Büky Barna 1934-ben született Budapesten. A pesti bencés gimnázium diákja volt az 1948-as államosításig. Szülővárosában végezte egyetemi tanulmányait is; a Számviteli Főiskolán és a Közgazdasági Egyetemen szerzett diplomát, majd az építőiparban dolgozott közgazdászként. 1961-ben elhagyta Magyarországot és Angliában telepedett le.

1964-ben költözött Münchenbe, ahol előbb a Szabad Európa Rádió magyar osztályának szerkesztőjeként, majd 1987 és 1988 között főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. Cikkei, beszámolói a magyar emigráció sajtójában és több nyugati lapban, folyóiratban jelentek meg. Nyolc évig – 1969 és 1977 között – rendszeres külső munkatársa volt a nagy tekintélyű brit politikai-gazdasági folyóiratnak, az Economistnak. A Szabad Európa Rádió hallgatói Vadász János néven ismerhették; műsoraiban, kommentárjaiban rendszeresen foglalkozott a magyar gazdasági élettel és a világgazdaság eseményeivel. 2011-ben visszaköltözött Magyarországra. Visszapillantás a hidegháborúra című könyve 2001-ben, A rendszerváltástól az elitváltásig című kötete 2013-ban jelent meg.

Büky Barna: A rendszerváltástól az elitváltásig. A Szabad Európa mikrofonja előtt, Šamorín, Méry Ratio, 2013. Címlap – Törzsgyűjtemény 

Éveken keresztül támogatta az Országos Széchényi Könyvtár Szabad Európa Rádió gyűjteményének munkálatait, hagyatékát itt őrizzük. A Történeti Interjúk Tárában Hanák Gábor 2009-től egészen ez év őszéig rendszeresen készített vele interjúkat.

Büky Barna rövid, súlyos betegség következtében 2015. október 17-én, életének 82. évében váratlanul hunyt el. Hamvasztás utáni búcsúztatása a római katolikus egyház szertartása szerint 2015. november 5-én, 9 órakor lesz, a Farkasréti temető ravatalozójában.

Lelki üdvéért a gyászmisét tartanak Budapesten, a IX. Bakáts téren, az Assisi Szt. Ferenc plébániatemplomban 2015. november 14-én, délután ½ 6-kor.

„Emigráns vagyok. Most már lassan ötven éve emigrációban élek, és tudom, mit jelent az emigráció, és tudom, mit jelent az emigráns sors. Az emigráns sors egy állandó alkalmazkodás. Gyökerek nélkül idegen környezetben helytállni, először túlélni, aztán nemcsak túlélni, hanem helytállni, aztán valamire vinni...” – mondta kameránk előtt Büky Barna, nem sokkal azelőtt, hogy végleg hazaköltözött Magyarországra.

A Történeti Interjúk Tára munkatársai pár perces összeállítással búcsúznak az egykori „szabadeurópás” szerkesztőtől. 

Július 6-án volt hatszáz éve, hogy Konstanzban máglyahalálra ítélték és megégették Husz János (Ján Hus, 1369–1415) cseh papot, a prágai egyetem akkori rektorát, akit az egyházfegyelemmel és a liturgiával kapcsolatos nézetei miatt a reformáció előfutárának tartanak. Husz János és a huszitizmus hatása a magyarországi művelődésben címmel 2015. november 9-én és 10-én több kulturális intézmény közös szervezésében tudományos konferenciát rendez az ELTE Bölcsészettudományi Kara és az Országos Széchényi Könyvtár. A vallástörténeti, művelődéstörténeti témákat körüljáró konferencián könyvtárunk több munkatársa is előad.

2015. november 10.
11:15–12:30 Lauf Judit: Az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban őrzött huszita antifonále
13:30–14:15 Kovács Eszter: A törökveszély huszita interpretációja
14:45–15:30 Vesztróczy Zsolt: Eretnekek, katonák, rablók, nemzetépítők. (A huszitizmus Jókai történeti tárgyú műveiben) 

A magyar tudomány napja alkalmából ajánljuk figyelmükbe kétnapos rendezvényünket, melynek részletes programja honlapunkon olvasható.

Husz János, fametszet Aeneas Silvius Piccolomini. Pápa vagy zsinat? In. Lovagkirályok. Az Anjou- és Zsigmond-kor Magyarországon (1301–1437) Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 3.), 1997. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Husz János 1370-ben született a dél-csehországi Husinecben. 1396-ban magiszteri fokozatot szerzett, és az egyetemen tanított filozófiát. 1400-ban pappá szentelték, ezután előbb a Szent Mihály, majd 1402-ben a Betlehem kápolna papja lett. Már teológushallgatóként nagy hatással voltak rá az angol reformátor John Wyclif tanai, prédikációiban sokat idézte gondolatait. 1408-ban pert indított Zbyněk Zajíc z Hazmburka érsek ellen Wyclif rehabilitását kérve. 1409-ben az ún. „Kutna Hora-i dekrétumokkal” IV. Vencel megváltoztatta az egyetemi szabályzatot, a cseh nemzet számára három, míg a németnek egy szavazatot biztosított. A német tanárok és diákok ezen felháborodva elhagyták az egyetemet, és Lipcsén alapítottak újat. Ekkor Huszt az egyetem rektorává választották. Ugyanebben az évben V. Sándor pápa eretneknek nyilvánította Wyclifet, és elrendelte könyvei elégetését, Husz azonban nem engedelmeskedett, sőt írásaiban és prédikációiban kiállt Wyclif tanai mellett. Mivel többszöri felszólításra sem volt hajlandó Rómába utazni, hogy ott válaszoljon az ellene felhozott vádakra, 1411-ben Odo Colonna bíboros kiközösítette. 1414-ben Konstanzban összeült az egyetemes zsinat, amelyen Husz ügye is napirendre került. Ő visszautasította a vádakat, hogy Wyclif eretneknek ítélt tanait valaha is vallotta volna, de megtagadta egyértelmű elítélését is, ezért a zsinat megfosztotta papi hivatalától. Ezt követően 1415. július 6-án máglyán megégették.

