„Isten szolgáinak szolgája”: így nevezte magát Nagy Szent Gergely pápa, a korai keresztény egyház egyik legkiemelkedőbb személyisége, aki – Szent Ambrus, Szent Jeromos és Szent Ágoston mellett – az ún. négy nagy nyugati egyházatya egyike, s akinek halála napja (604. március 12.) mindmáig Gergely napja a kalendáriumban. Nagy Szent Gergely pápát, mivel március 12. a nagyböjt idejére esik, a Katolikus Egyház 1969 óta szeptember 3-án ünnepli.

A Rómában született előkelő származású Gergelyt 590-ben választották meg pápának, azonban, amint legendája elbeszéli, nem akarta vállalni a feladatot:

„Mivel Isten egyháza nem maradhatott vezető nélkül, a tömeg egyhangúlag Gergelyt választotta meg pápának, bár ő minden erejéből tiltakozott. Amikor fel akarták szentelni, és a pestis kegyetlenül pusztította a népet, beszédet intézett hozzájuk, körmenetet tartott, litániákat rendelt el, és arra buzdított mindenkit, hogy sokkal buzgóbban imádkozzanak az Úrhoz. Amikor az egész nép összegyűlt és együtt imádkozott, olyan erővel kezdett tombolni a vész, hogy egyetlen óra alatt nyolcvan ember lehelte ki lelkét. Gergely azonban tovább buzdította őket, hogy ne hagyják abba az imádságot mindaddig, míg az isteni könyörületesség el nem űzte a járványt. Miután a körmenet véget ért, el akart szökni, de nem tudott, mert éppen őmiatta őrizték éjjel-nappal a város kapuit. Végül ruhát cserélt, és rávett néhány kereskedőt, hogy egy szekérre tett hordóban vigyék ki a városból. Az erdőbe menekült, barlangok rejtekére, s három napig ott bujkált. Amikor minden zeget-zugot átkutattak utána, az égből egy fényesen ragyogó oszlop nyúlt le rejtekhelye fölé, melyen angyalok szálltak föl s alá. Egy remete meglátta ezt, a nép elfogja, magával viszi, és pápává szentelik.”

[Nagy] Szent Gergely (fordította: Madas Edit) – A Legenda Aurea című gyűjtemény a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Nagy Szent Gergely pápa (miniatúra), fotó: Hapák József. In: Konrad Mörlin imakönyve, Augsburg, 1505, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár

A Konrad Mörlin imakönyvében is ábrázolt ún. Gergely-mise jelenetkép alapja a Legenda Aureában elbeszélt történetben szerepel:

„Egy asszony minden vasárnap kenyeret ajánlott fel Szent Gergelynek. Amikor Gergely mise alatt az Úr Testét nyújtotta neki, mondván: „A mi Urunk Jézus Krisztus teste vezessen el az örök életre”, ő illetlenül fölnevetett. Gergely rögtön visszahúzta kezét az asszony ajkától, s az Úr testének e darabkáját, megfordulva, az oltárra tette. Később a nép jelenlétében felelősségre vonta, hogy mi okból merészelt nevetni. Az így felelt: „Azért nevetek, mert az Úr testének nevezed azt a kenyeret, amelyet saját kezemmel gyúrtam.” Ekkor Gergely az asszony hitetlensége miatt leborult imádkozni, és fölkelve látta, hogy a kenyér egy emberi ujjá változott. Így térítette vissza hitéhez az asszonyt. Ismét imádkozott, s látta, hogy a hús visszaváltozott kenyérré. Ekkor odaadta az asszonynak, hogy magához vegye.”

[Nagy] Szent Gergely (fordította: Madas Edit) – A Legenda Aurea gyűjtemény a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

A történet később módosult és kiegészült Gergely pápa látomásával, mely szerint misézés közben Krisztus leszállt a keresztről és vérét a kehelybe töltötte. A 15. századtól a jelenetet úgy ábrázolták, hogy a pápa vagy az oltár előtt térdelve imádkozik, vagy épp az úrfelmutatást végzi, amikor megpillantja az oltár fölött a szenvedő Krisztust, akinek oldalsebéből a vér az oltáron lévő kehelybe ömlik. Nagy Szent Gergely az addig szájhagyomány útján terjedő egyszólamú latin egyházi énekeket összegyűjtette, és azokat beiktatta a misék rendjébe. Róla kapta nevét a gregorián éneklés, ő maga pedig himnuszokat is írt, melyeket beiktatott a zsolozsmába.

„Ki minden fénynek Atyja vagy
és a napokra fényt derítsz,
s az ős-fény kezdetével e
világnak adtál kezdetet,

s nappá avattad, ami a
reggelt az estéhez köti -
sötét káosz csúszik reánk:
hallgasd meg zokogó imánk!”

