Az 1877. július 27-én Pozsonyban született világhírű zongoraművész, zeneszerző és karmester Dohnányi Ernő (1877–1960) hagyatéka a komponista elhatározása szerint halála után az 1960-as évek elején került az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárába. E gazdag és sokszínű gyűjteményben néhány olyan dokumentum is képviselteti magát, amely a 20. századi magyarországi zeneélet első felének megkerülhetetlen alakja, Dohnányi Ernő születésnapjához köthető. Jelen áttekintés ezekből közöl egy válogatást.
Dohnányi Ernő 1905 körül – Színháztörténeti és Zeneműtár: Dohn-hagyaték. Fényképek A/20/a
A köszöntők közül természetesen a levelek között találhatjuk a legtöbb példát arra, hogy családtagjai mellett kollégái is megemlékeztek Dohnányi születésnapjáról. A korai dokumentumok közül különleges jelentőségű iratnak tekinthető az a német nyelvű levél, amelyet 1889. július 26-án a pozsonyi Szent Márton-dóm orgonistája, Karl Forstner (vagy Forstner Károly) címzett a mindössze tizenkét éves tanítványának, Dohnányinak. A levélben nem csupán Forstner születésnapi jókívánságait, de a mester egy közelgő Dohnányi-hangverseny műsorösszeállítására vonatkozó elismerő szavait is olvashatjuk.
Karl Forstner levele Dohnányi Ernőhöz, 1889. július 26. – Zeneműtár, Dohnányi-hagyaték, jelzet nélkül
A Dohnányi-hagyatékban unikális dokumentumnak tekinthető az az autográf vers is, amelyet a nemzetközi hírű gyermekgyógyász, egyetemi tanár, dr. Bókay János (1858–1937) írt Dohnányi Ernő ötvenedik születésnapja alkalmából, 1927. július 27-én. A Dohnányi családdal szoros barátságot ápoló orvos-professzor születésnapi ihletettségű költeménye érzékletesen írja körül a zeneszerző magyarországi zeneéletbeli tevékenységének jelentőségét, miközben a trianoni békediktátumra, valamint Dohnányi egyik operájára is utalt verse utolsó szakaszában. A „magyar daltól hangos zengő-torony” zárómondat ugyanis nem mást, mint az 1922-ben bemutatott, A vajda tornya című Dohnányi-opera egy korábbi címváltozatát (A zengő torony) sejteti.
Bókay János: Versköszöntő Dohnányi Ernő ötvenéves születésnapjára – Színháztörténeti és Zeneműtár, Dohnányi-hagyaték, jelzet nélkül
A költemény mindenesetre nem előzmények nélkül született, Dohnányi ugyanis 1927. április 19-én, Bókay 70. születésnapja alkalmából ünnepi kompozícióval lepte meg barátját, mégpedig a zenekedvelő professzor egyik témájára komponált variációival (Változatok Bókay bácsinak egy témájára). Mivel tudomásom szerint a szóban forgó vers még nem került publikálásra, az alábbiakban teljes egészében közöljük a költeményt.
Versköszöntő Dohnányi Ernő ötvenéves születésnapjára
Ernő köszöntlek! Nem ötven éved végett:
A láng miatt, mely ötven éve éget
És fáklyaként kigyúlt, hogy lobbanását
Messze néped is elkáprázva lássák!
… S te itt lángolsz, itt világítsz közöttünk!
Nem mi vagyunk akik ide kötöttünk:
A barátság mécsese melegít,
De nem láncolja röghöz a zsenit;
Maga a rög az, amely nem ereszt, –
A magyar föld, amely így megtaposva,
Silányt kivet, a nagyot visszahozza,
Mert érzi, hogy a belé oltott tűz,
Ha itt lángol fel, fellegeket űz,
Az égbe csap a nyomában fényözön
Ragyog még a fényétvesztett rögön!
Te vagy a dal! Az örökkévaló,
Az ujrazengő, sohasem elhaló;
Benned sírnak fel mind a magyar ősök:
Virágosok, regösök, hegedűsök. –
Pénzt, fegyvert, földet rabolni lehet,
Dalától megfosztani nemzetet
Még nem sikerült egyetlen lantosnak:
Éneke van a mennykőnek, sorsnak,
Elfúl a szó, de áttöri a hang, –
Csonka toronyban is zeng a harang.
Ernő dalolj! Te vagy a kiválasztott,
Lelked napfényét azokra árasztod,
Kiknek a lelke már már fénytelen.
És arra kérlek, én szerénytelen,
Itt közöttünk zengd ki dúshangú lelked, –
Építs kis házat, hasíts apró lelket,
Meglásd, bástya lesz, dalos várorom,
Magyar daltól hangos zengő-torony!
1927. július 27.
Mint atyám szerény íródeákja, –
igaz hódolattal és meleg szeretettel
ifj. Bókay János
A gyűjtemény születésnapi köszöntői közül a legimpozánsabb az a díszdoboz, amelyet 1922-ben, Dohnányi művészi pályafutásának 25. évfordulója alkalmából ajándékoztak bartárai, tisztelői a komponista számára. Az intarziás, Reményi József (1887–1977) készítette bronz kisplasztikával díszített fadoboz külső megjelenése szemet gyönyörködtető, s ez valójában a díszdoboz tartalmáról is elmondható. Hatvanhét díszes lapon, kézzel illusztrált keretbe foglalva olvashatjuk az első oldalakon Kozma Andor (1861–1933) Dohnányi előtt tisztelgő versét, majd a korszak prominens személyiségeinek – művésztársaknak, politikusoknak és a szellemi elit legfontosabb képviselőnek – aláírását. A rendkívül aprólékos grafikai munkát az Amerikában világhírnévre szert tett illusztrátor, Dobozyné Seredy Kató (Kate Seredy, 1899–1975) készítette el. De hogy pontosan kiknek a dedikációját rejti a doboz, és hogy milyen jelentése van egyes lapszéli ábrázolásoknak, arról a későbbiekben, a kerek évforduló folyamán számolunk be.
Laskai Anna (Színháztörténeti és Zeneműtár)
Felhasznált irodalom:
- Kelemen Éva: Dohnányi Ernő családi levelei, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – Gondolat Kiadó – MTA Zenetudományi Intézet, 2011.
- N. N.: „»A zengő torony« és »A tenorista«. Dohnányi Ernő nyilatkozik az operáiról”. In: Színházi Élet, 9. évf. 6. sz. (1920. február 8–14), 7–8. ó
- Gyűjteményes kiadása: Kusz Veronika (közr.): Dohnányi Ernő. Válogatott írások és nyilatkozatok, Budapest, Rózsavölgyi és Társa, 2020, 273–275.
- Podhradszky Imre: „The Works of Ernő Dohnányi”. In: Studia Musicologica, 4. évf. 6. sz. (1964), 357–373.
