„A Földrajzi Társaságban, az Akadémián és az Urániában tartott előadásaimnak mindig az volt a tendenciája, hogy a földrajzról alkotott siralmas közvéleményt helyre igazítsam. Rengeteg munkába került ez! De talán elértem célomat.”

Cholnoky Jenő önéletrajza. (Cholnoky Jenő-összeállítás). In. Vár Ucca Tizenhét (Veszprém), 6. évf. 2. sz. (1998), 277. – Törzsgyűjtemény 
és
Cholnoky Jenő önéletírása. A veszprémi Cholnokyak. Lektorálta, jegyzetekkel ellátta és a kísérőtanulmányt írta Kubassek János. A veszprémi Cholnokyak. Sorozatszerkesztő Géczi János, Veszprém, Pesti Kalligram – Művészetek Háza Veszprém, 2021, 179. – Törzsgyűjtemény

„A német színház a falakon belül épült, de a magyar Nemzeti Színháznak nem jutott ott hely, a falakon kívül kellett azt felépíteni a Beleznay-kertbe. Ott is jó volt. Azért mégis eltűnt a német színház, az utolsó a Gyapjú-utcában leégett. Ma már csak magyarnyelvű színházak volnának Budapesten, ha magyar nyelvnek lehet nevezni azt a gezemicét, amit egyes kabarékban és orfeumokban összehabarnak.”

Cholnoky Jenő: Budapest. In. Uő: Az egyenlítőtől a sarkvidékig, Budapest, Singer és Wolfner, 1930, 266. – Törzsgyűjtemény

„1856 karácsony estéjén gyúltak ki a Belváros gázlámpái. Nagyon kevéssé voltak megelégedve vele. Sötét volt, kevés volt és drága volt. Ezért a külső városrészekben még sokáig égtek az olaj- és petróleumlámpák.
Érdekes, hogy a világítógázt már sokkal régebben használták magánosok. Otthon készítettek gázt, mint ahogy ma karbidgázt lehet otthon készíteni. A Nemzeti Színház már a 40-es évek elejétől fogva gázzal világított. A színház udvarán állott a gázfőző. Kellett hozzá egy nagy vasmedence, tele vízzel. 1849-ben, amikor Hentzi Pestet bombáztatta, egy gyújtóbomba szerencsére éppen ebbe a medencébe esett s elaludt, mert különben az egész színházat tönkretette volna.
Amikor megépült az első gázgyár ott a Tisza Kálmán-tér külső oldalán, közel a temetőhöz, akkor megtiltották, hogy a színház maga főzze a gázt. Ehelyett mindennap valóságos cápanagyságú tömlőkben hozták be a sűrített gázt a gyárból. A gyár épületei körülbelül éppen úgy állnak a helyükön ma is, mint amikor megépítették. A Nemzeti Színházban a darabok csak addig tarthattak, amíg a gáztömlőben gáz volt, Jókai szépen leírja, hogy hogyan kellett egy rettenetes hosszú tragédiát a gáz kifogyása miatt hirtelen vígjátékká alakítani s boldogan befejezni. A publikumnak így sokkal jobban tetszett, mint az eredeti szöveg.
Ha a színpadon kellett valami látványosságot előállítani: Holdat, vagy Napot, vagy egyebet, akkor külön, kisebb tömlőkben hoztak gázt s az egyik színfaltologató ült a tömlőre, hogy kinyomja belőle a gázt. Egyszer véletlenül nagyon súlyos legény ült reá, a tömlő elrepedt, a gáz explodált, a nehezékül szolgáló legényt berepítette a művésznők öltözőjébe s a zsinórpadlást keresztültörte. A dörrenést az egész városban meghallották! Szerencsére nagyobb baj nem lett belőle.”

Cholnoky Jenő: Budapest. In. Uő: Az egyenlítőtől a sarkvidékig, Budapest, Singer és Wolfner, 1930, 281–282. – Törzsgyűjtemény

„Kell néhány olyan ember nevét is említenem, akik sokak előtt ismertek. Elsősorban Cholnoky Jenő professzora gondolok, ő akkoriban már közel járt a hetvenhez, hófehér hajú és szakállú emberke volt. Az előadásai tömött termek előtt folytak, ott soha nem volt katalógus. Sok jogász, orvos és más hallgató is járt hozzá. Az előadásoknak kettős vonzata volt, egyrészt Cholnoky művészi tökéllyel tartotta az előadásait, rendkívül érdekesen, közérthetően, másrészt pedig köztudottan nagyon csinosak voltak a földrajz szakos lányok, tehát a jogászságot nem csak a szellemi környezet vonzotta oda. Cholnoky előadásaira persze érdemes volt járni. Bár én elsősorban a geológiai vonatkozású morfológiára jártam, ahol a szerkezeti ismereteket mondta el a kontinensekről, úgy voltam vele, hogy ez nekem fontos lehet, ha a trópusokra megyek.
[…]
No de ha rápillantunk a magyar ismeretterjesztésre, kevés olyan magyar tudós élt, aki a maga szakterületén kiváló alkotó volt, ugyanakkor az ismeretterjesztést is magas szinten művelte. Például Cholnoky Jenő, aki utolérhetetlen és csodálatos volt.”

Balogh János: Túrkevétől Óceániáig. Szerk.: Fábián Gyula, Dippold Péter, Budapest, Nemzeti Lap és Könyvkiadó Kft. 2003, 64, 172. – Törzsgyűjtemény

„Népszerű előadást ne tartson az, aki nem tudna tízszer, százszor annyit is elmondani ugyanarról a tárgyról, mint amennyit a laikus hallgatóságnak elmondhat. Számukra pedáns adatokra nincs szükség. A dolog lényegét kell megismertetni, s csak annyit lehet és szabad elmondani, amit az ember kívülről is tud, mert amit az előadónak jegyzetekből kell kiolvasnia, az a laikus közönségnek teljesen értéktelen adathalmaz. Nincs szüksége remekül szerkesztett mondatokra, hanem közvetlenségre. A tréfa közben mindig igen jó, valóságos injekció a figyelésben elfáradt elméknek. De ezek a tréfák ne legyenek betanult viccek, hanem azoknak mintegy maguktól kell kipattanniok. Maga az előadó ne nevessen rajtuk és sem arcjátékkal, se gesztusokkal nem szabad komédiázni. A tréfák ne bántsanak senkit a társadalomból, ne legyenek sértők és illetlenek.
Ha képekről magyaráz az előadó, álljon oda a vetített kép elé a bottal és mutassa azt, amiről beszél. Ha a kép véletlenül felfordítva jelenik meg, ez ne hozza zavarba, hanem tréfával üsse el a dolgot. Legyen az előadó mindig derült, jókedvű. A népszerű előadásoknak két irányban is ellensége a legutálatosabb emberi hibák egyike: a nagyképűség!”

Cholnoky Jenő önéletrajza. (Cholnoky Jenő-összeállítás). In: Vár Ucca Tizenhét (Veszprém), 6. évf. 2. sz. (1998), 234. – Törzsgyűjtemény
és
Cholnoky Jenő önéletírása. A veszprémi Cholnokyak. Lektorálta, jegyzetekkel ellátta és a kísérőtanulmányt írta Kubassek János. A veszprémi Cholnokyak. Sorozatszerkesztő Géczi János, Veszprém, Pesti Kalligram – Művészetek Háza Veszprém, 2021, 98. – Törzsgyűjtemény

„[…] ha én tartottam az Urániában előadást, tele volt a terem és szép jövedelmem volt.”

Cholnoky Jenő önéletrajza. (Cholnoky Jenő-összeállítás). In. Vár Ucca Tizenhét (Veszprém), 6. évf. 2. sz. (1998), 235. – Törzsgyűjtemény 
és
Cholnoky Jenő önéletírása. A veszprémi Cholnokyak. Lektorálta, jegyzetekkel ellátta és a kísérőtanulmányt írta Kubassek János. Sorozatszerkesztő Géczi János, Veszprém, Pesti Kalligram – Művészetek Háza Veszprém, 2021, 99. – Törzsgyűjtemény

„[A budapesti egyetem földrajzi intézetében] A vetítő képek gyűjteménye is felduzzadt, azt hiszem, nincs Budapesten még egy ilyen hatalmas és ilyen jól rendezett gyűjtemény. Igen sok képet magam színeztem, másra nem bízhattam, mert vad dolgokat mázoltak. A diapozitivus lemezek színezésének az a fő titka, hogy csak nagyon halvány, nagyon finom színeket szabad használni, s mindig elmosódva, mert különben szörnyű idétlenségek jelennek meg a vásznon. Csak az Uránia Színháznak volt még hasonló nagy gyűjteménye, de ezt 1940-ben sikerült a színháztól elkérnem a Földrajzi Intézet részére.
Amikor az Intézetet utódomnak átadtam, akkor a könyv- és térképtár mintegy 25000 kötetet tett ki (egy kötetnek számítva pl. a 75000-es katonai térképek egész halmazát stb.), a negativus lemezek száma, s a papíros másolatoké, a vetítő képeké darab, az utóbbiban az Uránia Színháztól kapott képek nincsenek beleszámítva, mert azok még rendezetlenül vannak abban a kis szobácskában felhalmozva, amelyet nyugdíjaztatásom után utódom nekem kijelölt. Talán még lesz erőm ezt a gyűjteményt is rendezni.

Cholnoky Jenő önéletrajza. (Cholnoky Jenő-összeállítás). In. Vár Ucca Tizenhét (Veszprém), 6. évf. 2. sz. (1998), 276. – Törzsgyűjtemény
és
Cholnoky Jenő önéletírása. A veszprémi Cholnokyak. Lektorálta, jegyzetekkel ellátta és a kísérőtanulmányt írta Kubassek János. Sorozatszerkesztő Géczi János, Veszprém, Pesti Kalligram – Művészetek Háza Veszprém, 2021, 177–178. – Törzsgyűjtemény

„A berlini, illetve bécsi mintára létrejövő intézményről tudományos körökben eddig viszonylag kevés szó esett, inkább csak a filmművészet kapcsán.
[…]
Az Uránia nem 1899-től működik moziként. Akkor, száz évvel ezelőtt mint Uránia Magyar Tudományos Színház nyílt meg, Berzeviczy Albert és a Magyar Tudományos Akadémia III., Természettudományi Szakosztályának kezdeményezésére.
[…]
Az Uránia csak 1916-tól vált mozivá, ekkortól csak délutánonként voltak tudományos előadások, majd csak 1929-től vált teljesen mozivá.29 S igaz, hogy a technika új vívmányát, a mozgófilmet már az első előadások illusztrálásához is felhasználták, de az Uránia mint önálló mozi csak rövidebb múltra tekint vissza. Természetesen ez az idő sem csekély, s mindenképp örömmel tölthet el minden budapestit, hogy ez a szép moreszk palota rövidebb agónia után ismét életre kel, de a mai filmszínházak lehetőségeit látva, félő, hogy csak tüneti a kezelés, s hamar visszaesik a beteg! Mégis reménnyel tölt el ez az újjáéledés, s így, az elmúlt 100 évre is emlékezve, érdemes lenne valamilyen módon, legalább néhány előadás vagy kamarakiállítás erejéig feleleveníteni a kezdetet. A hajdani, még 1899 előtti orfeumos múltat sem szégyellve, akár egy ünnepi, jótékony célú bált is lehetne rendezni, s az egykori arculatnak megfelelően olykor tudományos konferenciák vagy akár kongresszusok méltó otthonává alakulhatna. S mint régen is, színpadi produkcióknak is, vagy akár, ha a hely akusztikája a többszöri felújítás után is engedi, komolyzenei hang­versenyeknek is helyet adhatna ez a patinás épület, melyben többek közt még a régi Pest egyik legjobb ismerője, Krúdy is megfordult.”