Husz valójában nem vette át Wyclif katolikus szempontból kifogásolható dogmatikai tételeit. Elutasította Wyclif álláspontját, miszerint a kenyér és a bor csak jelkép, nem lényegül át Jézus testévé és vérévé. A két szín alatti áldozás kérdésében nem foglalt egyértelműen állást. Nem utasította el a halottakért mondott miséket, és hitt a tisztítótűz létezésében. Műveiből kiolvasható egyfajta predestinációs elmélet, de csak az üdvösségre rendeltekről beszél, tagadja, hogy Isten bárkit is kárhozatra szánt volna. Erősen bírálta korának papságát, de nem vonta kétségbe a papság intézményének létjogosultságát. Legtöbb indulatot kiváltó tanítása szerint a halálos bűn által a pap vagy az uralkodó elveszti hivatalát, bűnös törvényhozó által hozott törvényeknek nincs kötelező erejük, sőt a halálos bűnben élő keresztény megszűnik keresztény lenni.

Husz kivégzése alapjaiban forgatta fel Csehországot. Hívei fegyverrel akarták kikényszeríteni sérelmeik orvoslását, amivel hosszú és véres belháború vette kezdetét. A háborúk hatása Magyarországon is érződött, a huszita portyák csak lipanyi vereségük (1434) után szüneteltek egy időre.

Huszita szekérvár. Miniatúra, 15. század. In. Lovagkirályok. Az Anjou- és Zsigmond-kor Magyarországon (1301–1437) Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 3.), 1997. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A magyarországi huszita mozgalomhoz kötik az úgynevezett Huszita Bibliát, az első magyar nyelvű bibliafordítást. A fordítás részleteit három kódex őrizte meg: az ószövetségi kispróféták könyveit a Bécsi kódex (OSZK), a négy evangéliumot a Müncheni kódex (München), a zsoltárokat az Apor-kódex (Sepsiszentgyörgy). A fordítás a 15. sz. első felében készült, a fennmaradt könyvek később másolatok. E kódexek legfontosabb nyelvemlékeink közé tartoznak.

Kovács Eszter
Könyv- és Művelődéstörténeti Kutatások Osztálya

A katolikus egyházban a Mindenszentek utáni nap (nov. 2., ha az vasárnap, akkor nov. 3.) a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. Ezen a napon a „küzdő egyház” tehát a „szenvedő egyházról” emlékezik meg. Általános szokás szerint az előtte való nap délutánján, a „halottak estéjén” rendbe hozzák a sírokat; virágokkal, koszorúkkal feldíszítik, és az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, „hogy az örök világosság fényeskedjék” az elhunytak lelkének. Idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékének a temetőkereszt vagy más közösségi temetőjel körül gyújtanak gyertyát. Régente néhol egyenesen máglyát gyújtottak, miközben szünet nélkül harangoztak. 

Elterjedt szokás szerint ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak.

Jankovics Marcell: Halottak napja (részlet) In. Uő: Jelkép-kalendárium, [Debrecen], Csokonai, 1997. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Pray-kódex. f. XXVIIIr. Kézirattár. Magyar nyelvemlékek (MNy 1) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk! Bizony por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban teremté először Isten a mi ősünket, Ádámot, és adta vala neki a paradicsomot házul. És a paradicsomban való minden gyümölcsből, monda neki, hogy éljen, csupán egy fa gyümölcsétől tiltá el. De mondá neki, miért ne egyék. „Bizony, amely napon eszel azon gyümölcsből, halálnak halálával halsz.”

Halotti beszéd és könyörgés (részlet). Pais Dezső olvasata. In. A magyar nyelvű középkori irodalom, [vál.] V. Kovács Sándor, Budapest, Szépirodalmi, 1984. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Halotti beszéd és könyörgés (1195 körül). Pray-kódex. f. CXXXVIr. Kézirattár. Magyar nyelvemlékek (MNy 1) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A legkorábbi – fennmaradt – magyar nyelvű szöveg a 32 soros Halotti beszéd és könyörgés. Az 1195 körül, a Pray-kódex törzsszövegével együtt másolt temetési beszéd nyelvtörténeti, stilisztikai és műfajtörténeti szempontból egyaránt különleges jelentőségű. […] A Halotti beszéddel kapcsolatban számos méltatója hangsúlyozza, hogy milyen közel áll az élő beszédhez, milyen nagy hangsúlyt kapnak benne a jó hangzás elemei, s milyen kitűnően adaptálja a latin retorika eszközeit (felkiáltás, kérdés, ismétlés, alliteráció, figura etimologica stb.). Kérdéssel és a sírra való rámutatással kezdődik: Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk? Bizony, por és hamu vagyunk! A Teremtés könyvére való utalást (3,19) fejti ki a következő néhány sor a paradicsomi léttől Ádám bűnbeesésén, halandóvá válásán és kiűzetésén át a küzdelmes földi életig és a mindenkit elnyelő sírgödörig. A körülállt sír azonban közben üdvtörténeti dimenziókba került, az ember sorsa nem ér itt véget, a halott jövendője még nem dőlt el végleg: a pap és a hívek imádságukkal hozzásegíthetik az üdvözüléshez. A Beszéd következő 10 sora imádság a halott lelkéért Szűz Máriához, Szent Mihály arkangyalhoz, Szent Péterhez és minden szenthez. Főként azokhoz könyörögnek, akiknek a bűnök megbocsátásában és az ítélkezésben szerepe van. Ezután következik a tulajdonképpeni Könyörgés annak reményében, hogy a halott „bírságnap”, vagyis az utolsó ítéletkor feltámadván Krisztus jobbján, a szentek közt kap majd helyet. A hívek mindkét imádságot Kyrie eleison (Uram, irgalmazz) kiáltással erősítik meg.

Madas Edit: Pray-kódex – Halotti beszéd és könyörgés – Magyar Nyelvemlékek honlap

Hanganyagok a Nyelvemlék honlapról. A bal szélső kis háromszögre kell kattintani a lejátszóért.

Halotti beszéd és könyörgés – Benkő Loránd és A. Molnár Ferenc értelmezése; előadja: Vallai Péter (Az Országos Széchényi Könyvtár felvétele)

A Halotti beszéd és könyörgés Jáki Sándor Teodóz OSB. előadásában
A középkori liturgikus dallamra énekelt változat elhangzott a „Látjátok feleim...” Magyar nyelvemlékek című kiállítás megnyitóján is az Országos Széchényi Könyvtárban 2009. október 29-én.

A Pray-kódex és a Halotti beszéd és könyörgés adatlapja a Magyar Nyelvemlékek című tartalomszolgáltatásban 

498 évvel ezelőtt, 1517. október 31-én függesztette ki Luther Márton (Martin Luther, 1483–1546) német Ágoston-rendi szerzetes, a szász választófejedelemség teológiai doktora a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit, amelyeket a katolikus egyház megreformálása érdekében tett közzé. Nézetei hosszas harcok árán utat törtek, és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János (Jean Calvin, 1509–1564), genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja. Összeállításunkban a magyar protestáns humanizmus irodalmi programjának beteljesítőjéről Szenci Molnár Albertről emlékezünk meg.

Szenci Molnár Albert portréja In: Kereszt és félhold. A török kor Magyarországon (1526-1699), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 1999. (Encyclopaedia Humana Hungarica 5.) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szenci Molnár Albert csaknem egész életét külföldön, német nyelvterületen töltötte, munkáival mégis kizárólag a magyar reformációt szolgálta és a hazai tudományt gyarapította. Nyelvészeti és irodalmi művei harmonikus egységet alkotnak teológiai írásaival. Magyar grammatikája (Hanau, 1610) és nagysikerű latin-magyar, magyar-latin szótára (Nürnberg, 1604; Hanau, 1611; Heidelberg, 1621) európai színvonalra emelték a magyar nyelvtudományt, s biztos alapokra helyezték a magyar irodalmi nyelvet. Ő ajándékozta meg a református egyházat a teljes zsoltárkönyvvel. A Psalterium ungaricum (Herborn, 1607) a hugenotta zsoltárok formahű tolmácsolása. A 130 féle strófaszerkezetet bravúrosan ültette át magyarra, sikerült a magyar fülnek idegenül csengő francia dallamokat teljesen meghonosítania. A bibliatudományban, teológiában és a filozófiában is jeleskedett, olykor költői játékokra (Lusus poetici, Hanau, 1614), képversekre is jutott ideje.

Szenci Molnár Albert. In. Kereszt és félhold. A török kor Magyarországon (1526-1699), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 1999. (Encyclopaedia Humana Hungarica 5.) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szenci Molnár Albert: Új grammatica, 1606; Szenci Molnár Albert magyar-latin szótára, Nürnberg, 1604; Szenci Molnár Albert zsoltároskönyvének címlapja, 1607.  In: Kereszt és félhold. A török kor Magyarországon (1526-1699), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 1999. (Encyclopaedia Humana Hungarica 5.)  – Magyar Elektronikus Könyvtár 

1
Mint az szép híves patakra
Az szarvas kivánkozik,
Lelkem úgy ohajt Uramra,
És hozzá fohászkodik.
Tehozzád, én Istenem,
Szomjúhozik én lelkem,
Vajjon színed eleiben
Mikor jutok, élő Isten?
3
Én lelkem, mire csüggedsz el,
Mit keseregsz ennyire?
Bízzál Istenben, s' nem hágy el,
Kiben örvendek végre,
Midőn hozzám orcáját
Nyújtja szabadítását.
Óh, én kegyelmes Istenem
Melly igen kesereg lelkem!

Szenci Molnár Albert: XLII. zsoltár (részletek). In. Szenci Molnár Albert összes költeménye [zsoltárfordításai]. In.Verstár '98 CD-ROM, Bp., Arcanum, 1998. – Magyar Elektronikus Könyvtár

----

Ha a magyar irodalomnak egész Csokonaiig legváltozatosabb formakincsű verselőjétől, a rímes-időmértékes magyar vers (mostani kifejezéssel: a nyugat-európai verselés) első hazai megvalósítójától megkérdezték volna, kiféle-miféle ember, akkor talán azt mondja magáról, hogy tanító, büszkébb perceiben azt, hogy nyelvtudós, keserűbb óráiban, hogy szerény jövedelmű nyomdai korrektor, de eszébe sem jutott volna azt mondani, hogy költő. Igaz, a nyelvtudományban múlhatatlan emlékű nevet biztosított magának. Pedagógusként és a kálvini teológia szakembereként a világhírű professzorok közé küzdötte fel magát. De mint költő: Balassi után és Bacsányi előtt senki se közelíti meg nyelvi és formai nagyságát, eredetiségét. Fejezet zárul és fejezet kezdődik a magyar költészetben Szenci Molnár Albert zsoltárfordításaival. Holott csupán használható és jól énekelhető, ájtatos szövegeket akart adni a magyar ajkú reformátusok kezébe. Ennek a könyvnek azonban azóta több mint száz kiadása volt, tréfás túlzással azt mondhatnók, hogy első helyen áll a magyar bestseller-listán.

Szenci Molnár Albert. In. Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka, Budapest, Trezor, 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szenci Molnár Albert művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

• Szenci Molnár Albert összes költeménye. In.Verstár '98 CD-ROM, Budapest, Arcanum, 1998. 
• Szenci Molnár Albert naplója, levelezése és irományai. Jegyzetekkel ellátva kiadta Dézsi Lajos, Budapest, MTA, 1898. 

Korábbi blogbejegyzésünk A reformáció emléknapja kapcsán a reformáció történetéről

176 évvel ezelőtt született Steindl Imre (Pest, 1839. okt. 29. – Budapest, 1902. aug. 31.), a konzervatív irányultságú historizmus eklektikus, különböző korszakok stílusából merítő építészetének egyik legnagyobb magyar mestere.

1868-ban kapott megbízást a (Váci utcai) pesti új városháza tervezésére. Mivel ebben az időben Magyarországon a neoreneszánsz stílus volt divatban, Steindl nem tudta megbízóival elfogadtatni egy neogótikus stílusú épületre vonatkozó elképzeléseit. Végül 1870-75 között megvalósult munkájában az olasz reneszánsz elemeit alkalmazta. Az épület homlokzata polikróm tégla, terrakotta díszítményekkel, ötkarú díszlépcsőháza öntöttvasból készült – Steindl vonzódott a tiszta, „őszinte” anyagokhoz.

Steindl Imre: A pesti Új Városháza főhomlokzata, 1870. In. Kettős kötődés. Az Osztrák-Magyar Monarchia (1867-1918), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001 (Encyclopaedia Humana Hungarica 8.) – Magyar Elektronikus Könyvtár

A historizmus szellemében a gótika jegyei uralják a korszakban épült legnagyobb középületet, az általa tervezett nagy műgonddal és óriási anyagi háttérrel épült Országházat (1885–1904), amelyben már a barokk stílus elemei is meghatározó szerepet játszottak (például a kupola kialakításában vagy az alaprajz szimmetriájában).

Uj országház. In. A Pallas nagy lexikona [elektronikus dok.] Budapest, Arcanum – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az Országház. In. Magyarország a XX. században. Főszerk. Kollega Tarsoly István. III. kötet, Szekszárd, Babits, 1996–2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Steindl Imre tervei szerint közvetlenül a Duna partjára állított hatalmas épület középpontja a közös csarnok fölé domboruló 108 m. magas kupola, melytől oldalt fekvő két - sarkain tornyokkal díszített - épületrészben az üléstermek vannak elhelyezve, a Duna felől oszlopos loggia huzódik, mögötte az olvasó-, társalgó és éttermek nyertek elhelyezést. Az egész épület hossza 268, legnagyobb szélessége 118, magassága 27 m., területe 15.327 m2 (az udvarokkal 17.745 m2) s igy egyike a világ legnagyobb épületeinek; benne 18 udvar, 27 lépcső s több mint 100 terem lesz s a díszítésre 450 allegorikus alak és Munkácsynak a honfoglalást ábrázoló óriási képe fog szolgálni. Építési költsége 15 millió frt, az építés befejezésére még 5-6 év szükségeltetik. Az országház főbejárata az Alkotmány-utcára nyílik, melyben a földmivelésügyi minisztérium izléstelen kolosszusa, az erdészeti egyesület, a keresk. akadémia, a hirlapirók nyugdíjintézetének díszes palotái, az unitárius egyházközségnek templommal szerencsésen egyesített bérháza s a törvénykezési palota áll; utóbbi 1888-90. Hauszmann Alajos tervei szerint 1,7 millió forint költségen épült, esküdtszéki tárgyalási termében Feszty Árpádnak 6 sikerült fali képe van.

Budapest szócikk. In. A Pallas nagy lexikona [elektronikus dok.] Budapest, Arcanum, 1998. – Magyar Elektronikus Könyvtár

M.J.

Megszűnik egy félrement fejlesztés a Facebookon. Eddig, ha egy ismeretlennek küldtünk levelet, akkor az ÜZENETEK EGYÉB nevű mappába került a levél, amiről nem kapott a címzett értesítést. Sokunkkal megesett már, hogy hónapok múltán vettünk észre egy-egy ilyen üzenetet. Másik lehetőségként eddig pénzért lehetett egy ismeretlennek üzenetet küldeni.

Mostantól, ahogy a fejlesztés mindenkinél élesedik, a címzett felkérést kap az üzenet fogadására a BEJÖVŐ ÜZENETEK mappájába. 

Ezt követően eldönthetjük, hogy fogadunk-e az ismeretlentől üzenetet.

Így fog kinézni mobilon:

Forrás: David Marcus Facebook-oldala

S mi lesz az Országos Széchényi Könyvtárnak küldött felhasználói üzenetekkel?

Nincs változás. A page-típusú Facebook-oldalak, mint a miénk, eddig is korlátozás nélkül fogadtak mindenkitől üzeneteket.

Így néz ki az üzenetek-oldalunk adminisztrációja: (Kitakartuk a személyes információkat.)

Facebook-oldalunk üzenet funkcióját egyre többen használják felhasználóink közül. Többféle típusú kérés érkezik hozzánk. Könyvbemutatók, kiállítások megosztását kérik tőlünk rendezvényeink iránt érdeklődő követőink, és persze kapunk klasszikus könyvtári kéréseket is, de azt is megválaszoltuk már, hogy jár-e az a 16-os busz, amellyel a legegyszerűbben lehet hozzánk eljutni a Deák Ferenc térről.Várjuk továbbra is mindenkitől a kéréseket, legyenek azok a könyvtár napi menetével kapcsolatosak, de kijelenthetjük, hogy bármiben tudunk segíteni. 

Üzenet küldése most! Facebook-oldalunk borítóján jobb oldalon találják az üzenet gombot.

1923. október 28-án született Kormos István († Bp., 1977. október 6.) költő, műfordító, a „lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó” Vackor halhatatlan alakjának megteremtője. Népi költőként indult, és a Válasz című folyóirat köréhez tartozott. Erdélyi József, Sinka István és Illyés Gyula voltak mesterei. Első könyve, Az égigérő fa (1946) verses meséket tartalmazott, első verseskönyve, a Dülöngélünk 1947-ben jelent meg. Ezen kívül életében még csak két verseskötete jelent meg: a Szegény Yorick (1971) című második verseskötete az év irodalmi szenzációja volt. Harmadik kötete az N. N. bolyongásai (1975). Költészete időközben átalakult: a népi hagyományokat természetes módon egészítették ki a modern francia líra vívmányai. Az ötvenes évektől két évtizeden át szinte csak verses gyermekmeséivel (Vackor-mesék, 1956–, A repülő kastély, 1957; A muzsikás kismalac, 1960; Két bors ökröcske, 1960, Bohóc rókák és egyéb mókák, 1971; Zöldbajusz Marci királysága 1972; A zsiráfnyakú cica, Pincérfrakk utcai cicák, 1976) és műfordításaival volt jelen a költészetben; önálló verseskötettel hosszú ideig nem jelentkezett.

Jelentős műfordítói tevékenysége is: elsősorban angol – Geoffrey Chaucer (Canterbury mesék); Robert Burns, William Blake –, francia – Molière, Max Jacob, André Frénaud –, valamint orosz – Puskin és népköltészet (Ékes, fejér hattyú, 1962, második feleségével, Rab Zsuzsával) – nyelvű műveket ültetett át magyarra.

Kormos István. Fotó. (Keresztury Dezső: A magyar irodalom képeskönyve, Budapest, Magyar Helikon, Móra, 1981.) In: A Dunánál: magyarok a 20. században (1918–2000) CD-ROM, Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001, hálózati változat – Magyar Elektronikus Könyvtár

2013-as írásunk itt folytatódik

225 évvel ezelőtt, 1790. október 25-én hangzott el az első magyar hivatásos színielőadás, Simai Kristóf kegyesrendi szerzetes „Igazházi” című darabja, amelyet a Kempelen Farkas tervei nyomán színházzá átalakított, a Várhegyen álló egykori karmelita kolostorban a Kelemen László vezette Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság tartott. 50 éve pedig ugyanezen a napon hunyt el Ascher Oszkár (Bp., 1897. aug. 20.–Bp., 1965. okt. 25.) színész, előadóművész, színészpedagógus, színházigazgató. Blogbejegyzésünkben rá emlékezünk.

„Ascher Oszkár már évekkel ezelőtt, mikor először hallottam, stílusának tisztaságával lepett meg. A szavalóművészet idők során elkorcsosult. Sehol se garázdálkodtak oly szabadon a műkedvelők, mint itt. Műkedvelők közé sorozom a színészeknek azt a részét is, akik a dobogóból színpadot akartak csinálni s nem érvén be a szavalás egyetlen anyagával, a hanggal, igénybe vettek mindent, amivel a hatást borsozhatták: a mozgást, a taglejtést, az arcjátékot. Szörnyűséges volt, mikor ilyen »művész« túldörögte a költemény viharát s a szöveg édességét megcukrozta mosolyával.
Fölszabadító visszahatásként jelentkezett ez az okos, izgatott művész, aki a szavalás keretében maradt. Elsősorban egy »új tárgyilagosság«-ot hozott, azt az üde prózaiságot, melyet a hamis költőiesség után boldogan szoktunk üdvözölni. Másrészt tágította is a határokat, mégpedig a szavalás stílusának megfelelően.
Egy időben a szavalást szerették volna lecsökkenteni holmi szegényes kamarazenévé a közlőbeszéd színvonalára, a »természetes« előadásra. Ez pedig egyáltalában nem volt természetes. Maga a vers nem természetes beszéd. Önkívületében természetfeletti és természetellenes. Ő visszahozta nekünk azt a nemes pátoszt, melyet elsinkofáztak azok, akik féltek az álpátosztól.”

Kosztolányi Dezső: Arckép-vázlat Ascher Oszkárról. (Részlet). In. Nyugat, 1930. 23. szám – Elektronikus Periodika Archívum 

Ascher Oszkár tanít, 1947. Ismeretlen fényképész felvétele – Színháztörténeti Tár

„Ascher Oszkár a Műszaki Egyetem elvégzése után mérnökként dolgozott, egyetemi évei alatt Ódry Árpádnál tanult színészetet. 1921-től önálló esteket tartott, 1926–28-ban a Teréz körúti Színpadon lépett fel. 1933–1939 között az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában tanított. 1945-ben a Pódium Kabaré tagja, 1947–1949 között igazgatója volt. 1946–47-ben a Művész, 1949-ben a Belvárosi Színház is foglalkoztatta. 1950–51-ben az Úttörő Színházhoz, 1951-ben az Állami Faluszínházhoz szerződött, amelyet 1957-től haláláig igazgatott. 1957–1959 között az Irodalmi Színpadon önálló esteket tartott. 1946–1950 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán beszédművelést tanított. Önálló estjeivel és irodalmi műsoraival, versértelmezéseivel fontos szerepet játszott a patetikus színészi megoldásoktól és deklamálástól mentes előadói stílus megteremtésében. 1956-ban Kossuth-díjat, 1957-ben kiváló művész kitüntetést kapott.”

Ascher Oszkár szócikk. Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk.: Székely György, Bp., Akadémiai, 1994. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A Nyugat 25 éves jubileumán. Ascher Oszkár balról a második. In. A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000). Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001. (Encyclopaedia Humana Hungarica 9.) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

„Az ember, aki két lábon hordta a világirodalmat, nincs többé. Ascher Oszkár, az új magyar előadóművészet doyenje, az irodalom nagyszerű terjesztője meghalt, hatvannyolc éves korában. Sokáig viaskodott a halállal, éppen úgy, mint Duhamel versének hőse – egyik kedvelt költeménye volt – Florentin Prunier közkatona, aki »ellenállott húsz hosszú napon át«; csakhogy Ascher Oszkár évekig állott ellen, míg csak »csöndesen halt meg, hogy fel ne riassza« azokat, akik becsülték, szerették. […]
Pontosság fegyelmezettség és érzelmi hatóerő – ezek jellemzik sajátos előadói stílusát. Fantasztikus anyagismerete legendás volt – különleges agya szüntelenül zárta magába a hosszú és nehéz szövegeket, prózát és verset, olyan volt ez a művész, mint egy élő világirodalmi antológia.
Színésznek is kitűnő volt, remekbeformált epizódalakításaira emlékezik a közönség, filmen és színpadon, önéletrajzi írása nemrégen jelent meg [Minden versek titkai], – jelesül írt, kérlelhetetlen szigorral és önfegyelemmel.
Jelenség volt: embersége és művészete, szerzetesi alázata az alkotás és a közönség iránt, példaként áll előttünk. Ez a művészi alázat jellemezte stílusát. Elmondtuk, leírtuk néhányszor: megjelent a pódiumon egy szemüveges férfi, elmondta a költő nevét és a vers címét, s abban a pillanatban, amikor a költemény vagy próza első szavait tolmácsolta, mintha ő, Ascher Oszkár szerényen, lábujjhegyen kiment volna a színpadról, otthagyván maga helyett – a költőt. Pedig ott maradt a tolmács, s agyunkig-lelkünkig hatolt megérlelt, csiszolt, tudatos művészetével.
Most történt meg először, hogy csöndesen, alázattal, lábujjhegyen úgy lépett ki a pódiumról, hogy örökre eltűnt a messzeségben.
Emléke s furcsa, rekedtes hangja maradt velünk: hangja, mely éppen olyan volt, mint ahogy Babits írta Karinthy hangjáról: póztalan és halhatatlan.”

Ascher Oszkár. [Nekrológ]. Részletek. In. Film Színház Muzsika, IX. évf., 1965. okt. 29. 44. szám, 22. o.  – Törzsgyűjtemény

Válogatás Ascher Oszkár a OSZK Törzsgyűjteményében őrzött fontosabb munkáiból:

• Ascher Oszkár: Beszédművészet, Budapest, [Színpad], 1937. 
• Karinthy Frigyes kiadatlan naplója és levelei. Babits Mihály bevezetésével sajtó alá rendezte Ascher Oszkár, [Budapest], Nyugat, [1938]. 
• Ascher Oszkár: A versmondás művészete és a színpadi beszéd, Budapest, Művelt Nép, 1953. 

Olsvai Imre (1931–2014) kiváló zenetudós, népzenekutató, Kodály Zoltán és Szervánszky Endre tanítványa, az MTA Népzenekutató Csoportja, majd Zenetudományi Intézete főmunkatársa hagyatékából izgalmas 1956-os dokumentumokat adományozott a tudós húga könyvtárunknak, az OSZK 1956-os Intézetnek.

A magunk mögött hagyott évezredet igen ellentmondásosnak ítélem (mind általában, mind pedig a népzene s a komoly zenekultúra területén). A XX. századi érem pozitív oldalán a legnagyobb vívmánynak, eredménynek, értéknek, sőt: világpéldának tartom Bartók és Kodály életművét tudományban és művészetben, illetve emberségben és magyarságban egyaránt. Egyetértek tehát azokkal a művelt emberfőkkel, akik szerint Bartók és Kodály a XX. század két legnagyobb magyarja. Igéik maradéktalan valóra válását azonban sok negatívum fékezi, torzítja, sőt egyre jobban veszélyezteti. Tisztelőik, követőik előtt még igen sok és nehéz küzdelem áll. Boldog vagyok, hogy gyarló adottságaim szűkös keretei között a ő ügyüket szolgálhatom.

Olsvai Imre önéletrajza, részlet a Napkút kiadó honlapjáról.

Olsvai (akkori, eredeti nevén Vavrinecz) Imre aktív résztvevője volt az 1956-os forradalomnak. 1956-ban szerzett zenetudományi-népzenekutatói diplomát, de zeneszerző szakon még a Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt (második diplomáját 1958-ban kapta meg.)

Feljegyzéseit, az általa megőrzött iratokat húga, Vavrinecz Veronika, 1956-ban ugyancsak a Zeneakadémia hallgatója, később évtizedeken át az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának tudományos munkatársa bocsátotta rendelkezésünkre – amit ezúton is köszönünk.

Jelszavak 1956. október 23-án. Részlet.

Valószínűleg zeneakadémista társaival vett részt az október 23-i tüntetésen a Parlament előtt, majd ott volt az október 25-i, úgynevezett „véres zászlós” demonstráción is. Október 23-án a feltehetőleg a zsebében lévő cédulákra (a Zeneakadémia koncertjeire szóló ingyenes hallgatóibelépő-kérelmekre) jegyezte fel a hallott (és bizonnyal általa is skandált) jelszavakat. Olsvai Imre este hat órától majdnem kilencig (feltehetően Nagy Imre beszédéig) a pontos idő feltüntetésével öt cédulán rögzítette a jelszavak változását.

Olsvai Imre feljegyzése a MEFESZ zeneakadémiai üléséről. 1956. október 30.

A dokumentumokat nagyobb méretben az OSZK 1956-os Intézet honlapján tekinthetik meg.

Bár a nyári forró napok, amikor a szőlőlugas adta enyhülésre vágyakoztunk, már rég elmúltak, sőt, a termést is leszüretelték, a jövőbeni árnyékról most kell gondoskodni: október végén, november elején érdemes elültetni a szőlőoltványokat, jól felkupacolva földdel a fagyok ellen. Hangulatos előkészület a kerti  munkához az  Érmelléki első szőlőoltvány-telep 1903–1904. évi árjegyzékének tanulmányozása.

„Előszó, amelynek átolvasása nélkül a bentfoglalt közlemények csak félértelműek lesznek” – így kezdi Nagy Gábor szőlőnagybirtokos, igazgató-tulajdonos (telephely: Nagy-Kágya, utolsó posta: Székelyhíd) mélyen tisztelt vevői számára közreadott aktuális katalógusának előszavát. S hogy a mi írásunk se legyen „félértelmű”, nézzük, miért érdemes bemutatni ezt a nagyon szép, magyar és német nyelven írt kis katalógust – annak ellenére, hogy amint a szőlőnagybirtokos írja: „…nyakig van már a közönség katalógusok, prospektusokkal…” Manapság azonban ehhez hasonló prospektust, de katalógust sem láthatunk, bár a remek kis rajzok és a színezett borítók a slow-mozgalom jelképei is lehetnének: az aprólékos kidolgozás és részletek egy lassúbb, megfontoltabb kor ideáját hordozzák.

Az érmelléki első szőlőoltványtelep 1903–1904. évi árjegyzéke. Részlet. Székelyhíd, 1903 – Törzsgyűjtemény

A kiegyezés utáni ipari fejlődés, a tőkés társadalom kibontakozásának hozadéka a különféle termékek és szolgáltatások ilyen nyomtatványokon történő hirdetése, így ez a kiadványtípus is bekerült a könyvtárba. Kötelespéldányokként akkoriban azonban leginkább a könyvekre gondoltak, nem hitték, hogy ezek a prospektusok az utókor számára fontosak lehetnek, így a gyűjteményünkben található anyag hiányos. Lehetséges, hogy a kiadvány megjelentetője a tevékenységét az adott korban aktuálisnak, de múlandónak tartotta, az utókor azonban ezekből a kiadványokból tájékozódik, rekonstruálja a múltat. Ezeknek az árjegyzékeknek, prospektusoknak, katalógusoknak a szisztematikus gyűjtése nagyon fontos, hiszen gazdasági és ipartörténeti szempontból megkerülhetetlen forrásként szolgálnak, nélkülük nem lehet megírni a kor alapos gazdaságtörténetét. Ezért ezen a területen is igyekszünk a hiányokat többféle lehetőség igénybevételével pótolni – ezt az árjegyzéket antikváriumban vásároltuk.

Gyűjteményünkben számos árjegyzék található, de a többségük nem illusztrált. Ez a kiadvány unikum, mivel színes és fekete-fehér képeket tartalmaz, tipográfiai, szerkesztési megoldásait tekintve is igényes, szép. A német nyelv használatát a helyi sváb földművesek nagy száma indokolja.

Rókaízű szőlő. Az érmelléki első szőlőoltványtelep 1903–1904. évi árjegyzéke. Részlet. Székelyhíd, 1903 – Törzsgyűjtemény

A 13. századtól foglalkoztak az Érmelléken szőlővel, borral. Valódi fellendülést a 16. század hozott, az egykorú dézsmajegyzékekben több települést megemlítenek a környéken. A 18–19. században a kedvező természeti adottságoknak köszönhetően jó és kiváló borok készültek itt, egyre nagyobb szerepet kapott a szőlőtermesztés. Ennek a virágzó korszaknak az itt 1885–1895 között pusztító filoxérajárvány vetett véget. Az Amerikából behurcolt alattomos, mindennek ellenálló kis rovar tönkretette egész Európában a szőlőket, a történelmi borvidékek szinte megsemmisültek. Érmelléken 1891-től indult meg újra a szőlőtelepek létrehozása. A szőlők újratelepítése kemény munka, és több év telik el, amíg szép termést hoz egy-egy tőke, így Nagy Gábor úr óva int az oltványokkal házalók, kupeckedők hitvány portékáitól, amelyek „igazán egy újabb filloxera-csapással sujtották ismét a telepítő közönséget”.

