A tudós matematikus, író, táncpedagógus, filozófus, az első magyar női egyetemi tanár 140 éve, 1879. május 25-én született Szekszárdon.

Dienes Valéria orchesztikai iskolájának táncpróbai felvételei (20-as, 30-as évek) – Színháztörténeti Tár

A tudós matematikus, író, táncpedagógus, filozófus, az első magyar női egyetemi tanár 140 éve, 1879. május 25-én született Szekszárdon.

Dienes Valéria. In. Színházi Élet, 7. évf. 37. sz. (1918): 18. o. – Törzsgyűjtemény

Eredeti neve Geiger Valéria. Férje, Dienes Pál, a későbbi híres matematikus nevét vette föl. Maga is matematikusnak indult. Egyik dolgozatát az Akadémián is bemutatták.

A Magyar Tudományos Akadémia II. Osztályának 1909. május 10-i ülésén: „Dienes Valéria részéről: »A logarithmikus elágazó helyek-ről«. előterjeszti Rados Gusztáv r. t.” In. Akadémiai Értesítő, 1909. 400. o. – Törzsgyűjtemény

Online is elérhető az Elektronikus Periodika Archívumban az Országos Széchényi Könyvtár 44 évet megélt lapja, az 1958. május 10-én útjára indított OSZK Híradó.

Ehhez kapcsolódóan Az Országos Széchényi Könyvtár Híradójának története és repertóriuma, 1958–1974 című kötet (szerk. Horváth Viktor) a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható. Az „új nemzeti könyvtárral” kapcsolatos cikkekről 1974-ig a legjobb áttekintést e  repertórium 8. fejezete adja.

Költözik az Országos Széchényi Könyvtár. Kép a vári olvasóterem berendezéséről.
In. Népszabadság, 42. évf. 305. sz. (1984. december 30.). 7.

Online is elérhető az Elektronikus Periodika Archívumban az Országos Széchényi Könyvtár 44 évet megélt lapja, az 1958. május 10-én útjára indított OSZK Híradó. Ehhez kapcsolódóan Az Országos Széchényi Könyvtár Híradójának története és repertóriuma, 1958–1974 című kötet (szerk. Horváth Viktor) a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható.

OSZK Híradó, 1977, 20. évfolyam, 9. szám. Címlap

Az első lapszám megjelenésének időzítése azzal volt kapcsolatos, hogy az 1956-os események után 1958 márciusában megkezdődött a könyvtár átszervezése, amivel együtt a Közalkalmazottak Szakszervezetének a könyvtárban működő alapszervezete is megújult. A szakszervezeti bizottság indította el a könyvtár belső tájékoztatóját, az új vezetés (és nem utolsósorban a pártszervezet) jóváhagyásával és támogatásával.

370 évvel ezelőtt 1649. május 10-én Désen született Pápai-Páriz Ferenc orvos, korának kiemelkedő tudósa.

Pápai Páriz Ferenc. Metszet, újságrészlet – Digitális Képarchívum (DKA-046555)

A nagy tekintélyű bázeli egyetemen avatták orvosdoktorrá. Nem sokkal azelőtt, hogy hazatért Erdélybe, 1675. március 15-én ugyanott tartotta meg latin nyelvű emlékbeszédét az egyetem tudós oktatójáról, Johannes Henricus Glaserus professzorról, aki az akkor tomboló pestisjárvány áldozata lett. Pápai-Páriznak ez a beszéde 1675-ben Bázelban nyomtatásban is megjelent.

A 100 éve, 1919. április 8-án elhunyt Eötvös Loránd nemcsak a „fizika egyik fejedelme” és a klasszikus fizika egyik utolsó nagy alakja volt, hanem igazi természetszerető, sokoldalú ember, ki mint korának jeles hegymászója és a magyar turizmus egyik szervezője is kivívta kortársai tiszteletét.

Eötvös Loránd. Fotó –Kézirattár Raktári jelzet: Arckép 833

Több mint 10 első mászását jegyezték föl róla a hegymászás szaklapjaiban, melyeket a Dolomitokban vitt véghez, kedves hegyivezetőjével, Michael Innerkoflerrel. Csúcs, hegymászó út, és nyereg is őrzi emlékét, mind a mai napig. S a világ hetedik turistaegyesületének, az 1873-ban alapított Magyarországi Kárpát Egyesület 1888-ban megalakuló Budapesti Osztályának, majd a Kárpát Egyesületből kiválva a Magyar Turista Egyesületnek is (1891) első elnöke volt. Dobogókőn az 1889-ben felavatott turistaházat róla nevezték el. Emellett a hegyek fotográfusa elismerő címet is kiérdemelte gyönyörű magashegyi képeivel.

Üdvözlet a Dobogókőről. A dobogókői báró Eötvös Loránd menedékház (700 m) 1896–1905. Képeslap – Plakát- és Kisnyomtatványtár Raktári jelzet: Klap.P19/5

1866-ban, 18. születésnapjára egy kéthónapos svájci utazást kapott ajándékba. Bejárta az Alpokat, megmászta a Monte Rosa Dufour-csúcsát is. Ezen útjáról naplót vezetett és levelezett édesapjával, Eötvös Józseffel. A Szent Bernát kolostorban (Hospice du Grand-Saint-Bernard) pedig beírta saját nevét a vendégkönyvbe, s megtalálta atyja nevét 1836-ból. Később Dél-Tirolba tett hasonló hegymászó utat, 1869-ben, megmászta a Grossglocknert és a Grosswenedigert is. Erről az útjáról is több értékes levele és feljegyzése maradt ránk.

Dávid Géza előadásával zárul az Orientalisták az OSZK-ban című sorozatunk negyedik évadja. A magyarországi török hódoltság népesedés-, gazdaság- és közigazgatás-történetének szakértője Pasák és bégek uralma alatt címmel tart előadást május 8-án. Az ELTE Török Filológiai Tanszékének oktatójával ennek kapcsán beszélgettünk.

Dávid Géza turkológus, történész

A török hódoltság korát versek, filmek, és regények egész sora eleveníti fel a magyarok számára. Ezek szinte kivétel nélkül a magyar, erdélyi vagy Habsburg-oldalon fennmaradt szövegekből indulnak ki. Milyen török forrásokból ismerhetjük meg az igazi török hódoltságot?

Az Oszmán Birodalom bürokráciája a 16. században rendkívül hatékonyan működött. Számos nyilvántartást vezettek, a központban és a tartományokban egyaránt. A szultáni tanács rendeleteit magukban foglaló kötetek a legfelső döntéshozatalba engednek bepillantást. A szolgálati birtokok kiosztásához ismerni kellett a lakosság adózóképességét, ezért bizonyos időközökkel összeírták az egyes közigazgatási egységek férfi lakosságát és a várható bevételeket. Ezek a részletes szandzsákösszeírások szolgáltak alapul a javadalmak kiutalásához és személyre bontott nyilvántartásához. Külön iktatták a velük kapcsolatos menet közbeni változásokat és az első kiutaláshoz jutó katonákat. A keresztények által évente fizetendő állami adót rendszeresen vezetni kellett, hol névsorosan, hol településenként csak az adóalanyok számát feltüntetve. A kincstárnak megtartott jövedelmeket bérletbe adták: a napi forgalomról is készültek részletes kimutatások. A jogszolgáltatás jegyzőkönyvei a mindennapi életbe engednek betekintést. A felsorolt forrásfajtákból sajnos sok megsemmisült az idők során, így például a kádik tevékenységét rögzítő úgynevezett szidzsilekből csupán két kötet maradt fenn nálunk, azok sem magyarok lakta területekről. A 17. században az addig grafomán közigazgatás változtatott – számunkra – jó szokásán, jóval kevesebb és gondatlanabbul összeállított lista és lajstrom került ki az ügyosztályok keze alól, bár újabban ebből a korból is kerültek elő defterek. A szandzsákösszeírásokat azonban már csak új hódítások esetén fektették fel, a birtokok sorsának nyomon követésére is kevesebb figyelmet fordítottak. Ez komoly gondot jelent, amikor a hódoltság mérlegét szeretnénk megvonni. Természetesen a levéltári anyag forrásértéke változó, sokszor nehezen meghatározható, de folyamatosan szem előtt tartandó.

Tőzsér Árpád. A kép forrása: cultura.hu

„Péterfalát megnézd, a világ közepe. Lakói száz évekkel előtte odahagyák templomukat, csak azért, mert úgymond, egy aranyalma hullott az égből, s ahol leesett, ott forrás fakadt, s a jámborok mentek az aranyalma után, s a forrás köré települtek. Azóta a forrás, azaz ahogy ők hívják: az ivókút, számukra a világ közepe…” – őrzi gondolatait az ivókút táblája szülőfalujában. Valóban ott van a világ közepe?

A buddhizmus kerül előtérbe az Orientalisták az OSZK-ban című sorozatunk soron következő előadásán, március 13-án. Wojtilla Gyula indológussal, a Szegedi Tudományegyetem professzor emeritusával Buddháról beszélgettünk.

Wojtilla Gyula indológus, a Szegedi Tudományegyetem professzor emeritusa

A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában 2019. március 31-ig látható a Szerb székesegyház a Tabánban ‒ Az eltűnt Rácváros emlékezete című, magyar-szerb együttműködésben létrejött kiállítás. A tárlat a Budán a 17. századtól jelentős számban megtelepedett szerb ortodox népesség múltját és 1949-ben lebontott főtemplomának történetét, megmentett műtárgyait mutatja be a városrész 18‒20. századi történetébe ágyazva. A kiállítás záróeseményeire március utolsó hetében várják a látogatókat, ekkor mutatják be a tárlathoz készült katalógust is.

A kiállításhoz intézményünk ötven dokumentumot adott kölcsön: elsősorban a budai Egyetemi Nyomda cirill betűs, 19. század eleji nyomtatványait, de kéziratokat, térképeket, továbbá a Vujicsics család hagyatékából számos értékes iratot, fényképet is. Az Országos Széchényi Könyvtárat a sokrétű tárgyanyagon túl több, kevésbé nyilvánvaló személyes szál is fűzi ehhez a kiállításhoz, illetve a tabáni szerbek témájához.

Jovan Rajić (1726–1801). Különféle szláv népek, főképpen a bolgárok, a horvátok és a szerbek története, 2. rész, Buda, Egyetemi Nyomda, 1823. Címlapelőzéke: Josef Georg Mansfeld (1763–1818?) Dusán István király lovasportréja az illír földek címereivel [Bécs, 1794], rézmetszet– Törzsgyűjtemény