„Életem a bábjáték bölcsőtől a sírig”

2025. január 29. 06:00 - nemzetikonyvtar

Kemény Henrik születésének 100. évfordulója

Idén ünnepeljük a magyar vásári bábjátszás kiemelkedő alakjának, ifj. Kemény Henrik születésének 100. évfordulóját. Ifjú Kemény Henrik 1925. január 29-én született Budapesten Kongut-Kemény Henrik és Kriflik Mária elsőszülött fiaként. és 2011. november 30-án hunyt el Debrecenben.

A család

A Kongut-Kemény dinasztia egyike a legjelentősebb magyar vásári bábjátékos dinasztiáknak. A népi és művészi bábjátszás mellett az egyik legnépszerűbb megjelenési forma Európában a vásári bábjáték. Hazánkban a 18. században jelennek meg először vándor bábjátékosok, a 19. századból pedig már elsősorban német nyelvű színlapok is megtalálhatóak. Jellegzetes hősük Paprika Jancsi, Vitéz László. Két kiemelkedő játékosdinasztia található Magyarországon, a Kongut-Kemény, illetve a Hincz család. A nagyapa, Kongut Salamon Galíciából érkezett Magyarországra, vásárokat járva először cirkuszi mutatványokat szervezett, később a társulat kiszámíthatatlansága és anyagi okok miatt áttért a vásári bábjátékra. Két fia, Henrik és Dezső és egy leánygyermeke, Katalin született. A családi hagyomány folytatódott, Henrik, aki Amerikában próbált szerencsét, hazatérte után nevét Keményre magyarosította.

Kongut-Kemény Henrik bábja 1910-es évek, báb szerepkép. Jelzet: KT 3471 – Színháztörténeti és Zeneműtár

Kísérletezett, Columbiai Mechanikai Színházat alapított, amely nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Megnősült, házasságából három gyermek született, Katalin (Pipike), Henrik és Mátyás. A két fiú folytatta a családi hagyományt. Az első világháború csődbe vitte a családot, mindent újra kellett kezdeniük. 1926-ban új bábosbódét emeltek a hűvösvölgyi Nagyréten. 1931-ben megnyílt a Kemény Bábszínház, amely Bódé néven vált ismertté a Népliget 29. szám alatt.

Ifj. Kemény Henrik és a Kemény Bábszínház

Ifj. Kemény Henrik már hatesztendős korában fellépett a bábszínházban testvérével, édesapjától kapott Miki egér figurával. A család kijelölte útját. Az első Vitéz László bábfiguráját mindössze kilencévesen faragta. Fiútestvérével, Mátyással rendszeres szereplői voltak a Bódénak. Erre az időszakra ekképpen emlékezik vissza Kemény Henrik:

„Tízéves voltam, amikor a Papa Mark Twain Koldus és királyfiából megírta és színpadra állította A koldusfiú álma című történetet. A betanulásra Papa sok időt szánt, hiszen nagyon alapos akart lenni. A bemutatót karácsonyra időzítette, de már 1936. november 14-én játszottuk a Népligeti Nagyvendéglőben.” (…) Felemelő volt a Papával játszani. Semmire nem erőszakolt minket, kedvesen, okosan és kitartóan rávezetett mindennek a lényegére.”

Kemény Henrik: Életem a bábjáték bölcsőtől a síríg”. Egy vásári bábjátékos, komédiás önarcképe, Debrecen, Korngut-Kemény Alapítvány, 2012, 75, 78. – Törzsgyűjtemény

A második világháború az egész család életét tönkretette. Az apa, id. Kemény Henrik munkaszolgálatosként meghalt. Mátyásnak szerencséje volt, visszatért a frontról. A család életének nehézségei itt nem értek véget.

