megnyitót követő fogadáson helyi étel- és italkülönlegességeket kínáltak a színes tudós és művész körnek.
A kongresszus programjának keynote-előadásaiból, párhuzamos szekcióiból és munkacsoportjainak ülései közül sikerült közel húszat kiválasztanom, s a péntek délutáni záróünnepségig megismerkedni új kollégákkal, újabb beszélgetéseket folytatni régi barátokkal és a házigazdákkal is. Nem szokásos módon a regisztrációs díj a közös főétkezés költségeit is magába foglalta, így az ebédek alkalmával is jórészt együtt maradt a társaság.
Az előadásomat július 27-én tartottam meg The Ring is Closed. Wagner’s Variation on Nibelung-Myth as Animator-Director Staged it in 2015–2022 in Budapest Opera house (A gyűrű bezárult. A wagneri Nibelung-mítoszvariáció bemutatói 2015 és 2022 között a budapesti Operaházban, ahogyan azt M. Tóth Géza animációs filmrendező színre állította) címmel. Ezen kívül részt vettem a Performance and Disability Working Group üléseinek nagy részén is.
„A Nibelung-mítosz Wagner színpadán nemzeti-romantikus történetként jelent meg. A Ring-tetralógia legújabb magyar interpretációja a jelenkori globális, iparosodott, szórakoztató kultúra kontextusába került. Az istenek, hősök karakterei képregényfigurákká alakultak, az ősi mítosz fiktív tereiből poszthumán ipari és kereskedelmi környezet lett. Mi történik a hősökkel a mai, hőstelen korban? Hogyan működik ma a mítosz operai kerete? Hogyan változik meg a jól ismert (és bizonyos értelemben kultikus) opera az új vizuális értelmezésben? Ki határozza meg a Ring előadásának fő vonalait? Még mindig Wagner maga -- amint azt eredetileg akarta? Vagy a rendező? Lehet-e a Ring-tetralógia egy (négy) operából álló kortárs színházi esemény?
A magyar Wagner-kultusz a második legjelentősebb a világon (természetesen a német után). A Wagner-operák játék- és előadáshagyománya a magyar színpadon nagyon erős. A Bartók Béla Hangversenyterem nemzetközi produkcióban kiállított Ring-előadásai, a nyári Wagner Fesztivál az elmúlt évtizedekben vált hagyománnyá, de hosszú szünet után a Magyar Állami Operaház is bemutatta a Nibelung gyűrűjét az elmúlt években (2015-2022).
A konferenciaelőadás képek és videórészletek bemutatásával ad áttekintést és nyújt elemzést az M. Tóth Géza rendezte előadásokról és néhány kérdést vet föl a Wagner által 1854–1873-ban fölhasznált európai/német mítosz lehetséges jelenlegi pozícióját illetően.”
A gyűrű bezárult. A wagneri Nibelung-mítoszvariáció bemutatói 2015 és 2022 között a budapesti Operaházban, ahogyan azt M. Tóth Géza animációs filmrendező színre állította. A konferenciaelőadás absztraktjának magyar fordítása
A tudományos tanácskozást színházi programok, egy nagyszabású búcsúfogadás (a La Palm Royal Beach Hotel óceán parti teraszán) és egy szombati (2023. július 29.) kisbuszos kirándulás is fűszerezte (Kakum Nemzeti Park, Elmina Castle, Coconut Grow Beach Resort). S mivel magam nem hotelben, hanem egy Ghánában élő magyar barátomnál szálltam meg, a hétköznapi élet néhány jellegzetességét is megtapasztalhattam.
A konferencia első estéjén a hagyományos történetmesélés (Storytelling) helyi teátrális formájával találkozhattunk az egyetem Előadóművészeti Tanszékének szabadtéri színpadán. Szerdán (2023. július 26-án) egy európai-angolszász típusú dramaturgiával fölépített kétszemélyes zenés játék előadását néztük meg az európai szemmel lényegében amatőrnek tekinthető, ám a hatalmas és impozáns Nemzeti Színházban (National Theatre of Ghana, Accra – National Theater Ghana – NO CoVax Ghana-Ne) is rendszeresen föllépő társulat próbatermében (Rovermann Performance Hall, Osu). Az Accrában s országosan is ismert szerző, Ebo Whyte tiszteletes The Secret Code of Wives címmel írt és rendezett szórakoztató játékot, melynek legnagyobb értéke az élő zenével kísért, valóban magas színvonalú énekelőadás volt, amiért a női főszereplőt, Ernestina Twumasi Awuah-t illeti dicséret.
A kongresszus, melynek tematikus címe (The Stories We Tell: Myths, Myth Making and Performance) eléggé átfogó és inspiráló volt a konferencia résztvevői számára, sok új élménnyel és ismerettel sikeresen zárult a péntek délutáni plenáris üléssel és műsorral. (IFTR Closing Closing Ceremony – YouTube) A következő évi világkongresszust 2024 nyarán Manilában rendezik majd.
A ghánai tanácskozás szakmai hozadéka mellett rendkívüli tapasztalatokat szerezhettem az Egyenlítő-közeli Afrika kultúrájáról, természeti környezetéről, az ott élők hagyományos és mai életmódjáról. Különösen nagy élményt jelentett a kirándulásunk során is láthatott dobzenekar kísérte táncokba sűrűsödő mérhetetlen élet- és művészi energia, a színes viseletek és ékszerkultúra. Láthattuk azt az Európában szinte elképzelhetetlen kontrasztot és szakadékot az egyébként Afrikában kiemelkedően jó színvonalón élő ghánai közösség tagjainak életmódja között, ami talán más kontinenseken is megtapasztalható, ám személyesen ez idáig még nem találkoztam hasonlóval. Ugyanakkor megdöbbentő és csodálatos volt, hogy az eddig csak szakkönyvekből, természettudományi ismeretterjesztő filmekből, írásokból szerzett ismeretek plasztikus élménnyé váltak – amikor például a buja esőerőben tett lombkorona-kirándulás, vagy éppen az út menti „piacokon” való szemlélődés során sosem látott, vagy más kontextusban ismert növényekkel (40 méternyire növő „szobanövényekkel”), hihetetlen ízű trópusi gyümölcsökkel, vagy esténként az égbolt más szögből látszó jelenségeivel találkoztam.
Izgalmas volt megismerkedni az ország történelmének részleteivel, az ott élő törzsek szokásainak egy részével, az alapvetően derűs ghánai emberekkel. Fontos ismereteket és élményeket hozott a vendéglátómmal kialakult jó barátság is.
A rendszerint a globális északra koncentrálódó tudományos és kulturális tapasztalatainkat egy ilyen utazás lehetősége inspirálóan szélesre tágítja, beszűkülni, elszürkülni hajlamos gondolkodásunk új színeket és távlatokat nyer.
Dr. Sirató Ildikó (Színháztörténeti és Zeneműtár)
