„Ki gondolt volna színészetre?” Első rész

2024. május 13. 06:06 - nemzetikonyvtar

210 éve, 1814. május 13-án született Rónay János Jácint, Benedek-rendi pap, pedagógus, természettudós, író, a darwinizmus első magyarországi képviselője

ronay_jacint_1865_1_opti.jpgRónay Jácint arcképe. In: Hazánk s a Külföld. Szépirodalmi, ismeretterjesztő és társaséleti képes heti közlöny, 1. évf. 2. sz. (1865. január 8.). Címlap – Törzsgyűjtemény

Rónay Jácint, aki leginkább az evolúciós elméletek hazai elterjesztőjeként, illetve Rudolf trónörökös és Mária Valéria főhercegnő nevelőjeként ismert, 1814. május 13-án Leitzinger János néven született Székesfehérvárott. Öten (más források szerint heten) voltak testvérek. Négyéves korától nagyapja nevelte a felsővárosban, első iskoláit is itt végezte. A családja elvesztette vagyonát, a nagyszülők meghaltak, a tízéves fiú pedig a ciszterciek gimnáziumába került. Ettől kezdve rengeteg regényt olvasott, a kalandos történetek egész életében vigaszt nyújtottak neki.

„Szép szó, de azért János, őszbe borult fővel is, híve maradt gyermekkori hagyományainak, s az élet minden változatai közt, meg-megszakítva gondjait, komoly foglalkozásait, regényeiben keresett szórakozást, feledést! – Végre is tűrhetőbb önmagát ámítani, mint mások által ámíttatni. Ki mindig szigorú, az nem bölcs; ki mindig komoly, az nem boldog!”

Rónay Jácint János: Napló-töredék. Hetven év reményei és csalódásai. Nyomatott kéziratul tíz példányban. 1. kötet [Pozsony], [A szerző], [1885], 16. – Törzsgyűjtemény

1825-ben és 1826-ban az iskolai szünidőben két-két hónapot katonai iskolában töltött, hogy jobban megtanulja a szépírást és a német nyelvet. A család bizonytalan anyagi helyzetére tekintettel a szülei a papi pályát javasolták neki. Bár nem érzett hívást, a szülei iránti szeretetből mégis vállalta, hogy a bencések gimnáziumában folytassa tanulmányait Esztergomban. 1831-ben a kolerajárvány miatt csak a bizonyítványok alapján vették fel a diákokat, így Jánost is a pannonhalmi rendházba. Elutazásakor édesanyja biztosította róla, hogy ha mégsem boldogulna a rendben, akkor bármikor visszatérhet a családhoz. János azonban megtalálta a helyét a bencés közösségben, ahol 1831. október 31-én, belépésekor kapta a Jácint nevet. 1839. július 20-án szentelték pappá Győrben. 1840-ben meghalt az édesanyja, a következő évben pedig az édesapja is. A családot anyagi csődbe juttató pert 1844-ben elvesztették, testvéreinek el kellett költözniük a házból, nővérei innentől kezdve varrásból tartották fenn magukat. Jácint 1840-től Győrött szolgált, az ottani líceumban magyarul tanított történelmet. 1846-ban jelent meg Mutatvány a tapasztalati lélektan köréből című munkája.
Diákjait magyarul vizsgáztatta, amiért 1847-ben megrótták, de jelentősebb büntetést már nem kapott érte. Ebben az évben jelent meg Jellemisme, vagy Az angol, franczia, magyar, német, olasz, orosz, spanyol nemzet, nő, férfiu és életkorok jellemzése lélektani szempontból című munkája, és az akadémia levelező tagjává választották. 1848-ban megírta akadémiai székfoglalóját az emberi agy működéséről, és a győri nemzetőrök majd a győri honvédsereg tábori papja lett, ebben a minőségében vett részt a schwechati csatában.
Budavár ostrománál tapasztaltak alapján állapította meg, hogy:

„politikában a boszú esztelenség; háborúban lealázó vadság!”

Rónay Jácint János: Napló-töredék. Hetven év reményei és csalódásai. Nyomatott kéziratul tíz példányban. 1. kötet [Pozsony], [A szerző], [1885], 108. – Törzsgyűjtemény

A szabadságharc idején különböző ügyekben eljárva sokat utazott és menekülnie is kellett. Mivel a katolikus papság sem állt egyöntetűen a szabadságharc ügye mellett, Rónayt Pannonhalmán saját rendje vetette fogságba, majd visszakerült Győrbe, de Buda ostroma idején újra Pestre hívták. 1849. május legvégén Lukács Sándor hadfelszerelési kormánybiztos Rónayt „népszónok” címen Győr megyei papi biztossá nevezte ki és visszaküldte Győrbe.
Az orosz betörés híre Rónayt mélyen lesújtotta.

„Éltem forduló szakához juték, hitem, bizalmam megrendült; de feladni ügyünket e válságos pillanatban, gyávaság lett volna; (…) Tán a haza még sem pusztuland el, ha mi áldozatul esnénk is; (…) Hányszor állt már a magyar sírja szélén, s mindig volt elég ereje, kiküzdeni magának az életet!”

