Földesi Ferenc, a Kézirattár osztályvezetője nyitotta meg A királyi könyvtár – 35 corvina titkai hasonmások, képek, szövegek és filmek tükrében című kiállításunkat 2015. június 5-én.

Négy részben a közöljük a megnyitón elhangzott beszédet.

A kiállítás kurátora, Zsupán Edina, olyan átfogóan és olyan mélységben fogalmazta meg a tudható dolgokat a Corvina Könyvtárról, a saját kutatásai mellett természetesen a tudós elődök és kortársak, mindenekelőtt Mikó Árpád eredményeit elénk tárva, hogy fölmentett engem a nem könnyű feladat alól: a Corvina Könyvtárról beszélni.

Így szabadon csaponghatok, ennél jobb dolgot alig lehet elképzelni, de azért igyekszem a tárgy közelében maradni.

További képek a kiállításról

Itt következne a IV. EXKURZUS

Walter Benjamin auratéziséről és ennek valóságos kapcsolatáról a facsimile problematikájával, majd az

V. EXKURZUS

Goethe optikatanáról és ennek egyáltalán nem valóságos kapcsolatáról a facsimilékkel, ám különösen az utóbbi olyan messzire vezetne, hogy alig találnánk vissza, nem beszélve a teljesen indokolt méltatlankodásról a hosszú levezetés eredménytelensége láttán. 

Kiállításunkon a 35 corvina hiteles másolatai és a kódexekből származó pompás fotóanyag alapján a látogató képet alkothat a teljes egykori Corvina Könyvtárról, a részletes kísérőszövegek pedig feltárják előtte a Corvina történetét, nyitott kérdéseit, és bevezetik az egyes kódexek gazdag, titkokat rejtő világába.

Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, 1014 Budapest, Budavári Palota F épület, V. emeleti Ereklyetér

Mikor: Szeptember 27-ig, keddtől vasárnapig 10–18 óra között.
A belépés ingyenes!

[NEM-EXKURZUS:]

Ezért fejezzük be inkább a Széchényi Könyvtár dicséretével! Esterházy jött, mármint akkor, Szegeden, felolvasott és dedikált, de én nem voltam ott. Addigra ugyanis az Iskola facsimiléjének facsimiléja elsüllyedt valahol, albérleti szobám vagy egy szegedi kocsma infernójában. Amikor tegnap megkértem a kollégákat, keresnék elő a törzsállományban, hogy teátrálisan felmutathassam Önöknek, nem sok reményt fűztem a sikerhez; a két mester rajongói akkortájt fél karjukat és örök üdvösségüket adták volna a lapért. De íme, megvan! Így Ottlik tisztelőinek örömére és a Széchényi Könyvtár dicséretére a kiállítást a legszebb szavakkal nyithatjuk meg:

Minden megvan.

Földesi Ferenc 

A kiállítás megrendezését a Corvina Alapítvány támogatta. Az Alapítvány 1990-ben alakult az Országos Széchényi Könyvtár könyvtári programjainak anyagi támogatására. Adományaikat szívesen fogadjuk a K & H Bank Zrt. 10200823-22215673-00000000 számlaszámán!

1. rész: 35 corvina titkai – megnyitó/1. – Codex Agropolitanus
2. rész: 35 corvina titkai – megnyitó/2. Bruni Széphalmon, Pesten és Nyizsnij Novgorodban
3. rész: 35 corvina titkai – megnyitó/3. – Mesterek

Földesi Ferenc, a Kézirattár osztályvezetője nyitotta meg A királyi könyvtár – 35 corvina titkai hasonmások, képek, szövegek és filmek tükrében című kiállításunkat 2015. június 5-én.

Négy részben a közöljük a megnyitón elhangzott beszédet.

A kiállítás kurátora, Zsupán Edina, olyan átfogóan és olyan mélységben fogalmazta meg a tudható dolgokat a Corvina Könyvtárról, a saját kutatásai mellett természetesen a tudós elődök és kortársak, mindenekelőtt Mikó Árpád eredményeit elénk tárva, hogy fölmentett engem a nem könnyű feladat alól: a Corvina Könyvtárról beszélni.

Így szabadon csaponghatok, ennél jobb dolgot alig lehet elképzelni, de azért igyekszem a tárgy közelében maradni.

További képek a kiállításról

III. EXKURZUS:

A Mozgó Világ, a régi Mozgó a ’80-as évek első felében, minden lapszámhoz csatolt egy mellékletet. Kortárs képzőművészek, fotográfusok vagy éppen írók egy-egy művét. A legizgalmasabb darab, ami azonnal kultikus rangot kapott az irodalmi életben, egy nagyméretű szürke lap volt. Esterházy Péter, Balassa Péter későbbi elemző írását idézve „egy szerzetes alázatával lemásolta Ottlik Iskoláját. Az egészet, egy lapra, egymásra írva a sorokat. Évekkel később a Lajos utcai Galériában láttam az eredetijét, de esküszöm, a Mozgó Világ közlése jobb volt. Szép fényes papír, négybe hajtva, mint egy friss levél a nőtől, nem szól semmiről, csak a nagy tagolatlan érzés. A Mester később valamikor Szegedre érkezett, felolvasni és írni; gondoltam elviszem, dedikálná már az ismeretlen olvasónak, de nem akárhogyan, hanem Ottlik kulcsmondatainak egyikével: „Ereklye? Piff!”

Kiállításunkon a 35 corvina hiteles másolatai és a kódexekből származó pompás fotóanyag alapján a látogató képet alkothat a teljes egykori Corvina Könyvtárról, a részletes kísérőszövegek pedig feltárják előtte a Corvina történetét, nyitott kérdéseit, és bevezetik az egyes kódexek gazdag, titkokat rejtő világába.

Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, 1014 Budapest, Budavári Palota F épület, V. emeleti Ereklyetér

Mikor: Szeptember 27-ig, keddtől vasárnapig 10–18 óra között.
A belépés ingyenes!

[NEM-EXKURZUS:]

És akkor itt is volnánk tárgyunknál. Három nagy literátor játszik velünk. Az egyik azt mondja, itt egy corvina, és sehol sincs. A másik azt mondja, itt egy másolat, az én kezemmel, de ezért, vagy éppen ezért? legalább annyit ér, mint az eredeti. A harmadik azt mondja, itt van az Iskola, és csak egy szétszálazhatatlan szöveghalom fekszik előttünk, ami már nem is szöveg, hanem valami más. Három egészen sajátos facsimile. De még inkább hasonmás, sőt hasonmása - valaminek, az eredeti objectnek, ami itt már object voltában nem is játszik; nem létezik, nem lényeges; mert a lényege valahol másutt van. Valami idea földi mása akar megfogalmazódni, ami minden esetlegessége ellenére, ha töredékesen is, mégis hordozza az ideát, hogy ezzel a nyersen platonizáló megfogalmazással éljünk, ami sokkal közelebb van tárgyunkhoz, ehhez a kiállításhoz, mint gondolnánk, hiszen a filozófusfejedelem, Marsilio Ficino, Platón kései tanítványa sorra küldte meg barátainak Budára az elkészült műveit, és itt az udvarban nem egy, nem két literátor pontosan tudta, mi az, hogy idea. A kortárs Naldo Naldi egy hallatlanul pontos képpel fogalmazza meg ezt a könyvtárterem leírásában. A terem közepén egy tripúsz állt, egy kerek, háromlábú állvány, erre helyezték az éppen olvasott könyvet. De aki belépett a terembe, vagy olvasta Naldit, pontosan tudta, hogy az antikvitásban a tripúsz Pythia széke, a jóslás helye, amin keresztül feltárul a múlt és a jövő, az istenek világával érintkező pont. Ezért volt már maga az eredeti Corvina Könyvtár is facsimile, a tökéletes szépség és bölcsesség földi mása.

Holnap arról, amiről nem...

Földesi Ferenc 

A kiállítás megrendezését a Corvina Alapítvány támogatta. Az Alapítvány 1990-ben alakult az Országos Széchényi Könyvtár könyvtári programjainak anyagi támogatására. Adományaikat szívesen fogadjuk a K & H Bank Zrt. 10200823-22215673-00000000 számlaszámán!

1. rész: 35 corvina titkai – megnyitó/1. – Codex Agropolitanus
2. rész: 35 corvina titkai – megnyitó/2. Bruni Széphalmon, Pesten és Nyizsnij Novgorodban

További képek a kiállításról

25 éve hunyt el Buday György fametsző, grafikus (1907–1990. VI. 12.)

1990. június 12-én hunyt el Buday György grafikusművész. Halálának 25. évfordulója alkalom lehet arra, hogy személyére, illetve életművére tekintsünk. Nemcsak azért illeti meg őt a megkülönböztetett figyelem, mert fametszetei révén a 20. századi magyar és egyetemes képzőművészet kiemelkedő jelentőségű alkotója, hanem azért is, mert művészete a könyvek világával szoros összefüggésben bontakozott ki. Könyvművészként, vagyis könyvek tipográfusaként illusztrátoraként és szerzőjeként művei igen sok emberhez jutottak el, sokak körében váltak ismertté és kedveltté. Hitvallása szerint: „... a fametszetű illusztráció (…) – mind könyvben, mind berámázásra szánt levonatban –, a művész kezének eredeti alkotása, és mint ilyen a társadalom széles rétegeihez juthat el egy és ugyanazon időben, tolmácsolhatja alkotója eszmei és formai mondanivalóját.” Hagyatékának egy részét az Országos Széchényi Könyvtárban őrizzük.

Buday György (Müller Miklós felvétele, 1934) – Tiszatáj Online 


Buday György 1907. április 7-én született Kolozsvárott. Életébe markánsan beavatkoztak a 20 századi magyar történelem eseményei. Hazáját háromszor kényszerült elveszíteni: 1924-ben Trianon miatt családjával együtt el kellett hagynia Kolozsvárt, 1941-ben, a fasizmust elítélő londoni rádióbeszéde miatt a Bárdossy-kormány, 1949-ben pedig kémkedés és hazaárulás vádja miatt Rákosiék fosztották meg magyar állampolgárságától. Az 1956-os forradalom szovjet leverésének hírére lelkileg összeomlott, haláláig gyógykezelésre szorult emiatt. Talán némi elégtétel mindezekért angliai megbecsültségének ténye, Britannia 1940-41 című metszete például a Times címoldalára kerülve a szigetország fasizmus elleni harcának szimbólumává vált, és ő készíthette II. Erzsébet 1952-es trónra lépésekor a koronázási értesítés metszeteit.

Buday György: Britannia (1940-41) In: Buday György fametszetei, Szeged, 1990 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Sokoldalúságát jelzi, hogy Szegeden jogi egyetemi hallgatóként tanyakutatással, majd a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának elnökeként tudományos és művészeti előadások szervezésével, könyvsorozat indításával foglalkozott. Később, már Angliában a BBC Petőfi Rádió magyar adásának szerkesztője, bemondója, a Londoni Magyar Intézet szervezője és rövid ideig vezetője volt. Képzőművészként, a korábbi pasztellkréta- ceruza- és tollrajzok után 1930 körül talált rá a számára legalkalmasabb művészi technikára, a fametszésre, amelyhez haláláig hű maradt.

1931-ben jelent meg a Boldogasszony búcsúja című fametszetkönyve, amely elnyerte a Magyar Bibliofil Társaság által adományozott „Az év legszebb könyve” címet. Már itt megfigyelhető kifejezésmódjának egyik jellegzetessége, hogy egyszerre alkalmazza a magyar népi motívumkincs elemeit az avantgarde irányzatok, különösen a kubizmus és expresszionizmus által felfedezett új eredményekkel. A tájak vagy az emberalakok olykor mértani formákból, hegyesszögekbe összefutó élek mentén bontakoznak ki, a sötét háttérből kirajzolódó, átszellemült arcok az ünnep misztikus, érzelmes megközelítését sugallják.

Buday György: Boldogasszony búcsúja (1933) In: Buday György fametszetei, Szeged, 1990 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

„A következő években több száz fametszetet alkottam, főleg népi szövegeket, népballadákat, betyárnótákat, népmeséket, vagy néppel érző írók – mint Arany János, Tamási Áron, Radnóti Miklós és mások írásait illusztráltam...” –- írta művészi irányultságáról. A harmincas években az ex libris-művészet egyik megújítójává vált, 1933-ban pedig díszletterveket készített Az ember tragédiája első szegedi szabadtéri előadásához (később Madách Imre művének svéd kiadását is illusztrálta).

Az ember tragédiája. Madách Imre drámája az illusztrációk és fordítások tükrében (virtuális kiállítás) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Tehetségének elismerését jelzik az elnyert díjak és ösztöndíjak, 1937-ben például a párizsi világkiállítás művészeti nagydíjában (François Mauriac: Jézus élete, és a Székely népballadák kötetekhez készített metszeteiért), 1938-ban pedig a Zichy Mihály grafikai díjban részesült. 1936-ban római magyar akadémiai, 1937-ben angliai állami ösztöndíjat nyert (ezt követően élete végéig a szigetországban élt). 1938-ban az angol királyi fametsző társaság kültagjává, majd 1953-tól rendes tagjává választották.

Emlékezetesek egy New York-i bibliofil kiadó Shakespeare-sorozatának Athéni Timon kötetéhez 1940-ben készített illusztrációi, melyeken a főhős sorsának tragikus alakulását mély lélekábrázoló készséggel megörökített arcának változásain követhetjük nyomon.

Buday György: Shakespeare: Athéni Timon (1941) In: Buday György fametszetei, Szeged, 1990 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

1954-ben könyve jelent meg Londonban a karácsonyi üdvözlőkártyák történetéről, részben az anyakirálynő gyűjteményét felhasználva.

1952-től 1978-ig fametszetportrékat készített klasszikus írókról a Penguin Classics sorozat köteteihez (amelyek számára az áhított „népkönyvet” testesítették meg), majd 1970 és 1972 között 25 magyar költő és író portréábrázolására vállalkozott, a róluk megrajzolt képet a háttérben műveikből vett részletekkel téve teljesebbé.

Képei sokszor mintha villámfénynél készültek volna: drámai feszültséget rejt a sötétség és a felvillanó arcok, emberalakok, épített vagy természeti tájak kontrasztja. Az ábrázolt történetet sötétből kiragyogó részletek mondják el balladai sűrítéssel. Az emberi testek kontúrjait alig-alig megvilágító, mégis éles fény szinte aurát von köréjük, feltárja az arcokon az érzelmek, lelki állapotok kifejezését.

Úgy tűnik, Buday György megpróbáltatásai mintha valami nagyobb jó érdekében történtek volna, az őt ért traumák tanulságait sikerült művészetének szolgálatába állítania. Életművében egységet teremtett a hagyományok követése és az új kifejezésmódok alkalmazása között, művészete így válhatott egyszerre magyar, illetve európai és egyetemes jelentőségűvé.