A járvány elleni védekezésül sok helyen ún. direkt termő (közvetlen termő) fajtákat telepítettek, mivel ezek ellenállnak a filoxérának, azonban a belőlük készült bornak jellegzetes, poloskához hasonló íze van, amelyet rókaíznek is neveznek. Katalógusunk biztosít arról, hogy ezeket a fajtákat a telepről kiirtották, csak emléknek hagytak mindegyikből 15 tőkét, mert „ki a róka husát szereti pecsenyének, az igya meg rá a közvetlen termők levét bornak”. Fontos információ az oltványokat vásárlók számára, hogy Nagy úr szakkönyvet készül kiadni annak érdekében, hogy a telepéről vásárolt oltványok tökéletes volta a megfelelő kezelés következtében kiteljesedhessék – a mű minden megrendeléshez díjtalanul jár.

A továbbiakban praktikus tudnivalók következnek a megrendelésről, szállításról, majd a fajták ismertetése és az árak jegyzéke olvasható: a második legdrágább a mézédes Overnyi Hamvas, tíz darab 4,60 korona, őt a Muscat Candia előzi csak meg 5 koronáért – én mégis inkább a 4 koronás Muscat Lunelt választanám. A szőlőoltványokon kívül kaphatók még elősövény-csemeték és magvak, valamint diócsemeték is, száz darabon alul egy darab 60 fillér.

Telepítsünk lugast! Az érmelléki első szőlőoltványtelep 1903–1904. évi árjegyzéke. Részletek. Székelyhíd, 1903 – Törzsgyűjtemény

Forró nyárban nincs párja a szőlőlugas árnyékának. A nap erejét a levelek finom libbenése simogatóvá szelídíti, egy pohár hideg száraz fehér, egy jó könyv, merengés…de térjünk a tárgyra: szőlőnagybirtokostól érdemes eltanulni a lugas telepítésének furfangjait. „Jegyzékemben foglaltakban a legkisebb nagyitás nincsen… ezek minden mesterkélt növesztési eljárás nélkül fejlődnek ilyenre…” – ajánlja a 40 millimétert meghaladó bogyójú, és az 56 cm hosszú fürtű szőlőjét a gazda, mint lugasnak legjobban bevált fajtákat több más mellett. És, hogy „bárki fogalmat alkothasson arról, hogy olyan helyek, amelyekről nem is képzelhettük, hogy jövedelmező lehessen, miként ad évenként bámulatos jövedelmet”, tíz oldalon keresztül illusztrált életképekből szőtt kis tantörténetek segítségével szólítja meg a tisztelt érdeklődőket, kinek-kinek személyes ízlését keresve a stílusban. A szép kis rajzokat látva azonnal szeretnénk egy lugassal befuttatott házat, nem csak az óriási termés, de a csodás nyári hűs miatt is, arról nem beszélve, milyen kiválóan védi a ház falát az esőtől, amellett, hogy elragadó dísz. Nélkülözhetetlen a szőlő már csak azért is, mert „a beteg, de főleg a gyomorbajos emberek ezreit már kigyógyította, ha reggel éhgyomorra mindennap egy fürt szőlőt eszik, de nem ám kofáktól vett állott és összefült szőlőt, hanem a tövéről frissen leszedettet”.

Miniszteri szokványminőség. Az érmelléki első szőlőoltványtelep 1903–1904. évi árjegyzéke. Részlet. Székelyhíd, 1903 – Törzsgyűjtemény

Minden további kételyt megelőzendő, 99 „elösmerő és köszönő” levél olvasható lezárásképpen a katalógusban. Kántor és tanító, vasúti vendéglős, fakereskedő és földbirtokosnő, hivatalnok és lábbelikészítő Kunhegyestől a Diósgyőri Vasgyárig, Maros-Ujvártól Torontál-Zichyfalváig szerte az országban legnagyobb örömét és megelégedését fejezte ki mind az áru, mind a kiszolgálás tekintetében. Így aztán magától értetődő, hogy „saját érdekét munkálja mindenki, aki a katalógust forgatja, tanácsait megszívleli, és legfőképpen, szőlőoltványt rendel, hiszen az Érmelléki Szőlőoltvány-telep „miniszteri szokványminőségben” a vevők legnagyobb megelégedésére szolgálhat. Végezetül minden egyéb tekintetben megszívlelhetők Nagy Gábor szőlőnagybirtokos úr szavai:

„Most bezárom soraimat ezen régi közmondással: »A mit más megtett, azt te is megteheted«, sőt, a mit más még meg nem tett, megtörténhetik általad, de előbb tudnod kell, hogy csak becsület, tapintatos eszme, takarékosság és szorgalom tesz naggyá.”

Sághi Ilona (Gyarapítási és Állomány-nyilvántartó Osztály)

Felhasznált szakirodalom:

Kántor Anita: A földrajzi viszonyok és a társadalmi háttér tükröződése az érmelléki borospincék és szőlőspajták típusaiban. Szolnoki Tudományos Közlemények, Szolnok 2010. – Törzsgyűjtemény