Június első vasárnapját egy 1951-es minisztertanácsi határozat a pedagógusok munkájának társadalmi elismeréseként pedagógusnapnak nyilvánította. Az időpont a tanév közelgő végére utal. Először 1952-ben ünnepelték meg: ekkor adták át a kiváló tanítói és tanári okleveleket az ország legjobb oktatóinak és szerveztek országszerte ünnepségeket. Jelenleg a kimagasló oktató-nevelő tevékenység elismerésére adományozható szakmai díjak közül az Arany Katedra Emlékplakett éves keretének a felét adják át e napon.

„Tanár az én apám. Ha jár a vidéki
városban, gyermekek köszöntik ősz fejét,
kicsinyek és nagyok, régi tanítványok,
elmúlt életükre emlékezve, lassan
leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók,
kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek,
írnokok, katonák s olykor egy országos
képviselő is. Mert nagy az én családom.
Nagy az én családom. Kelettől nyugatig,
nyugattól keletig. Nagy a mi családunk.
Mikor vele megyek, fogva öreg karját,
vezetve az úton, a szívem kitágul,
s szívek közt énekel elhagyatott szívem.
Az én édesapám az emberek apja
s én az emberek testvére vagyok.”

Kosztolányi Dezső: Tanár az én apám című verse a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Papiros, tanszer és iskolaszer kiállítás Budapesten... (grafikai plakát), 1910. – Plakát- és Kisnyomtatványtár (Magyar Digitális Képkönyvtár)

„Gyújtatott lelkek víg mécsesének,
Ott, hol Sötét ül várost és falut
S hol eped fényért cellák milliója,
Magyar sivatag magyar tanitója
Rabok között rabként senyvedt, aludt.
Bús ébredők! a naphoz az arccal,
Pusztul ez ország s az idő repül
S kik hivattatok vezérül a népnek,
Ne maradjatok gyáva csőcseléknek:
Úri gazságok jobbágy őreül.”

Ady Endre A magyar tanítókhoz című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Sárospatak. Állami tanítóképezde. Régi képeslap a Digitális Képarchívumban

„FLÓRA: Az álmom, szeretnék egy nagy, egy borzasztó nagy iskolát, minden parasztgyerek, aki csak van a környéken, hogy abba járjon. Imádom a parasztgyerekeket. Látott már valaha csúnyát, az egyik szebb, mint a másik. Mikor még apró, mikor még elrontva nincs. Ha a porban játszanak, akkor is tiszták! Csak az orruk, az orrukkal van baj. Nem tudnak rászokni a zsebkendőre, gyertyát öntenek mindig. Nyilván Ázsiából nem hoztunk magunkkal zsebkendőt. Mért, hogy mért lesz ezekből olyan hányaveti vagy kétrétgörbült, ha megnől. Én lennék a főtanítónő, én vigyáznék rájuk, amíg csak tizenöt évesek nem lesznek. Ez az én álmom. És a maga álma? Mit szeretne csinálni maga?”

Bródy Sándor: A tanítónő. (Részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár

–––

„Timár könyvei mellett egészen az iskolának élt. Bár sohasem ereszkedett nagyobb bizalmasságba tanítványaival, azok mindig rajongással tekintettek reá. Kevés emberi viszony van, mely gazdagabb érzelmeket fejtene ki a naiv lélekből, mint a tanár és tanítvány viszonya. S Timárban megvolt a nagy tudósoknak, a celibátus embereinek szent és aszkétikus pederáziája, mely Goethe szerint a nevelés tulajdonképeni ösztöne, a lélek fajfenntartásának ösztöne. Tanítványait magához tartozóknak érezte, mintha örökre hozzá volnának kapcsolva azokkal a lélekdarabokkal, amiket nekik adott. (Hisz másoknak sem adott lelkéből, mint nekik!) És érzékeny, naiv prüdériáját épúgy bántotta a kétes származás és környezet, melyből legjobb tanítványa kinőtt, mintha neki magának volna valami folt az életében, valami szégyelnivaló disszonancia.”

Babits Mihály Timár Virgil fia című regényének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Öveges professzor, Öveges József piarista szerzetes, pap, tanár szobra Tatán – Digitális Képarchívum

„– Jó napot, Tabiné – mondom az udvarra belépve –, már csak eljöttem magam, hogy megnézzem micsoda baj eset t maguknál?
Tabiné éppen a vásznait rakta elő, hogy kiterítse a napra. Látszott az arcán meg a szemén, hogy meglepte a látogatásom. Fekete szemű asszony, de jámbor és félénk, mint akinek kék a szeme.
– Nincs nálunk semmi baj – feleli fölkelve a vászon mellől –, tessék besétálni.
– Már hogyne volna baj – mondom az udvaron maradva –, a Jóska gyerek bizonyosan beteg, ne is tagadja.
– Dehogy beteg – mondja az asszony mosolyogva –, olyan az, mint a fürj.
– No, csak ne tagadja, lelkem, beteg az, ha nem eresztették ma az iskolába. Maga okos asszony, Tabiné, maga tudja, hogy jobb kincset nem hagyhat a fiának, mint a sok szép tudást, meg az emberséget, amit az iskolában tanul. Hát csak hadd lássam azt a gyereket, mi a baja?
Tabiné erre még pirosabbá válik. A kezét dörzsöli, a fejét szégyenlősen oldalt hajlítja:
– Hát bizony, lelkem tanító uram, elküldtem ma Jóskát liba-legeltetni.
S mentegetődzve tette hozzá:
– Nincs több gyermekem, tanító úr, aztán a libáimnak most már legelő kell.
– Hát tudom én azt, szegény Tabiné, hogy ahány liba, kétszerannyi forint ősszel, és hogy maguknak kell az adóra, de látja, lelkem, most már csak egy hét, aztán meglesz a vizsgálat. A Jóska gyerek esze meg éppen most indult kinyílásnak, mint ahogy a rózsa kinyílik, angyalom; aztán ha most kifogja az iskolából, visszahúzódik a gyerek esze, mint a csigabiga, lelkem, aztán elő se jön megint egy esztendeig. Szívesen látom, galambom, a vizsgálaton.