Tasnády Attila (Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Földesi Ferenc, a Kézirattár osztályvezetője nyitotta meg A királyi könyvtár – 35 corvina titkai hasonmások, képek, szövegek és filmek tükrében című kiállításunkat 2015. június 5-én.

Négy részben a közöljük a megnyitón elhangzott beszédet.

A kiállítás kurátora, Zsupán Edina, olyan átfogóan és olyan mélységben fogalmazta meg a tudható dolgokat a Corvina Könyvtárról, a saját kutatásai mellett természetesen a tudós elődök és kortársak, mindenekelőtt Mikó Árpád eredményeit elénk tárva, hogy fölmentett engem a nem könnyű feladat alól: a Corvina Könyvtárról beszélni.

Így szabadon csaponghatok, ennél jobb dolgot alig lehet elképzelni, de azért igyekszem a tárgy közelében maradni.

II. EXKURZUS:

 Egy kéziratot tartok a kezemben, távolról középkori darabnak tűnik, ha közelebbről megnézzük, rögtön látjuk, hogy újkori írás. Kazinczy Ferenc keze. Kazinczy a fogság után hamarosan megnősült, majd Bányácskára költöztek, ez lett később Széphalom; és mint történni szokott a literátorok életében, rögtön pénzzavarba került. Egy bölcsész mit adhatna el, ha nem a könyvtárát? Sárospatak, az alma mater nagyvonalú volt, meg persze a gyűjtemény sem akármi, megvette a mester metszetgyűjteményét, s az ma is ott látható Patakon, és a könyvtár válogatott darabjait, köztük Leonardo Bruni Attilájának 15. századi kéziratát, amit aztán az oroszok jó száz évvel később Nyizsnij Novgorodban gondoltak biztonságba helyezni. 

Kiállításunkon a 35 corvina hiteles másolatai és a kódexekből származó pompás fotóanyag alapján a látogató képet alkothat a teljes egykori Corvina Könyvtárról, a részletes kísérőszövegek pedig feltárják előtte a Corvina történetét, nyitott kérdéseit, és bevezetik az egyes kódexek gazdag, titkokat rejtő világába.

Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, 1014 Budapest, Budavári Palota F épület, V. emeleti Ereklyetér

Mikor: Szeptember 27-ig, keddtől vasárnapig 10–18 óra között.
A belépés ingyenes!

Kazinczy később megint pénzzavarba került. Vagy ő találta meg Jankovich Miklóst, a legnagyobb gyűjtőt, vagy a megszállott gyűjtő értesült a széphalmi mester problémáiról. Jankovichot külön izgatta a Leonado Bruni-kódex, de ez ekkor már Patakon volt. Kazinczy azonban megnyugtatta a jeles gyűjtőt, noha az eredeti nincs a tulajdonában, eladja neki a saját másolatát, ami semmivel sem értéktelenebb, mint az eredeti. Jankovich igent mondott, a kézirat hozzá, utóbb az ő gyűjteményével hozzánk került.

Holnap Esterházy Péter Iskolájáról lesz szó a folytatásban. A tegnapi rész.

Földesi Ferenc 

A kiállítás megrendezését a Corvina Alapítvány támogatta. Az Alapítvány 1990-ben alakult az Országos Széchényi Könyvtár könyvtári programjainak anyagi támogatására. Adományaikat szívesen fogadjuk a K & H Bank Zrt. 10200823-22215673-00000000 számlaszámán!

Földesi Ferenc, a Kézirattár osztályvezetője nyitotta meg A királyi könyvtár – 35 corvina titkai hasonmások, képek, szövegek és filmek tükrében című kiállításunkat 2015. június 5-én.

Négy részben a közöljük a megnyitón elhangzott beszédet.

A kiállítás kurátora, Zsupán Edina, olyan átfogóan és olyan mélységben fogalmazta meg a tudható dolgokat a Corvina Könyvtárról, a saját kutatásai mellett természetesen a tudós elődök és kortársak, mindenekelőtt Mikó Árpád eredményeit elénk tárva, hogy fölmentett engem a nem könnyű feladat alól: a Corvina Könyvtárról beszélni.

Így szabadon csaponghatok, ennél jobb dolgot alig lehet elképzelni, de azért igyekszem a tárgy közelében maradni.

Kezdjük rögtön az I. EXKURZUSsal:

Tíz évvel ezelőtt nagyon kerestem egy korvinát. Nem itt, a Kézirattár raktárában, nem a gyűjteménykezelők visszatérő rémálma realizálódott, hogy hol lehet, múltkor még megvolt; nem, a marosvásárhelyi korvinát, vagy legalábbis a marosvásárhelyi corvina nyomait kerestem a Teleki Tékában. Teleki Sámuel a könyvtárkatalógus első kötetében, ahol a klassszikus görög-latin szerzők munkáit vette számba, Catullusnál is, Tibullusnál is hozta a két szerző, valamint Propertius verseit tartalmazó kötetet, expressis verbis leírva, hogy 15. századi kézirat, Mátyás király könyvtárából. Több okból is zavarba ejtő tétel, leginkább azért, mert nem ismerik a modern bibliográfiák, de már a 19. század végén sem látta az ott kutató Csontosi János, sőt a század elején Erdélyben utazó Kazinczy sem, noha mindkettőjüknek megmutatták a Téka középkori kincseit. Fölvetődött bennem az is, hogy Teleki elnézte a dolgot; de ez lehetetlen, hiszen már ifjúkori tanulmányútja kezdetén látott korvinákat a bécsi udvari könyvtárban, később pedig, már nagy gyűjtőként hosszan vadászott a Tacitus-korvinára, végül meg is szerezte.

Kiállításunkon a 35 corvina hiteles másolatai és a kódexekből származó pompás fotóanyag alapján a látogató képet alkothat a teljes egykori Corvina Könyvtárról, a részletes kísérőszövegek pedig feltárják előtte a Corvina történetét, nyitott kérdéseit, és bevezetik az egyes kódexek gazdag, titkokat rejtő világába.

Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, 1014 Budapest, Budavári Palota F épület, V. emeleti Ereklyetér

Mikor: Szeptember 27-ig, keddtől vasárnapig 10–18 óra között.
A belépés ingyenes!

Szóval, tanácstalanul álltam, mígnem aztán egy következő ott-tartózkodásom alkalmával gondoltam egy merészet – egy könyvtárban mi más merészebb dologra gondolhatnánk? – megnéztem a cédulakatalógust. És ott volt, fehéren-feketén, jelzettel, úgyhogy át sem tekintettem a cédulát, azonnal kikértem, és 10 perc múlva a kezemben volt egy kicsi, díszítetlen, jelentéktelen 18. századi erdélyi kézirat, annak a Catullus-Tibullus-Propertius korvinának a másolata, amit ekkor már évtizedek óta Bécsben őriztek. és soha nem volt Teleki tulajdonában. A másolat elején, a tudós Kovásznai Sándor ajánlóverse Teleki Sámuelnek, amiben elmondja, hogy ez a korvina egykor Mátyás tulajdonában volt, majd következik a /translatio studiorum/ elkoptatott frázisa, ahogy a Múzsák egykor elmenekültek Görögországból a barbárság elől, úgy menekültek Budáról is a nagy király halála után, de itt a Maros partján otthonra találtak, Teleki személyében legalább annyira méltó őrzőjükre, mint egykor Mátyás volt.

A kéziratot a Téka tiszteletére Codex Agropolitanusnak neveztem el.

Holnap két megszállott literátorról olvashatnak.

Földesi Ferenc 

A kiállítás megrendezését a Corvina Alapítvány támogatta. Az Alapítvány 1990-ben alakult az Országos Széchényi Könyvtár könyvtári programjainak anyagi támogatására. Adományaikat szívesen fogadjuk a K & H Bank Zrt. 10200823-22215673-00000000 számlaszámán!

• 542 éves a Budai Krónika
• Tíz példány maradt fenn az első Magyarországon nyomtatott könyvből
• Három Budai Krónika nagyon jó minőségben olvasható az Interneten

542 esztendővel ezelőtt, 1473. június 5-én fejezte be Andreas Hess Budán az első hazai ősnyomtatvány, a Chronica Hungarorum nyomtatását.

Blogunkban Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tára osztályvezetője többször, több részben írt a Budai Krónikáról. Összegyűjtöttük az írásokat.

2012-ben mutattuk be könyvtárunkban a Budai Krónika Magyarországon található mindkét példányát.

Öt részben írtuk meg, hogy mitől is különleges ez a szenzációs könyvtörténeti emlék.

Az előzményekkel kapcsolatban a következő időrend képzelhető el: Kárai László római követsége alkalmával, Vitéz megbízásából, 1470 őszén meghívta Hess Andrást Budára. Valószínűleg vonzó ajánlatot kaphatott a nyomdász, ígérhettek neki privilégiumot, lehetőséget az önálló officina megteremtéséhez, anyagi támogatást és biztos megrendeléseket. Ám az 1471-es év második felétől drámaian megváltozott a helyzet.

• Mozgatható betűk – Budai Krónika 1. rész
• Havonta hét-nyolc oldal – Budai Krónika 2. rész
• Az első könyvkiadási harc – Budai Krónika 3. rész
• Kimaradt Mátyás cseh királlyá koronázása? – Budai Krónika 4. rész
• Széchényi Ferenc: Bármi áron megszerezni – Budai Krónika 5. rész

Hess András Budai Krónikájának kolofónja (OSZK, Inc. 326.)

2012-ben példamutató gesztusként a Princetonban található Scheide Library elküldte a Nemzeti Könyvtárnak a náluk őrzött Budai Krónika digitális másolati példányát. Ezzel az 1990-es aukción alulmaradt könyvtárunk régi vágya teljesült, az egyetlen magánkézben lévő példány digitális másolat formájában áll mostantól a kutatók rendelkezésére. A mai értékén hozzávetőlegesen százmillió forintért leütött ősnyomtatvány kalandos történetét három részben írta meg Farkas Gábor Farkas.

A nagyjából 200–240 példányban kinyomtatott Budai Krónikából mindössze 10 maradt fenn a világon. A budai ősnyomdász nyilvánvalóan nem is gondolhatott arra, hogy ebből egy példány a nagy tengeren túlra, New Jerseybe kerül, az 1746-ban alapított Princeton University könyvtárába.

• A legkisebb példány – A Budai Krónika Princetonban 1.
• Hol harcoltak a hunok? – A Budai Krónika Princetonban 2.
• Tíz lakás ára – A Budai Krónika Princetonban 3.

2013-ban adta közre Borsa Gedeon Andreas Hessről szóló összefoglaló munkáját az Országos Széchényi Könyvtár, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete és a Magyar Könyvszemle.

Hess munkásságáról hasonló áttekintés Fitz Józsefnek, Borsa Gedeon mesterének a Budapesten 1932-ben kiadott monográfiája óta nem jelent meg. Borsa Gedeon évtizedek óta módszeresen kutatja az első magyarországi ősnyomda létrejöttének kérdéseit. Minthogy levéltári források nem állnak rendelkezésre, kiindulása a Hess-nyomda két termékének a fennmaradt és mára már az egész világon szétszóródott példányai voltak. Azok gondos vizsgálata alapján a betűtípus-kutatás módszerét is segítségül híva sikerült megnyugtató módon tisztáznia számos filológiai, tartalmi és technikai kérdést. Művét ennek ellenére nem tekinti Hess-monográfiának, hanem csupán „műhely-forgács”-ként ajánlja az olvasók figyelmébe.

A kötet címlapja – Törzsgyűjtemény

A kiadvány megvásárolható az OSZK könyvesboltjában és megrendelhető a Kiadványtárban.

2013-ban a princetoni Scheide Library feltöltötte az egyetem honlapjára, 23 másik különleges ritkasággal együtt a Chronica ott őrzött példányát kiváló minőségben.

• A Budai Krónika Princetonban: feltöltve

Majd a francia Nemzeti Könyvtár is feltöltötte digitális gyűjteményébe a Chronica Hungarorum ott őrzött példányát kiváló minőségben.

• Újabb Budai Krónika nézhető kiváló minőségben!

A tíz ismert példány:

Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – Inc. 326.
Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtára – Inc. 10.
Kraków, Muzeum Narodowe, Zbiory Czartoryskich, Biblioteka – Inc. 55 (3).
Leipzig, Universitätsbibliothek – Edit. vet. 1473, 14.
Санкт-Петербург, Poccийская Национальная Библиотека – Inc. 9. 4. 4. 12.
Paris, Bibliothèque Nationale – Rés. m. M. 20.
Praha, Univerzitní knihovna – Inc. 39. D. 14.
Roma, Biblioteca dell'Accademia Nazionale dei Lincei – Biblioteca Corsiniana 53. F 25.
Wien, Österreichische Nationalbibliothek – Inc. 5. F 35.
Princeton, Scheide Library WHS S2.11A.

A Budai Krónika ma ismert tíz példányából három került aukción keresztül a mostani őrzőhelyére: az Országos Széchényi Könyvtáré (Hildebrand-példány), a princetoni Scheide Könyvtáré (Henrici-példány), s a párizsi Nemzeti Könyvtáré (Biccius-példány).

Chronica Hungarorum . – (Titre de départ :) Ad venerandum dominum Ladizlaum, prepositum ecclesie Budensis, prothonotarium apostolicum necnon vicecancellarium serenissimi regis Mathie, in Cronica Hungarorum, Andree (Hess) prefatio. – (A la fin :) Finita Bude, anno Domini M. CCCC. LXXIII, in vigilia Penthecostes, per Andream Hess

 A Budai Krónika párizsi példányának történetét két részletben közöltük:

A Chronica korábbi kutatói, Fraknói Vilmos, Soltész Erzsébet és Borsa Gedeon már korábban felhívták a figyelmet a 18. századi bőrkötést viselő példány első ismert tulajdonosára: Gregorius Biccius (1603–1657) strassburgi jogászra, aki – mint nemrég kiderült – magyar kapcsolatokkal is rendelkezett.

• 87 font az első magyar nyomtatott könyvért – A Budai Krónika Párizsban 1. rész
• Hun-magyar mítosz Strasbourgban – A Budai Krónika Párizsban 2. rész

2014-ben írtunk egy izgalmas kéziratról, melyet a könyvtár nehéz anyagi helyzete miatt nem tudta megvásárolni, A vételre felkínált, kissé kopott, 18. századi barna bőrkötéssel, színes, márványozott előzéklappal bíró példányról tavaly közzétettük Farkas Gábor Farkas írását. Utóbb a szöveget egy kommentárban kiegészítette.

A kézirat első oldalán a következőről tájékoztat bennünket a másoló: a kezemben tartott könyv a Budai Krónika eredeti kéziratának – melyet Pleissenburgban, a lipcsei hercegi-királyi archívumban őriznek – oldalról oldalra, sorról sorra, rövidítésről rövidítésre, az írás meglehetősen hű utánzásával leírt másolatával megegyező másolata lenne.

