2023. november 15-én Budapest Főváros Levéltárának levéltári napján Vesztróczy Zsolt, a Gyűjteményszervezési Főosztály munkatársa a Fővárosok – fő városok. Az uralkodói székhelyek és fővárosok szerepének változásai a Kárpát-medencében a középkortól a modern korig című konferencián tartott előadást a Jókai Mór műveiben megjelenő reformkori Pozsony képéről. A konferencia meghívója és programja itt tekinthető meg.

Pillanatkép a konferenciáról

Jókai műveiben Komárom mellett Pozsony az egyik leggyakoribb helyszín. Ez természetesen nem véletlen, hiszen az író az 1830-as években két évig itt tanult, a város pedig egy életre szóló hatással volt rá. Akkor szerzett élményei gyakran köszönnek vissza későbbi munkáiban, így több regénye is a reformkori országgyűlések idején játszódik Pozsonyban (pl.: Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, Szomorú napok, Mire megvénülünk, A kiskirályok). A város ilyenkor az ország politikai központjává vált az ide érkező követeknek és kísérőinek köszönhetően, majd a diétát követően ismét egy csöndes, vidéki kisvárossá vedlett vissza. Előadásomban Pozsony történetéből a reformországgyűlések időszakát és a diéta városra gyakorolt hatását kívánom bemutatni Jókai művein keresztül.

Egy különleges helyzetű város (1526–1548)

Pozsony városát az állandósuló török veszély juttatta kiemelt szerephez a XVI. század első felében. A kettős királyválasztást követően először ez lett a Ferdinánd-párti területek központja, majd az állandósuló belháború és a gyakori török jelenlét miatt az 1536. évi XLIX. törvénycikk ideiglenesen már az ország fővárosává tette. Végül 1541-et követően Buda és Fehérvár szerepét de facto is átvette. Az ekkor elfogadott törvénycikk szerint:

Ez lett a koronázóváros (1543), ide került a Szent Korona, itt találtak új otthonra a legfontosabb kormányszervek és tisztségviselők, akárcsak a menekülő egyházi méltóságok, mint a csanádi, a pécsi, a váci, a veszprémi, a szerémi, az erdélyi és a váradi püspök, valamint egy ideig az esztergomi érsek.
Bár Buda 1686-ban ismét magyar kézre került, a legfontosabb hivatalok mégis csak 1784-ben költöztek vissza az egykori fővárosba. 1790-ben az országgyűlés már Budán nyílt meg, de két rövid diéta után visszatért Pozsonyba, ahol 1848 áprilisáig működött az 1807-es kivételével.

Ez a meglehetősen furcsa földrajzi helyzet politikailag rendkívüli mértékben felértékelte a várost, hiszen a polgári átalakuláshoz szükséges törvényeket csak az országgyűlésen lehetett meghozni, de az uralkodó és a rendek közötti konfliktusokat is csak itt lehetett rendezni. Emiatt Pozsony, ha csak szezonálisan is, de a diéták idejére az ország politikai központjává vált, ahová összesereglett az ország politikai elitje, majd annak végeztével a súlypont ismét Pestre és Bécsbe került át. Ezt a felemás helyzetet rendkívül találóan jellemezte Jókainak egy 1848. március 15. kapcsán tett megjegyzése, miszerint:

Az író és Pozsony

Jókai a várossal kapcsolatos benyomásait részben olvasmányai, részben gyermekkori élményei alapján szerezte. 1835-ben, testvéreihez hasonlóan ő is cseregyerekként került Pozsonyba „német szóra”, ahol két éven át az evangélikus líceumban tanult.

A Konvent utcai evangélikus líceum épülete, ahol Jókai két évig tanult. A kép forrása: Wikipedia

Az ekkor zajló 1832–1836-os országgyűlés rendkívüli hatással volt rá, ahogy azt az Egy magyar nábobban meg is írta:

De ugyancsak ott élte meg az országgyűlési ifjak elleni hajszát, a líceum diákjaként pedig ő is részt vett a Országgyűlési Tudósítások másolásában. Akkori élményeit a Mire megvénülünk című regényében örökítette meg, a cseregyerekként Pozsonyba kerülő, majd Kossuth lapját másoló líceumi diák, Áronffy Dezső alakján keresztül.

 A város diéták idején

Bár Pozsony számos Jókai regény helyszínéül szolgált, és az író a Rákóczi-szabadságharc iránt is komoly érdeklődést mutatott, a legnagyobb figyelmet mégis a reformkornak szentelte. Ezen munkái kivétel nélkül a reformországgyűlések idején játszódnak, ahol a város a történet egyik fontos helyszínét jelenti. Regényeinek hősei vendégek Pozsonyban, legyenek itt tanuló diákok, a diétára érkezett követek és a kísérőik vagy jurátusok, akik különböző formákban, de kivétel nélkül köthetők az országgyűléshez.
Maga a város kétféle módon jelenik meg Jókai műveiben attól függően, hogy az író vagy az akkori eseményeket írja le vagy az országgyűlés Pozsonyra gyakorolt hatását mutatja be.
A diétákon történteket Jókai krónikaszerűen ismerteti, felsorolva az elért eredményeket, de behatóbban csak 1848 márciusának pozsonyi eseményeivel, valamint Széchenyi, Wesselényi és Kossuth ottani tevékenységével foglalkozik. Ezen írásai döntően A magyar nemzet története regényes rajzokban című munkájában találhatók, és meglehetősen visszafogott stílusban mutatják be ezt a feszült időszakot. Nincs szó például a diétákon elgáncsolt vagy a király által visszautasított törvényjavaslatokról, sem az országgyűlési ifjakkal való leszámolásról. A rendszer első számú vezetőjének, Metternich kancellárnak is alig hangzik el a neve, bár az író őt a „szabadság leghatalmasabb ellenség”-ének nevezi, a cenzúrát és a titkosrendőri világot pedig ugyancsak szóvá teszi. Ez a visszafogottság nem véletlen, hiszen e munka utolsó része az 1718 és 1849 közötti eseményekkel eredetileg a Rudolf trónörökös védnökségével megjelent Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című könyvsorozat számára készült, így nem lett volna ildomos túlságosan kihangsúlyoznia a reformkori Habsburg–magyar ellentéteket.
Az író regényei ezzel szemben életszerű képet adnak Pozsony akkori mindennapjairól és a diéta városra gyakorolt hatásáról. Jókai ezt a Kárpáthy Zoltán című regényében úgy írta le, hogy ilyenkor:

A leírás teljesen helyénvaló, hiszen Pozsony ilyenkor valóban megtelt, a városba érkező követek, a jurátusok, a főrendek, a hölgyvendégek és az őket kísérő szolgák létszáma akár az 5-6000 főt is elérhette. Az író szerint a város ilyenkor „a valódi nagyvilág” volt, „gyűlhelye az ország minden megyéjéből felsereglett kitűnőségeknek, az egész magyar főrendnek”, ami élénk társadalmi élettel járt. 1825 és 1848 között ez hat országgyűlést és tizenöt naptári évet jelentett.
Jókai az országgyűlésen történtekről, egy-egy megjegyzést leszámítva nem írt. Az egyetlen kivételt A kiskirályok című munkája jelentette, ahol egy kissé részletesebben foglalkozott a pesti forradalmat követő törvényhozói munkával Tanussy Decebál ellentmondásos szereplésén keresztül.

Az 1832–36-os országgyűlés alsó táblája. A kép forrása: Wikipédia

Vesztróczy Zsolt (Gyűjteményszervezési Főosztály)

Az összeállítás második része itt olvasható.