Kis Domokos Dániel: Az Uránia száz éve. In: Valóság, 46. évf. 1. sz. (2003), 66, 71. – Törzsgyűjtemény

„Hazánkban az első kísérlet tudományos színház létesítésére már megtörtént. 1899. november 2-án volt az Uránia Tudományos Színházban az első főpróba. Az első tudományos darab címe volt: »Küzdelem az északi pólusért« s ezt én dolgoztam át a berlini Uránia Színház hasonló darabjából. Szépen indult meg. a dolog, igazán tudományos céljai és törekvései voltak. De tőkéje kicsiny, vezetése még tapogatózó volt, nem tudott vonzó lenni, mert ahhoz akkor sokkal költségesebb eszközök kellettek volna. Lassanként be kellett hozni a trikót, hacsak képekben is, hogy vonzó legyen, aztán mind jobban elmaradt a mozik mögött. Az előadások kiállítására nem költhettek, hisz pl. az én egyik előadásomhoz: a »Föld mélyének titkai« című előadásomhoz – magamnak kellett néhány tréfás képet rajzolnom, mert a rajzművésznek nem tudtak 20 korona honoráriumot adni egy-egy képért. Az igazgatóság egy része nem volt vele megelégedve, mert túlságosan tudományos volt, a másik részének nem tetszett, mert nem volt elég tudományos. Így aztán két szék között a pad alá esett az egész história. Így nem lehet tudományos színházat fenntartani. Előre látható volt, hogy mozi vállalattá fog átalakulni.
A sikertelen kísérlet helyett új, igazán tudományos és oktató színházat kell létesítenünk. Erre feltétlenül szükségünk van. A mi magyar közönségünk nagyon is szereti a tudományos előadást, csak kellő formában kell azt neki beadni. A fényes mozifilmek mellett ma már nem lehet hitványul készített vetített képekkel és unalmas felolvasásokkal lekötni a publikum figyelmét. Ma, ha tudományt akarunk beléje önteni, azt nagyon is meg kell cukrozni, és nagyon olcsón kell adni. Tudományos társaságaink népszerű előadásain, ha az előadó jó, temérdek ember, zsúfolásig megtölti a termet. Ingyen kap ilyen helyeken, elsőrendű előadóktól tudományt, s nagyon szívesen be is veszi. S erre igen nagy szükség van!
A tudomány terjesztésének hatalmas eszköze ma a mozgókép. Nemcsak élettelen, unalmas, mozdulatlan tényeket tudunk bemutatni, hanem valósággal az élet képét. Annyi mindenféle történést, mindenféle erkölcsös vagy erkölcstelen életképet lehet megeleveníteni a filmen, miért ne lehetne a tudományosan érdekes dolgokat is bemutatni? A hullámverés, az apály és dagály, a hajó mozgása, a folyó folyása, a szél, a zivatar, az állati és növényi élet, a nép élete: mind tárgya lehet a legérdekesebb mozgófényképeknek. Kit ne érdekelne az afrikai néger élete, az eszkimó fókavadászata, a kirgiz pásztor költözködése stb. De ha csak hazánkban maradunk is, mennyit lehet tanulni a földmívelés, a marhatenyésztés, a pásztorkodás, vadászat, halászat, ipar stb. köréből?
Ezeket a képeket azonban nem lehet magyarázat nélkül lefuttatni. Előadások, magyarázatok kellenek hozzá, de nem szabad ám itt sem tekintélynek, sem egyéb érdekeknek közbejátszani, hogy aztán oly előadásokat kapjon a tanulni vágyó közönség, amelyek nem hogy odacsalogatják, hanem ellenkezőleg, elriasztják a látogatókat a továbbiaktól. A legnagyobb gonddal kell megválasztani, költséget nem kímélve, az előadókat, azokat, akik igazán tudnak tudományt népszerűsíteni, s igazán vonzzák a publikumot. Egyetlen rossz, unalmas előadás többet árt a tudománynak, mint amennyit 10 jó előadás használ. A tudás ne azért tartson ott előadást, hogy megbámulják, hej, milyen nagy tudós lehet ez! Nem! Itt sokkal szentebb cél lebegjen a tudós előtt, az a cél, hogy valóban tanítsa a hallgatóságot, és megszerettesse vele a tudományt.”

Cholnoky Jenő: Előszó. In. Verebély Géza: »Aurora«, a nemzeti művelődés mozgóképszínháza. A mozgóképszínházak reformjához, Budapest, Pátria, 1918, 3–4. – Törzsgyűjtemény