1773. november 17-én született Debrecenben. Nagyapja Csokonai Vitéz László köznemes, győri és alcsúti prédikátor. Apja Csokonai Vitéz József (1747–1786) debreceni borbély és seborvos, jó modorú ember, a cívis város egyik közkedvelt személyisége. Anyja, a szintén köznemesi származású Diószegi Sára (1755–1810), Diószegi Mihály szűcsmester lánya, olvasott, irodalom iránt érdeklődő asszony volt, akinek az immár halhatatlan nevű poéta elsőszülött gyermeke volt.
Debreceni tanulmányai
A debreceni Református Kollégiumban tanult, ahol költői tehetsége már igen korán megmutatkozott. Így írt róla Kovács József nagykőrösi prédikátor, az ifjú növendék első praeceptora a poétika osztályban:
„Ns. Cs[okonai] V[itéz] M[ihály] 1785be Poésis tanúlásra kezem alá jött (Mártz. 17kén) 125töd magával, a’ kik között ötödik volt. Nekem volt hát leg első szerentsém az ő Poësisra született nagy elméjét formálnom, és kitakarnom azt a’ benne lappangó tüzet, melly idővel olly gyönyörű illuminátiókat mutogatott a’ Tudós Magyar Szemeknek. – A’ leg első verseiből mindjárt vettem észre azt a’ különös Geniet, mellyet osztán egész esztendeig, mind inkább inkább betsültem és mindeneknek ditsértem. Az ő Versei mindenkor könnyen folyók, és inkább természetiek, mint mesterségesek voltak. – Az igen különös természet volt benne, hogy erőltetni a’ tanúlásra, annyival inkább versirásra soha sem lehetett, mellyet én kitanulván egész szabadságban hagytam, hogy írjon, vagy ne írjon, mikor több Tanuló társai írtak. Sőt még a’ Letzkék járásában is egész szabadságot szeretett volna, de mivel ez szokatlan dolog volt, úgy közlöttem a’ dolgot, hogy 6 órakor reggel lévén az első Letzke, (mivel 7 órakor Templomba tartoztak menni), ha ő ki nem aludta magát, egész nap kedvetlen volt: tehát én meg parantsoltam néki, hogy 6 órai Letzkére ne jöjjön fel. Ezt annyira szerette, hogy egész nap a’ leg vídámabb és elevenebb Lélekkel volt, írt és tanúlt.”
Idézi Márton József. In: Csokonai Vitéz Mihály nevezetesebb poétai munkái két kötetben... Kiadta Márton Jósef... Bétsben, Pichler Antal betűivel, 1816. I. kötet, VI–VII. – Törzsgyűjtemény
Csokonai Vitéz Mihály portréja. In: Csokonai Vitéz Mihály nevezetesebb poétai munkái két kötetben... Kiadta Márton Jósef... Bétsben, Pichler Antal betűivel, 1816. I. kötet – Törzsgyűjtemény
Borról és szerelemről szóló verseiből már egyes kortársai is arra következtettek, hogy a Kovács József által is említett későn kelő életmód minden bizonnyal rossz erkölcsökről, korhely magaviseletről árulkodik. Ám későbbi debreceni oktatói, úgy, mint Fodor Gerzson (felsőbb retorika és metafizika), Ormós András (teológia), Kocsi Sebestyén István (héber és arab nyelv, exegetika), vagy sárospataki korrepetitor-társa, Puky István egyöntetűen csak jót írtak róla visszaemlékezéseikben. Ezekkel a visszaemlékezésekkel szép összhangban áll édesanyjának egyik levele is, amelyben e szavakkal emlékezik elsőszülött fiára:
„Csokonai Vitéz Mihály Kedves Fiam tizenkét esztendős volt, hogy Édes Attyától reám maradt árvaságra, akkor végezte a’ Poética Classist, (...) kiről azt mondhatom, hogy soha egy szavával, annyival inkább tselekedetével soha meg nem szomorított, minden bajait tsendesen hordozta, és a’ volt leg nehezebb előtte, hogy én is vele együtt éreztem mindeneket.”
Idézi Márton József. In: Csokonai Vitéz Mihály nevezetesebb poétai munkái két kötetben... Kiadta Márton Jósef... Bétsben, Pichler Antal betűivel, 1816. I. kötet, XV–XVI. – Törzsgyűjtemény
A felvilágosodás hatása. Törekvések az új európai irodalom megismerésére
Hatással volt rá az abban az időben Bécs felől Magyarországra is beáramló felvilágosodás (Aufklärung) eszmeáramlata. Ám Kazinczyval ellentétben, akivel 1793-ban jó barátságba került, nem lépett be egyetlen szabadkőműves páholyba sem. Tanulótársaival együtt kis kört alakított a kollégiumban, amelynek fő célkitűzése az új európai irodalom megismerése volt. A kör tagjai egy-egy európai nyelv tanulását vállalták el. Ő az olaszt választotta, és Pietro Metastasio (1698–1782) egyes verseit, színműveit ültette át magyar nyelvre. Gyenge egészségi állapota ellenére fáradhatatlanul olvasott, tanult szinte éjjel-nappal. Első jelentős művét, a Homérosz nyomán magyar nyelven átdolgozott Békaegérharc című vígeposzt (Batrachiomachia) 18 éves korában írta (1791). 1793-ban Boszorkánysíp címen belekezdett Mozart Varázsfuvolájának magyar prózai fordításába, de ezzel sosem készült el egészen.
Kollégiumi praeceptorsága és megválása az alma matertől
1794-ben a kollégium nyilvános tanítójának választották (praeceptor publicus). Valószínűleg ezzel a mozzanattal hozhatók összefüggésbe a következő iskolai félévtől, 1794 végétől kibontakozó negatív események. A hagyományaihoz minden körülmények közt ragaszkodó, konzervatív Kollégium oktatói, amit még jó szívvel elnéztek egy diáknak, egy tanítónak már nem voltak hajlandók megbocsátani. A Kollégium fegyelmi előírásait rendszeresen áthágó fiatal praeceptor ellen törvényes hadjárat indult. 1794. december 6-án a gimnázium ítélőszéke azzal vádolta őt, hogy az istentiszteletről gyakran elmaradozik, a tanulótársaival alakított kis kör összejöveteleit pedig borozással és pipázással elvesztegetett időnek minősítette. Dorgálással büntették és a klasszifikációban is hátrább tették. Pár nap múlva ismét az iskolaszék elé idézték, ahol a korábbi vádak mellett már a dorgálást követően egyes tanáraira tett megjegyzéseit is felhozták ellene, amelyeket a pletyka időközben szárnyára kapott. Letették a praeceptorságból, az elöljáróság Kiskunhalasra és Kecskemétre küldte. Innen Pestre ment, Dugonics Andráshoz, majd debreceni elöljáróinak engedélyével ismét visszatérhetett a Kollégiumba. 1795-ben újra az iskolaszék elé idézték, és miután ez év június 15-én az imateremben az esti imádság után indulatos beszédben búcsúzott el társaitól, a Kollégium törvényszéke bizonyítvány nélküli elbocsátásra ítélte.
Csokonai-díszkút, Karcag (1997) – Szerző felvétele
Diétai Magyar Múzsa, Lilla-dalok
Az 1795/96-os tanévet Sárospatakon töltötte, de a vizsgákat nem tette le. Lőcsére ment német nyelvet tanulni, majd az országgyűlés kezdetén Pozsonyba utazott, ahol 1796. november 1-jével kezdődően kiadta a Diétai Magyar Múzsa című lapot, amely az országgyűlés időtartama alatt összesen tizenegy számban jelent meg. Innen Komáromba utazott, ahol 1797. április 26-án ő vezette a nemesi felkelés gyűlését: a franciák ellen hadba gyülekezőket lelkesítő verssel üdvözölte. Fábián Juliánna költőnő segítségével itt ismerkedett meg Vajda Pál komáromi kereskedő lányával, Vajda Juliannával, aki iránt szerelemre gyulladt, és hozzá intézte Lilla-dalait. Lilla a költő közeledését kedvezően fogadta, de szülei másként döntöttek. A boldog szerelem csak kilenc hónapig, Lilla férjhez adásáig tartott. 1798 márciusában hagyta el Csokonai Komáromot.