Délután már megint ott ült a kis pisze, elevenszemű gyerek is az iskolában. A haja úgy állott, mint egy csomó zsindelyszeg, és meg volt mosdatva, mint valami királyfi. Az arcáról komoly büszkeség sugárzott. Hogyisne: maga a tanító kívánta őt vissza a libalegelőről.”

Gárdonyi Géza: Gólyák, méhek, kislibák (részlet) In. Uő.:Az én falum, Budapest, Unikornis, 1991. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Pukánszky Béla, Németh András: Neveléstörténet című kötete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Pedagógiai szakfolyóiratok az Elektronikus Periodika Archívumban:
Magyar Pedagógia, 1995–2004. 
Iskolakultúra, 1997–2012. 
Új Katedra. Pedagógusok Lapja, 2088–2010.
Új Pedagógiai Szemle, 1997–2010. 
Óvodai Nevelés. Módszertani szaklap óvodapedagógusoknak, 1953–1954.
Fejlesztő Pedagógia, 2003–2007.
Mester és Tanítvány. Konzervatív pedagógiai folyóirat, 2004–2006.

JÚNIUS – SZENT IVÁN HAVA – NYÁRELŐ HAVA – NAPISTEN HAVA 

„Május után Június (a Rák hava) következik, s egyházi nyelven „Szent Iván hava”, mivel a Keresztelő János (Lukács 1, 57–63) napja ebben a hónapban esik. Jánost a magyarok régen mondották Joánnak, Ivánnak, és így Jánosról nevezvén, vagy Joánról a hónapot, az Iván nevezet maradott rajta… A rómaiak Júniusnak mondották az ifjakról, a „junioribus” már említett kifejezés alapján.
Erre a hónapra esik „a Péter és Pál napja (június 29), amikor a hagyomány szerint Péter és Pál apostolok azon az egy napon ölettettek meg Rómában; Péter keresztre feszíttetvén fővel aláfelé, a Pálnak a feje vétetvén.”

Tőkés István: Június – In. Uő.: Hétköznapok - ünnepnapok avagy Az idő a keresztyén ember életében, Kolozsvár, Kusztos Kft., 1991. – Magyar Elektronikus Könyvtár

[Június]. Falinaptár egy lapja. Az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtára falinaptár-gyűjteményének legkorábbi, 1897-ben kiadott, díszes darabja.

„Nyílj ki, nyájasan mosolygó
Rózsabimbó! nyílj ki már,
Nyílj ki; a bokorba bolygó
Gyenge szellők csókja vár.

Nyílj ki, gyenge kerti zsenge:
Hébe nektárt hint terád,
Szűz nyakadba Flóra gyenge,
Bársonyos palástot ád.

Óh, miként fog díszesedni
Véled e parányi kert!
Óh, hogy óhajtják leszedni
Rólad azt a drága szert! –”

Csokonai Vitéz Mihály A rózsabimbóhoz című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

–––

„A’ kies Nap Rák havára
Leg magasb tetőre ér,
A’ Nap hossza Rák módjára
Már ezentúl hátra tér.
Sípra most ólts, most kaszáltass,
Török búzát most kapáltass,
Most a’ Szőllőd ád sok bajt,
’S Méhed mikor botsát rajt.”

Földi János: Junius, az Égi jegy szerént Rák hava. In. Földi János költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Szinyei Merse Pál A pacsirta című képe a Magyar Elektronikus Könyvtárban (Száz szép kép)

„Ezüst berek, zöld víz, bolond madárdal,
ős asszony-illat: izzadt nyárfaszag,
s az égről tajték- s habfelhő fogával
vén csontokon az ifjú nyár kacag.”

Jékely Zoltán: Nyárelő hava (részlet). In. Jékely Zoltán összegyűjtött versei, Budapest, Magvető, 1988. – Törzsgyűjtemény 

Fekete rigó fotója a Digitális Képarchívumban

„Hajnali négykor bekiabáltak,
ahogy a torkukon kifért,
(bár az ablak alatt a fáknak
zöld korcsmáiba még alig ért,
még nem is ért uj fénye a napnak)
s mint a bolondok, úgy kacagtak,
kurjongattak az ablak alatt vad
vígadozásban a kerti rigók.”

Szabó Lőrinc: Hajnali rigók (részlet). In: Szabó Lőrinc összes versei, Budapest, Osiris Kiadó, 2000. – Törzsgyűjtemény 

–––

„Érik, érik a cseresznye,
Bodorodik a levele.
Mennél jobban bodorodik,
Az én szívem szomorodik.

Irigylik a lányságomat,
Ezt a széles pántlikámat.
Bukorra kötöm a végit,
Úgy sétálok Bátán végig.”

[Érik, érik a cseresznye…]. In. Magyar népdalok, Budapest, Szépirodalmi, 1976. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A francia Nemzeti Könyvtár feltöltötte digitális gyűjteményébe a Chronica Hungarorum ott őrzött példányát kiváló minőségben.