• A Budai Krónika eddig ismeretlen 18. századi kézirata
• Még az is lehet, hogy Kaprinai István nem is tévedett

A Budai Krónika 18. századi másolata Padányi Bíró István tulajdonosi bejegyzésével, 1758 a címoldal rektóján (a kézirat tulajdonosának az engedélyével)

A Gondolat kiadóval közösen jelentettük meg kolléganőnk, Vasné dr. Tóth Kornélia A moszkvai Rudomino-könyvtár hungarika ex librisei hazai és nemzetközi kontextusban című kötetét. A könyv alapjául szolgáló kutatás korpuszát a moszkvai Rudomino Összorosz Állami Idegennyelvű Könyvtár Ritka Könyvek Osztálya 4585 kisgrafikája jelenti. A kötetet június 6-án, szombaton, 14 és 15 óra között dedikálja a szerző a Könyvhéten, a könyvet június 24-én mutatjuk be a könyvtárban.

A moszkvai Rudomino-könyvtár hungarika ex librisei hazai és nemzetközi kontextusban
Kiadja az Országos Széchényi Könyvtár és a Gondolat Kiadó
Írta: Vasné dr. Tóth Kornélia
(Nemzeti Téka)
terjedelem: 360 oldal
A kiadvány ára: 3000 Ft.

A kiadvány kapható az OSZK könyvesboltjában vagy megrendelhető az OSZK Kiadványtárától az alábbi elérhetőségeken: Budai-Király Tímea, Tudományos Igazgatóság Kiadványtár, Országos Széchényi Könyvtár; 1827 Budapest, Budavári Palota F épület; Tel.: 22-43-878, Fax: 22-43-744, e-mail: kiadvanytar@oszk.hu

Vasné Tóth Kornélia 2008 óta dolgozik a Plakát- és Kisnyomtatványtárban, ahol az évek során egyre jobban elmélyült az ex librisek feldolgozásában és kutatásában, a publikálásban. Kevesek előtt ismeretes, hogy korábbi pályafutása során is számos szakirányú könyvet jelentetett meg, főként nyelvészeti és történelmi témákban, s írt több középiskolai segédkönyvet is.

15 eddig megjelent önálló kötetéből néhány példa:

• A sárbogárdi diáknyelv szótára
• Tudáspróba (Irodalom I–IV.)
• Tudáspróba (Történelem I–IV.)
• Szent Iván-éj hazánkban és külföldön
• Élő diáknyelv (Két város, húsz év tükrében)
• Csiby Mihály kisgrafikai életműve – ex librisek, alkalmi grafikák, szabad grafikák
• A sárbogárdi községi (reál)gimnázium története (1920-1928)

Kutatónk 2010-ben Klebelsberg-ösztöndíjjal került ki Moszkvába, a kutatás színterét jelentő Rudomino-könyvtárba, egy hónapra. A helyszíni kutatást követte az itthoni feldolgozás, az anyag részletekbe menő bemutatása, sok szempontú elemzése – a művelődéstörténész szemével. 

Radnóti Miklós ex librise

A kutatómunkáról Vasné Tóth Kornéliát kérdeztük:

„A moszkvai kutatómunka egyik legizgalmasabb részét a hungarika-vonatkozások feltárása mellett a provenienciakutatás jelentette, azaz a gyűjtemény eredeti tulajdonosának kiderítése. Erre a következő módon derült fény: az ex librisek tárolómappáin felfedeztem ismétlődő, cirill betűs tulajdonjelölő ex libriseket, de ezek – a betűk rendezetlen elhelyezkedése miatt – többféle olvasatra adtak lehetőséget. A kutatómunka eredményessége sokszor a szerencsén is múlik, ez is mellém szegődött: volt néhány album, melyeknél a borító belső felén található ex libriseken ugyanazok a cirill betűk fordultak elő, de már értelmes nevet alkotva, így kiderült a gyűjtő neve: Е. Н. Минаев (Minajev, Jevgenyij Nyikolajevics) művészettörténész, akiről aztán megtudtam, hogy nemcsak gyűjtőként, hanem az ex libris téma szakírójaként is nemzetközi szintű hírnevet szerzett magának az 1960–70-es években.”

Minajev ex librise

„Minajev aktív részt vállalt a világháború viszontagságai után csak 1961-ben újjáalakuló Moszkvai Ex libris Klub életéből, rengeteget publikált a témában. Felgöngyölítve a szálakat, kiderült, hogy ex libris gyűjteményének egy része található csak a Rudomino-könyvtárban, további egységei a moszkvai Puskin Szépművészeti Múzeumba és a Jaroszlavl Képzőművészeti Múzeum grafikai állományába kerültek – Minajev özvegye jóvoltából. Minajev nemzetközi hírnevét mutatja, hogy nevére készített ex librisek szerepeltek például az Országos Széchényi Könyvtár A szovjet ex libris 50 éve (1917–1967) c. 1967-es kiállításán.”

Kodály Zoltán ex librise

„Nagy élményt jelentett a kutatómunka során olyan híres, közismert emberek ex libriseinek fellelése a hungarikák között, mint Radnóti Miklós és Berda József költők, Kodály Zoltán zeneszerző, Jandó Jenő zongoraművész, Hofi Géza színművész, humorista, Károlyi Mihály gróf, politikus. Érdemes felsorolni néhány aktív ex libris gyűjtőt Minajev gyűjteményéből, akik nevére a legtöbb ex libris készült: Réthy István, Semsey Andor jogászok, Galambos Ferenc jogtanácsos, bibliográfus, Szigeti István éremexportőr, Petrikovits László orvos, Kertész Dénes állatorvos, Erdélyi István pedagógus, kultúrmunkás stb. – jól tükrözve, mely rétegek foglalkoztak akkoriban elsősorban ex libris gyűjtéssel, készíttetéssel.”

Vasné Tóth Kornélia a témából doktorált 2014-ben az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékén. Hivatásának érzi az ex librisek művelődéstörténeti vonatkozásainak széles körű terjesztését – ezért is született meg ez a kötet. Kutatónk szerkesztője és rendszeres szakírója a Kisgrafika folyóiratnak, ez ideig több mint 50 cikke, tanulmánya jelent meg az ex librisekről, pl. a Magyar Könyvszemlében, a Magyar Grafikában, a 3K-ban, az OSZK tanulmányköteteiben stb. Számos előadást tartott, kiállítást nyitott meg és szervezett a témában. A Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület elnökségi tagja, nemzetközi ex libris kongresszusok rendszeres résztvevője. Neve külföldön is ismert az ex libris téma szakírói és gyűjtői körében, írásait őrzi a két legnagyobb nemzetközi ex libris központ: a dániai Frederikshavn Kunstmuseum & Exlibrissamling és a belgiumi Sint-Niklaas Internationaal Exlibriscentrum. 

A Nemzetközi gyermeknapon a 30 évvel ezelőtt elhunyt Török Sándor íróra (Homoróddaróc, 1904. febr. 25. – Budapest, 1985. ápr. 30.) emlékezünk.

Kedves Sándor bácsi,

szóval, a Gilikoti ott volt a polcomon már gyermekkoromban, de valahogy sosem tudtam megbarátkozni vele. Mert bár igen pici voltam, de idegesített, ahogy két idétlen törpe hablatyol össze meg vissza. Csilicsala bácsival sem tudtam sokáig kibékülni, mert nekem soha nem akart megjelenni. Pláne akkor nem, mikor kifociztuk az ablakot, és el kellett volna intéznie. Persze akkor még nem tudtam, hogy ezeket mind Te írtad. Ahogy azt sem, hogy a szünidei matiné egyik legvártabb két filmjét, a Hahó, Öcsi!-t és a Hahó, a tenger!-t is. Csak annyit tudtam – sok más osztálytársammal együtt – hogy mindenképpen kellene egy olyan tesó, mint a Kovács Krisztián. Egy Öcsi. És persze nagyon ráfaragtunk, mikor Balogh Gyuszi lett a tesónkból. (Bár valljuk be, melyikünknek nem volt olyan hóembere, amit nem fejezett be?! Na, jó… azért nem mindegyikünké csöngetett be az ajtón, hogy szelíden követelje magának a répaorrot.)

Török Sándor: Hahó, a tenger! Irodalmi forgatókönyv, Budapest, Móra Kiadó, 1974. – Törzsgyűjtemény 

És persze akkor még azt sem tudtam, hogy Te valójában, hivatalosan Török Sándor Baumgarten-díjas (1933), József Attila-díjas (1974) író vagy. Mint ahogy azt sem, hogy az egyik legtöbb külföldi nyelvre lefordított magyar szerző is Te vagy. Bár mennyivel klasszabb a Kököjszi és Bobojsza, mint a Pütgelütt und Bummeroll. Sőt, ha huszonévesen tudom, hogy Katharine Hepburn Az esőcsinálóban tulajdonképpen a Te műved eredetijét követi… mondjuk, ezt is ki tudja ma már, a lexikonszerkesztőkön kívül?! Hogy a Te A komédiás című bukott darabodból írja Richard Nas a világhírt…

Török Sándor ismeretlen, alvó kisgyerekkel a koratavaszi napfényben, a Mechwart-ligetben. 70-es évek. In. Vekerdy Tamás: Álmok és lidércek. Iskolaalapítás Magyarországon, Budapest, T-Twins, (Magyarország felfedezése), 1992. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Később, sokkal később, az albérletkeresés világrekordereként kezembe akadt a Valaki kopog című korai regényed. S mondjon bármit az irodalomtörténet, ennél aprólékosabb, szívfacsaróbb szociográfiai leírásnak beillő korrajz kevés van a 30-as évek nagyvárosáról. 12 szoba, 12 albérlet, 12-nél több élettörténet. „Örömök, melyeknek nem volt alapjuk és nagy tragédiák, melyek kicsi magokból robbantak.” És akkor már elkezdett érdekelni, ki is az a Török Sándor. De ehhez is segítséget adtál a visszaemlékezéseidben. Mert ismerjük el, ha nem két törpe kalandjait veted papírra, hanem a sajátjaid, már akkor letehetetlen olvasmányt alkotsz. Hiszen hányan mondhatják el magukról, hogy abbahagyván a középiskolát elmennek kóristának és színésznek, de előtte – biztos, ami biztos – leteszik a gépszíjgyártó vizsgát, bejárják a havasokat faúsztatóként, vagy éppen fűtőként; s ha kifogytak az alkalmi munkák, elmennek postai alkalmazottnak, hogy aztán különböző lapoknál nekiveselkedjenek az újságírásnak, meg sem állva Budapestig, az első, majd második, majd a sokadik könyvig. Sándor bácsi, fogadjunk, hogy ezt az utat Te is a Szent Kristóffal jártad be! Szent Kristóffal indultál megkeresni az Időkirály birodalmát. Az utazók védőszentjével. Ahogy a vékony hangú Kököjszi és a vastag hangú Bobojsza.

Török Sándor: Falatka királysága. Ill.: Kalmár István, Budapest, Ciceró, (Klasszikusok fiataloknak), 2013. – Törzsgyűjtemény 

Kököjszi és Bobojsza a két legtréfásabb törpe az egész törpebirodalomban. Két csibész. Akik persze lekésik a délutáni szellőt, így kénytelenek az eső elálltát követő szivárvány fonatain utazni, mely az ég és a föld között hajol végig néha. Akik már gyermekkorunkban is hozták az álmot. 9 millió álmot, 11 millió nótát és 64 ezer mesét – költészet ez a javából, az a fajta líra, mely műfajilag sosem volt a sajátod. Mégis, minden műved át- meg átszövi, alkalmanként társulva a leheletfinom iróniával, az apró csipkelődéssel. No, és persze ne feledkezzünk meg az olyan végtelen alapos világbölcsességekről sem, mint pl. „A ripitya az… az ripitya. […] A miszlik sokkal kisebb, és főként a miszliket nem lehet összeragasztani. Ami egyszer miszlik, az miszlik.” És az Óperencián innen és túl is a csiga nem csiga, hanem csigabiga. És ami az Óperencián túl Tavidiru és Tavidiön, az az Óperencián inneni értelemben Úri divat és Női divat. Veled együtt én sem értem, mit nem lehet ezen érteni?! Teljesen egyértelmű. Kár, hogy ezen a nyelven kevesen értenek. Például a felnőttek nemigen – tisztelet a kevés, ámde üdítő kivételnek. Nemcsak, hogy nem tudnak nyelveken szólni, nem is tudnak másokkal beszélgetni, sem a kutyával, sem a virágokkal… sem senkivel. Sőt, a saját gyerekeik hangját sem értik, elveszik játékaikat… nem értik, ha repülök… pedig nem vagyunk mi rosszak, csak éppen repülünk.

Török Sándor: Kököjszi és Bobojsza. Ill.: Kondor Lajos, Budapest, Ciceró, (Klasszikusok fiataloknak), 2012. – Törzsgyűjtemény 

És szükségünk van erre a repülésre, ahogy világháborús regényeid, Titokzatos utazások, A hazug katona hőseinek is szükségük volt az álmokra. És már értem, miért volt neked szükséged rájuk, s miért mondtad mindig: csak

„Egy kis kertet szerettem volna”.

Mert az ott elmeséltek mögötti szenvedést és fájdalmat még a legfinomabb irónia, a legüdítőbb humor sem képes teljesen elleplezni. Ahogy elmeséled, miként juttattad el az Auschwitzi Jegyzőkönyvet a kormányzó menyének. Mégis, nem a kor borzalma, a mindent beborító korom és szenny szaga marad meg bennünk, hanem az üdítő, soha el nem pusztuló életigenlés. Mert ki tudná még rajtad kívül ennyire szeretetteljes humorral elmesélni, hogy a legvadabb deportálások közepette hogyan csatangoltatok a városban, hányszor voltál igazoltatásnál Thury Lajos, hogy bújtattak és bújtattatok. Titok, a rád jellemző megannyi titok egyike. S már értem, miért említetted egy interjúban, hogy van egy ember, akit örökre megőrzöl emlékezetedben, Karácsony Sándor. Hiszen mindketten közvetítők vagytok. Közvetítők akkor is, ha éppen nem szabad, vagy alig megtűrten. Mert tudtátok, hogy az álmokat a szívünk közepére tesszük, ahogy a törpék is ott vetik a bukfencet.

Török Sándor: Kököjszi és Bobojsza újabb kalandozásai. Ill.: Máday Gréte, Budapest, Ciceró, 2011. – Törzsgyűjtemény 

„Az az egész dolog úgy kezdődött, hogy a jó Isten körülnézett a földön: hová kellene egy kisgyereket küldeni? Ez a szokása a jó Istennek.” – Irodalomtörténeti közhely, de ez a nyitás aztán eltűnt a későbbi kiadásokból, túl sok volt a hetvenes éveknek… aztán később igazságot szolgáltattak a megcsonkított s itt-ott átírt műnek, és a hiátusok ismét kitöltődtek. Ahogy később, sokkal később, mint ahogy első könyved a mancsaimba került, már nekem is lett gilikotim, ami nem egyszerűen egy sárga rézgolyó, hanem ott tükröződik benne az egész világmindenség. Ahogy már nekem is jutott saját sziget, az Emlékezés szigete. „Idejössz el majd, ha nagy leszel, mindig idejössz, ha bajok érnek a világban. Ha megbántanak… ha megütnek… ha nem érted, amit beszélnek… s ha nem értik, amit te beszélsz, akkor idejössz a szigetre, jól vigyázz rá.” És ott mindig látom a lábnyomom, a régi, gyermekkoriakat is. Jó volt újraolvasni Téged. Nagyon jó!

Török Sándor: Csilicsala csodái. Ill.: Kalmár István, Budapest, Ciceró, (Klasszikusok fiataloknak), 2011. – Törzsgyűjtemény 

Szóval, Sándor bácsi, hiányzol. Hiányzik az a végtelen türelem és megértés, ami minden sorodból árad. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek. Hiányzik. Manapság mindenhonnan nagyon hiányzik. Bár múlt héten, amikor a piszok kölköt vittem suliba – aki hetek óta felhőtlenül vigyorogva lesi, hogy az ő könyveit olvasom –, egyszer csak hátrafordult, és azt mondta: ne nézegess mindig vissza, én is látom, hogy jön velünk a ló. És végül is, ha még vagyunk páran, akik látják a lovat caplatni, nincs is olyan nagy baj a világban. Ahogy az emléktábládon is olvasható: „Minden csoda, vagy semmi sem az.”

Kötél Emőke

1890. május 13-án született Makkai Sándor erdélyi magyar író, pedagógus, református püspök.

A nagyenyedi, kolozsvári és sepsiszentgyörgyi református kollégiumba járt középiskolába, majd a Kolozsvári Theologiai Főiskola s ezzel egy időben a Kolozsvári Tudományegyetem hallgatója volt. 1912-ben filozófiai doktorátust szerzett. 1912–1915 között Kolozsvárott volt vallástanár majd teológiai tanár. 1926-ban erdélyi református püspökké választották. A püspöki évtizedben fejti ki egyre népszerűbb irodalmi munkásságát. 1936-ban lemondott püspöki hivataláról, Magyarországra költözött és Debrecenben a pasztorális theológia nyilvános rendes tanáraként 1936. július 21-én tett esküt. A Debreceni Tudományegyetem Református Hittudományi Kar dékánja majd prodékánja is volt. 1945-ben a Tudománnyal és fegyverrel című könyvéért perbe fogják háborús és népellenes bűntett vádjával. A népbírósági tágyalásra írt védőbeszédét alátámasztják tanítványai tanúságtételei. A vádak alól felmentették. 1951. július 19-én hunyt el Budapesten.
 
Makkai Sándor Protestáns Népfőiskolai Egyesület – Makkaisandor.ro

Ágnes című művét eredetileg az Erdélyi Szépmíves Céh adta ki Kolozsvárott, a digitalizált változat a Makkai Sándor Protestáns Népfőiskolai Egyesület és az Élő Erdély Egyesület http://makkaisandor.ro című weboldaláról került a Magyar Elektronikus Könyvtárba. Letölthető ePUB verzióban is!

A könyv borítója

Makkai Sándor 1928-ban megjelent regénye szokatlan műfaj az erdélyi magyar író és református püspök életművében: misztikus krimi, egyfajta Dr. Jekyll és Mr. Hyde történet. A címszereplő egy gyönyörű asszony, aki végül a lélekkel és a fantáziával folytatott kísérletek áldozatává válik.

„Nem vagyok költő. De amíg élek, elválaszthatatlan marad lelkemben a Város e képe annak az estének emlékétől, melyen a tragédia megkezdődött. Künn voltam a tetőn s a megszépítő messzeségből láttam a Város tündéri panorámáját... s átnyilallott szívemen a valóság, amit ez a bűbájos látszat takar. Szerettem és gyűlöltem a Várost egyszerre. Az ő fia voltam, hozzá fűzött életem minden emléke s benne élt mindenki, akit szerettem. S csak az ő öléből kelhetett életre mindaz, ami életemet viharként összetörte.

Azon az estén a város lelke nyilatkozott meg nekem s bár százszor is voltam esti sétáimon azon a hegytetőn, csak akkor este remegtette meg lelkemet különös ellentétessége. A Város megvolt, századokkal előbb, mint én, benne éltem már harmincöt éve magam is, de ő csak ezen az estén lépett be az életembe. A dolgok vannak, léteznek, sokáig. De eljön az óra, mikor ránk nézve kezdenek élni. S akkor egyszerre, előre megmutatják nekünk a lelküket. Az én lelkemre borzongató árnyékot vetett a Város.” –  Magyar Elektronikus Könyvtár

 Makkai Sándor művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• Makkai Sándor: Ágnes 
• Makkai Sándor: Aratás 
• Makkai Sándor: Bevezetés a személyiség paedagógiájába 
• Makkai Sándor: A Biblia 
• Makkai Sándor: Egyedül 
  
• Makkai Sándor: Az elátkozott óriások 
  
• Makkai Sándor: Élő gyülekezet 
  
• Makkai Sándor: Az erdélyi református egyházi irodalom 1850-től napjainkig 
• Makkai Sándor: Evangelium az egyházban 
  
• Makkai Sándor: "Gyermek őfelsége" 
  
• Makkai Sándor: Gyöngyvirág 
  
• Makkai Sándor: A gyülekezeti missziói munka mai értelme és feladatai 
• Makkai Sándor: A halál mysteriuma 
• Makkai Sándor: Harc a szobor ellen 
  
• Makkai Sándor: A hit problémája 
  
• Makkai Sándor: "Hittem, azért szóltam" 
  
• Makkai Sándor: Holttenger 
• Makkai Sándor: A lélek élete és javai 
  
• Makkai Sándor: Magunk revíziója 
• Makkai Sándor: Magyar fa sorsa 
  
• Makkai Sándor: Magyar nevelés, magyar műveltség 
• Makkai Sándor: Magyarok csillaga 
  
• Makkai Sándor: Makkai Sándor olaszországi útjának naplója 
• Makkai Sándor: Megszólalnak a kövek 
  
• Makkai Sándor: Mi Ernyeiek 
• Makkai Sándor: A mi utunk 
  
• Makkai Sándor: A nagy személyiségek nevelői jelentősége 
  
• Makkai Sándor: "Nem békességet" ... Evangélium és humanum 
• Makkai Sándor: Öntudatos kálvinizmus 
  
• Makkai Sándor: Örök Erdély 
• Makkai Sándor: Poiménika 
  
• Makkai Sándor: A szabadság vallása 
  
• Makkai Sándor: Számadás 
• Makkai Sándor: A szekták keletkezésének okai 
  
• Makkai Sándor: Szép kísértet 
• Makkai Sándor: Szolgálatom 
  
• Makkai Sándor: Táltoskirály 
• Makkai Sándor: A tiszántúli református egyházkerület jövője 
• Makkai Sándor: A vallás az emberiség életében 
  
• Makkai Sándor: A vallás lényege és értéke 
  
• Makkai Sándor: Vallásos világkép és életfolytatás 
  
  

„A II. világháború befejeződésének napja Európában” alkalmából a nemzeti könyvtár egykori munkatársára, Joó Tiborra emlékezünk, aki a háború végén, Budapest ostroma alatt kapott sebesülésében hunyt el 1945. március 1-jén.
Joó Tibor filozófus, publicista, könyvtáros, a hazai szellemtörténeti irányzat jeles képviselője 1901. augusztus 21-én született Kolozsváron. Tanulmányait a szegedi egyetemen végezte, ahol 1929-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1929-tól 1933-ig a szegedi egyetemi könyvtár tisztviselője volt, 1933-tól az OSZK-ban előbb szakdíjnoki, majd I. osztályú segédőri, végül alkönyvtári beosztásban dolgozott. 1939-ben a budapesti egyetemen történetfilozófia tárgykörből magántanárrá képesítették. Két ízben (1934-ben és 1940-ben) kapott Baumgarten-díjat. Tanulmányai főként a Magyar Szemlében, a Nyugatban, a Protestáns Szemlében és a Válaszban jelentek meg.

Joó Tibor: A magyar nemzeteszme, Budapest, Franklin, (Kultúra és tudomány), [1939]. Címlap – Törzsgyűjtemény

„E fogalom [ti. a nemzeteszméé] és a nemzeti közösség is történeti képződmény, tehát változáson, fejlődésen mennek keresztül. A történetiséggel jár együtt az is, hogy e fejlődés az egyes nemzetegyéniségek esetében más és más lehet, s így más és más lehet nemzetekként és korszakokként a nemzet mibenlétéről elfogadott fogalom is. Látni fogjuk, hogy ez így is van. Nagyon helytelen volna hát, ha egyetlen korszak vagy egyetlen nemzet nemzetfogalma iránti elfogultságból minden ezzel ellenkezőt helytelennek ítélnénk és abban a meggyőződésben lennénk, hogy mindazok közösségek, melyek nem a mi nemzetfogalmunkat tartják az eszménynek, voltaképpen nem is nemzetek, a fejlődés kezdetlegesebb vagy romlott állapotában vannak. Egy közösséget az tesz nemzetté, hogy annak tartja magát, eszmét állít maga elé s azt követi, nem pedig merőben természeti ösztönöket és anyagias szükségleteket. Ez az eszme azonban különböző lehet.”

Joó Tibor: A magyar nemzeteszme, Budapest, Franklin, (Kultúra és tudomány), [1939]. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Tudományos munkássága mellett széles körű publicisztikai tevékenységet folytatott, melyre a nácizmus magyarországi térhódításával szembeni nézetei ösztökélték. A magyar társadalom, állam és nemzet kérdéseivel foglalkozó cikkeiben a magyar múlt tanulságaira figyelmeztette az idegen propagandától károsan befolyásolt közvéleményt.
„Mint oly sok magyar tudós, gondolkozó és művész, amikor az idő hívta, otthagyta nyugalmas szobáját. [...] tudósnak indult és egy csapással a közélet embere lett. [...] Amilyen mértéktartó gondolkozó volt, olyan szenvedélyes harcos lett. [...] Emlékezetünkben úgy él, mint az ellenállás egy legelső és kezdeményező, ugyanakkor egyik legbátrabb alakja.” – írta róla nekrológjában Hamvas Béla
(Joó Tibor: 1901–1945. In. Athenaeum, 1945/1946. p. 36. – Törzsgyűjtemény)

„Egyetlen egyetemes értékmérő állítható fel: a tiszta humanitás eszménye. Ez pedig az a norma, amely a szellemi értékek lankadatlan, heroikus szolgálatát írja az ember elé. Azt mondhatjuk, hogy az ember nem születik, hanem azzá lesz. Azzá lehet, ha kemény követelményekkel lép föl önmagával szemben, ha többre, magasabbra akarja emelni magát, mint egyszerű természeti mivoltja, ha túl akar emelkedni önmagán és teremteni akar önmagában és önmagából, befele a lelkébe és kifele a világba és életbe. Ez a mérték azonban fölötte áll a fajok határainak, mert minden teremtett ember megütheti, bárminő nép körében ringott bölcsője. Ez a mérték nem ad kiváltságot egyetlen fajnak sem, ellenben valódi és szembeszökő egyenlőtlenséget létesít az emberi nemen belül, azt éles vonallal két félre osztja.”

Joó Tibor: Egy évfordulóra. In. Nyugat, 1934. 7. szám – Elektronikus Periodika Archívum

Joó Tibor: Magyar nyelvű filozófiai kéziratok a Széchenyi Könyvtárban, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára, 1940 (Az Országos Széchenyi Könyvtár kiadványai 12.). Címlap – Törzsgyűjtemény

A nemzeti könyvtár gyűjteményeiben végzett munkái közül kiemelkedik a magyar nyelvű bölcseleti kéziratok jegyzékbe gyűjtése, mellyel a magyar filozófiai irodalom számbavételének megkezdését, s a hazai filozófia történetének megírását segítette. Sokoldalú érdeklődésének köszönhető még a híres magyar színészek leveleinek az Irodalmi Levelestárból történt kiválogatása; ezzel a Rédey Tivadar által kezdeményezett Színháztörténeti Gyűjtemény felállításában ő is részt vett.

Joó Tibor gyászjelentése – OSZK Irattár, 171/1947.

„Szinte látom bizakodó hangulatban, Buda hosszú ostroma alatt a bunkerban. Hiszen családja körében volt, szép otthonát sem érte gránáttűz. S akkor a már elcsendesedő harc utolsó napján kimegy az utcára s egy robbanó légiakna szilánkja halálra sebzi.” – írta róla munkatársa, Hubay Ilona a Magyar Könyvszemlében 1945-ben megjelent visszaemlékezésében. 

Joó Tibor halála – a számtalan egyéni és kollektív háborús veszteség ellenére is – megrázta a magyar tudományos közvéleményt. A március 1-jén elhunyt és az ostrom miatt csak ideiglenesen, a város belterületén eltemetett tudós könyvtárost az OSZK saját halottjának tekintette. 1947. április 17-én Tolnai Gábor főigazgató az exhumálási és temetési költségekre segélyért folyamodott Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, valamint díszsírhelyet kért Budapest főpolgármesterétől is Joó Tibor számára. Az 1800 forintot kitevő újratemetési költségeket május 13-án a miniszter engedélyezte. Az összeget Tolnai nevében az OSZK-ban akkoriban gyakornokként dolgozó Polcz Alaine vette át május 20-án, melyről Tolnai május 24-én elszámolást küldött. Joó Tibor temetése 1947. május 10-én volt az 1912-ben bezárt, de az ostrom idején és a háború után átmenetileg újra megnyitott XII. kerületi Németvölgyi temetőben.

Köszönjük Rácz Ágnes gyűjteményszervezési igazgató segítő közreműködését.
Szerk.: Mann Jolán

Joó Tibor a Magyar Könyvszemlében megjelent tanulmányai:

• Ismeretlen Verseghy-kéziratok az Országos Széchényi Könyvtárban. In. Magyar Könyvszemle. 3. f., 62. évf. 1. füz. (1938), 72–73.
• Könyvbecslés a 18. század elején. In. Magyar Könyvszemle, 3. f., 62. évf. 2. füz. (1938), 162–165.
• Az első magyar kantiánus filozófia. In. Magyar Könyvszemle, 3. f., 63. évf. 1. füz. (1939), 75–77.
• A Kálmáncsehi-breviárium útja Joó Tibor = Magyar Könyvszemle, 3. f., 63. évf. 2. füz. (1939),183–185.
• Szempontok irodalmi levelek meghatározásához. Kiegészítés Csapodiné Gárdonyi Klára írásához. In. Magyar Könyvszemle, 3. f., 64. évf. 3. füz. (1940), 286–291.