Csurgói munkássága
Az 1798/99-es tanévben a csurgói gimnáziumban vállalt segédtanári állást, ekkor írta diákjai számára A magyar versírásról közönségesen és Magyar költészettan című munkáit. 1799. szeptember 24-én diákjaival színre vitte Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak című vígjátékát. 1799 végén elhagyta Csurgót. 1800. májusban Szigetvárott látogatta meg Festetics Lajos grófot, ahol megnézte a várromot, Zrínyi Miklós csatáinak színhelyét. Ezután Karcagon tartózkodott kicsit hosszabb ideig, majd hazatért Debrecenbe, édesanyjához.
Hazatérése Debrecenbe
Otthon magányosan, szinte kizárólag az irodalomnak élt. 1801. július 13-án Regnecen meglátogatta a várfogságból kiszabadult Kazinczyt. Ezt követően Sárospatakon, Hangácson és Igaron munkáinak letisztázásával, sajtó alá rendezésével foglalkozott, majd Pestre ment, hogy a cenzúra elé vigye és kinyomassa őket. Télire visszament Debrecenbe, de pár hét múlva munkái végett újra Pestre utazott. 1802 februárjában Komáromban is tartózkodott. A Magyar Hírmondónál szerkesztői állásért folyamodott, majd a Széchényi Könyvtárnál írnoki hivatalért, de eredménytelenül. Betegsége hazatérésre késztette, ahol a Nagyvárad melletti püspöki fürdőt kereste föl. Itt tartózkodott éppen abban az időben Kazinczy is. Debrecenbe hazatérése után kevéssel, 1802. június 11-én a nagy tűzvészben az ő háza is elpusztult. 1804. április 11-én Nagyváradra utazott Rhédei Lajosné temetésére. Itt esős időben szavalta el ez alkalomra írt, A lélek halhatatlansága című, létfilozófiai, ontológiai kérdéseket feszegető hosszú költeményét, amely Shakespeare legnevezetesebb gondolatával kezdődik:
„Lenni? vagy nem lenni? – kérdések kérdése!/ Mellynek, nehéz, kétes, szép, a’ megfejtése.”
Csokonai Vitéz Mihály nevezetesebb poétai munkái két kötetben... Kiadta Márton Jósef... Bétsben, Pichler Antal betűivel, 1816. II. kötet, 127. – Törzsgyűjtemény
A megázás és a sok munka, a kiállott fáradalmak következtében már másnap ágynak esett. A szegény, magányos költővel csak barátja, Sándorffy doktor, a váradi tisztiorvos törődött ezekben a napokban. Április 22-én hazautazott. Betegsége egyre rosszabbra fordult. 1805. január 28-án érte a halál, épp akkor, mikor verseinek kiadása megindult. Kéziratai nagyrészt a debreceni Református Kollégium könyvtárában vannak, de számos Csokonai-kéziratot őriz a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára és az Országos Széchényi Könyvtár is.
Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya, vagyis a’ Dámák diadalma a’ Fársángon. Nagy-Váradon, és Vátzon, Máramarosi Gottlíb Antal’ betűivel, 1804 – Törzsgyűjtemény
Költészete
Igazi „poeta doctus”, tanult költő volt, a hangsúlyos és időmértékes verselést egyaránt magas fokon művelte. Költészete a klasszicizmus, a szentimentalizmus, a preromantika és rokokó stílusjegyeit viseli magán. A klasszikus műveltség apparátusát, a görög és római mitológiából, illetve a Bibliából vett szimbólumokat ő már nem kezeli olyan mélyértelmű és szigorúan zárt rendszerként, mint 17. századi elődei, Balassi, Zrínyi, Pázmány vagy Káldi György. Ezek a jelképek nála már inkább csak felszíni díszítőelemek, nem rejtenek magukban bonyolultabb bölcseleti, teológiai vagy okkult tudományokhoz kapcsolódó jelentéseket, jelentésuniverzumokat. Mint például A tavasz című, Heinrich von Kleist munkái nyomán íródott „festő versezete” elején, az ajánlólevélben:
„NAGYSÁGOD pedig ezekben
Mindég nemes kedvet lél,
Méltán is; mert kit lantjára
Clió vészen, Nap’ módjára
Fénylik az ’s mindenha él.”