Az 1940-es és az 1950-es évek – államosítás

1946-ban a testvérek, Henrik és Mátyás immár a Papa nélkül belefogtak a romos Bódé felújításába. Nagyon nehéz évek sora következett, az előadásokat politikai okokból betiltották. Egyre nehezebben kaptak műkődési engedélyt. A Magyar Bábjátékos Egyesület 1948-ban hozott rendelete értelmében csak szövetségi tagok játszhattak bevétellel, de ebbe a körbe a vásári bábjátékosok nem tartoztak. Vitéz László figurája bizonytalan időre száműzetésbe vonult, de a bábfigura megálmodója nem adta fel álmait.
Ugyanebben az esztendőben Kemény Henrik saját tervei alapján elkészíti Bambit, a közönségcsalogató egész alakos bábfigurát. A báb teljes magassága elérte a 300 centimétert, a fej kasírozott, kézzel festett volt. Vurstlizenére menetelt az előadások előtt, őt követte a két néger cintányéros figurája Kemény Henrik kezén. A figura hatalmas sikert aratott.
A politikai helyzet sokat változott, egyre nehezebb lett a megélhetés. 1950-ben az Állami Magyar Bábszínháznak tagja lett ifj. Kemény Henrik.
Az ötvenes években a korábbi Népligetet felszámolták, mindent államosítottak. 1953. augusztus 21-én éjszaka, az államosítás napján Kemény Henrik megmentette, kimenekítette ritka kincseit, a bábokat. Kemény Mátyás és Jakovics József segítségével a Rottenbiller utca egyik lakásába kerültek a Kemény-féle bábok.

„Hozzánk türelmetlenül idegesen léptek be, hárman lehettek a gépeket keresték. Elmagyaráztam nekik, hogy ez egy bábszínház, itt bábok vannak, nem gépekkel dolgozunk. Semmit nem értettek szerintem abból, mi a bábszínház, mert mérgesebbek lettek és dohogva kimentek, hogy majd holnap visszajönnek, ez az ócskaság holnapig is ráér. (…) Jött az éjszaka. Krimibe illő jelenetek lehettek, mert éjjel halk zörgésre ébredtünk a Mamával. Hát ott állt Jakovics József barátom a Bábszínházból, a bábműhely akkori vezetője, aki eredetileg szobrászművészként alkotott. (…) Elhatároztuk, hogy ha csak holnap jönnek vissza, akkor most éjszaka kirámoljuk a saját Bódénkat.”

Kemény Henrik: Életem a bábjáték bölcsőtől a síríg”. Egy vásári bábjátékos, komédiás önarcképe, Debrecen, Korngut-Kemény Alapítvány, 2012, 89. – Törzsgyűjtemény

A bábok megmenekültek, de a bábszínház hosszú időre álomba szenderült.
Kemény Henrik kapcsolata az Állami Bábszínházzal nem volt felhőtlen. Többedmagával megalapította az első vidéki Állami Bábszínházat. Győrben, a Kisfaludy Színház igazgatása alatt működő színház repertoárjában elsősorban klasszikus és magyar népmesék szerepeltek. Az 1956-os forradalom után a társulat visszatért Budapestre és csatlakozott az Állami Bábszínházhoz. Kemény Henrik nyugdíjazásáig, 1975-ig itt dolgozott ott.

Mindenki Heni bácsija

Mindenki Heni bácsija bábjaival. Fotó: Lukácsházi Győző. A kép forrása: Wikipédia

Az 1980-as években a Magyar Televízió is nagyban hozzájárult, hogy Kemény Henrik az egész ország Heni bácsija lett. A legnagyobb szerepei között szerepelt a mindenki által jól ismert Süsü, a Sárkány, Hakapeszi, Gesztenye Guszti, Sakk Matyi, hogy csak a leghíresebb szerepeket említsük, mindet Ő készítette és mozgatta a játékban. A vásári bábjáték magyar képviselőjét világszerte elismerték. Hazájában is elismeréssel adóztak művészetének, 1983-ban védetté nyilvánították a Kemény-bábszínházat, hat esztendővel később Kemény Henrik átépítési tervei alapján elkezdődött a felújítás is. 1989. augusztus 20-án ünnepélyes keretek között felavatták a Kemény Bábszínházat, ez alkalommal először és utoljára lépett fel Vitéz László a színpadon. Testvére halála után teljesül egyedül játszott, barna utazó bőröndje mindig útra készen állt, álma pedig az volt, hogy addig tudjon játszani, amíg a kezét fel tudja emelni és a közönség szereti. 2006. január 29-én megalapította a Kongut-Kemény Alapítványt, melynek feladata a Kemény család bábos örökségének megőrzése és egy bábmúzeum létrehozása. Tervei és álmai mind a bábszínházról szólnak, ezért is érintette mélyen, amikor 2011. október 2-án éjjel valószínűleg gyújtogatás következtében leégett a népligeti Bódé. A halál 2011. november 30-án álmában érte. Emlékét az utókor tisztelettel megőrzi.

Emléktábla a Kolibri Színház falán. Fotó: Fekist. A kép forrása: Wikimedia