Az európai utazók közül elsőként járta be a Volga menti és az Urálon túli finnugor népek lakóhelyeit és az Ural északi vidékének első térképét is ő készítette el. Nyelvi és tárgyi gyűjtésével megalapozója lett a hazai finnugor nyelvtudománynak, néprajznak és embertannak. Elsőként készített művészi magyar fordításokat az ősi finn dalokból és a Kalevalából is.

Barabás Miklós: Reguly Antal, litográfia, 1850. In. Haza és haladás: A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867) CD-ROM Budapest: Enciklopédia Humana Egyesület, 2000 Encyclopaedia Humana Hungarica; 7. (A kép eredeti megjelenési helye: In. Keresztury Dezső: A magyar irodalom képeskönyve, Budapest, Magyar Helikon/Móra Ferenc Könyvkiadó 1981, 187.) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Zirc szülötte. Apja jogász, a ciszterci rend jogtanácsosa volt, aki fiát is jogásznak szánta. A történelem iránt érdeklődő Regulyra Kőrösi Csoma Sándor vállalkozása nagy hatást tett. Azonban jogi tanulmányai befejeztével még csak a világlátás szándékával indult észak-európai útra. Németországon kívül vonzotta Skandinávia világa, így Stockholmba utazott, ahol 1839-ben találkozott Adolf Ivar Arwidssonnal, a száműzetésben élő finn tudóssal, a királyi könyvtár könyvtárosával. A svéd nyelven kívül Arwidsson ösztönzésére kezdett finnül, majd egyéb finnugor nyelveken tanulni. 1843 és 1846 között orosz támogatással, valamint a Magyar Tudományos Akadémia – mely 1843-ban levelező tagjai sorába választotta – és itthoni támogatói anyagi segítségével az Ural és a Volga vidékén többek között a vogulok, az osztjákok, a cseremiszek, a mordvinok és a csuvasok körében folytatta tovább kutató-gyűjtő munkáját, ahonnan csak 1847-ben érkezett haza.

Csehországban július 6-án ünneplik Husz János cseh pap, egyetemi tanár, előreformátor emléknapját.

Husz János mártírságáról szóló disputa – Régi Nyomtatványok Tára. RMK III 4382 (10)

Husz János 1402-től volt Prágában a Betlehem kápolna papja. Erős ellenszenvet váltottak ki belőle a gyakran tapasztalt szociális igazságtalanságok, és az Egyházban is jelentkező visszaélések, amit prédikációiban gyakran hangoztatott. Nagy hatással volt rá az angol reformátor, John Wyclif tanítása, de nem mindenben követte. 1409-ben a pápa eretneknek nyilvánította Wyclifet, és elrendelte könyvei elégetését, 1410-ben a prágai érsek ki is hirdette a pápai bullát, Husz azonban nem engedelmeskedett, sőt írásaiban és prédikációiban kiállt Wyclif mellett, bár hangsúlyozta, hogy csak azokat a tanait fogadja el, amiket a Szentírásból vagy a természetes ész fényénél bizonyítani lehet. Mivel többszöri felszólításra sem volt hajlandó Rómába utazni, hogy ott válaszoljon az ellene felhozott vádakra, 1411-ben Odo Colonna bíboros kiközösítette.

Csehországban és Szlovákiában július 5-én ünneplik Szent Cirillt és Szent Metódot, a szlávok apostolait, akiket  II. János Pál pápa Egregiae virtutis kezdetű apostoli levelében 1980-ban Európa társvédőszentjeivé nyilvánított – noha ünnepük a római egyházban február 14-én van.

Szent Cirillnek és Szent Metódnak, a szlávok apostolainak ünnepét 1880-ban vették föl a római katolikus naptárba, július 5-re, Szent Péter és Szent Pál oktávájába. 1897-ben, amikor e napon Szent Zaccharia M. Antalt kezdték ünnepelni, először július 7-re, majd 1969-ben február 14-re, Cirill halála napjára helyezték át.

Az ortodox egyházak Oroszországban, Ukrajnában, Szerbiában, Montenegróban, Észak-Macedóniában és Bulgáriában a Gergely-naptár szerint május 11-én, a Julián-naptár szerint május 24-én tartják ünnepüket arra a napra emlékezve, amikor 863-ban a hagyomány szerint a testvérpár a moráviai szlávok megtérítésére indult. Ezekben az országokban ez a nap nemcsak egyházi, hanem állami ünnep is, a szláv írásbeliség és kultúra napja, akárcsak Csehországban és Szlovákiában, ahol viszont megmaradt a korábbi július 5-i dátum.

Jan Matejko: Szent Cirill és Szent Metód, 1885. Forrás: Wikipédia

„A mai nap nemcsak egy könyvbemutató, hanem egy együttműködés nyilvános bejelentése is a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) között” – jelentette ki Borbély László író, az MMA titkárságának munkatársa „A nekifeszült mentő-akarat”. Kuncz Aladár-emlékkonferencia című kötet bemutatóján június 25-én az intézmény irodaházában.

„A nekifeszült mentő-akarat”. Kuncz Aladár-emlékkonferencia című kötet bemutatója 2019. június 25-én a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) irodaházában.

Az OSZK Kiadó díjai, elismerései kapcsán dr. Boka László irodalomtörténésszel, az OSZK tudományos igazgatójával, kiadóvezetőjével beszélgettünk. A beszélgetés első része itt olvasható. 

Boka László irodalomtörténész, az OSZK tudományos igazgatója, kiadóvezetője

Boka László: 2014-ben, az első világégés centenáriumán számos szép kötet jelent meg Magyarországon. A legszebbnek mégis az OSZK és az Osiris Kiadó összefogásával napvilágot látó bilingvis, magyar és angol nyelvű Képpé formált háború – Picture the great war című album bizonyult, amely kategóriájában 2015-ben elismerő oklevelet, ugyanakkor Orbán Viktor miniszterelnök különdíját is elnyerte.

Az OSZK Kiadó kiadványai hosszú ideje töretlen sikernek örvendenek a Szép Magyar Könyv évente megrendezett versenyein. Ugyanakkor talán még mindig vannak olyanok, akik előtt kevéssé ismeretes, hogy az Országos Széchényi Könyvtár könyvkiadóként is komoly és elismert szakmai munkát végez, s évente 25–40 kiadványt jelentet meg. E könyvtermés – ha csak az utóbbi 15 esztendőt nézzük – színvonalát tekintve is kiemelkedő. Mesélne nekünk, kérem, a kezdetekről? Mi volt az első érdemi díj, amelyet az OSZK magáénak tudhatott?

Boka László: A könyvtár alapításának 200. évfordulójára, tehát 2002-re készült egy három nyelven is kiadott értékes díszalbum: a Kincsek a nemzet könyvtárából. A kiadvány 2003-ban, a X. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a látogatók szavazata alapján az év közönségdíjas kötete lett. Ez volt talán az első komoly könyvkiadói elismerés, amelyet aztán több siker követett. Ha így visszatekintek, ez a díj valahol lendületet is adott, hiszen ezt követően munkatársaink odaadó munkájával egyéb versenyeken is indultunk. A Szép Magyar Könyv az idén immár 90 éves történetébe például végképp beírtuk a nevünket, az utóbbi másfél évtizedben ugyanis több míves kötetünkkel is pályáztunk. Amint a kiadó fokozatosan épült, gazdagodott, mondhatni: professzionalizálódott, úgy a szakmabeli visszajelzésekből is fokozatosan éreztük, láttuk, tudtuk: lassan nagykorúvá érett.

Kincsek a nemzet könyvtárából. Szöveg: Monok István; fotók: Hapák József. Budapest, Magyar Könyvklub, 2002. Borító – Törzsgyűjtemény

Lipták Dorottya történészre, sajtótörténészre, a nemzeti könyvtár 2018-ban elhunyt munkatársára, kutatócsoport-vezetőjére emlékezve rendezett tudományos konferenciát június 12-én a Magyar Tudományos Akadémia Sajtótörténeti Munkabizottsága, az Országos Széchényi Könyvtár és az MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központban tartott rendezvény megnyitóján Monok István főigazgató kiemelte, hogy könyvtárosként (is) mennyire egyetértett a tudományos kutató Lipták Dorottyával egy majdan megírandó magyar sajtótörténeti kézikönyv megalapozásának szükségességében.

Lipták Dorottya, a kötet szerkesztője, Révész Emese Kép sajtó, történelem (Res Libraria sorozat IV. kötet) című könyvének bemutatóján 2016. április 6-án az Országos Széchényi Könyvtárban (fotó: Karasz Lajos)

A webarchiválásban érdekelt intézményeket tömörítő konzorcium, az International Internet Preservation Consortium (IIPC) idei közgyűlését és konferenciáját június 5. és 7. között Zágrábban rendezték meg. Ezen az éves vándorrendezvényen egyedülálló lehetőség nyílik a szakmai tapasztalatcserére, a szoftverek és a szolgáltatások fejlesztési terveinek áttekintésére. Az OSZK 2018 óta tagja a konzorciumnak, s bár tavaly Új-Zélandon csak egy üdvözlő videó segítségével képviseltettük magunkat, idén a személyes részvételre is lehetőség nyílt. Alkalmunk volt öt percben bemutatni a saját projektünket, illetve húsz percben ismertetni a teljes szövegű visszakereséssel, valamint a metaadat-rögzítéssel kapcsolatos eredményeinket és terveinket.

Projektbemutató az IIPC 2019-es  közgyűlésén és konferenciáján Zágrábban.

Ezen a területen a dán Nemzeti Könyvtár munkatársaival dolgozunk együtt a SolrWayback nevű keresőprogram fejlesztésén és tesztelésén. A dánok jogi okok miatt nem adhatnak nyilvános hozzáférést a webarchívumuk egyetlen részéhez sem, így abban a minigyűjteményben tudják tesztelni és demózni a keresőt, amit a tartalomtulajdonosok engedélyével lementett magyar webhelyekből kialakítottunk.

Molnár Dániel színháztörténész, a Vörös csillagok. A Rákosi-korszak szórakoztatóipara és a szocialista revük című kiállítás kurátora szerint a magyarországi sztálinizmus pesti show businessének máig tart a hatása.

Molnár Dániel, a kiállítás kurátora (fotó: Karasz Lajos)

A gyerekkorod fele azzal telt, hogy különböző varietéműsorokban szerepeltél. Hogyan csöppentél ebbe a világba?

Alapvetően egy véletlen és egy „miért ne?” által kezdődött, nincs különösebb családi kötődésem. Azoknál, akik felnőttkorban kezdik a kérdés sokkal érdekesebb, mert egy szórakoztatóipari karrier nem magától értetődő dolog. A szórakoztató színházba „természetesen” kevesen érkeznek az Színház- és Filmművészeti Egyetemről, nincs bejáratott, elfogadott bekerülési út, ez főképp az egyén érdekérvényesítő képességén múlik.

Krisztus mennybemenetelét a húsvét utáni negyvenedik napon, áldozócsütörtökön ünnepeljük az V. század óta. Áldozócsütörtök – Urunk mennybemenetele – liturgikus ünnepét több országban, így Magyarországon is a következő vasárnapon tartják.

Húsvéttól áldozócsütörtökig öt vasárnap telik el: 1. Dominica albis, 2. Miserere, 3. Jubilate, 4. Cantate és 5. Rogate vasárnapok. A mennybemenetel ünnepe a 6. héten, az Exaudi vasárnapot megelőző csütörtökön van.

A középkorban és a koraújkorban az ünnep liturgikus hagyományai közé tartozott Krisztus mennybemenetelének megjelenítése. Ennek egyik változata szerint a mennybe menő Krisztust ábrázoló szobrot a kötéllel a magasba húzták, ahol angyalszobrok várták égő gyertyákkal.

Ez alkalomból egy aprócska szentképet mutatunk be, amelyet az OSZK egyik ősnyomtatványába ragasztottak be.

Az ősnyomtatvány Euklidész matematikai összefoglaló munkáját, az Elementát (Elemek) tartalmazza, amelyet 1497. május 25-én nyomtattak Velencében. Az ősnyomtatvány első levelének rectóján egy 16. századi kéztől származó bejegyzés olvasható:

„Donaverunt hunc Euclidem facultati artium Venerabiles viri et domini Testamentarij M. Joannis ex Kindelbruck et dominus Josephus Bilep ex testamento venerabilis magistri Conradi Molitoris ex Hilperhuyszen pie in Christo defuncti. Anno XXXII. die Jovis post Exaudi”

„Ezt az Euklidészt a tiszteletre méltó és a végrendeletet végrehajtó urak: a Kindelbruckból származó M. Joannis és Bilep Josephus úr ajándékozta a tudományok fakultásának a hilperhuyszeni tiszeteletreméltó, Krisztusban elhunyt Conrad Molitor tanár végrendelete alapján. A[z MD]XXXII. évben, Exaudi [vasárnapja] utáni csütörtökön”