2015. augusztus 29-én szimpóziumot rendezünk a mohácsi csata évfordulóján. Vajon a korabeli források új nézőpontú elemzése és a modern tudományok (antropológia, sebészet, igazságügyi orvostan) alkalmazása választ adhat-e arra, hogy mi történhetett II. Lajossal és holttestével?

Az utóbbi évek kutatásai azt bizonyítják, hogy igen, mindig akad valami nóvum, amire rácsodálkozhatunk. Legutóbb felvetődött ismét az a legenda, hogy a magyar királyt megölték a vesztes csata után, és egészen másvalaki holttestét temették el pár héttel később Székesfehérvárott a későbbi magyar király, Szapolyai János jelenlétében.

Az előadók között megtalálható lesz sebész, patológus, antropológus, igazságügyi orvosszakértő, irodalomtörténész, klasszika filológus, történész és könyvtáros. A szimpóziumon való részvétel ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!

Blogsorozatunkban bemutatjuk az előadókat és röviden ismertetjük az előadások tartalmát. A részletes programot itt találják. 

2015. augusztus 29. OSZK, Díszterem
13.05–13.15 Dr. Pálffy Géza (MTA BTK Történettudományi Intézet, Lendület-kutatócsoport  vezető) az MTA doktora, a szimpózium elnöke

Mohács – fordulópont Magyarország és Közép-Európa történetében

„Nekünk Mohács kell…” Adytól napjainkig, újra meg újra, mégis, mégis és mégis… Vajon mi magyarázza, hogy 20. századi sorsfordulóink és sokat vitatott őstörténetünk mellett mind a mai napig Mohács jelenti az egyik legnagyobb nemzeti tragédiát, amelyet sohasem tudtunk teljességgel feldolgozni? Valóban ekkora sorscsapás, ennyire kiemelkedő fordulópont volt a mohácsi csatamezőn 489 esztendeje lezajlott küzdelem? Mi és ki veszett ott, s mi változott meg Mohács mezején? A korszak ismert kutatója, Pálffy Géza ezekre a meghatározó kérdésekre keresi a választ, igyekezve történelmünk e kulcsfontosságú témakörét és néhány toposzát új megvilágításba helyezni.

Dr. Pálffy Géza (szül. Veszprém, 1971) tanulmányait – a veszprémi Lovassy László Gimnázium speciális matematikai szakát követően – a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem és levéltár szakjain végezte. 1994 óta dolgozik a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézetében, jelenleg tudományos tanácsadó és a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője. 2010-től a MTA doktora. Kutatási területe a Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia 16–17. századi története, elsősorban a törökellenes védelmi rendszer, a királyság katonai elitje és arisztokráciája, a magyar rendek és a bécsi udvar kapcsolatrendszere.
A politika-, had- és társadalomtörténet mellett kiemelten érdeklődik a Szent Korona históriája és a magyar uralkodókoronázások, a sírkőkutatás és térképtörténet, valamint a horvát–magyar és szlovák–magyar kapcsolatok iránt. E témakörökben angol, horvát, magyar, német és szlovák nyelven több mint 20 önálló kötete, illetve angol, cseh, francia, horvát, magyar, német, orosz, osztrák és szlovák folyóiratokban és tanulmánykötetekben közel 300 közleménye jelent meg. Idézettsége meghaladja a 3500 hivatkozást. Tagja számos magyar és közép-európai (cseh, horvát, morva és német) történeti folyóirat szerkesztőbizottságának, továbbá az Osztrák–Magyar Akció Alapítvány kuratóriumának. 1999 őszétől négy esztendőn át főtitkárhelyettese volt a Magyar Történelmi Társulatnak. Tudományos kutató- és oktatómunkája elismeréseként 2002-ben elnyerte a Talentum Díjat, 2011-ben pedig a Kárpát-medencei népek tudományos-kulturális együttműködésének fejlesztéséért a Magyar Kultúra Lovagja címet. 2012-ben a Szent Korona és a magyar uralkodókoronázások 1526 és 1916 közötti kutatására elnyerte a Lendület kutatói ösztöndíjat, amelynek segítségével e kiemelkedően fontos téma vizsgálatára önálló kutatócsoportot (MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport) alapíthatott.

Szimpózium a mohácsi csata évfordulóján a Budai Várban 2015. augusztus 29. (szombat) 13.00–18.00 Országos Széchényi Könyvtár, Díszterem (VI. emelet)

2015. augusztus 29-én szimpóziumot rendezünk a mohácsi csata évfordulóján. Vajon a korabeli források új nézőpontú elemzése és a modern tudományok (antropológia, sebészet, igazságügyi orvostan) alkalmazása választ adhat-e arra, hogy mi történhetett II. Lajossal és holttestével?

Az utóbbi évek kutatásai azt bizonyítják, hogy igen, mindig akad valami nóvum, amire rácsodálkozhatunk. Legutóbb felvetődött ismét az a legenda, hogy a magyar királyt megölték a vesztes csata után, és egészen másvalaki holttestét temették el pár héttel később Székesfehérvárott a későbbi magyar király, Szapolyai János jelenlétében.

Az előadók között megtalálható lesz sebész, patológus, antropológus, igazságügyi orvosszakértő, irodalomtörténész, klasszika filológus, történész és könyvtáros. A szimpóziumon való részvétel ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!

Blogsorozatunkban bemutatjuk az előadókat és röviden ismertetjük az előadások tartalmát. A részletes programot itt találják. 

2015. augusztus 29. OSZK, Díszterem
14.45–15.00 Dr. Kasza Péter (Szegedi Egyetem, Klasszika-Filológiai és Neolatin Tanszék)

Holttest a patakban

Előadásomban a filológus-történész eszközeivel próbálom megvizsgálni, milyen állítások tehetők II. Lajos halálával, a holttest fellelésének körülményeivel és az azonosítással kapcsolatban, illetve hogy van-e okunk arra gyanakodni, hogy 1526 novemberében nem II. Lajost temették el Székesfehérváron. A király holttestének felkutatásával kapcsolatban a kulcsdokumentum Sárffy Ferenc levele, a kulcsszereplő pedig a holttestet megtaláló és azonosító kamarás, Czetricz Ulrich. Előadásom első felében azt kívánom tisztázni, hogy a Sárffy-levél bizonyosan korabeli dokumentum, vagyis nem későbbi hamisítvány, továbbá hogy pontosan mikor keletkezett, illetve hogy milyen adatok nyerhetők vagy nem nyerhetők belőle a holttest exhumálásának és Fehérvárra szállításának időpontját illetően.
Ezt követően Czetricz szerepét kívánom alaposabban bemutatni. Elsősorban amellett kívánok érvelni, hogy az adott helyzetben nem volt nála alkalmasabb és hitelesebb személy, hogy a halott királyt azonosítsák, illetve analógiás alapon azt sem tartom kizártnak, hogy Czetricz akár a fogai alapján is azonosíthatta az oszlásnak indult uralkodót. Nem tartom ugyanakkor elképzelhetetlennek, hogy Czetricz nem a király holttestét találta meg és azonosította II. Lajosként. Előadásom végén ennek lehetséges indokait venném sorra a korabeli politika összefüggéseibe ágyazva.

Kasza Péter

Kasza Péter (Szeged, 1974. 11. 12.) 1989–1993 között a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban tanult történelem tagozaton. Egyetemi tanulmányait 1993–2000 között a József Attila Tudományegyetemen (később: Szegedi Tudományegyetem, SZTE) folytatta latin-történelem, illetve Kelet-Európa B-minor szakon. 1999–2003 között a makói Szent István Gimnáziumban volt előbb főállású, majd óraadó latintanár, közben három évig tanult ösztöndíjas doktorandusz hallgatóként az SZTE Irodalomtudományi Doktori Iskolája Neolatin alprogramjának keretében. Doktori szigorlatát 2006-ban tette le „Humanista történetírás” tárgykörben, doktori értekezését pedig 2008 márciusában védte meg. 2003-tól az SZTE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékén dolgozott tanársegédként, 2009-től a Klasszika-Filológiai és Neolatin Tanszék adjunktusa. Kurzusokat tart antik (Caesar, Sallustius, Terentius) és humanista szövegekből (Brodarics, Erasmus, Poggio Bracciolini), előadásokat római történelemről, neolatin filológiáról, több ízben vezetett paleográfiai gyakorlatokat. 2015 júniusában habilitált a Miskolci Egyetemen. Fő kutatási területe a humanista történetírás, a késő Jagelló- és a Szapolyai-kor (1526–1540) diplomáciatörténete. Foglalkozott a kor politikai költészetével is. Több évnyi hazai és külföldi (Bécs, Krakkó, Varsó, Róma, Zágráb) levéltári kutatás eredményeként 2012-ben jelentette meg Brodarics István levelezésének kritikai kiadását a BSMRAE-sorozatban. Brodaricsról írott biográfiája (Egy korszakváltás szemtanúja) 2015 áprilisában jelent meg. Rendszeresen ad elő hazai és külföldi konferenciákon. Tagja a Nemzetközi Neolatin Társaságnak (IANLS), 2014 óta a BSMRAE-sorozat szerkesztőségi tagja. Nős, egy gyermek apja.  