Rónay Jácint János: Napló-töredék. Hetven év reményei és csalódásai. Nyomatott kéziratul tíz példányban. 1. kötet [Pozsony], [A szerző], [1885], 116. – Törzsgyűjtemény

Július 18-án a császári sereg elfoglalta Győrt.

ronay_plakat_1848_b_1_opti.jpgRónay Jácint felhívása. Magyarok! Mit más nemzetek, legjobbaik vérén váltottak meg: a szabadságot; azt nekünk magyaroknak is meg kell érdemlenünk, Győr, 1849. jún. 22. – Térkép-, Plakát és Kisnyomtatványtár

Rónay először Pestre, onnan Kecskemétre, Szegedre, végül Aradra menekült. A világosi fegyverletétel után Hegyi Rudolf álnéven Lukács Sándor unokatestvérénél lakott, ott fejezte be A lélektan természettani rendszere című dolgozatát 1850 március elején, amelyet szállásadója eljuttatott Pannonhalmára, ahonnan be is nyújtották az Akadémiának, de közben visszavonták a pályázatot, így a munka kéziratban maradt. Mikor híre jött, hogy az egykori honvédek üldözésére alapított rendőrség a tanyavilágban kutat, Rónay Jácint Nádudvarra költözött és Valkó János gyógyszerész segéde lett, de tudta, hogy nem maradhat sokáig. Május 22-én figyelmeztették, hogy el akarják fogni, így még akkor éjjel elmenekült. Egy korábban kapott tanácsot követve útlevelet szerzett és 1850. május 26-án elhagyta Magyarországot, további segítséggel pedig a birodalom határán is túljutott, az akkor Poroszországhoz tartozó Boroszlóba (ma Wrocław, Lengyelország), innen Hamburgba, majd Brüsszelbe utazott, ahol éppen ott volt Jósika Miklós, Eötvös József és Trefort Ágoston is, de (érvényes útlevél híján) innen is távoznia kellett. 1850. július 10-én érkezett meg Londonba, ahol meglepetésére olyan bizalommal fogadták, hogy saját bevallása alapján állították ki új iratait. Angolul egy vak orvos, John Bird segítségével tanult meg. A biztos nyelvtudás megszerzésétől kezdve tanításból tartotta fenn magát. Időnként magyarországi lapoknak is küldött cikkeket – a hazai viszonyok ismeretében általában a garantált honorárium reménye nélkül. Az emigrációban írta A tűzimádó bölcs az ős-világok emlékeiről című munkáját, ami egy geológiai tanmese, műformáját Rónay leginkább a saját szórakoztatására alakította ki.
Kiterjedt ismeretségi körrel rendelkezett és eleinte aktív tagja volt a magyar emigránsok csoportjának. Később fokozatosan kivonta magát a közvetlen politikai csatározásokból, de tartotta a kapcsolatot a magyarokkal és továbbra is részt vett az angliai közéletben. Különböző tudományos társaságok összejöveteleire járt, többek között Vámbéry Ármin előadásán is részt vett és olyan hírességekkel is személyesen találkozott, mint például Victor Hugo és Giuseppe Garibaldi. A maga visszafogott stílusában a magyar emigránsok feszültségekkel, ellentmondásos viszonyokkal terhelt életét és ezzel kapcsolatos értékítéleteit, egyes személyekről kialakult véleményét is megírta naplójában, és fontosabb tevékenységeiről is beszámol, például arról, hogy az ő segítségével nyomtatták ki Széchenyi István Ein Blick… című művét Londonban (III. 34–39, 63–72).

einblick_1_opti.jpgSzéchenyi Ein Blick című munkájának címlapja. In: A magyar irodalomtörténet képekben, összeáll. és magyarázó szöveggel ell. Vende Ernő, Budapest, Athenaeum, 1905. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Kossuth Lajos fiait is tanította. Bár a magyarországi hírlapok megkereséseit fenntartásokkal fogadta, Egressy Gábor azonnal megnyerte magának. Azt kérte tőle, hogy az akkor (1860-ban) induló Magyar Színházi Lap számára írjon a londoni színházi életről – így kerültek Rónay Jácint írásai az első magyar színházi szaklap „Levelezés” rovatába.
1864-ben adták ki a Fajkeletkezés: az embernek helye a természetben és régisége című munkáját, amely a darwinizmus első magyarországi megjelenése volt.
1865-ben megjelent a korábbi jegyzeteiből, cikkeiből készült Jellemrajzok az angol színvilágból című kötet, amelyet Rónay a pesti Nemzeti Színház Nyugdíjintézetének javára ajánlott fel.

1866-ban Rónay végre hazatérhetett. Egy ideig a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának munkájában is részt vett. 1867-ben az Akadémia rendes taggá választotta, 1868-ban megjelent Az ősemberek haladása című kötete. 1871-től Rudolf trónörökös, később Mária Valéria főhercegnő tanítója lett, 1883-ban vonult vissza. 1885 és 1888 között jelentette meg Napló-töredék: hetven év reményei és csalódásai: nyomatott kéziratul tíz példányban című munkáját, amely naplóinak gondosan válogatott részleteit tartalmazza – az eredeti, valószínűleg jóval nagyobb mennyiségű kézirat egy részét feltehetően elégette. A nyomtatott kiadás alapjául szolgáló kéziratot (és a tíz példány egyikét) a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár őrzi. A végrendelet alapján a Napló-töredék... példányait Rudolf trónörökös, Mária Valéria főhercegnő, József főherceg, Simor János hercegprímás, a Nemzeti Múzeum, a Tudományos Akadémia Könyvtára, az Egyetemi Könyvtár, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Pannonhalmi Főapátság és a British Museum kapták, a korrektúra példányt pedig Rákóczy Lajos.
Rónay Jácint 1889. április 17-én halt meg.

Felhasznált irodalom:

Patonai Anikó Ágnes (Színháztörténeti és Zeneműtár)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr4718397877

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása