Mit tehetünk, ha látunk egy nyilvánvaló lopást? Nevezhetjük kulturális bűncselekménynek, ha egy aukción lopott könyvet árulnak? Ki ismeri egy régi nyomtatvány történetét? Az autóknál bevált eredetvizsgálat könyves verziója világosabbá tenné a magyarországi régi könyves üzletet? 

• Három régi nyomtatvány került elő aukciókon
• Megvizsgáltuk a köteteket
• Erős a gyanú, hogy a könyveket ellopták
• Feljelentést tettek az őrző intézmények
• Reméljük, hogy hamarosan visszakerülnek az eredeti őrző helyükre
• Bárki számára elérhetők lesznek a kötetek

Farkas Gábor Farkas megírta a három könyv történetét és ráadásként bemutatja kutatómunkánk egyik nagyszerű eredményét, melyet a kulturális javak szolgáltatásában végzünk nap mint nap.

„Pro captu lectoris, habent sua fata libelli”, vagyis az olvasó felfogóképességétől, voltaképpen az ízlésétől függ a könyv sorsa, vallotta Terentius Maurus, késő római grammatikus a Krisztus utáni 2. évszázad végén. A sokszor csak csonkán idézett szentenciát saját korunkra igazítva azt is mondhatnánk, hogy a könyvek sorsa a tolvaj ízlésétől, de még inkább a kezétől is függ. A régi könyvek szerelmesei óhatatlanul találkoztak azzal az ellenőrizetlen hírrel az utóbbi években, hogy ismeretlen tettesek megdézsmálták Erdély és a Felvidék muzeális nyomtatványokat őrző könyvtárait. 2014 májusában egy hét alatt három igen értékes könyv bukkant fel a magyar antikváriusi piacon, s mindegyik esetében felmerült az alapos gyanú, hogy bűncselekmény során kerülhettek ki eredeti őrzőhelyükről. Az eperjesi, a székelykeresztúri és a marosvásárhelyi régi könyvek történetei önmagukban is elég érdekesek ahhoz, hogy megemlékezzünk róluk, ám nem haszontalan a könyvgyűjtő, az antikvárius és a könyvtáros különböző nézőpontjának a felvázolása és a párbeszéd elindítása sem a történet szereplői között.

Az Országos Széchényi Könyvtár munkatársainak kiemelt feladatai közé tartozik, hogy a Magyarországon (és alkalmanként külföldön) megrendezett könyvaukciókat figyelje, s ha a nemzeti könyvtár szűkre szabott lehetőségei engedik, a hiányzó magyar könyveket, legyen az nyelvi, területi, személyi vagy (ritkább esetben) tárgyi hungarikum, pótolja. Amennyiben a Széchényi Könyvtár az aukcióra bocsátott példányt anyagi források híján nem tudja megvásárolni, amely azonban igen ritka, vagy becses irodalmi, nyelvi vagy nyomdászati emlékünk, illetve egyedi tulajdonságai (bejegyzések, kötés, tulajdonosok) miatt kiemelten értékes, akkor védési eljárást kezdeményezhet a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ felé, s alaposan megindokolt szakmai véleményt terjeszthet elő a levéltárosokból, muzeológusokból, könyvtárosokból és művészettörténészekből álló, rendszeresen ülésező Kulturális Javak Bizottsága elé.

I. Egy 16. századi református vitairat története

Gyarmathi Miklós: Keresztyeni felelet (Debrecen, 1598)

A budai Krisztina Antikvárium 33. aukciós katalógusának 272. tétele Gyarmathi Miklós, a wittenbergi egyetemet megjárt királyhelmeci prédikátor református vitairata volt, amely Debrecenben került ki Rheda Pál sajtója alól 1598-ban. Gyarmathi művére nem kisebb ember, mint maga Pázmány Péter írt választ 1607-ben. Az OSZK két példánnyal rendelkezik ebből a kiadásból, de a könyv egy-egy kötete megtalálható az MTA és az ELTE könyvtárában, Debrecenben, Sárospatakon, illetve az OSZK XVI–XVIII. századi Könyv- és Művelődéstörténeti Kutatások Osztálya nyilvántartása szerint a határon túl, Kolozsvár, Marosvásárhely és Eperjes muzeális gyűjteményeiben is. Ennek később még jelentősége lesz a történetünk szempontjából. A teljes példányról készült digitális másolat hamarosan hozzáférhető lesz mindenki számára honlapunkon.

Jól látható tehát, hogy az igen magas kikiáltási árról (950 000 forint) induló nyomtatvány első körben nem került fel a mindenképpen megvásárolandó könyvek listájára – s ebben szerepet játszott az OSZK nehéz anyagi helyzete is –, ám a szakmai kíváncsiság és a szokásos rutineljárás minden esetben „előírja”, hogy az aukció előtt kiállított kötetet kézbe véve, autopszia útján is megbizonyosodjunk a régi könyv egyedi jellegzetességeiről. Tesszük ezt azért is, mert az axioart színvonalas portálja sok esetben csak a címlapról, esetleg a kötésről közöl képet, s fontos egyedi jelek (ex libris, pecsétek, régi raktári jelzetek, tulajdonosi bejegyzések, margináliák) csak a könyv átlapozása során bukkannak elő. Gondoljunk csak arra, hogy sok régi gyűjtemény a címlap verzójára nyomta az állománybélyegzőjét, vagy arra, hogy a könyv egykori tulajdonosai közül néhányan a címlapot megelőző szennylapra vagy a belső kötéstáblára írták a nevüket, esetleg azt, hogy hol, mikor, kitől és mennyiért vásárolták a nyomtatványt. És akkor még nem említettük a lehetséges magyar irodalom-, nyelv-, egyház-, kor-, tudomány- és művelődéstörténet szempontjából értékes bejegyzéseket, illetve néha a kötet végén található rendtörténeti vagy életrajzi feljegyzéseket.

A Régi Nyomtatványok Tára vezetője irigylésre méltó helyzetben végezheti nap mint nap a munkáját, hiszen egy-egy régi könyv sokszor bonyolult történetének megfejtéséhez azonnal segítségére sietnek a nyomdászat-, a művészet-, művelődéstörténet és a kodikológia jeles hazai szakértői. Nem ritka, hogy egy régi könyv lapján található bejegyzés elolvasására néha négy-öt ember összecsiszolt munkája szükséges. Az MTA–OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport munkatársa, Lauf Judit figyelmét felkeltette a most aukcióra kínált, 15. századi kódextöredékbe kötött 16. századi nyomtatvány. Lauf szerint a pergamenre írt liturgikus, kottás töredék bizonyosan egy magyarországi használatú ferences kódexből származik, ami még értékesebbé teszi a fragmentumba kötött nyomtatványt.

15. századi liturgikus (ferences) kódextöredék – Axioart

A könyv címlapján olvasható tulajdoni bejegyzés, mely jól kivehető az axioart honlapján is, pedig Heltai János, a már említett Könyv- és Művelődéstörténeti Kutatások Osztálya (vagyis az RMNY-csoport) kutatója számára volt érdekes. Heltai maga is a hitvita-irodalom elismert szakértője, a kor kutató-oktató professzora a Miskolci Egyetemen, így nem meglepő, hogy a kutatócsoport jóleső izgalommal azonnal előkereste Gyarmathi Miklós nyomtatványáról készült egyedi nyilvántartólapját. A magyar régi könyves szakma doyenje, Borsa Gedeon – kinek 90. születésnapját tavaly ünnepeltük Hess Andrásról szóló monográfiája kiadásával – vezetésével ugyanis az 1960-as évek óta folyik a Magyarországon 1473–1700 között nyomtatott összes könyv valamennyi elérhető példányának a feltárása és leírása. Nemrégen jelent meg a negyedik kötet, mely 1656-tól 1670-ig mutatja be részletesen a magyarországi könyvtermést.

Gyarmathi Miklós dedikációja – Axioart

Ez a gigantikus munka – a Régi Magyarországi Nyomtatványok című kiadványhoz készült hatalmas háttéranyag, amelyet a Könyv- és Művelődéstörténeti Kutatások Osztályán őriznek – lehetővé teszi számunkra, hogy egy-egy régi magyar nyomtatvány bármelyik példányáról szinte azonnal a lehető legtöbbet megtudhassunk. Így szembesültünk azzal a ténnyel, hogy Borsa Gedeon az eperjesi tudományos könyvtárban (Prešov, Státná vedecká knižnica) kézbe vette és részletesen leírta ezt a példányt 1968-ban. Ebben a leírásban olvasható részletek (például a tulajdonosi bejegyzések, a régi raktári jelzetek és a kötése) egyértelművé tették, hogy az eperjesi kötet a Krisztina Antikvárium katalógusában szereplő tétellel azonos. A könyv első tulajdonosa Szikszai András, később Mezőtárkány (Heves megye) lelkésze volt. A bejegyzés tanúsága szerint a szerző, Gyarmathi Miklós dedikálta könyvét a fiatalembernek 1599 júliusában, aki félévre rá, 1600 februárjában iratkozott be a heidelbergi egyetemre (teológiai traktátusai itt is jelentek meg 1620-ban). Majd valamilyen úton-módon a felvidéki Szirmay családhoz került ez a példány, s talán a család egyik tagja, Szirmay Tamás (1688–1743) ezredes jegyezte be a nevét a címlapra. Ezután az 1667-ben alapított eperjesi evangélikus líceum könyvtárában őrizhették a kötetet. A modern korban a példány a tudományos könyvtár részeként, de az evangélikus egyház tulajdonaként foglalt helyet a polcon. A címlapon ma is látható Szirmay bejegyzése: „Ex Libris Thomae Szirmay” formában.

Szirmay Tamás (1688–1743) ezredes – Nemzeti Portrétár

De mi történhetett a könyvvel 1968 (Borsa eperjesi leírása) és 2014 (a kötet budapesti felbukkanása) között? Az elmúlt két évtizedben örömteli lendületet kapott a szlovákiai régi könyves kutatás, sorra jelennek meg a magyar művelődéstörténet szempontjából is rendkívül fontos könyvtári katalógusok. Így került sor a fent említett eperjesi tudományos könyvtár régi gyűjteményét, az egykori eperjesi evangélikus líceum 16. századi nyomtatványait bemutató katalógus megjelenésére is 2003-ban. E katalógusban szintén megtalálhatjuk Gyarmathi Miklós művének e példányát, s az ott közölt adatok pontról pontra megegyeznek a Borsa által leírtakkal, s az antikváriumban kézbe vett kötetben olvashatókkal. Vagyis a könyvet 2003 után lophatták el Eperjesről. Idézve Heltai szakértői véleményéből:

„kétséget kizáróan megállapítható, hogy Gyarmathi Miklós Keresztyéni felelet… Debrecen 1598 című művének a Krisztina Antikvárium 2014. május 17-i árverésén eladásra felkínált példánya azonos az említett nyomtatvány azon példányával, amelyet Borsa Gedeon 1968-ban és Kamil Lacko 2003-ban az eperjesi Tudományos Könyvtár, Prešov, Státná vedecká knižnica példányaként írt le.”

Holnap egy 17. századi unitárius énekeskönyv történetével folytatjuk a nyomozást.

Farkas Gábor Farkas

Őszi sorozatunkban tíz népszerű lapot teszünk ki blogunk legjobban látható virtuális folyóiratolvasójába.

5. Vasárnapi Ujság

A Vasárnapi Ujság szerkesztői, szerzői, tudósítói, illusztrátorai jóvoltából hosszú évtizedeken át egyedülállóan teljesítette a jó értelemben vett népművelés feladatát az éppen csak a polgárosodás útjára lépett országban. A felelős szerkesztő, Pákh Albert az első lapszámban így hirdette az újságot:

„Mik egy néplap kellékei? Az, hogy érdekes legyen. Az, hogy hasznos legyen. És az, hogy olcsó legyen. Ime vállalatunkról bizton hisszük elmondhatni, hogy mind e három tulajdonnal birni fog. Ugy intézkedtünk, hogy legjobb iróink irják, hogy tartalma széles ismeretgazdagságot foglaljon magában, és egész félévi előfizetési ára EGY PENGŐ FORINT legyen. Alólirt felelős szerkesztő mellett, mint főmunkatársat Jókai Mórt mutathatjuk be, kik e népszerü vállalat számára a magyar irodalomnak e téren legelismertebb bajnokait leendnek képesek egyesiteni. S e meggyőződésben kezeskedni merünk, hogy a mit lapunk hasábjain nyujtani fognak, érdekes, ismeretterjesztő, miveltető olvasmány lesz. A népet - mellynek pártolására számitunk - nem nézzük öntudatlan nyers tömegnek, mellynek jó indulatát üres szemfényvesztések által szabad kizsákmányolni, hanem látjuk benne amaz ép, józan fajt, mellynek megvannak nemesebb vágyai s tiszteletreméltó érzelmei. Azon népet látjuk magunk előtt, melly hogyha ezentul is élni akar, ezt csak ismeretek és mivelődés árán válthatjuk meg.” 

Vasárnapi Ujság 1854-1921 CD-ROM - www.arcanum.hu

Az EPA-ban a Vasárnapi Ujság valamennyi száma megtalálható digitálisan. Az első néhány évfolyam könnyen böngészhető HTML formátumban is rendelkezésre áll, az eredeti lapoldalak képét ill. a felismertetett szöveget tartalmazó kétrétegű PDF fájlok mellett. A képanyag legjava pedig önállóan is kereshető és nagy felbontásban megtekinthető a Digitális Képarchívumban. 

Hiányolsz a gyűjteményből fontos folyóiratot? Kérjük, segítsd munkánkat a kattintás után megjelenő űrlap kitöltésével, ajánlj olyan kiadványokat, melyek teljes egészében olvashatók vagy letölthetők az internetről. Ide kattintva #tizevesazepa lehet megnézni az összes, munkatársaink személyes ajánlásával is ellátott válogatott dokumentumot.

A Magyar Elektronikus Könyvtárban és az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázisban elsősorban digitálisan már meglévő műveket teszünk közzé, azonban időről időre mi is digitalizálunk. Az olvasói kérések a legfontosabbak, egyre több felhasználó segíti ajánlataival, kéréseivel is munkánkat. 

A folyóirataink frissítései a Twitteren is követhetők:

Új efolyóirat: Olasz szemle studi italiani in Ungheria: 1942-1943, kéthavonként PDF… http://t.co/pJvTH33RSz

— MEK (@oszkmek) September 19, 2014

Őszi sorozatunkban tíz népszerű lapot teszünk ki blogunk legjobban látható virtuális folyóiratolvasójába.

4. Nyugat

A Nyugat. Mára fogalommá vált ez a név, a minőség szinte elérhetetlen emblémájává nemesült a szellem emberei számára. Egy folyóirat, mintegy hatvan vastag kötet a szerencsésebb könyvtárak polcain. Talán nem is gondolunk rá, de igaz, hogy e századi irodalmunk „összes” és „válogatott” műveinek nagyon-nagy része, az irodalmi szöveggyűjtemények anyagának sava-borsa itt jelent meg először. Nyugat. Már maga a név is telitalálat. Orientáció és iránymutatás. A programadó cikk, Ignotus legendás „Kelet népe” című írása mutatja, hogy nemcsak hozni akar odaátról, de átvinni is akar: „A nap s az emberiség s a történelem keletről nyugatra tart. Kelet népének is ez az útja, s ha járja: azon nap alatt jár, annak az emberiségnek felese, annak a történelemnek alakítója, mint a legnagyobb nemzetek.” A címlapon végigkíséri a lapot Beck Ö. Fülöp szép Mikes-emlékérme, amely sokaknak az egyszerű magyar deákot, a literátor hagyományt, másoknak a „bujdosót” jelentette, s azt, hogy a világító gyertyafény és a toll mindenképpen megmaradt, lám a legzivatarosabb időkben is. Óriási hatású lap volt, de azt kevesen tudják, hogy kezdetben csak pár száz, később is csak pár ezer példányban kelt el. Az eredeti kiadás teljessége csak néhány nagyobb könyvtár kincse, az antikváriumok kirakataiban még egy-egy régebbi szám is csalogató látvány. A hatvan nagyalakú kötet, a benne rejtező 33 évfolyammal, hiánytalanul a lemezen van.

Kokas Károly: Nyugat 1908-1941: Egy irodalmi legenda – digitálisan"  Digitalizált időszaki kiadvány: CD-ROM, Arcanum Adatbázis Kft., 2000.)

Az EPA a folyóiratban megjelent írások HTML formátumú szövege mellett különféle mutatókat és keresési lehetőséget is biztosít a szerzők és cikkek közötti eligazodáshoz. A Nyugat teljes szövegében is kereshet!

Hiányolsz a gyűjteményből fontos folyóiratot? Kérjük, segítsd munkánkat a kattintás után megjelenő űrlap kitöltésével, ajánlj olyan kiadványokat, melyek teljes egészében olvashatók vagy letölthetők az internetről. Ide kattintva #tizevesazepa lehet megnézni az összes, munkatársaink személyes ajánlásával is ellátott válogatott dokumentumot.

A Magyar Elektronikus Könyvtárban és az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázisban elsősorban digitálisan már meglévő műveket teszünk közzé, azonban időről időre mi is digitalizálunk. Az olvasói kérések a legfontosabbak, egyre több felhasználó segíti ajánlataival, kéréseivel is munkánkat. 

A folyóirataink frissítései a Twitteren is követhetők:

Új efolyóirat: Journal of Eurasian Studies Journal of the Gábor Bálint de Szentkatolna… http://t.co/8HuYaC2nwX

— MEK (@oszkmek) September 15, 2014

Őszi sorozatunkban tíz népszerű lapot teszünk ki blogunk legjobban látható virtuális folyóiratolvasójába.

1. Mercurius Veridicus ex Hungaria

„a Wiennerisches Diarium czélzatos koholmányai és rágalmazásai nemzetünk ellen, adák meg az első impulsust a magyar szabadságharcz vezérférfiainak, egy saját, hazafias irányú közlöny: az első magyarországi rendes hírlap megindítására. Belátták ők ugyanis, hogy az idegen udvarokhoz küldözött diplomatiai tudósítások nem elégségesek, – s tekintettel kell lenni a tágabb értelemben vett közvéleményre, a nagy közönség helyes irányú tájékozására is. Minthogy pedig idehaza a dolgok állását úgy is eléggé ismerék, és a magyarközvélemény a bécsi újság czélzatos koholmányaira semmit sem adott: legfőként a külföldi, nevezetesen a magyar ügygyel rokonszenvező barátságos külállamok (Lengyel-, Orosz-, Svéd-, Franczia- és Angolország, Hollandia) közvéleményére kell vala hatni, nehogy ez, a bécsi forrásból merítő német birodalmi időszaki sajtó ferde irányú közleményei által félrevezettessék. E czél elérésére tehát az akkor még jóformán internationalis latin nyelv kinálkozék legalkalmasabbnak, – minélfogva a Wiennerisches Diarium ellenlábasa gyanánt szolgálandó tervezett hírlapot szükségképen diákúl kellett szerkeszteni. E körülmény magyarázza meg azt, hogy a különben az országos végzeményeket, katonai szabályzatokat, nyilt-parancsokat és fejedelmi resolutiókat, stb. rendszerint magyar nyelven, az édes haza szeretett nyelvén közrebocsáttató Rákóczi, a »Mercurius Veridicus«-t latinúl szerkesztette s adatta ki.”

Thaly Kálmán: AZ ELSŐ HAZAI HÍRLAP Értekezések a történelmi tudományok köréből. VIII. 4. Budapest, 1879.

A világon egyetlen gyűjtemény sincs birtokában a Mercurius Veridicus teljes sorozatának. Az elektronikus változatot különböző európai közgyűjteményekben (levéltárakban, könyvtárakban) őrzött részegységekből állítottuk össze. Ennek eredményeképp a digitális változatra vonatkozó közlési jogok minden esetben azt az intézményt illetik, amely az eredeti példány tulajdonosa. Forrás

Az EPA-ban jelenleg 7 szám található meg, ezek az 1705-ös, 1706-os, 1708-as és 1710-es években jelentek meg.

Hiányolsz a gyűjteményből fontos folyóiratot? Kérjük, segítsd munkánkat a kattintás után megjelenő űrlap kitöltésével, ajánlj olyan kiadványokat, melyek teljes egészében olvashatók vagy letölthetők az internetről. Ide kattintva #huszevesamek lehet megnézni az összes, munkatársaink személyes ajánlásával is ellátott válogatott dokumentumot.

A Magyar Elektronikus Könyvtárban és az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázisban elsősorban digitálisan már meglévő műveket teszünk közzé, azonban időről időre mi is digitalizálunk. Az olvasói kérések a legfontosabbak, egyre több felhasználó segíti ajánlataival, kéréseivel is munkánkat. 

A folyóirataink frissítései a Twitteren is követhetők:

Új efolyóirat: Sarasotai Magyar Hírmondó a Kossuth Klub Hírei: 2014 20. 9-11. szeptember… http://t.co/W8g7Aaq0ca

— MEK (@oszkmek) September 9, 2014

Mozart A-dúr szonátájának eredeti kézirattöredékét fedezte fel a nyáron Mikusi Balázs, a Zeneműtár vezetője. A záró „török induló”-ról ismert A-dúr szonáta (K. 331) autográfját szeptember 26-án, a Kutatók Éjszakáján mutatjuk be és Kocsis Zoltán zongoraművész egy korabeli fortepiano kópiáján elő is adja a teljes szonátát.

• Az azonosítatlan töredékeinket tartalmazó mappában találtam
• Néhány óra alatt kiderült, mi ez a kézirat
• Valaminek a borítójaként is használták a Mozart-kéziratot
• Még vannak hiányzó részei a szonáta kéziratának
• Már digitalizáltuk, kiadunk egy hasonmás kiadást is
• Mozart egyik legtöbbet játszott művét mostantól fogva kicsit másként fogjuk hallani

Mikusi Balázs, a Zeneműtár vezetője. Fotó: MTI Czimbal Gyula

NK: Mikor került utoljára elő ehhez hasonló jelentőségű Mozart-kézirat?
Mikusi Balázs: A salzburgi Mozarteum tudományos igazgatója, Ulrich Leisinger szerint a mostani felfedezés jelentőségét tekintve egy csaknem harminc évvel ezelőttivel vethető össze: Alan Tyson 1987-ben bukkant rá az A-dúr rondó (K. 386) hiányzó befejezésére.

NK: Hol találtad a kéziratot?
Mikusi Balázs: Az azonosítatlan töredékeinket tartalmazó mappában. Ebbe azokat a néhány oldalas kéziratokat gyűjtjük, amelyeken nem szerepel sem cím, sem szerző, és ezért nemigen volt értelme bevezetni őket az e két információ alapján kereshető katalógusba.

NK: Mennyi ideig tartott a nyomozómunka?
Mikusi Balázs: Voltaképpen csak néhány óráról volt szó. Mikor kézbe vettem a kéziratot, a kézírás eleve nagyon ismerős volt. Aztán elkezdtem végigolvasni a kottát, és magára a szonátára is ráismertem. Végül utánanéztem a szakirodalomban az A-dúr szonáta forrásainak, rátaláltam a már ismert salzburgi kéziratlap leírására, sőt fényképére, és minden annyira egybevágott, hogy kételynek igazából már nem is maradt hely.

NK: Kitől és hogyan kerülhetett a kézirat a könyvtárba?
Mikusi Balázs: Attól tartok, erre az alapvető kérdésre sosem fogunk választ kapni. Minthogy a kéziratot évtizedekkel ezelőtt a töredékek közé sorolták be, immár sajnos rekonstruálhatatlan, milyen más anyagokhoz kapcsolódva kerülhetett hozzánk. Mozart bécsi környezetében mindenesetre rengeteg magyar is élt, s feltehetőleg így került a kézirat Magyarországra, majd a nemzeti könyvtárba.

Fotó: MTI Czimbal Gyula

NK: A kézirat egykori tulajdonosa tudta, hogy mi volt a birtokában?
Mikusi Balázs: Az első tulajdonos feltehetőleg igen, a későbbiek viszont szinte biztosan nem. Ugyanis az élek hajtása arra utal, hogy ezt a kéziratlapot hosszú ideig valaminek a borítójaként használták – márpedig elég nehéz olyan értékes dokumentumot elképzelni, amit valaki szándékosan egy Mozart-autográfba kívánt volna becsomagolni.

NK: Kinek szóltál először a felfedezésről?
Mikusi Balázs: Két olyan neves Mozart-kutatónak, akit személyesen is régről ismerek. Neal Zaslaw (a Mozart-műjegyzék most készülő új kiadásának főszerkesztője) a Cornell Egyetem professzora, akinek Mozart-kurzusán én is részt vettem, amikor ott doktoráltam. Ulrich Leisinger pedig (aki részt is vesz a kézirat szeptember 26-i bemutatóján) a salzburgi Mozarteum kutatási igazgatója – egyébként először vele is Amerikában, még a cornelles éveimben találkoztam. 

NK: Mi ilyenkor az eljárásrend? Kit kell értesíteni, ki véglegesíti, hogy hiteles-e a kézirat?
Mikusi Balázs: Nem hivatalos eljárásrend van, hanem egy tudományos közmegegyezés, hogy kiknek a véleményére lehet adni egy-egy szűkebb szakterületen. Miután Neal Zaslaw és Ulrich Leisinger fenntartás nélkül megerősítette az én szakvéleményemet, érdemi kétely nem merülhet fel. A dologra a végső pecsétet persze az üti majd, amikor október első hetében Salzburgban is bemutatom a kéziratot, a világ minden szegletéből összesereglett Mozart-specialisták előtt.

NK: Biztos, hogy a Salzburgban őrzött egyetlen lap és a most felbukkant négy oldalnyi kotta valaha egyetlen kézirathoz tartozott?
Mikusi Balázs: A papír teljesen azonos, a rajta szereplő vonalazás is. Ráadásul, amennyire megbecsülhetjük, mi szerepelt a további (még mindig lappangó) oldalakon, a két rész szépen „összeér”. Mindez végső soron nem jelent 100%-os bizonyosságot, de nehéz elképzelni, hogy Mozart kétszer, lényegében teljesen egyformán írta volna le a szonátát, s az egyik lejegyzésnek az egyik, a másiknak meg a másik fele maradt volna ránk...

Fotó: MTI Czimbal Gyula

NK: Milyen papírra írta Mozart a kottát?
Mikusi Balázs: Egy több, 1783 táján írott művéből ismert, minden bizonnyal Salzburgban vásárolt papírfajtára. A korral foglalkozó kutatók jól ismerik a három félholdat, valamint a REAL és GFA betűcsoportokat ábrázoló vízjelet, amely fény felé tartva szépen kivehető.

NK: Hány példányban vetette papírra Mozart a művet?
Mikusi Balázs: A most előkerült négy oldalnyi kotta egyértelműen tisztázat jellegű, javítás alig akad benne. Hogy megelőzték-e valamiféle vázlatok, azzal kapcsolatban csak találgatni lehet.

NK: A Mozarteum tehet erre a kincsre vételi ajánlatot?
Mikusi Balázs: Természetesen nem. Egy nemzeti könyvtár állományából eleve csupán egészen speciális esetben lehet kiiktatni (például valamilyen módon megsérült, de amúgy is több példányban rendelkezésre álló) dokumentumokat, és egy ilyen egyedi kézirat esetében az ilyesmi fel sem merül.

NK: Mi lesz a sorsa a kéziratnak? Digitalizálva szolgáltatjuk? A kutatók kutathatják?
Mikusi Balázs: A kéziratot természetesen már digitalizáltuk, de alapvetően állományvédelmi megfontolásból. Indokolt esetben (például ha egy specialistának éppen a papírfajtát kellene tanulmányoznia) kézbe adjuk az eredetit is, de a kutatók többsége számára teljesen elégséges egy jó felbontású digitális kép tanulmányozása. A művet játszó zongoristákra gondolva viszont szeretnénk hasonmás kiadásban, egyetlen kötetben megjelentetni a budapesti és a salzburgi töredéket.

NK: Hogyan játszhatták el a zongoristák korábban a szonátát, ha nem ismerték a kotta első részét?
Mikusi Balázs: Nem arról van szó, hogy eddig nem ismerték volna a szonáta első részét, hiszen éppenséggel Mozart egyik legnépszerűbb darabjáról van szó. Viszont azt a Mozart-korabeli első kiadást, amelyen valamennyi későbbi nyomtatott kotta alapul, elég megbízhatatlannak tekintik a szakemberek. Mozart saját lejegyzése most végre tisztáz egy sor kétséges helyet: hol csúszott valóban nyomdahiba a korabeli kiadásba, s hol voltak alaptalanul bizalmatlanok a kutatók.

NK: A kézirat megismerése után a Mozartról eddig gondolt információkat újraírhatják a Mozart-kutatók?
Mikusi Balázs: A megszokott Mozart-kép egészét érintő földindulást nem fog kelteni a kézirat. Viszont észrevehetően át fogja írni az A-dúr szonáta elfogadott kottaszövegét: Mozart egyik legtöbbet játszott művét mostantól fogva kicsit másként fogjuk hallani. A specialisták pedig bizonyára hosszan elrágódnak majd a források közötti apró eltéréseken, aminek ugyancsak lehetnek némi „utórengései” a Mozart-filológiában.

NK: A Zeneműtár gyűjteményének egészéhez hasonlítva, mekkora jelentőségű a felfedezés?
Mikusi Balázs: A Zeneműtárnak nemzetközi összehasonlításban is rendkívül gazdag a kéziratgyűjteménye: rengeteg Haydn-, Liszt-, Goldmark-, Dohnányi-autográfunk van (és most tényleg csak a világszerte számon tartott nevek közül említettem néhányat). Sőt, Mozarttól is akad a gyűjteményünkben egy kisebb kézirat, amelyet Sulyok Imre ajándékozott az OSZK-nak még a '70-es években. A mostani felfedezést azt teszi különlegessé, hogy manapság már nagyon ritkán bukkannak fel ismeretlen Mozart-autográfok, ráadásul épp az egyik legismertebb Mozart-mű részlete került elő. A most felbukkant kéziratot már csak a terjedelme folytán sem érdemes összemérni mondjuk Haydn „Búcsú”-szimfóniájával vagy Liszt „Faust”-szimfóniájával, amelyeknek szerzői kéziratát ugyancsak mi őrizzük.

NK: Rejtőzhet-e még hasonló szenzációs kézirat a gyűjteményünkben?
Mikusi Balázs: Az, hogy a most felfedezett Mozart-autográf ilyen sokáig lappanghatott, annak tudható be, hogy sem a szerző, sem a cím nem szerepelt rajta (ezek nyilván a továbbra is hiányzó legelső lapon voltak). Ennek a kéziratnak az előkerülése után természetesen nagyon gondosan újra végiglapoztam a többi töredékünket is, és nem hiszem, hogy hasonló kincs lapulna közöttük – de nem fogom bánni, ha a jövő rám cáfol.

Őszi sorozatunkban tíz népszerű lapot teszünk ki blogunk legjobban látható virtuális folyóiratolvasójába.

1. Színházi Élet 

Az 1910-es években Budapesten már hat színházi lap működik sikeresen, amikor Incze Sándor és Harsányi Zsolt a „Színházi Hét” c. folyóiratát először adja ki az 1910. október 30-tól november 6-ig szóló időszakra. Mivel számos próbálkozás, újítás ellenére sikertelen a lap, mecénásra lett szükség. A mecenatúrát adó család rapszodikussága miatt állandósul a bizonytalanság. Pénzügyi támogatójukat otthagyva egy új lapot hoznak létre, „Színházi Élet” címmel. Ex-támogatójuk a bíróságon leállítatja a lap kiadását, aminek híre megy, sajtóbotrány kerekedik, melynek következtében az új lap az utolsó példányig elkel, megalapozva későbbi sikereit. Színészkönyvtár – www.szineszkonyvtar.hu

Az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis állománya a teljes 1912 és 1938 közötti megjelenési időszakot felöleli. Elődje, a Színházi Hét is megtalálható az archívumban.

Hiányolsz a gyűjteményből fontos folyóiratot? Kérjük, segítsd munkánkat a kattintás után megjelenő űrlap kitöltésével, ajánlj olyan kiadványokat, melyek teljes egészében olvashatók vagy letölthetők az internetről. Ide kattintva #huszevesamek lehet megnézni az összes, munkatársaink személyes ajánlásával is ellátott válogatott dokumentumot.

A Magyar Elektronikus Könyvtárban és az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázisban elsősorban digitálisan már meglévő műveket teszünk közzé, azonban időről időre mi is digitalizálunk. Az olvasói kérések a legfontosabbak, egyre több felhasználó segíti ajánlataival, kéréseivel is munkánkat. 

A folyóirataink frissítései a Twitteren is követhetők:

Új efolyóirat: Sarasotai Magyar Hírmondó a Kossuth Klub Hírei: 2014 20. 9-11. szeptember… http://t.co/W8g7Aaq0ca

— MEK (@oszkmek) September 9, 2014

Őszi sorozatunkban tíz népszerű lapot teszünk ki blogunk legjobban látható virtuális folyóiratolvasójába.

1. Magyar Grafika 

A Magyar Grafika, az alcíme szerint „a grafikai iparágak fejlesztését szolgáló folyóirat”, a két világháború között előbb havonta, majd kéthavonta kiadott színvonalas könyvművészeti és nyomdatechnikai szaklap. Felelős szerkesztője Wanko Vilmos mesterszedő volt, szerzői és rajzolói között pedig olyan neves nyomdászokat, grafikusokat és írókat találunk, mint Kner Izidor és Kner Imre, Falk Zsigmond, Bortnyik Sándor, Kmetty János, Kassák Lajos, Benedek Marcell... Az 1932-ben megszűnt lap ugyancsak Magyar Grafika néven 1957-ben újraindult, jelenleg a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület adja ki. Ennek a digitális változatát 2004 óta szintén archiválja az EPA.

Az 1920 és 1932 között kiadott lapszámok digitalizálása a MEK Egyesület megbízásából az Internet Szolgáltatók Tanácsának támogatásával készült el 2014-ben, az EPA fennállásának 10. évfordulóján. Erről egy, a PDF fájlokban elhelyezett előlap is megemlékezik.

Hiányolsz a gyűjteményből fontos folyóiratot? Kérjük, segítsd munkánkat a kattintás után megjelenő űrlap kitöltésével, ajánlj olyan kiadványokat, melyek teljes egészében olvashatók vagy letölthetők az internetről. Ide kattintva #huszevesamek lehet megnézni az összes, munkatársaink személyes ajánlásával is ellátott válogatott dokumentumot.

A Magyar Elektronikus Könyvtárban és az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázisban elsősorban digitálisan már meglévő műveket teszünk közzé, azonban időről időre mi is digitalizálunk. Az olvasói kérések a legfontosabbak, egyre több felhasználó segíti ajánlataival, kéréseivel is munkánkat. 

A folyóirataink frissítései a Twitteren is követhetők:

Új efolyóirat: Nagykőrös és vidéke hirdetési közlönye az Általános Ingatlanforgalmi és… http://t.co/mSOCG1lfsP

— MEK (@oszkmek) September 5, 2014

A szeptember a régi római naptárban a hetedik hónap volt („septem” = hét), s ezt a nevét megtartotta akkor is, amikor már a kilencedikké lépett elő. E hónap (a hetedik hónap) 13-ik napja különösen szerencsétlen hírű volt a régi Rómában, ami ellen csak úgy lehetett védekezni, hogy az ember szöget vert a falba. Nálunk, Magyarországon főként szeptember utolsó napjának van rossz híre a nép között: ezen a napon nem ajánlatos vetni, mert akkor a vetés zöld marad és nem érik be. Emlékezzünk meg ezzel kapcsolatban magának a „septem” szónak az eredetéről. A rómaiak a görögöktől vették át a hetes szám (hepta) nevét. Ez a görög hetes szó pedig a „hepo” igéből eredt, amelynek jelentése: „követni”, „ujjal rámutatva követni, üldözni valakit”. Amikor ugyanis még az ujjakkal való számlálás dívott a görögöknél, az egyet a bal kéz hüvelykénél kezdték, ötös volt a bal kéz kisujja; a jobb kéz hüvelyke volt a hatos szám, s így a jobb kéz mutatóujja lett a hetes. Ezzel a mutatóujjal, a heptával lehetett valakit megigézni, rámutatva őt követni, üldözni. A hetes számjegy tehát voltaképpen azt jelenti, amire „rámutatunk”, amit az ujjunkkal „követünk”, „üldözünk”.

Supka Géza: Szeptember 13. – szerencsétlen nap. In. Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek (részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Mint egy szegény, sebesült katona,
a piszkos ősz járkál a mély aranyban,
a sebkötőit is letépi halkan
s csorogni kezd a vére bíbora.

Olyan alélt, hogy semmit se akar,
a napba bámul búsan és fehéren,
mellén a sok-sok vitézségi érem
rég kialudt, halott szivet takar.

Egy kőre dől s már-már aludni vágyna
álomtalan álmot egy régi ágyba,
de nincsen út, mely arra vinne már,

szívében kínok és fájdalmak üszke
s még hallja, amint fújja-fújja büszke
aranykürtjét a nyár, a messze nyár.

Kosztolányi Dezső: Nyárutó – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Margitsziget, szép őszi délután – Digitális Képarchívum 

Ne menjetek tovább, egy sárga hulla vár fönn,
A tisztáson a Nyár fekszik holtan, hanyatt,
Fejéről elgurult a víg szalmakalap,
S ruhájából komor szagokkal száll a párfőm.

Melléről messze még egy harsány szín ragyog,
Az utolsó virág tán, mit gomblyukába tett,
Vagy tán a tőr nyele, mely gőggel felmered,
És konok smaragd fénye a bús légbe fagyott...

Tóth Árpád: Szeptember (részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Kernstok Károly: Szilvaszedők (festmény)  – Magyar Elektronikus Könyvtár (Száz szép kép) 

Hűtlen-hű szeretőm, gyönyörű ősz,
mér is mész el, ha mindég visszajössz?
Arcom megint eged könnyei mossák:
hát így kell néked a változatosság?

Jékely Zoltán: Közelítő ősz (részlet) In. Jékely Zoltán összegyűjtött versei, Budapest, Szépirodalmi, 1988. – Törzsgyűjtemény 

Órák a Waldorf-iskolában Vekerdy Tamás: Álmok és lidércek. Iskolaalapítás Magyarországon, Budapest, T-Twins, 1992. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az iskolában hatvanan vagyunk.

Szilaj legénykék. Picik és nagyok
s e hatvan ember furcsa zavarában
a sok között most én is egy vagyok.
Ez más, mint otthon. Festékszag, padok,
a fekete táblácska és a kréta,
a szivacs hideg, vizes illata,
az udvaron a szilfa vén árnyéka,
s a kapunál – az arcom nézi tán? –
egy idegen és merev tulipán.

Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai [Az iskolában hatvanan vagyunk] (részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A Magyar Nemzeti Múzeum tervezője, Pollack Mihály († 1855. jan. 5.) a magyar klasszicista építészetnek Hild József mellett legjelentősebb mestere volt. Osztrák építész dinasztia sarja, maga is Bécsben született és iskoláit is ott végezte. 1798-ban telepedett le Pesten, ahol a korszakra jellemző nagyarányú építkezések számos megbízást kínáltak a számára. Főműve, a Nemzeti Múzeum mellett legfontosabb munkái a Deák téri evangélikus templom, a pesti német színház befejezése (1808–1812), a régi Vigadó (1829–1832), a Ludoviceum (1826–1836), a szekszárdi megyeháza (1828–1836). Gondos részletképzéssel találkozunk városi palotáin (Almásy-palota, 1817, Festetich-palota), bérházain (Wurm-ház) és vidéki kastélyain (Alcsút, Gyömrő) is. 

Than Mór: Pollack Mihály portréja, 19. század második fele. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Budapest, Encyclopaedia Humana Hungarica 7., 2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Első megbízása a pesti Deák-téri evangélikus templom egy másik mester által megkezdett terveinek befejezése volt (1799–1808), amivel rögtön elismerést keltett. Következő munkája a pesti német színház befejezésének lebonyolítása volt (1808–1812).

Franz Weiss: A Pollack Mihály tervezte pesti evangélikus templom, 1799–1809. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Budapest, Encyclopaedia Humana Hungarica 7., 2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Pollack legfőbb érdeme a klasszicizmus meghonosítása Magyarországon, mégpedig jellegzetes magyar változatának megteremtésével. Tevékenysége Pest-Budán kívül vidékre is kiterjedt. Részt vett a pécsi székesegyház helyreállításában (1805), és több megyeháza terve is származik tőle, melyek közül kiemelkedik a szekszárdié (1828–1836). Kastélyépítései közül legfontosabb az alcsúti és a dégi. Ő tervezte a sárospataki református kollégium könyvtárát is (1827–1834).

Pollack Mihály: A sárospataki református kollégium könyvtára, 1827–1834. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Budapest, Encyclopaedia Humana Hungarica 7., 2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Jelentős szerepet töltött be az 1808-ban József nádor alapításával létrejött Szépészeti Bizottmányban, melynek elnökeként részt vett Pest-Buda építésének irányításában – véleménye meghatározó volt a város fejlesztési koncepciójában. Számos köz- és magánépületet tervezett, megbízói között egyaránt voltak polgárok és nemesek is. Téralkotó művészete elsősorban középületeiben bontakozott ki, melyekben az épület funkciójának és művészi megjelenésének tökéletes egységét valósította meg. Nevéhez fűződik a Ludovika Akadémia (Ludoviceum) 1828 és 1836 között elkészült épülete. Legszebb alkotásai közé tartozott az 1829-től 1832-ig épült régi vigadó – a pesti Redout –, amely nemcsak báloknak, táncmulatságoknak, hanem hangversenyeknek és képzőművészeti kiállításoknak is helyt adott. Az épület 1849-ben Pest bombázása során elpusztult.

Rudolf Alt: A pesti Redout – vízfestmény. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790-1867), Budapest, Encyclopaedia Humana Hungarica 7., 2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Főműve, a Magyar Nemzeti Múzeum épülete (1837–1846), a magyar történelem több szempontból is jelképes helyszíne. Itt kapott helyet Széchényi Ferenc adományából a nemzeti könyvtárunk alapját is képező első magyar közgyűjtemény. 1848-ban rövid ideig benne ülésezett az országgyűlés főrendiháza, helyiségei adtak otthont az írókat tömörítő Kisfaludy Társaságnak, illetve az Akadémia elődjét képező Tudós Társaságnak.

Franz Weiss: A Pollack Mihály tervezte Nemzeti Múzeum, 1837–1847. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Budapest, Encyclopaedia Humana Hungarica 7., 2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

M. J.

Nyári sorozatunkban húsz izgalmas művet teszünk ki blogunk legjobban látható virtuális polcaira.

20. Digitalizálási stratégiák  

A kötetet Hegyközi Ilona fordította és állította össze. 

„Az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtári Intézete és a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ az elmúlt években több alkalommal együttműködött a magyar kulturális közvagyon digitalizálási tervének kidolgozását megelőző számbavétel, felmérések és tanulmányok elkészítésében. A magyar kulturális közvagyon feltérképezése. Őrzési helyek, típusok, mennyiségek, digitalizálhatóság, ütemezhetőség, költségigény című, 2003 októberében keltezett tanulmánynak részét képezte egy, A nemzeti kulturális közvagyon digitalizálási stratégiái az EU-ban és néhány külföldi országban című fejezet. Az itt következő szakirodalmi szemle e fejezet átdolgozott anyagát adja közre szélesebb szakmai közönség számára. Négy ország – a Cseh Köztársaság, az Egyesült Királyság, Észtország és Finnország – digitalizálási gyakorlatáról adunk helyzetképet 2003-ból – elsősorban az eredeti irodalomkutatás során összegyűjtött nyersanyagra és az említett fejezetre támaszkodva – és 2004-ből, a Minerva-projekt országjelentéseit felhasználva.” 

Hiányolsz a gyűjteményből fontos e-könyvet? Kérjük, segítsd munkánkat a kattintás után megjelenő űrlap kitöltésével, ajánlj olyan kiadványokat, melyek teljes egészében olvashatók vagy letölthetők az internetről. Ide kattintva #huszevesamek lehet megnézni az összes, munkatársaink személyes ajánlásával is ellátott válogatott dokumentumot.

A Magyar Elektronikus Könyvtárban elsősorban digitálisan már meglévő műveket teszünk közzé, azonban időről időre mi is digitalizálunk. Az olvasói kérések a legfontosabbak, egyre több felhasználó segíti ajánlataival, kéréseivel is munkánkat. Egyre több elektronikus könyvünk már e-könyv-olvasó-barát epub és prc formátumban is elérhető. Frissítéseink a Twitteren is követhetők.