Chronica Hungarorum . – (Titre de départ :) Ad venerandum dominum Ladizlaum, prepositum ecclesie Budensis, prothonotarium apostolicum necnon vicecancellarium serenissimi regis Mathie, in Cronica Hungarorum, Andree (Hess) prefatio. – (A la fin :) Finita Bude, anno Domini M. CCCC. LXXIII, in vigilia Penthecostes, per Andream Hess

„Finita Bude anno Domini MCCCCLXXIII in vigilia penthecostes: per Andream Hess” – Befejeződött Budán az Úr 1473. esztendejében Pünkösd előestéjén Hess András által. A Budai Krónika ezzel az utolsó mondatával kezdődik a hazai nyomdászat története. A hetven levelet (ebből 133 nyomtatott lapot) tartalmazó kisfólió könyv tíz példányban maradt fenn a világon.

Korábbi blogbejegyzésünk: Mozgatható betűk 

2012 kora őszén kezdtünk hozzá régi álmunk megvalósításához: megszerezni a két magyar ősnyomda öt terméke tizenkilenc fennmaradt példányának digitális másolatát. Ennek előzménye volt a X. Budavári Magyar Nyelv és a Magyar Könyv ünnepén rendezett, kétnapos kamara-kiállításunk, ahol bemutattuk a Budai Krónika két hazai példányát. A nagy siker (több mint 700 látogató volt kiváncsi az első magyar nyomtatvány rejtélyekben gazdag történetére) megérlelte az elhatározást: felvettük az eredeti példányokat őrző könyvtárakkal a kapcsolatot.

Hess András első nyomtatványából, a Chronica Hungarorumból (1473) tíz példány ismert:

Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – Inc. 326.
Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtára – Inc. 10.
Kraków, Muzeum Narodowe, Zbiory Czartoryskich, Biblioteka – Inc. 55 (3).
Leipzig, Universitätsbibliothek – Edit. vet. 1473, 14.
Санкт-Петербург, Poccийская Национальная Библиотека – Inc. 9. 4. 4. 12.
Paris, Bibliothèque Nationale – Rés. m. M. 20.
Praha, Univerzitní knihovna – Inc. 39. D. 14.
Roma, Biblioteca dell'Accademia Nazionale dei Lincei – Biblioteca Corsiniana 53. F 25.
Wien, Österreichische Nationalbibliothek – Inc. 5. F 35.
Princeton, Scheide Library WHS S2.11A.

A tavalyi előadás a Chronica Hungarorum Princetonba került példányáról.

A párizsi példány izgalmas történetét elolvashatják a Budai Krónika 540. születésnapján, 2013. június 5-én.

Farkas Gábor Farkas

Befejeződött a Plakát- és Kisnyomtatványtár oklevélgyűjteményének tematikus feldolgozása. A gyűjtemény zöme az ötvenes évektől napjainkig terjed, de azért szép számmal előfordul a két világháború közti, vagy az azt megelőző időszakból származó anyag is. Ez az állományrész jelenleg több mint háromezer darab dokumentumot számlál, és ez a mennyiség – a kötelespéldányoknak és ajándékoknak köszönhetően – folyamatosan növekszik. 

A különgyűjteményeink dokumentumait bemutató sorozatunkban újabb három izgalmas oklevelet mutatunk be. 

Díszes motívumokkal díszített keret és kezdőbetű – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Tartalmilag az oklevelek teljesen megegyeznek az aprónyomtatványok és szöveges plakátok tartalmával. Ez a dokumentumtípus is végigkíséri életünk minden fontos mozzanatát, állomását. Gyűjteményünkben az oktatás, a munkahely, a vallás, a politika, és a sport témaköréből származik a legtöbb dokumentum, valamint (jellemzően az ’50-es évekből) a munkaverseny, a tanulmányi verseny területéről, de más elismerő oklevelek is akadnak.

Oklevél a város érdekében végzett munka elismeréséért Veszprémből a '80-as évekből – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Tartalmilag és formailag mindig híven tükrözik annak a korszaknak a stílusát, amelyben keletkeztek. Egy dologban azonban megegyeznek. Úgy tűnik, régen is, most is ugyanolyan fontos szerepe van az egyén és a társadalom életében az elismerés kinyilvánításának, a jelentős eseményekre való emlékezésnek.

Emléklap az 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az oklevél a legpozitívabb tartalmú magánéleti dokumentum, hisz szinte kizárólag eredményekről és dicséretről szól, amire mindnyájunknak szüksége van!

Dobó Kocsis Zoltán

A Plakát- és Kisnyomtatványtár 1935 óta működik a könyvtár önálló gyűjteményeként. A tárban speciális képi és szöveges dokumentumok rendszeres gyűjtése, feldolgozása és szolgáltatása folyik. A legfontosabbak ezek közül a grafikai plakátok, metszetek és litográfiák, az ex librisek és alkalmi grafikák, szabadlapos albumok, képes levelezőlapok, szöveges plakátok és röplapok, gyászjelentések, ponyvanyomtatványok, alkalmi beszédek és költemények, disszertációk tézisei, műsorok és meghívók, táncrendek, különböző naptárak, katalógusok és jegyzékek, vállalatok és más intézmények hivatalos és használati nyomtatványai.

Befejeződött a Plakát- és Kisnyomtatványtár oklevélgyűjteményének tematikus feldolgozása. A gyűjtemény zöme az ötvenes évektől napjainkig terjed, de azért szép számmal előfordul a két világháború közti, vagy az azt megelőző időszakból származó anyag is. Ez az állományrész jelenleg több mint háromezer darab dokumentumot számlál, és ez a mennyiség – a kötelespéldányoknak és ajándékoknak köszönhetően – folyamatosan növekszik. 

A különgyűjteményeink dokumentumait bemutató sorozatunkat folytatjuk. Most hat izgalmas oklevelet mutatunk be két részben.

Díszes elismerő oklevél kitöltve 1901-ből – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az oklevél mint dokumentumtípus leginkább az aprónyomtatványokkal, valamint a szöveges és grafikai plakátokkal mutat rokonságot, tehát túlnyomó többségükben a szöveges és a grafikai rész keveredését figyelhetjük meg. Ennek a két elemnek az esztétikus elrendezése hangsúlyozza a mondanivalót, mintegy egymást kiegészítve és alátámasztva. Éppen ezért az oklevelek kiválóan alkalmasak illusztráció vagy kiállítás céljaira is.

Megjelenésük igen változatos, méretüket tekintve bármilyen nagyságot felvehetnek. A szöveges elrendezés legtöbbször kötött. Ez az a dokumentum, mely leginkább megnevezi önmagát, ugyanis a lap felső részén már nagy betűkkel olvasható, hogy: OKLEVÉL vagy EMLÉKLAP. Ezután a közreadó testület neve következik, majd pedig, hogy miért kapta az elismerést az arra érdemesített személy. Az oklevél tulajdonosának a megnevezése mindig kiemelten, központi helyen történik. A lap alján a dátum, a pecsét, az aláírás kap helyet. Léteznek egy-két mondatos oklevelek, de akad olyan is, amelyen az egész oldalt teleírják.

Földmívelésügyi Miniszter által adományozható oklevél a Kossuth-címerrel – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Külön érdekesség, ha nemcsak a kitöltendő biankó-dokumentumot látjuk, hanem a tulajdonos nevét is feltüntetik, ez esetben még személyesebbé válik a tartalom.

A Szövetkezetek Országos Szövetségének oklevele kitöltve 1968-ból – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A régebbi időszakból előfordul német, latin vagy többnyelvű szöveg is. A tipográfia gazdag és változatos, a betűk megjelenési formája és elrendezése ugyanúgy vizuális élményt kínál, mint a grafika. Gyakorlatilag ugyanez mondható a díszes motívumokkal ábrázolt keretre és bizonyos helyeken a kezdőbetűkre is.

Dobó Kocsis Zoltán

A Plakát- és Kisnyomtatványtár 1935 óta működik a könyvtár önálló gyűjteményeként. A tárban speciális képi és szöveges dokumentumok rendszeres gyűjtése, feldolgozása és szolgáltatása folyik. A legfontosabbak ezek közül a grafikai plakátok, metszetek és litográfiák, az ex librisek és alkalmi grafikák, szabadlapos albumok, képes levelezőlapok, szöveges plakátok és röplapok, gyászjelentések, ponyvanyomtatványok, alkalmi beszédek és költemények, disszertációk tézisei, műsorok és meghívók, táncrendek, különböző naptárak, katalógusok és jegyzékek, vállalatok és más intézmények hivatalos és használati nyomtatványai.

A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1949 novemberiében elfogadott határozata alapján – korábbi előzmények nyomán – 1950-ben kezdték rendszeresen ünnepelni a nemzetközi gyermeknapot. Az ENSZ 1954-ben tett javaslatot arra, hogy minden országban tartsák meg a kiemelt ünnepet azon a napon, amely a legmegfelelőbbnek tűnik erre a célra. Magyarországon hagyományosan május utolsó vasárnapján tartjuk a gyermekek napját. A nemzetközi gyermeknap célja, hogy – az önfeledt ünneplés és a szórakoztató rendezvények mellett – felhívja a figyelmet a nehéz sorban élő gyermekek körülményeire: a gyermekmunkára, az iskoláztatás hiányaira, a gyermekszegénységre és az elhagyott gyermekek sorsára is.

[Egy kezdeményezés a századelőről] – Márk Lajos: Gyermeknap. Mentsük meg az elhagyott gyermekeket. Országos Gyermekvédő Liga, plakát, [ante 1914] (Plakát- és Kisnyomtatványtár) 

Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt:
egy ködbe olvadt álom és való,
ha hullt a hó az égből, porcukor volt
s a porcukor az abroszon a hó.

Kosztolányi Dezső: Gyerekkor (Részlet a Negyven pillanatképből) – Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Krämer Gyula: Ismeretlen gyermek portréja, fénykép, Debrecen, 1890 körül (Fénykép- és Fotóművészeti Tár) 

„Boldog voltam gyermekfővel
A fapuska s ló megett,
Akkor éltem az idővel,
Mely most engem veszteget.

Akkor volt az én életem
Az örömnek élete,
Míg tudatlan ítéletem
Választást nem tehete.

Amíg mindent a világon
Egyaránt kedvellettem,
Míg az egyik mulatságon
Másikat építettem.

Akkor még a bút és gondot
Magamba nem neveltem;
S amit józan szívem mondott,
Benne kedvem felleltem.”

Szentjóbi Szabó László: A gyermekkori idők emlékezete (részlet) – Magyar költők, 18 század (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Kozics Ede: Ismeretlen gyermek portréja, fénykép, Pozsony, 1870 és 1880 között (Fénykép- és Fotóművészeti Tár) 

„Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.”

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért (részlet) – In: Szabó Lőrinc összes versei, Budapest, Osiris, 2000. I. kötet 571–572. o. (Törzsgyűjtemény)

Brodszky Mór: Gyermek portré, fénykép, Temesvár, 1891 és 1904 között, a kép hátoldalán kézírással: Aranka (Fénykép- és Fotóművészeti Tár) 

109 meghallgatható mese a Mátyás mesék honlapunkon 

Gyermekrajzokkal illusztrált mesék Lázár Ervin tiszteletére készített honlapunkon. 

Mesegyűjtemények a Magyar Elektronikus Könyvtár gyűjteményéből
Az Ezeregyéjszaka legszebb meséi  
Arany László: Magyar népmesék
Benedek Elek: Ezüst mesekönyv
Benedek Elek Többsincs királyfi
Móra Ferenc: Csilicsali Csalavári Csalavér 

Rippl-Rónai József (1861–1927) a modern magyar festészet kiemelkedő alakja, a posztimpresszionizmus és szecesszió legjobb hazai képviselője. Művészetét gazdag színvilág, bátran stilizáló vonaljáték, dekorativitás jellemzi. 1884-től a müncheni művészeti akadémián tanult, majd 1887-ben Párizsba ment, ahol két éven át Munkácsy Mihály segédjeként dolgozott. 1889-től alakította ki saját formanyelvét, ekkor született első jelentős alkotása, a posztimpresszionista Nő fehérpettyes ruhában, mely a művészetében 1897-ig tartó ún. „fekete korszakának” nyitánya. E korszak másik kiemelkedő alkotása a Kalitkás nő (1892).

Vörössapkás önarckép (1924) Magyar Nemzeti Galéria. In. Száz Szép Kép – Magyar Elektronikus Könyvtár

A francia posztimpresszionista Nabis (Próféták) festőcsoport tagjai maguk közé fogadták, így többször is részt vett kiállításaikon. A kilencvenes években Megismerkedik Gauguinnel, Toulouse Lautrec-kel és és Cézanne-nal is. Egészen 1901-ig dolgozott Franciaországban, ahol megkapta a művészeknek adható legrangosabb elismerést. A századforduló után hazaköltözött, de csak 1906-os kiállítása hozza meg számára itthon is az elismerést. Ekkor készült képeit dekoratív szecessziós színvilág jellemezte. Pointillista-szecessziós korszakát a vattaszerűen szabdalt, foltos festékfelrakásokról „kukoricás”-nak nevezte el.

Körtvélyesi kastély (1907) In. Száz Szép Kép – Magyar Elektronikus Könyvtár

1896–97-ben Andrássy Tivadar gróf megbízására ebédlőenteriőrt tervezett. A bútorokból, üvegekből, porcelánokból, üvegablakokból és hímzésekből álló együttes a magyar szecessziós iparművészet kiemelkedő vállalkozása, amelynek nagy része elpusztult Budapest ostromakor. Legismertebb fennmaradt darabja az Iparművészeti Múzeumban levő Nő rózsával című hímzés, melyet a művész tervei alapján felesége készített el. Rippl-Rónai alkotása az Ernst Múzeum nagyméretű üvegablaka is (1912).

Szívesen festette családja tagjait – Apám, anyám (1895), a Párizsban is nagy sikert aratott Öreganyám (1892), A Kossuth-imádó Rippl bácsi (1897), Piátsek Margit (1892), Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett  (1907). Feleségéről és nevelt lányáról 1910-ben készült Lazarine és Anella című képe. Ezeken a talán legismertebb képein a pszichológiai érzékenységgel megrajzolt enteriőrök nem puszta hátterek, hanem a belső világ egy-egy állapotát ábrázolják, mint például a Karácsony című képén.

Karácsony In. Száz Szép Kép – Magyar Elektronikus Könyvtár

Részt vett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIENK) alapításában és a Nyugat mozgalmában. Ady jó barátja volt. 1923-ban néhány nyugatos íróbarátjáról – Babits Mihályról, Karinthy Frigyesről, Móricz Zsigmondról, Szabó Lőrincről – nagy erejű íróportré-sorozatot készít. Ezek az alkotások művészetének utolsó szakaszába sorolhatók, amikor pasztelltechnikával alkotott impresszionisztikus képeket.

„Az írók, kik ezen a kiállításon szerepelnek, külön érdekelnek, mert képeik keletkezéséről tudok egyet-mást. Nyáron Babits Mihállyal találkoztam a dömösi papkertben, hol a magas fűben, szilvafák alatt már hajnalban kopogott szorgalmas írógépe. Feltűnően nagy volt a haja, s azt tanácsoltam, kissé nyírassa le. Ő rázta fejét. Nem szabad, panaszolta, nem lehet, megtiltotta valaki. Az orvos? Nem. A költő? Az sem. Kicsoda? A mester, ki pingálni kezdte. Két hónapig láttam aztán, amint viseli, rendeletre, meleg és zilált, természetes parókáját, melyet ősz elején el is vitt a művésznek. Becsületesen sáfárkodott. Egyetlen hajaszála sem hiányzott. Mégis valami baj történt. Ő, ki betegen ült le a képhez, közben a vidéki nyugalomban megedződött, lesült. Orvosa nagyon meg volt vele elégedve. De a festő nem. Az kétségbeesetten látta, hogy arcáról eltűnt a gyönyörű naspolyaszín, szemgödreiből az érdekes rozsdazöld árnyék, s meggyógyult, ami egy modelltől legalábbis tapintatlanság. Sokáig kellett dolgoznia a piktornak, míg a képet is valahogy kigyógyította.
[…]
A 99. számú Móricz Zsigmond. Egy óra alatt készült ez az alkotás, hatvan perc alatt, ameddig egy telefonösszeköttetést kapunk. A kék háttérbe, melyben az eget sejtjük, verőfénnyel és borúval, pacsirtákkal és varjakkal, belekomorlik a regényíró busa, megrázó feje, a kövérségében is férfias, jellegzetes művészarc. Olyan, mintha öröktől fogva lenne, csak most találkoznánk vele.”

Kosztolányi Dezső: Rippl-Rónai József. Részlet. In. Uő.: Egy ég alatt, szerk.: Réz Pál, Budapest, Szépirodalmi, 1977. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szabó Lőrinc. Rippl-Rónai József pasztellje In: A Dunánál: Magyarok a 20. században (1918–2000), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 9.), 2001. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„S már fogta a krétáit. Hónyomok
integettek, sárguló, laza fény,
a barázdákból s a karók hegyén,
arrébb meg, barnán friss-zöld erezet,
vetés vonalazta a földeket.
Néztem a tájat s a Mestert (ahogy
engemet ők): tavaszi áramok
keverték köröttünk a színeket
s mikor az arckép kikerekedett:
»Jól ment? «, dörmögte ő, s gyors ujjai
szignálták a pasztellt: »Rippl-Rónai«.”

Szabó Lőrinc: Rippl-Rónai (Tücsökzene 266.) Részlet. In: Szabó Lőrinc összes versei, Budapest, Szépirodalmi, 1988. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Utolsó önarckép.1927. Magyar Nemzeti Galéria. In. Száz Szép Kép – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Im a Nap, a szinek apja, az Élet, elmerül;
de a virág tovább él s őrzi szinét uj napok számára:
így időz még tovatünt lelked világának ezer árnya
kép-függönyödön – óh varázs-függöny! – s amint messzebb száll el életed,
mint ki messzebb lép a függönytől s a Fényhez közelebb,
mind nagyobb lesz és nemhogy kisebb az árny, mit a függönyre dob:
ugy nő előttünk árnyad, amint távozik kedves alakod;
és ami szemeid kincses golyóiból kikölt,
szabadon, mint a madár, ha tojása összetört,
suhan az Időbe, s friss szemek elé viszi légi ut –
csodaszikrák, és tarkállnak még, mikor tüz-anyjuk kialudt.”

Babits Mihály: A festő halála (Rippl-Rónai József emlékének). Részlet. In. Babits Mihály összes művei. sajtó alá rend.: Török Sophie, Budapest, Franklin, [1945].

Rippl-Rónai József Emlékezései (1911) a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvashatók.

M. J.

A magyar szabadságharc diadalmas tavaszi hadjáratának lezárásaként 1849. május 21-én a honvédsereg három hetes ostrom után visszafoglalta Buda várát. Ennek emlékére 1992-től a kormány határozata alapján e napon ünnepeljük a magyar honvédelem napját.

A tavaszi hadjárat győztes csatáit követően a haditanács Klapka György javaslatára és Kossuth elképzeléseinek megfelelően nem a császári csapatok üldözése, hanem Buda ostroma mellett döntött. A magyar vezetés abban bízott, hogy az ország fővárosának visszafoglalása meghozza Magyarország számára a nemzetközi elismerést és a császárai hadsereg sorozatos vereségei után ez a magyar haditett az osztrák udvart is békekötésre készteti.

Buda 4914 fős császári védőseregével – melynek tüzérsége 85 ágyút számlált – állt szemben az összesen 142 ágyúval rendelkező ostromlók serege, melynek létszáma 34 277 fő volt.

A magyar csapat parancsnoka Görgey Artúr, a magyar fősereg ideiglenes fővezére volt. A várat Heinrich Hentzi von Arthurm vezérőrnagy védte, akinek vezetésével a vár védelmét az év elejétől jelentősen megerősítették. Az ostrom május 4-én kezdődött meg. Hentzi von Arthurm vezérőrnagy talán egyik legismertebb és leghírhedtebb cselekedete, hogy ágyútűzzel lövette a szemközti Pestet, megsemmisítve a Duna-sor klasszicista palotáit, valamint az ostrom utolsó szakaszában sikertelen kísérletet tett a Lánchíd felrobbantására is.
Buda 1849-es visszafoglalásának jelentőségét növeli, hogy 1541 óta először foglalta vissza magyar hadsereg saját erejéből az ország fővárosát.
A 19. század legnagyobb magyar hadvezére, Görgey Artúr honvédtábornok hatvanhét évvel később ezen a napon, 1916. május 21-én hunyt el kilencvennyolc éves korában.

Than Mór: A budai vár visszavétele – Digitális Képarchívum 

„A fehérvári rondellán a tűz – hála a mi réstörő és leszerelő ütegünk működésének – inkább ritkult, mint sűrűsödött, de még folyvást tartott. De a réstől délre, kissé távolabb véltünk egy ellenséges oszlopot, amely éppen gyülekezett, hogy a rés felé előnyomulva annak látszólag elhagyott környékét újra elfoglalja. Hosszú ideig szemmel tartottuk őket, de nem láttuk, hogy tért nyernek a rés irányában. Ezt eleinte jó jelnek tartottuk, mondván, hogy a mieink, akik már behatoltak a résen át, még nincsenek legyőzve, és ők nem engedik, hogy gyülekező ellenséges csapat a falon a rés felé előretörjön. De a résig terjedő egész falszakaszon egyetlen puskalövés sem esett, a szuronyviadal lehetőségét pedig megcáfolta a szóban forgó csapat mozdulatlan volta.
A terjedő nappali világosság végre megoldott minden talányt. Az az osztag a várfal tetején egy honvédzászlóalj háromszínű lobogója körül sorakozott! Részben azokból a hősökből állt, akik elsőnek mászták meg a rést, és megvetették itt a lábukat, részint olyanokból, akik a rés helyett a fal említett lépcsőzetes szakaszán létrán jutottak fel fokról fokra. De a létrán való feljutást is megnehezítette a fehérvári rondelláról ide zúduló – jóllehet a nagyobb távolság miatt a rés elleninél kevésbé hatásos – tűz, ráadásul a legfelső falszakaszon már csupán egyetlen létrán juthatott fel a gyér erősítés a bástyán elszigetelten álló osztaghoz.

Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben. (Részlet), Budapest, Európa, 1988. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Morelli Gusztáv: Görgei Arthur tábornok 1849-ben. Metszet a Vasárnapi Ujságban, 45. évf. 5. sz. (1898. január 30.) – Digitális Képarchívum 

„Tehát holnap.
Ez lesz az a nap, melyen Attila kardja megüti hegyével az égen a korona csillagképletét.
A rendelet ki lett adva az általános rohamra.
Május 21-ikén éjfélkor áltámadás lesz intézve a bástyák ellen, mely után a csapatok mind visszavonulnak.
[…]
A megelőző nap estéjén Baradlay Ödön meglátogatta öccsét, Richárdot. Az akkor a Gellérthegy alatti lovassági táborban tanyázott.
A minapi összezördülés óta nem találkoztak. Valami feszültség maradt közöttük. Richárd nagyon örült, midőn bátyját meglátta. »Mégis ő az okosabb. Ő kezdi a kibékülést« – gondolá magában.
Annálfogva a legszívélyesebben igyekezett fogadni a közeledőt.
Ödön olyan volt, mint máskor; se derültebb, se borultabb.
Ezúttal nemzetőri egyenruháját viselte. Ami magyarázatát találhatta abban, hogy a katonák nem szívesen néztek a közöttük őgyelgő polgári öltözetre. Azt tartották, hogy aki ilyenkor kardot nem visel, az mind pipogya ember.
– Holnap reggel tehát döntő ostromra megyünk – monda Ödön Richárdnak.
– Tudom, bátya. Éjfélkor áltámadás, hajnalban ostrom.
– Jól jár az órád? – kérdé Ödön.
– Nem nézegetem én azt – felelt félvállról Richárd –, majd mikor az ágyúszó jelt ád, akkor tudom, hogy kezdődik a tánc.
– Nem jól tudod; az első ágyúszó előtt fél órával meg kell indulni az önkénytes csapatoknak, amik a III-ik hadtestből a nagy köröndöt, s a II-ik hadtestből a várkertet fogják megrohanni. Azért nagyon jó lesz, ha az órádat az enyimhez igazítod, ami a főparancsnokság órája szerint jár.
– Hát jól van, öreg. Azt is megteszem.”

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai. Második rész. Zenit. (Részlet). Sajtó alá rend.: Szekeres László, Budapest, Akadémiai, 1964. 

Az idős Görgey Artúr. Fotó: Strelisky Sándor – Magyar Digitális Képkönyvtár (Kézirattár) 

Melyik magyar nem szégyenlé előbb hogy
Sors átkából magyarnak született?
S melyik nem büszke most reá, hogy isten
Kegyelméből e nemzet tagja lett?
Méltóbb vagy a legdrágább koszorúra,
Mint bárki más, méltóbb vagy igazán;
Oh hol keressek, hol lelek virágot,
Dicső fejedre illőt, szent hazám?

De béfejezve nincsen még a munka,
Amelyet néked béfejezni kell.
Csak félig van még a csomó elvágva,
Mit szét kell vágnod kardod élivel.
Majd akkor illet a koszorú téged,
Ha e munkát végkép bevégezéd,
S akkor nem én foglak megkoszorúzni,
Hanem az egész nagy emberiség!

Előre hát, oh nemzetem, ne állj meg,
Hogy állanál meg pályád közepén?
Félútadon vagy, fölértél a hegyre,
S könnyű már annak, aki völgybe mén.
Elő, elő a zászlóval, kezedben,
Egész Európa te utánad jő.
Te vagy, hazám, most a világ vezére...
Mily nagy szerep, milyen lelkesitő!

Petőfi Sándor: Jött a halál [Pest, 1849. május 21.] - Magyar Elektronikus Könyvtár

Pünkösd a feltámadást, a húsvétot követő ötvenedik nap (pentékoszté) – a harmadik isteni személy, a Szentlélek kiáradásának és az Egyház megszületésének, valamint a missziós munka elindulásának ünnepe – amely lezárja az ún. húsvéti időt is. A pünkösdi csodát a Szentírás egyik könyve, a Lukács evangélistának tulajdonított Apostolok Cselekedetei örökíti meg:

„Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből. Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek.
Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: »Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek? Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén? Mi pártusok, médek, elamiták és Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frigiának, Pamfiliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.«”

ApCsel 2,1–11 (Pünkösd) – A Szent István Társulat által kiadott Biblia a Magyar Elektronikus Könyvtárban

[Pünkösd vasárnap; S iniciálé („Spiritus”)] – In: Mátyás-Graduale, korvina, 1480–1488 között; Cod. Lat. 424., f.64r (Kézirattár)

„A pünkösdi csoda ábrázolása ritka, s nem követi pontosan a Szentírásban foglaltakat. A 6–6 apostol karéjában, középen rendszerint ott ül Mária (az anyaszentegyház képviseletében), s míg az apostolok feje felett 12 lángocska lebeg, Mária fölé a Szentlélek terjeszti ki szárnyait galamb képében.”

[Pünkösd] (részlet) – Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriuma a Magyar Elektronikus Könyvtárban

———

„Jöjj Szentlélek Isten, jöjj
s áraszd ki a mennyekből
fényességed sugarát!
Jöjj, ki árvák atyja vagy,
jöjj, ki szívek lángja vagy,
ajándékos jóbarát!

Jöjj áldott vigasztalás,
drága vendég, lelkitárs,
legédesebb enyhülés:
fáradságra nyugalom,
hőség ellen oltalom,
zokogásban könnyülés!”

Veni sancte spiritus (részlet, Babits Mihály fordítása) – In : A tűz cselekedetei. (Magyar ünnepek), összeállította: Lukácsy Sándor, Pécs, Jelenkor, 2000. (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Pünkösdi királynéjárás − a felkeresett ház udvarán a pünkösdölők körülállják a királynét. (Nemesládony, Vas m., 1952.), Magyar Néprajzi Lexikon (Magyar Elektronikus Könyvtár)

„Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék. Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek. Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen! Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál. És most mondtam meg néktek, mielott meglenne: hogy a mikor majd meglesz, higyjetek. Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije. De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.”

Jn 14,23–31 (Pünkösd ünnepe) – Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliája a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Pünkösdi rózsa –  (Digitális Képarchívum)

„Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!

Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.

Néked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.”

Balassi Bálint: Tizenegyedik: Borivóknak való, In laudem verni temporis [Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje…] (részlet) (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Balassi-honlapunkon a vers meghallgatható  Lázár Csaba színművész, Szabó András előadóművész, valamint Kobzos Kiss Tamás és a Kecskés együttes előadásában.

−s−

A Múzeumok Nemzetközi Tanácsának kezdeményezésére 1978. május 18-án rendezték meg először a Múzeumi világnapot. Az elmúlt esztendőben már 129 ország mintegy 32 ezer múzeuma csatlakozott a nemzetközi megmozduláshoz. Az idén is számos szabadtéri rendezvény és kiállítás várja a látogatókat – hazánkban is.

Könyvtárunkban rendszeresen kiállításokon mutatjuk be a magyar és a magyar vonatkozású kulturális örökség legszebb darabjait. A gyűjteményünkben őrzött több mint tízmillió könyvtári dokumentum és a kiállításokra kölcsön kapott további értékes tartalmak így nem csupán a kutatók számára érhetők el, bárki megtekintheti azokat a különböző összeállításokban, a változatos tárlatokon. Kövesd könyvtárunkat Twitteren és Facebookon, hogy azonnal értesülj új programjainkról, kiállításainkról! Ha beiratkozol, minden kamarakiállításunk ingyenes, az olvasójeggyel nem rendelkező látogatóink pedig 400 Ft-os jegy ellenében láthatnak – most éppen tíz tárlatot.  

Az Internet világnapját – amely szervesen összetartozik az 1868 óta megtartott Távközlési világnappal (május 17.) – 2001-ben rendezték meg először a Nemzetközi Távközlési Egyesület kezdeményezésére. (A Távközlési világnap előzménye, hogy 1865-ben május 17-én Párizsban 20 ország – köztük hazánk is – aláírta a Nemzetközi Távközlési Egyesület, az ITU: International Telecommunications Union, alapító okiratát.) Az Internet világnapját az ENSZ még nem ismerte el hivatalosan, de a világháló használatának elterjedése és sokrétegű felhasználása miatt a kiemelt nap egyre jelentősebb figyelmet kap. Napjainkban a múzeumok és a közgyűjtemények is törekszenek arra, hogy gyűjteményük egy részét a világhálón is hozzáférhetővé tegyék és hogy – felhasználva a web2 alkalmazásokat is – népszerűsítsék rendezvényeiket, bemutassák különlegességeiket

Katalógusterünkben látható Shakespeare stratfordi szülőházának makettje, amely könyvszekrényként tartalmazza a nagy angol költő és színműíró műveinek és életrajzának Knight-féle nyolckötetes kiadását. A homlokzati oromrészen, háromszögletű ezüstlapon a következő angol nyelvű szöveg olvasható: „Angol hölgyek és urak vásárolták 9215 pennyért, hogy Kossuth Lajosnak ajándékozzák, aki oly mesteri fokon sajátította el az angol nyelvet. Használtassék a legnemesebb célra. Shakespeare műveiből.”

„Én hiszek a múzeumok értelmében. Értelmében és hivatásában. Hivatásában és szépségében. Nem az idő kriptái a múzeumok! Nem a történelem halottas-könyvei! Nem a múlandóság szarkofágjai! Én hiszek bennük, mert nemcsak a jövőben hiszek, de hiszek a múltban. A múzeumok éppúgy az élet jelentései, mint a természet, mint a társadalmak, mint az ember. A múzeumok éppúgy lét-önmagunkat őrzik, mint a mítoszok, az őskönyvek és az époszok. Nemcsak a természet kőzet-maradványait, a kővé-vált csontokat, tollakat, pikkelyeket, leveleket, virágporokat és koponyákat, nemcsak az ősi tegnap kő-üzeneteit őrzik, de őrzik az emberiség tegnapi-önmagát is: az álmokat, hiteket, vágyakat, mámorokat, bűnöket, önzéseket, tébolyokat, gyalázatokat, szerelmeket és halálokat. Ha jutok bárhova is a világon: mindíg megnézem a múzeumokat. Önmagamat keresem bennük, titkos létem volt tartalmait.”

Juhász Ferenc: A múzeumok szerelme (részlet) – Uő.: Versprózák, Budapest, Szépirodalmi, 1980. 254. o. (Törzsgyűjtemény)

Könyvtárunk internetes szolgáltatásaiból

„Az irodalom részben tehát ott marad köz- és magánkönyvtárainkban, részben azonban elszakad az ő anyagi valóságától, a félezer éves könyvtől, és digitális suhanássá változik. Sőt az is lehet, hogy a szemtelen olvasó azt csinál a szövegünkkel, amit akar, kiemel belőle részeket, amelyek tetszenek neki, másokat elhagy, interaktív gazdája lesz annak, hogy mit olvas el, és mind gyakrabban követi azt az utálatos szokást, amelyet a diákok gyakorolnak, hogy fejezeteket, oldalakat, szemelvényeket olvasnak tanáraik biztatására művekből, amelyeket szerves egésznek szánt a szerző, aki eleve rossz szemmel néz mindenféle húzási, tömörítési, vagdalási intervencióra.”

Konrád György: Az élettárs marad (részlet) – Uő.: Áramló leltár. Budapest, Pesti Szalon, 1996. 27–28. o. (Törzsgyűjtemény)

„A nemzet könyvtára – a szolgálat műhelye” című állandó kiállításunk az 1802 és 1985 közötti szellemi-tárgyi környezetet mutatja be a műemléki és könyvtártörténeti értékű bútorok, egykori intézményi feliratok, irodaszerek, a feldolgozó- és műhelymunkában használt gépek és eszközök, dokumentumok és fényképek segítségével.