Csokonai Vitéz Mihály: A tavasz. Ajánló levél... Festetits Juliána asszonynak. Komáromban. Febr. 16. Napj. 1802. Részlet. In: Csokonai Vitéz Mihály nevezetesebb poétai munkái két kötetben... Kiadta Márton Jósef... Bétsben, Pichler Antal betűivel, 1816. I. kötet, 5. – Törzsgyűjtemény
Költészetének újszerűségét leginkább a rokokó hatásának szokás tulajdonítani. Ez főként abban mutatkozik meg, hogy a még Gyöngyösinél is gyakran döcögő ritmus, iskolás rímek, legtöbbször ragrímek helyét nála a gördülékeny ritmus, könnyed zeneiség veszi át. Mint például az Ódák versciklus XIII. darabjában (Egy Tulipánthoz):
A’ HATALMAS Szerelemnek
Megemésztő tüze bánt:
Te vagy orvossa sebemnek,
Gyönyörű kis Tulipánt!
Szemeid szép ragyogása
Lobogó hajnali tűz;
Ajakid harmatozása
Sok ezer gondot elűz.
Telyesitsd angyali szókkal,
Szeretőd a’ mire kért:
Ezer ambrózia tsókkal
Fizetek tsókjaidért.
Egy Tulipánthoz. In: Csokonai Vitéz Mihály nevezetesebb poétai munkái két kötetben... Kiadta Márton Jósef... Bétsben, Pichler Antal betűivel, 1816. I. kötet, 178. – Törzsgyűjtemény
Végül pedig, de nem utolsósorban, Csokonai költészetén a 18. századi debreceni diákköltészet hatása is érezhető. Szinte halljuk a verssorokon keresztül a vékony csontú, érzékeny fiú hangját, amint egy kisdiák elfogódottságával szavalja debreceni, bihari tájszólásban, egy-egy pillanatra elakadó lélegzettel a Dorottya című vígeposz invokációját:
„Fársángi jó borral habzó BUTELLIA!
Mellytől a’ Múzsákban gyúl a’ fántázia,
Te tőlts bé engemet élő Spiritussal,
Hadd danoljak hartzot én is Enniussal.
És te, NANÉT! tőllem szívességgel vedd el,
Ha munkámnak betset szerzek szép neveddel:
Leg alább, ha könyvem’ végig nem olvasod,
Megpróbálhat’d rajta frizérozó-vasod’.”
Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya, vagyis a’ Dámák diadalma a’ Fársángon. Nagy-Váradon, és Vátzon, Máramarosi Gottlíb Antal’ betűivel, 1804, 3–4. – Törzsgyűjtemény
Különösen hangzik talán így első hallásra, de épp ezen vígeposz Előbeszédében fogalmazta meg egyik legszebb költői hitvallását is:
„Bizonyára valamint az egész Poézisnak, úgy ennek is fő czélja az Emberi Szív’ jó vagy rossz, nemes vagy erőtlen, okos vagy bohó voltának előadása, melly által amazt lelkesítni, ezt pedig helyre hozni iparkodik.”
Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya, vagyis a’ Dámák diadalma a’ Fársángon. Nagy-Váradon, és Vátzon, Máramarosi Gottlíb Antal’ betűivel, 1804, XX–XXI. – Törzsgyűjtemény
Csobán Endre Attila (Régi Nyomtatványok Tára)