Szimpózium a mohácsi csata évfordulóján a Budai Várban 2015. augusztus 29. (szombat) 13.00–18.00 Országos Széchényi Könyvtár, Díszterem (VI. emelet)

2015. augusztus 29-én szimpóziumot rendezünk a mohácsi csata évfordulóján. Vajon a korabeli források új nézőpontú elemzése és a modern tudományok (antropológia, sebészet, igazságügyi orvostan) alkalmazása választ adhat-e arra, hogy mi történhetett II. Lajossal és holttestével?

Az utóbbi évek kutatásai azt bizonyítják, hogy igen, mindig akad valami nóvum, amire rácsodálkozhatunk. Legutóbb felvetődött ismét az a legenda, hogy a magyar királyt megölték a vesztes csata után, és egészen másvalaki holttestét temették el pár héttel később Székesfehérvárott a későbbi magyar király, Szapolyai János jelenlétében.

Az előadók között megtalálható lesz sebész, patológus, antropológus, igazságügyi orvosszakértő, irodalomtörténész, klasszika filológus, történész és könyvtáros. A szimpóziumon való részvétel ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!

Blogsorozatunkban bemutatjuk az előadókat és röviden ismertetjük az előadások tartalmát. A részletes programot itt találják. 

2015. augusztus 29. OSZK, Díszterem
14.30–14.45 Rácz Piroska (Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum) antropológus:

A székesfehérvári királyi bazilika rangosabb temetkezései

A Szűz Mária tiszteletére szentelt székesfehérvári bazilikát István király alapította, s a középkorban Magyarország egyik legjelentősebb egyházi épülete volt. Ide temették 15 királyunkat, számos uralkodói családtagot, továbbá rangos egyházi és világi személyeket is. Különös rangot adott a helynek, hogy az itt eltemetett István királyt és fiát, Imre herceget 1083-ban szentté avatták. A templom és a sírok gazdagsága azonban vonzotta a fosztogatókat is. A sírok tömeges, szervezett kirablása a török megszállás alatt következett be. A közel 150 éves török uralom idején Székesfehérvár elvesztette állami és egyházi kitüntetett szerepét, a bazilika épületében is jelentős kár keletkezett. A török alóli felszabadulás után a romos épület köveit a városi újjáépítésekhez elhordták, felhasználták. A XIX. század közepére a templomnak csak alapjai maradtak meg, s a föld felszínén semmi nem jelezte az egykori épületet. 1848-ban földmunkák során véletlenül bukkantak rá III. Béla és felesége, Antiochiai Anna vörös mészkő lapokból összeállított sírjaira. Az elhunytak királyi mivoltát a velük eltemetett királyi felségjelvények igazolják, személyazonosságukat a mellettük talált egyéb tárgyak és antropológiai vizsgálatok alapján határozták meg. A felfedezés azért is nagy fontossággal bír, mert máig ez az egyetlen olyan feltárás, amelyből minden kétséget kizáróan királyi személyekhez köthető csontmaradványok kerültek elő. III. Béla sírja leleteinek gazdagságával is kiemelkedik a XI–XIV. századi európai királysírok közül. Bár a székesfehérvári bazilika további ásatásai közel ezer egyén csontmaradványait hozták felszínre, az 1848-as feltáráshoz hasonló jelentőségű lelet már nem került elő. István király és Imre herceg eltemetési helyét sikerült ugyan azonosítani, de ezekben már nem voltak emberi maradványok, azokat szentté avatásukkor ugyanis a sírból kiemelték. A többi rangos sírkamra a fosztogatóknak esett áldozatul. Legtöbbjük a feltáráskor már üres volt; vagy feldúlt, hiányos csontmaradványokat tartalmazott melléklet nélkül. Joggal feltételezhetjük azonban, hogy a csontmaradványok között királyaink, királynéink földi maradványai lehetnek. Előadásomban a székesfehérvári királyi bazilika rangosabb temetkezéseinek eddigi vizsgálati eredményeit és a személyazonosításra tett kísérleteket mutatom be.

Rácz Piroska

Rácz Piroska Székesfehérváron született 1980. július 31-én. 2004-ben végzett a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karán biológus szakon, antropológia szakirányban. 2005 óta a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban dolgozik, 2009 óta antropológus munkakörben. Fő kutatási területe a történeti embertan. 2009-ben dr. Éry Kinga és dr. Marcsik Antónia munkatársakkal igen nagy lélegzetű munkába kezdett, mely jelenleg is tart: Csákvár késő római kori temetőjének csontleleteit vizsgálják. A lelőhelyen 1905 sírt tárt fel Nádorfi Gabriella régész.
Rácz Piroskának embertani és családi vonatkozású témákban jelennek meg publikációi.
Kutatómunkája mellett 2009 óta a Szent István Király Múzeum évkönyvét is szerkeszti.
Publikációi:
1. A zsámbéki 18. századi kéz- és lábnyomos téglák vizsgálata. Jeles téglák, jeles emlékeink, 5. Az V. és VI. Bélyeges Tégla Napok előadásai. Baj, 2012, MONARCHIA BTE. 73–83.
2. Nők az egészségügyben. Csutka madám és Mici néni életútja a XX. század első feléből. Alba Regia, 41. Székesfehérvár, 2012, Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága. 123–140.
3. Szent István ereklyéi. Rubicon, XXIV. évf. (2013.) 6. sz. 20–25.
4. Sárszentágota-Óvoda 11. századi csontvázleleteinek embertani vizsgálata. (Adalék a Sárvíz-völgy Árpád-kori népességének embertani arculatához.) In Révész László – Wolf Mária szerk.: A honfoglalás kor kutatásának legújabb eredményei. Tanulmányok Kovács László 70. születésnapjára. Szeged, 2013. /Monográfiák a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékéről, 3./ 223–226.
5. Kohári Mária védőnői munkássága a 20. század első felében. Védőnő, XXV. évf. (2015) 2. szám. 4–8.  

Szimpózium a mohácsi csata évfordulóján a Budai Várban 2015. augusztus 29. (szombat) 13.00–18.00 Országos Széchényi Könyvtár, Díszterem (VI. emelet)

2015. augusztus 29-én szimpóziumot rendezünk a mohácsi csata évfordulóján. Vajon a korabeli források új nézőpontú elemzése és a modern tudományok (antropológia, sebészet, igazságügyi orvostan) alkalmazása választ adhat-e arra, hogy mi történhetett II. Lajossal és holttestével?

Az utóbbi évek kutatásai azt bizonyítják, hogy igen, mindig akad valami nóvum, amire rácsodálkozhatunk. Legutóbb felvetődött ismét az a legenda, hogy a magyar királyt megölték a vesztes csata után, és egészen másvalaki holttestét temették el pár héttel később Székesfehérvárott a későbbi magyar király, Szapolyai János jelenlétében.

Az előadók között megtalálható lesz sebész, patológus, antropológus, igazságügyi orvosszakértő, irodalomtörténész, klasszika filológus, történész és könyvtáros. A szimpóziumon való részvétel ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!

Blogsorozatunkban bemutatjuk az előadókat és röviden ismertetjük az előadások tartalmát. A részletes programot itt találják. 

2015. augusztus 29. OSZK, Díszterem
14.15–14.30 Dr. Magyar Lóránt (Semmelweis Egyetem, Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet) igazságügyi orvosszakértő

A bizonyíthatóság határai II. Lajos király halálával összefüggésben

Az igazságügyi orvosszakértő feladata a meglévő adatok alapján azok értékelése; a lehetőség szerinti objektív véleményalkotás: azaz a bizonyíthatóság vizsgálata. Vajon igazságügyi orvosszakértői szempontból milyen bizonyossággal, és mennyire megalapozott módon lehet megállapításokat tenni II. Lajos király halálát követően a test halál beállta utáni változásáról, illetve a személyazonosságról? Milyen tudományos bizonyítékok alapján lehet cáfolni vagy megerősíteni a korabeli dokumentumok alapján II. Lajos király holttestének személyazonosságát? Mely egyedi személyazonosító jegyek lehetnek alkalmasak az egyedi személyazonosításra a mindennapi orvosszakértői gyakorlatban? Érdemes-e saját korunk tudományos szemüvegén keresztül vizsgálódni, elfogadva a XVI. századi irodalmi források szubjektív igazságát, figyelemmel arra is, hogy a király holttestével kapcsolatosan leírt információk nem a holttest közvetlen vizsgálata (észlelése), hanem hallomás alapján, az adott kor kívánalmaira is figyelemmel kerültek rögzítésre? A „feltételezés” lehet-e kifejező eszköze a véleményalkotásnak?

Dr. Magyar Lóránt

Dr. Magyar Lóránt 1980. április 1-jén született Budapesten. A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán szerezte meg általános orvosi diplomáját 2004-ben, azóta a Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézetében dolgozik.
Első szakvizsgáját 2010-ben szerezte meg igazságügyi orvostan szakterületen. Azóta, kizárólag kirendelésre, önállóan végez igazságügyi orvosszakértői tevékenységet. 2004 óta foglalkozik személyazonosítással kiemelt szakterületként, publikációi és előadásai is ezen témakör köré épülnek. 2008 óta az igazságügyi orvostan tárgyfelelőse, így az orvostanhallgatók képzésének koordinálása is a feladatai közé tartozik. Jelenleg PhD-tanulmányaimat folytatja a Semmelweis Egyetem doktori iskolájában, szintén a személyazonosítás területén. Kollégái és a sajtó által rá „ragasztott” Dr. Csont néven próbálja öregbíteni intézete hírnevét. 

Szimpózium a mohácsi csata évfordulóján a Budai Várban 2015. augusztus 29. (szombat) 13.00–18.00 Országos Széchényi Könyvtár, Díszterem (VI. emelet)

2015. augusztus 29-én szimpóziumot rendezünk a mohácsi csata évfordulóján. Vajon a korabeli források új nézőpontú elemzése és a modern tudományok (antropológia, sebészet, igazságügyi orvostan) alkalmazása választ adhat-e arra, hogy mi történhetett II. Lajossal és holttestével?

Az utóbbi évek kutatásai azt bizonyítják, hogy igen, mindig akad valami nóvum, amire rácsodálkozhatunk. Legutóbb felvetődött ismét az a legenda, hogy a magyar királyt megölték a vesztes csata után, és egészen másvalaki holttestét temették el pár héttel később Székesfehérvárott a későbbi magyar király, Szapolyai János jelenlétében.

Az előadók között megtalálható lesz sebész, patológus, antropológus, igazságügyi orvosszakértő, irodalomtörténész, klasszika filológus, történész és könyvtáros. A szimpóziumon való részvétel ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!

Blogsorozatunkban bemutatjuk az előadókat és röviden ismertetjük az előadások tartalmát. A részletes programot itt találják. 

2015. augusztus 29. OSZK, Díszterem
13.45–14.00 Szebelédi Zsolt (MTA-ELTE- PPKE Ókortudományi Kutatócsoport, MTA-DE Lendület kutatócsoport) klasszika-filológus:

A Sárffy-levél értelmezésének nehézségei filológus szemmel

A történészek és filológusok számára alapszabály, hogy a történeti források értelmezésekor mindig nagyon körültekintően járjanak el. Az óvatosság különösen érvényes a középkori forrásokra, melyek amellett, hogy döntően latinul íródtak, a modern kor gondolkodásmódjától merőben eltérő felfogást, teljesen más műveltségi hátteret feltételeznek. A következtetések levonásához tehát nemcsak az adott nyelv beható ismertére, hanem az adott szerző kulturális közegének, mintáinak figyelembe vételére is szükség van. Dr. Nemes István és dr. Tolvaj Balázs, szombathelyi orvosok, Sárffy Ferenc II. Lajos holttestének megtalálásáról szóló levelének néhány állítására alapozva úgy vélik, hogy az 1526 októberében kiásott, és Székesfehérvárra szállított holttest nem a királyé, hanem egy legfeljebb néhány napja elhunyt fiatalemberé volt. Az előadásomban az orvosok néhány érvét veszem vizsgálat alá, és rámutatok arra, hogy bizonyos esetekben a levél adatait úgy értelmezték, hogy azok mindenképpen a saját feltevésüket támasszák alá, holott nem feltétlenül lehet belőlük egyértelmű következtetéseket levonni. Ezzel összefüggésben szövegkritikai érvekkel igyekszem bizonyítani, hogy a Sárffy-levél önmagában nem alkalmas arra, hogy a fenti elmélet szilárd alapja legyen.

Szebelédi Zsolt

Szebelédi Zsolt Budapesten született 1981. április 19-én. 2008-tól az MTA-ELTE-PPKE Ókortudományi Kutatócsoportjában, 2014-től az MTA-DE Lendület kutatócsoportjában dolgozik.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karon 2008-ban szerzett történelem szakos bölcsész és tanári diplomát, 2009-ben latin nyelv és irodalom szakos bölcsész és tanár diplomát.
2009–2012 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Nyelvtudományi Doktori Iskoláját végezte el a Klasszika-filológia Műhelyben. A disszertáció benyújtásának várható időpontja 2016.
Ösztöndíj: Babits Mihály műfordítói ösztöndíj 2012.

Szimpózium a mohácsi csata évfordulóján a Budai Várban 2015. augusztus 29. (szombat) 13.00–18.00 Országos Széchényi Könyvtár, Díszterem (VI. emelet)

2015. augusztus 29-én szimpóziumot rendezünk a mohácsi csata évfordulóján. Vajon a korabeli források új nézőpontú elemzése és a modern tudományok (antropológia, sebészet, igazságügyi orvostan) alkalmazása választ adhat-e arra, hogy mi történhetett II. Lajossal és holttestével?

Az utóbbi évek kutatásai azt bizonyítják, hogy igen, mindig akad valami nóvum, amire rácsodálkozhatunk. Legutóbb felvetődött ismét az a legenda, hogy a magyar királyt megölték a vesztes csata után, és egészen másvalaki holttestét temették el pár héttel később Székesfehérvárott a későbbi magyar király, Szapolyai János jelenlétében.

Az előadók között megtalálható lesz sebész, patológus, antropológus, igazságügyi orvosszakértő, irodalomtörténész, klasszika filológus, történész és könyvtáros. A szimpóziumon való részvétel ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!

Blogsorozatunkban bemutatjuk az előadókat és röviden ismertetjük az előadások tartalmát. A részletes programot itt találják. 

2015. augusztus 29. OSZK, Díszterem
13.30–13.45 Dr. Csorba Dávid (Nyíregyházi Főiskola, Irodalomtudományi Tanszék) főiskolai docens:

II. Lajos halála (1526) historiográfiai nézőpontból

Közhelyszerű több más mellett a focihoz való viszonyunk és a „nekünk Mohács kell”-érzés. És ahogy a közbeszédbeli sportkritikához nem szükséges különleges futballtudás, úgy a Mohácsot megjelenítő közmondáshoz („több is veszett Mohácsnál”) és annak alkalmazásához sem, de sokkal inkább elvárt egy erős érzelmi viszonyulás. Lévén, hogy ez alapvetően egy történelemszemléleti paradigma, függetlenül attól, hogy azt egy szaktörténész szólaltatja meg, vagy egy külföldi turistákat itthon kalauzoló idegenvezető vagy az utca embere. És a történelmünk megítéléséhez, a mai sorsunk magyarázatához, és kiútjainak szemléltetéséhez ez egy lehetséges okadó magyarázat. Ilyen módon az egyedi, egyszeri történelmi esemény, a mohácsi ütközet sem első renden katonapolitikai értelemben fontos, hanem abban a kontextusban, ahonnan ezt szemléljük, és ami rárakódott az elmúlt majd fél évezredben.

Kijelenthető, hogy voltak a magyar történelemben olyan csomósodási pontok, amikor éppen a Mohácshoz való viszony vált témává, és volt, amikor az kifejezetten nagy érdeklődést, sőt vitákat gerjesztett. Mindegyik helyzet kitermelt magából egy-egy könnyen megjegyezhető szófordulatot, klisét, mely jellemzője volt az adott korszak értelmezési mezejének. Ezek rövid áttekintésével azt szeretném szemléltetni, hogy milyen tudományos területek és milyen lehetséges megközelítések születtek eddig a témában kiemelten is II. Lajos halálát illetően, s hol helyezhető el egy mai Mohács-vita ebben a polemikus térben. Azt szeretném tehát kimutatni, hogy milyen narratívákat, az elmondásnak, a megfogalmazásnak és a koncepciógyártásnak, sőt összeesküvéselmélet-képzésnek milyen elbeszélési nézőpontjait jelenítette meg eddig II. Lajos király elvesztése.

Dr. Csorba Dávid

Dr. Csorba Dávid a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett, s a KLTE-n szerzett diplomát magyar–történelem–ógörög szakon. A felsőoktatásban 1997 óta dolgozik, elsőként demonstrátorként, jelenleg főiskolai docensként. Óraadóként tanított a debreceni és a pataki teológián, a debreceni tanítóképzőn, rendszeresen részt vesz a debreceni és a miskolci irodalomtudományi doktori iskola munkájában. Számos hazai és külföldi közintézményben végzett kutatómunkát kéziratos és nyomtatott hungaricumok feltárása terén Marosvásárhelytől Zürichen át Oxfordig.

2005-ben a Deák Ferenc ösztöndíjat, 2013-ban a Bolyai János ösztöndíjat nyerte el. Tagja a debreceni székhelyű Reformációkutató és Kora Újkori Művelődéstörténeti Műhelynek. Családos, négy gyermek apja. Saját kutatásai a 16-18. századi magyar irodalomra vonatkoznak, kiemelten is a kálvinista prózairodalomra. 3 önálló és 5 szerkesztett könyve, és több mint 100 írása látott eddig napvilágot. Publikációi megjelentek irodalom-, könyv-, nyomdászat- és művelődéstörténeti, történelmi, néprajzi, nyelvészeti és teológiai periodikákban, tanulmánykötetekben, magyar- és idegennyelvű kötetekben. 2009-ben Debrecen városától megkapta a Debrecen Kultúrájáért Alapítvány díját Debrecen múltjának feltárásáért. 2010-ben pedig a Nyíregyházi Főiskola rektorától Az Év Publikációs díját. A publikációk 2015. januári adatokig bezárólag elérhetőek az MTMT adatbázisban.  

Szimpózium a mohácsi csata évfordulóján a Budai Várban 2015. augusztus 29. (szombat) 13.00–18.00 Országos Széchényi Könyvtár, Díszterem (VI. emelet)

2015. augusztus 29-én szimpóziumot rendezünk a mohácsi csata évfordulóján. Vajon a korabeli források új nézőpontú elemzése és a modern tudományok (antropológia, sebészet, igazságügyi orvostan) alkalmazása választ adhat-e arra, hogy mi történhetett II. Lajossal és holttestével?

Az utóbbi évek kutatásai azt bizonyítják, hogy igen, mindig akad valami nóvum, amire rácsodálkozhatunk. Legutóbb felvetődött ismét az a legenda, hogy a magyar királyt megölték a vesztes csata után, és egészen másvalaki holttestét temették el pár héttel később Székesfehérvárott a későbbi magyar király, Szapolyai János jelenlétében.

Az előadók között megtalálható lesz sebész, patológus, antropológus, igazságügyi orvosszakértő, irodalomtörténész, klasszika filológus, történész és könyvtáros. A szimpózium való részvétel ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!

Blogsorozatunkban bemutatjuk az előadókat és röviden ismertetjük az előadások tartalmát. A részletes programot itt találják.

2015. augusztus 29. OSZK, Díszterem
13.15–13.30 Dr. Nemes István (Szombathely, Markusovszky Oktatókórház) arc-, állcsont- és szájsebész főorvos és Dr. Tolvaj Balázs (Szombathely, Markusovszky Oktatókórház), adjunktus, patológus, igazságügyi orvosszakértő

II. Lajos magyar király holttestének azonosítása

A mohácsi csata 400. évfordulóján kiadott Mohácsi Emlékkönyv 1526. című válogatásban olvasható kiváló hadtörténészünk, Gyalókay Jenő akadémikus és első világháborús tüzérezredes precíz könyvfejezete a mohácsi csatáról és helyzetértékelő jelentése II. Lajos király holttestének megtalálása körülményeiről és az azzal kapcsolatban felmerült kétségekről, ellentmondásokról. A király holttestét ugyanis nem főurak, hanem a Mária királyné által kirendelt Czettritz Ulrik cseh-sziléziai származású udvari kamarás és a katonai kíséretet biztosító Sárffy Ferenc győri várkapitány találta meg. Czettritz a vízbefúlás egyetlen szemtanújaként jól ismerte a baleset helyszínét, ezért könnyen felfedezték a keresett mocsaras területet. A holttestet azonban nem a vízben, hanem attól nem messze, koporsó nélkül a földbe eltemetve találták meg 1526. október közepén. A kutatásról és annak eredményéről Sárffy 1526. okt. 19-én latinul írt levélben számolt be Brodarics István kancellárnak. Ebből a levélből ismerjük a történéseket és idézzük az alábbi mondatokat, melyek az alapvető ellentmondásokat tartalmazzák.

1. „Re cognita corpus effodimus, caput primum, et ora abluimus; pulcherrime per ea signa, quae regis Majestas in dentibus ferebat, se esse indicavit.” Miután a dolgot felismertük, kiástuk a holttestet és először a fejét, majd az arcát lemostuk. Azokról a jegyekről, amelyek Őfelsége fogain voltak, egészen pontosan látszott, hogy Ő az.

2. „nunquam vidi corpus exangue hominis tam incorruptum, tamquae non fastidiosum et minus terrible.”Sosem láttam emberi holttestet, mely ennyire épen megmaradt volna, ennyire ne lett volna undorító és ijesztő.

Dr. Nemes István Szegeden született 1959-ben. Alap-és középfokú iskoláit a szegedi Ságvári Endre Gyakorló Általános Iskolában és Gimnáziumban végezte. Egyetemi tanulmányait a SZOTE-n kezdte 1977-ben, az általános orvoskaron szerzett orvosi diplomát 1983-ban, "cum laude" minősítéssel.
Munkahelyei: Kiskunfélegyháza Városi Kórház Sebészeti Osztály 1983-84.
                      SZOTE Idegsebészeti Klinika Traumatológiai Osztály 1984-1992.
                      Vas Megyei Markusovszky Kórház Szombathely, Arc-Állcsont-és Szájsebészeti Osztály 1992-jelenleg is.
Szakképesítései:  Sebész szakorvos 1988
                           Szájsebész szakorvos 1995
                           Fog-és szájbetegségek szakorvosa 1998
                           Arc-Állcsont-és Szájsebész szakorvos, EU rendszerű szakvizsga 2013.
Főorvosi kinevezését 2002-ben Szombathelyen kapta, 2007-től megbízott osztályvezető főorvosként dolgozik.
Tagja a Magyar Arc-Állcsont-és Szájsebészeti Társaságnak, melyben három évig vezetőségi póttagként közreműködött is.
2013 óta foglalkozik – szabadidős tevékenységként – a magyar történelem sorsfordító eseményeivel, történelmi személyek halálának orvosi vonatkozásaival, különös tekintettel II. Lajos magyar király holttestének azonosítására, ill. a költő, hadvezér és államférfi Zrínyi Miklós rejtélyes halálának körülményeire.

Hogyan lehet az, hogy a romlatlan holttestet nem az arcáról, hanem a fogazatáról ismerték fel és hogyan maradhatott a test épen a halál után 6-7 héttel – tette fel a kérdést Gyalókay Jenő dr. Kenyeres Balázsnak, aki egyetemi tanár, igazságügyi orvosszakértő, szakmájának szaktekintélye volt ekkor. Kenyeres Balázs – egyébként szakmai lapban nem publikált válaszában – kifejtette, hogy a tetem romlatlanságát jól összeegyeztethetőnek tartja a halál óta eltelt hathetes időtartammal, amelyet a test lucskos talajban, koporsó nélkül töltött el. A professzor úr a hullaviaszos átalakulásra gondolhatott, amely hideg vízben, oxigén hiányában, vagy nedves, agyagos talajban jöhet létre, de a test ekkor is jellegzetes kellemetlen szagot áraszt és e jelenség kialakulásához hat hétnél jóval több időre van szükség. A tetemnek azonban kezdettől fogva ilyen közegben kellett lennie, mert a már elkezdődött oszlás, rothadás vissza nem fordítható elváltozásokat okoz. De II. Lajos esetében nem ez történt! Czettritz beszámolója egyértelmű: a király az augusztus végi meleg időjárási körülmények között a megáradt Csele patak vízébe fulladt és a holttestet a kamarás ott is hagyta! Elképzelések szerint a testet később elmozdították, a vízből kivették és földbe temették. Mégis mikor találhatták meg először azok, akik valószínűleg el is temették a király holttestét? A nádor 1527. júniusi oklevele szerint helybéli jobbágyoknál találták meg II. Lajos pecsétgyűrűjét. Történészek feltételezése szerint ők lehettek azok, akik a temetést végezték. Erre a részletre azonban a Báthory-féle oklevél nem terjed ki, a pontos dátum, a jobbágyok neve, száma, lakhelye sem ismert. Gyalókay Jenő szerint több nap telt bele, véleményünk szerint lehetett ez több hét is, míg a víz annyira leapadt, hogy az ember- és lóhullák napvilágra kerüljenek. Szulejmán szultán és a Mohács környékét ellenőrzés alatt tartó százezres török sereg csak 1526. szeptember 3-án hagyta el a térséget, tehát öt napig biztosan nem volt lehetőségük fegyvertelen jobbágyoknak mély vízben végzett kutatásokra és nappali temetésre. Életét kockáztatta, aki nem rejtőzött el és összetalálkozott a fegyveres akindzsi lovasokkal, akik már a csata után „egész éjjel és másnap is szünet nélkül” pusztították a környéket és legyilkolták, vagy elrabolták a lakosokat. (J. Zaratino, velencei kém jelentése). Öt nap után azonban a rothadásos jelenségek már biztosan megindulnak, 6-7 hét után pedig kifejezettekké válnak. Melyek ezek a jelenségek és mit kellett volna észlelniük Sárffyéknak?

dr. Tolvaj Balázs Pécsett született 1974. június 11-én. Summa cum laude minősítéssel végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán (1992–1998)

Szakvizsgái: Igazságügyi orvostan (2002.12.31), Patológia (2010.11.11), Egészségbiztosítás (2012.04.04), Cytopatológia (2013.04.22)

Dolgozott az ORFK Egészségügyi és Pszichológiai Egyesített Központ, Bűnügyi Orvosi és Fogorvosi Szolgálatnál és a  Vas Megyei Rendőr-főkapitányság Hivatala Egészségügyi Osztálynál bűnügyi orvos munkakörökben, jelenleg a Markusovszky Egyetemi Kórház Patológiai Osztályának szakorvosa

1. A haj kihúzhatóvá válik. Sárffyék lemosták a tetem fejét, de a haj nem maradt a kezükben.
2. Undorító szagot kellett volna érezniük – ugyanakkor a test nem volt undorító.
3. Öltöztetéskor a hulla karját, hátát megfogták, hogy inget adjanak rá. Ekkor a bőr lemezes leválását (mosónőbőr-syndroma) kellet volna látniuk, érezniük – nincs erről szó a levélben.
4. Több napos vízben való tartózkodás után a tetem színe annyira elsötétül, vagy eltorzul, hogy egyes esetekben azt sem lehet ekkor megállapítani, hogy fehérbőrű, vagy afrikai származású volt-e az illető korábban, nemhogy egy kisebb sebet észre lehessen venni az ajkakon, vagy a test bármely más részén. A levél szerint viszont a test nem volt ijesztő és nagyobb külsérelmi jelet sem találtak rajta, csak egy egészen kicsike sebet az ajkán, ill. egy „jegyet” a jobb lábán.

Mégis, mi a helyzet a fogazat körül, merül fel a jogos kérdés. Sajnos a fogak korabeli leírásával nem rendelkezünk, nem tudjuk konkrétan miről van szó. Salamon Henrik fogorvos professzor 1941-ben publikálta, hogy II. Lajosnak felső állcsont fejlődési rendellenessége, - növekedésben visszamaradt felső állcsont (retrognathia superior) – lehetett. Állítását metszetek és érmék tanulmányozására alapozta, de a Székesfehérváron eltemetett holttest maradványait, magát a csontvázat és a koponyát nem tudta megvizsgálni, mivel azoknak antropológiai azonosítása – sajnálatos módon – sem akkoriban, de még a jelenkorban sem sikerült. Sokkal nehezebb feladat a fogazatról történő azonosítás, mint azt sokan gondolnák. A fogak igen pontos leírása, röntgen felvétel, gipszlenyomat és fogorvosi ismeretek kellenek hozzá, melyekkel Czettritzék egyáltalán nem rendelkezhettek. Két hasonló fogazati elváltozást könnyű összetéveszteni még akkor is, ha valaki biztos a dolgában, de csak a megfigyelésre hagyatkozik és nem vesz igénybe objektív vizsgálati módszereket, orvosi leírásokat, leleteket. Czettritzék a sárban térdelve, a halott szájába kézzel nyúltak, orvosi feltáró eszközök híján jóhiszeműen is tévedhettek, állításukat mindenféleképpen kételkedéssel kell fogadnunk, legjobb esetben is nem hivatalos magánvéleménynek kell azt nyilvánítani.

A lábon, fogakon lévő „jegyek” lehettek jellegzetesek, de azok igazságügyi orvosszakértői szempontból nem számítanak különösnek, tehát hivatalosan nem elfogadhatók a tetem azonosítására. Az a feltételezés pedig, ami Gyalókay Jenő könyvfejezetében olvasható, hogy a király halálát vízbefúlás okozta, orvosilag nem elfogadható, mivel ez csak egy lehetőség, a halál oka külsérelmi nyom nélkül számtalan lehet, mérgezés, vízbefojtás, nyaki csigolya törése, szívinfarktus stb. Véleményünk szerint a királynak vélt személy csak megtalálása előtt néhány nappal vesztette életét és bizonyosan nem lehetett II. Lajos, mivel akkor az arcáról is felismerték volna.

Dr. Nemes István – Dr. Tolvaj Balázs

A sorozat ITT folytatódik: 

Mohács mint összeesküvés-elmélet?

Szimpózium a mohácsi csata évfordulóján a Budai Várban 2015. augusztus 29. (szombat) 13.00–18.00 Országos Széchényi Könyvtár, Díszterem (VI. emelet)

1935. augusztus 19-én halt meg Kner Izidor. Összeállításunk harmadik része.

A háborús évek megviselték a Kner-nyomda életét, Gyoma román megszállás alatt állt. A kivonuló katonák magukkal vitték a műhely felszerelésének nagy részét, és a nyomda elvesztette megrendelőinek kétharmadát is. Az elhurcolt eszközök utáni újjáépítés során a régiek helyett saját ízlés szerint készült díszítőanyagokat, fametszeteket készíttettek Kozma Lajossal, régi magyar könyvdíszek tradícióinak megfelelően.

A Kner-nyomda nyomdajele. Kozma Lajos számos változatban elkészített fametszete a vándor könyvárus diákkal. Ez a változat a Persovits József: Kner-könyv. A könyművészet mesterei (Bp., Optima, 2014.) című kötet címlapján jelent meg. – Törzsgyűjtemény

A magyar irodalmi hagyományok feltámasztására könyvsorozatot terveztek, mely előfutáraként három kis kiadvány látott napvilágot 1920 karácsonyára Három cseppke könyv néven (Laczkó Géza a Nyugatban megjelent ismertetésében nevezte így). A magyar irodalmi sorozat első tizenkét kötete Kner Klasszikusok címmel 1921 karácsonyára jelent meg, 300 év magyar lírájának, drámájának legjavából válogatva, Király György szerkesztésében, Kozma Lajos metszeteivel. A Kner könyvkiadó további kis sorozatokat adott ki, magyar szerzőktől Éjfél, külföldi íróktól Kísértethistóriák címmel, valamint az északi népek, orosz, skandináv irodalomból összeállított kis köteteket. A háború után napvilágot látott könyvek sorából kiemelkedik a Pancsatantra című indiai mesegyűjtemény, és Naszreddin Hodzsa tréfáinak Kúnos Ignác gyűjtése nyomán szerkesztett gyűjteménye, melyekhez Kner Izidor másik fia, Albert készített különleges címlapokat, keleti ornamentikájú könyvdíszeket.

A Kner Klasszikusokkal egyidőben indította a kiadó Monumenta Literarum című reprezentatív sorozatát. A rendkívül díszes, kötetenként egyedi kiállítású, nagy alakú könyvek a világirodalom kis terjedelmű, de nagy értékű mesterműveiből kerültek válogatásra, szintén Király György szerkesztésében. 1921 végén jelent meg az első, 1922-ben a második fele a 24 kötetből álló szériának. A sorozat komoly nemzetközi elismerést szerzett kiadójának, az Archiv für Buchgewerbe című lipcsei szakfolyóirat 1922. évi karácsonyi számában ismertette a sorozatot, amely több külföldi kiállításon szerepelt, híre Amerikáig és Japánig terjedt, nagy közkönyvtárak szerezték be gyűjteményükbe.

A saját erőből megteremtett, országos jelentőségűvé vált gyomai nyomda létrehozása, a szűkös esztendők, a nagy család gondja nem vette el Kner Izidor tréfás kedvét. Gyermekkorától derűs szemléletű világképe sok kiadványán érződik. Szívesen anekdotázott, adott-kapott humoros történeteket. A tisztes szegénységben felnevelkedett Kner Izidor apaként szívesen mesélt ifjúkori csínytevéseiről saját apró gyermekeinek. Kis kalandjait, esti meseként elmondott izgalmas gyermekkori történeteit Apró lurkóságok című kis kötetében is megjelentette. Aforizmákat, finoman pikáns adomákat, tréfás kiadványokat írt és gyűjtött össze. Hogy kedvét nehezebb időkben is megőrizte, azt a következő kis történet is megerősíti:

’A "Község" című szaklapot korrigálva, azon személyi hír után, hogy vármegyénk alispánja megkezdte szabadságidejét és hat hétig Szliácson üdül, odabiggyesztettem: "Kner Izidor nyomdatulajdonos fürdői utazását bizonytalan időre halasztotta, a rossz inkasszó miatt." Mire olyan soha elő nem fordult mérvben fizettek a községek, hogy azt sok száz ügyvédi felszólítással sem érhettem volna el.’

Kner Izidor: Eszmék és viaskodások. Gyoma : Kner, 1906. – Törzsgyűjtemény   

A nyomdász-könyvkiadó mester saját írásaival is gyarapította kiadója kínálatát:

• Eszmék és viaskodások. 1906. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2998889
• Emlékezések Kálmán Farkasról, a kuruc nóták dalszerzőjéről. 1907. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/3000527
• Eszmék (aforizmák). 1907. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/3170748
• Kner Izidor agyafúrt alakjai. 1914. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/3247064
• Kner Izidor aforizmái. 1917. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2989120
• Kner Izidor Pajzán aforizmái. 1919. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/3039679
• Keserves kenyér. 1928. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1557162
• Félévszázad mesgyéjén. 1931. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1557600
• Apró lurkóságok. 1933. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2974856

Kner Izidor 1935. augusztus 19-én Gyomán halt meg. Virágzó vállalatot, országos hírnevet, és gyermekeit, a megújuló könyvnyomtatás-kiadás tehetséges képviselőit hagyva a nyomdász-szakmára: Kner Imre és Kner Endre a Kner-nyomda kiadója, vezetője, tipográfusa; Kner Albert grafikus; Kner Erzsébet könyvkötő művész; Kner Ilona, Haiman György könyvművész-tipográfus édesanyja volt.

Kner Izidor egyik aforizmás kötete, a portrét Vadász Miklós készítette. Gyoma, Szerző, 1917. – Törzsgyűjtemény

Somogyi Etelka

Felhasznált irodalom:

• Kner Izidor: Fél évszázad mezsgyéjén 1882–1932, Gyoma, Kner, 1931. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/659999
• „Darázs”: Humoristicus hetilap. Szerk.: Pongrácz Béla. Székesfehérvár, 1881. augusztus 7-i szám. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/959331
• Bougaud Emil: A kereszténység és korunk. (Ford. Dobos Lajos, Spett Gyula). 1–5. kötet, 3. kiad. Gyoma, Kner Ny., 1892. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/3105894
• Közigazgatási Nyomtatvány-Mintatár. Gyoma, Kner, 1898?
• Községi ügykezelés. Tájékoztató füzetek városok, községek és körjegyzőségek számára. Szerk. Kner Izidor. Gyoma, Kner, 1900–1901. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/960808
• Röpke lapok. Könyvnyomdai ismeretterjesztő lap az érdeklődő nagyközönség számára (szerk. Kner Izidor) Gyoma, Kner Izidor, [1901]–1930. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/960477
• Kosztolányi Dezső: Tinta. Gyoma, Kner, 1916. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2986699
• Balázs Béla: Lélek a háborúban. Napló. Gyoma, Kner, 1916. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/3051099
• Thury Zoltán összes művei 1–6. Gyoma, Kner, 1908.
• Három cseppke könyv. 1. Egy nemes emberről és az ördögről való história: mellyet egyéb fabulákkal és lött dolgokkal egyetemben Heltai Gáspár írásaiból kiszedegetett és ím újra napfényre bocsátott Király György deák.  [Ill. Kozma Lajos], Gyoma, Kner Ny., 1920; 2. Egy özvegyasszonyról és egy katonáról való história, mellyet egyéb régi trufákkal, azaz mind víg és szomorú történetekkel egyetemben ... egybegyűjt. Király György. [Ill.] Kozma Lajos, Gyoma, Kner Ny., 1920; 3. A miasszonyunk szűz Mária csodáiról való hét legenda, mellyeket egynihány szenteknek életeknek rövid históriájával egyetemben több régi magyar manuskriptumokból kiszedegetett Király György. [Képekkel megékesíté Kozma Lajos], Gyoma, Kner Ny., 1920.
• Kner-klasszikusok. A magyar költészet remekei Balassitól Tompáig 12 kötetben. Szerkesztette: Király György, a könyvdíszeket tervezte: Kozma Lajos, Gyoma, Kner Izidor könyvnyomtató kiadása, 1921.
• Éjfél. Magyar írók misztikus novellái: Babits Mihály, Kabos Ede, Laczkó Géza stb. (Összegyűjtötte: Bálint Aladár; előszó: Kosztolányi Dezső; illusztr.: Divéky József), Gyoma, Kner, 1917. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2984024
• Kísértethistóriák. Idegen írók novellái (ford. Balázs Béla, a címlapot és illusztrációkat Divéky József rajzolta) Gyoma : Kner, 1917. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1604344
• Pancsatantra, azaz Ötös könyv. Az életbölcsességnek régi indiai tankönyve: az emberek és állatok világából való ... történeteknek ... világhírű gyűjteménye. (Ford. Schmidt József). Gyoma, Kner, 1924. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1565671
• A török hodzsa tréfái: Naszreddin mesternek, a Közel és Távol Keleten ismert bölcs és híres kisázsiai hodzsának csalafintaságai és mulatságos esetei. (Török eredetijét gyűjt. és magyarul megírta Kúnos Ignác). Gyoma, Kner, 1926. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2687974
• Monumenta literarum. A világirodalom kisebb remekművei legkiválóbb műfordítóink új fordításaiban. (Szerk. és sajtó alá rend. Király György; a könyvdíszeket terv. Kozma Lajos). Gyoma, Kner, 1921.
• Archiv für Buchgewerbe und Gebrauchsgraphik, Leipzig, [s.n.], 1922. karácsonyi szám http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1031564
• Kner Izidor: Apró lurkóságok. (Ill.: Major Henrik). Gyoma, Kner, 1933. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2974856

1935. augusztus 19-én halt meg Kner Izidor. Összeállításunk második része.

A nyomdatulajdonos Kner Izidor a szakmai elvárásokon túl

Községi Ügykezelés, 1901. szeptember. A címoldalon Kner Izidor írása. – Törzsgyűjtemény

1900-ban indította Községi Ügykezelés (1900–1901.) című folyóiratát, amelynek első számai még a Röpke Lapok hangzatos címmel indultak útjukra. (Folytatása: A község. Szaklap a közigazgatás, a községi élet és a községi jegyzők érdekeinek előmozdítására. Gyoma, Kner Izidor, 1904–1905.) Ezt a címet később (1900-tól) báli meghívók és más reklámkiadványok mintáit, valamint szakmai cikkeket tartalmazó folyóirata viselte tovább. A nyomtatványok fontos és jelentős részét képezték a különböző báli és más mulatsági meghívók, amelyek ízlésfejlesztő, korszerű külsejének megjelenése érdekében az Országos Képzőművészeti Társulathoz, Telepy Károlyhoz fordult segítségért. A meghirdetett illusztrátori pályázatra rengeteg pályamunka futott be, olyan nevekkel, mint Basch Árpád, Bernáth Sándor, Geiger Richárd, Major Henrik. A vigalmi nyomtatványok központi szerepet töltöttek be a közigazgatási űrlapok mellett a nyomda fenntartásában, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy külön báli meghívóosztály foglalkozott a megrendelésekkel. A Röpke Lapokban közzétett, táncoló párokat és más figurákat ábrázoló, megújult meghívóminták nagyon népszerűek lettek, Bécs, Berlin, Hamburg, Párizs és Kairó is képviseltette magát megrendelőik között. Fülep Lajos művészettörténész közreműködésével a nyomda művészeti felfogása is sokat változott, a háború előtti tónusos rajzokat, festményeket egyre inkább a kornak megfelelő grafikus irány váltotta fel, a régi fametszetek ismét divatba jöttek. Törekvéseiket 1914-ben Lipcsében a Nemzetközi Könyvipari és Grafikai Kiállításon nagy aranyéremmel jutalmazták. A nyomdatulajdonos Kner Izidor a szakmai elvárásokon túl is többet teljesített versenytársainál. A műhelyek személyzete 1914-re, a háború kitöréséig száz fölé emelkedett, Kner Izidor életében soha nem volt annyira aktív a vállalat, mint ezekben az években. Munkásainak vidéken elsőként hozott létre kollektív szerződést, ahol önként sorolta magasabb bérkategóriába dolgozóit, rögzített 9 órás munkaidővel, évi egy hét fizetett nyári szabadsággal. A nyomda focicsapa, a Kner SC eredményeiről rendszeresen lehetett olvasni a lapokban.

Kner SC labdarúgócsapat. Középen Révész Béla, fővárosból szerződtetett csapatkapitány, Kner Izidor és Kner Imre. In. Egy évszázad mezsgyéjén: A Kner Nyomda gyomai és békéscsabai üzemeinek története. Gyoma, Kner Ny. 1982. p. 30. – Törzsgyűjtemény

1902-ben hazai és bécsi orvosok súlyos szembetegséget állapítottak meg Kner Izidornál, közelgő vakságot valószínűsítve. Az apa, a családi hivatás folytonossága érdekében kivette legidősebb fiát, Imrét az aradi gimnázium harmadik osztályából, hogy azonnal megkezdhesse a szakma átadását utódjának, mielőtt a betegség komolyra fordulna. Kner Imre, az otthoni inaskodás után, amint életkora megengedte, a lipcsei nyomdász szakiskolában folytatta tanulmányait, majd annak elvégzése után, tizenhét éves korától, a nyomda műszaki vezetői tevékenységét vette át. Szerencsére az orvosok diagnózisa tévesnek bizonyult.

Kner Izidor és Kner Imre az 1920-as években. Székely Aladár felvétele. In. A Kner-nyomda, kiadványainak tükrében 1882–1944. Bp., Akad. K., 1982. p. 47. – Plakát- és Aprónyomtatványtár, SA, 55

Könyvkiadás

Kner Imre 1915 után újraszervezte a nyomda kiadói tevékenységét. A korábbi klasszikus tipográfiát megújítva a Kner-kiadványok újszerű harmonikus megjelenését olyan stílus kialakításával érték el, amely pusztán a betűk formáját tette meg a tipográfia fő kifejező eszközévé, minimálisan használva díszítő elemeket, és a betűkön kívül a papír fehéren hagyott területeit tekintették a könyv építőanyagául.

Fiatal, kevésbé ismert írók műveit ismertették meg az olvasóközönséggel, ügyelve arra, hogy a mű tartalma és megjelenése közötti összhang megfeleljen a modern kor követelményeinek. Első ilyen kiadványok voltak Kosztolányi Dezső: Tinta című kötete, és Balázs Béla: Lélek a háborúban című könyve, Divéky József grafikusművész rajzaival, melyeket számos más irodalmi kiadvány követett. Jelentős illusztrátoruk lett a háború után Kozma Lajos ismert építész is. Nagy lendületet adott az új könyvkiadói felfogásnak az a tény is, hogy Kner Imre 1916-tól bekapcsolódott a Vasárnapi Körbe, ahol fiatal, még kevésbé imert magyar írókkal találkozott, több szerzőnek segítve indulását anyagi érdek nélkül, köteteik kiadásával. Thury Zoltán összes munkáinak gyűjteményét 6 kötetben jelentette meg oly módon, hogy az szép hasznot hozzon az író családjának is.

Balázs Béla a Kner család körében 1916 júniusában. Kner Izidorné, Kner Imréné, Kner Imre, Haimanné Kner Ilona, Kner Izidor, Balázs Béla. In. A Kner-nyomda, kiadványainak tükrében 1882–1944. Bp., Akad. K., 1982. p. 46. – Törzsgyűjtemény

Somogyi Etelka

1935. augusztus 19-én halt meg Kner Izidor.

Kner Izidor időskori portréja 1931-ből. Megjelent Kner Izidor: Félévszázad Mesgyéjén: 1882–1932. Gyoma, Kner, 1931. – Törzsgyűjtemény

A vándorkönyvkötő családba született Kner Izidor 1860. február 5-én látta meg a napvilágot Gyomán. Apja, Kner Sámuel is családi örökségként űzte a könyvkötő hivatást, s mint Izidor életrajzi kötetében említi, ha „a család egyik-másik tagja más mesterségre ment is, valamennyi mint könyvkötő halt meg.” Még nevük is a tót lakosság becéző „knyihár” (könyvkötő) megszólításából alakult Kner családnévvé. Míg atyja műhelyében nevelkedett sok éven át, az előtte készülő könyvek napi látványa során 13 éves korára úgy érezte, vérében van már a mesterség. S mivel a ház körüli teendők, kötelességek mellett a gyermeket édesapja még nem fogta a családi mesterség tanulására, az úgy döntött, világgá megy.

Tanulóévek

Bolyongásai során rövidebb-hosszabb állomások követték egymást. Szolnokon 1873-ban mint könyvkötő inas talált munkát magának Fuchs Lipótnál, ahol első önálló munkaként vásárokon árult, apró, takaros zsebkönyveket készített. Négy év inaskodás után Pest felé vette ugyan útját, de úti céljához Eger, Miskolc, Zsolna, Arad után jutott végül is el, hátizsákjában a mesterséghez szükséges kisebb szerszámokkal.

Kner Izidor arcképe 1885 körül. Klösz György Hatvani utcai műterméből. Haiman György hagyatékából.

1879-ben Hirháger Károlynak a pesti akadémiai bérház pincéjében működő könyvkötőműhelyében sikerült aranymetszőként munkába állnia. Az 1880. év Székesfehérváron találta Szammer Imre nyomdájában, ahol egy évig tevékenykedett. Szammer Imre, elégedett lévén az ifjú könyvkötő munkájával, nyomdája mellett létrehozott saját könyvkötőműhely berendezésével és vezetésével bízta meg. Itt ismerkedett meg közelebbről a nyomdászmesterség eleddig érdektelennek tartott titkaival. A szolnoki hónapok eseménydúsan teltek. Gr. Zichy Jenő az elnöksége alatt álló korcsolyaegylet zászlajára feliratot rendelt. A gróf úr az eredménnyel olyannyira meg volt elégedve, hogy a kész munka átvételekor „kinevezte” Kner Izidort a város legjobb címfestőjének. A sikeren felbuzdulva Szammerrel közösen társas cím- és címerfestő műhelyt nyitottak. Számtalan fodrászüzlet, trafik és más közterületi tábla hirdette tevékenységüket. A kalandozós kedvű könyvkészítő ifjúnak azonban Székesfehérvárról is mennie kellett, az akkor induló Darázs: Humoristicus hetilap című vicclapban – többek között a város legelső emberét – parodizáló írásai miatt.

Egy rövid kitérő után saját könyvkötő-műhelyt rendezett be Kisjenő-Erdőhegy községben, amely nem ment jól. Tatára került, egy egyszobás kis könyvkötőműhely-nyomdai személyzeti lakásba, ahonnan 1882-ben katonai behívó mentette ki. A sorozásnál Debreczeni Endre főszolgabíró alkalmatlannak ítélte a seregbe, de rábeszélte az otthoni letelepedésre és egy hiánypótló nyomdaüzem alapítására. A nyugtalan vándoréveket, tanulmányutakat végre otthonteremtés, nyomdaépítés, családalapítás követhette.

Nyomdaalapítás

Háttérben a főszolgabírói támogatással, takarékpénztári kölcsönnel, 1882-ben atyja nevén – hogy meghátrálás esetén ő folytathassa a mesterséget – működtetve Kner Izidor megnyitotta pár évtized múltán országos hírűvé váló nyomdáját. Egy tizenkét fiókos betűszekrény és egy Számmer Imrétől, Székesfehérvárról vásárolt Bachrach típusú tégelysajtó képezték a berendezést, amelyet később egy nagykőrösi nyomdász levitézlett kézisajtójával bővítettek. Első megrendeléseik előrevetették a nyomda jövőjét: a dévaványai főjegyző vagy ötvenféle nyomtatványmintát kért, amelyet az Ármentesítő Társulat igazgatójának vagy száz oldalas jegyzőkönyvei követtek. „Ez állandóan visszatérő munka – szólt a derék igazgató –, rendezkedjék be rá.” A közgazgatási nyomtatványok fél évszázadon át, a huszadik század közepéig a nyomda működését fenntartó megrendelések voltak.

Hogy mesterré képezze magát, Kner Izidor az első években egymaga végezte a szedést, nyomást és minden más munkát. A vállalkozás egyre híresebb lett igényessége és korrektsége miatt. Ezért az elismertségért sokat tett maga a tulajdonos is, 1886-ban betűmintakönyvet adott ki, a ’nagyközönséggel való üzleti kapcsolat keresése végett’, valamint kézikönyvül nyomdák és művezetőik számára, amely díszes kivitelezésével maga is a gyomai nyomda propagandaeszköze lett, és a nagyközönség tömeges megrendelése követett. (Az eddig ismert Kner nyomtatványok között nem szerepel, de Kner Izidor a könyv nyomdai kéziratában az ismert 1890. és 1895. évi betűmintáival együtt említi meg.)

Házi betűmintakönyv, Gyoma, Kner Izidor Könyvnyomdája, 1923. – Törzsgyűjtemény

Ez szükségessé tette egy amerikai, Liberty-rendszerű taposógép beszerzését, amelyre 1890-ben került sor. A nyomda fejlesztése területi terjeszkedést is jelentett, 1889-ben ötszobás házat vásárolt a gyomai Kossuth Lajos utcában, melynek két szobájában a nyomdát helyezték el. Később, a bővítések során még egy szobát kellett a nyomda céljaira átengedni. Hogy a szűkösség megoldódjon, kölcsönökbe verve a vállalatot, a ház mellett álló postahivatal épületét vásárolta meg a várostól, hogy helyén 1902-ben felépítsék a ma is ott álló nyomdaépületet. Ekkor már tizenhárom fős személyzet vonult át az új műhelyekbe, amely abban az időben a történelmi Magyarország legnagyobb könyvnyomdája volt.

Gépterem Diamant nyomdagéppel. Baloldalt az 1889-ben vásárolt, kézzel hajtott Löser-féle gyorssajtó. Klösz György felvétele. In. Kalászok és kévék. Modern antológia. Gyoma, Kner Ny. 1902. – Törzsgyűjtemény

1889-ben feleségül vette Netter Kornéliát, és a vele kapott hozomány nagyban enyhítette a nyomda financiális gondjait. Hat gyermekük született: Imre, Endre, Albert, Erzsébet, Ilona, és a korán elvesztett Lajos.

A nyomda első, igen jelentős munkája az öt kötetes Kereszténység és korunk című kiadvány volt. Ezt követően Kner Izidor felfedezte, hogy a kormányoktól és a bécsi udvartól leküldött rendeletek kiadása után hónapokig tartott, amíg minden község megismerte a tartalmukat. Ezért összeböngészte minden közigazgatási nyomtatvány mintapéldányát, amely 1898-ra majdnem másfél ezer nyomtatványt jelentett. Ezek kicsinyített mintáit Közigazgatási Nyomtatvány-Mintatár címen kiadta, amely hamarosan a közigazgatásnak úgyszólván lexikonja lett. (Később: A községi közigazgatási nyomtatványok jegyzéke. Az állandóan raktáron tartott ... közigazgatási nyomtatványok ... : lezáratott 1932. évi október 7-én: függelékül a községi közigazgatásban használatos bélyegzők mintái. Szerk.: Kner Izidor. Gyoma, Kner, 1932.)

Somogyi Etelka

Felhasznált irodalom:

• Kner Izidor: Fél évszázad mezsgyéjén 1882–1932, Gyoma, Kner, 1931. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/659999
• „Darázs”: Humoristicus hetilap. Szerk.: Pongrácz Béla. Székesfehérvár, 1881. augusztus 7-i szám. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/959331
• Bougaud Emil: A kereszténység és korunk. (Ford. Dobos Lajos, Spett Gyula). 1–5. kötet, 3. kiad. Gyoma, Kner Ny., 1892. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/3105894
• Közigazgatási Nyomtatvány-Mintatár. Gyoma, Kner, 1898?
• Községi ügykezelés. Tájékoztató füzetek városok, községek és körjegyzőségek számára. Szerk. Kner Izidor. Gyoma, Kner, 1900–1901. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/960808
• Röpke lapok. Könyvnyomdai ismeretterjesztő lap az érdeklődő nagyközönség számára (szerk. Kner Izidor) Gyoma, Kner Izidor, [1901]–1930. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/960477
• Kosztolányi Dezső: Tinta. Gyoma, Kner, 1916. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2986699
• Balázs Béla: Lélek a háborúban. Napló. Gyoma, Kner, 1916. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/3051099
• Thury Zoltán összes művei 1–6. Gyoma, Kner, 1908.
• Három cseppke könyv. 1. Egy nemes emberről és az ördögről való história: mellyet egyéb fabulákkal és lött dolgokkal egyetemben Heltai Gáspár írásaiból kiszedegetett és ím újra napfényre bocsátott Király György deák.  [Ill. Kozma Lajos], Gyoma, Kner Ny., 1920; 2. Egy özvegyasszonyról és egy katonáról való história, mellyet egyéb régi trufákkal, azaz mind víg és szomorú történetekkel egyetemben ... egybegyűjt. Király György. [Ill.] Kozma Lajos, Gyoma, Kner Ny., 1920; 3. A miasszonyunk szűz Mária csodáiról való hét legenda, mellyeket egynihány szenteknek életeknek rövid históriájával egyetemben több régi magyar manuskriptumokból kiszedegetett Király György. [Képekkel megékesíté Kozma Lajos], Gyoma, Kner Ny., 1920.
• Kner-klasszikusok. A magyar költészet remekei Balassitól Tompáig 12 kötetben. Szerkesztette: Király György, a könyvdíszeket tervezte: Kozma Lajos, Gyoma, Kner Izidor könyvnyomtató kiadása, 1921.
• Éjfél. Magyar írók misztikus novellái: Babits Mihály, Kabos Ede, Laczkó Géza stb. (Összegyűjtötte: Bálint Aladár; előszó: Kosztolányi Dezső; illusztr.: Divéky József), Gyoma, Kner, 1917. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2984024
• Kísértethistóriák. Idegen írók novellái (ford. Balázs Béla, a címlapot és illusztrációkat Divéky József rajzolta) Gyoma : Kner, 1917. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1604344
• Pancsatantra, azaz Ötös könyv. Az életbölcsességnek régi indiai tankönyve: az emberek és állatok világából való ... történeteknek ... világhírű gyűjteménye. (Ford. Schmidt József). Gyoma, Kner, 1924. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1565671
• A török hodzsa tréfái: Naszreddin mesternek, a Közel és Távol Keleten ismert bölcs és híres kisázsiai hodzsának csalafintaságai és mulatságos esetei. (Török eredetijét gyűjt. és magyarul megírta Kúnos Ignác). Gyoma, Kner, 1926. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2687974
• Monumenta literarum. A világirodalom kisebb remekművei legkiválóbb műfordítóink új fordításaiban. (Szerk. és sajtó alá rend. Király György; a könyvdíszeket terv. Kozma Lajos). Gyoma, Kner, 1921.
• Archiv für Buchgewerbe und Gebrauchsgraphik, Leipzig, [s.n.], 1922. karácsonyi szám http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1031564
• Kner Izidor: Apró lurkóságok. (Ill.: Major Henrik). Gyoma, Kner, 1933. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2974856