Nagy Szent Gergely pápa Alkonyi himnusza (fordította: Babits Mihály) a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

Nagy Szent Gergely egyik utódja, IV. Gergely pápa (827–844) rendelte el, hogy nagy tekintélyű elődje ünnepnapja az iskolás gyerekek ünnepe legyen. Ehhez kapcsolódik a gergelyezés szokása is. Március 12-én a gyerekek köszöntő, adománygyűjtő dramatikus játékot adtak elő, melynek kezdetben tanulók toborzása volt a célja.

„Az iskolás gyermekek köszöntőinek, dramatikus játékainak külön időpontja Balázs-nap (február 3.) és Gergely-nap (március 12.). A XVII. század óta gyakran szólnak a feljegyzések a gergelyjárásról, balázsjárásról. A kettő közül a gergelyjárás szokása a régebbi és elterjedtebb, valaha egész Közép-Európában és Nyugat-Európában igen népszerű volt. E nap az iskola téli időszakának befejező napja volt, s egyben a mezőgazdasági munka egyik kezdő napjának is tekintették. Gergely pápát, az iskolák patrónusát püspöki ruhában személyesítették meg, az iskolások katonás rendben, néha lovon vonultak fel. Ezen a napon kirándulásokat is rendeztek.”

Gergelyjárás, Balázsjárás  – Dömötör Tekla Naptári ünnepek – népi színjátszás című kötete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

„Szent Gergely doktornak
Híres tanitónknak
Az ő napja:
Régi szokás szerint
Menjünk
Isten szerint
Iskolába.”

[Szent Gergely doktornak…]  – A Magyar népdalok című kötet a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

A napjainkban vegyes érzelmeket keltő nőnap története százötven évre tekint vissza. 1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és munkaidő-csökkentésért és az emberhez méltó munkakörülmények megteremtéséért. Az első nőnapot 1909. február végén ünnepelték meg az Egyesült Államokban. Az 1857-es női munkások sztrájkjára emlékezve 1910 augusztusában Koppenhágában a II. Internacionálé VIII. kongresszusán Clara Zetkin javaslatára határozták el a Nemzetközi nőnap bevezetését. 1911 márciusában már több nyugat-európai országban is megünnepelték a nőnapot, de március 8. mint a Nemzetközi nőnap dátuma véglegesen csak hét évvel később honosodott meg, amikor 1917-ben ezen a napon – közvetlenül a polgári forradalom kitörését megelőzően – tüntettek a nők kenyérért és békéért Oroszországban. Hazánkban a nőnapot 1914-ben ünnepelték meg először országosan. Magyarországon a szocializmus évtizedeiben erősen munkásmozgalmi színezetű ünnep mára a nők ünnepe lett, amikor a beköszöntő tavasz jegyében a nőket virággal köszöntik a férfiak.

Rohanjunk a rohanó időkkel. Szépségápoláshoz a Dido kell!  – Földes Imre plakátja az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtárából, [1914] a Digitális Képkönyvtár oldalán.

„A dualizmus korával foglalkozó művelődéstörténeti kutatások egyik fontos kérdésköre, hogy hogyan szervezték meg az egyre inkább és egyre intenzívebben öntudatra ébredő nők művelődési lehetőségeiket Magyarországon. […] A korabeli nőmozgalmi törekvések bázisaként működő Feministák Egyesülete (FE) 1904-ben alakult meg, kiválva a Nőtisztviselők Országos Egyletéből (NOE), Schwimmer Róza és Glücklich Vilma vezetésével. Általános és legfontosabb célként a nők választójogának kivívását fogalmazták meg, de hangsúlyos szerepet kapott a nők gimnáziumi és egyetemi képzésének engedélyezéséért majd kiterjesztéséért folyó küzdelem, az anya- és csecsemővédelem, a nővédelem, a női munka elősegítése is.”

Dr. Kereszty Orsolya: Változó női szerepek: család és házasság reprezentációi.  – „A Nő és a Társadalom” folyóiratban (1907–1913). In: Társadalmi nem és oktatás. Konferenciakötet, szerk.: Kéri Katalin, Pécs, PTE BTK „Oktatás és társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola, 2011. (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Rippl-Rónai József: Kalitkás nő – Száz szép kép sorozat 29. Szerk.: Laskay Gabriella (Magyar Elektronikus Könyvtár)

„Puszta ránézésre is szembeötlő, hogy a múlt század végén ábrázolt »emancipált nő« alakja mennyire hasonlóan került a magyar, olasz, angol, német és egyéb újságokba. »Ő« az, aki a korabeli tusrajzokon, grafikákon – bár divatos ruhát és frizurát visel – számos férfias vonással és kellékkel rendelkezik (cvikker, kalap, stb.). Ami még ennél is szembetűnőbb, hogy rendkívül »férfias« dolgokat cselekszik: az 1881-es olasz rajzon dohányzik, kávézik és újságot olvas, (természetesen »Emancipáció« címűt...); az 1882-es angol lapban a német hölgy ír, olvas, politizál, szivarozik (annyira, hogy észre sem veszi, amint kutyája széttépi a ruhája alját...); az 1872-es magyar lapban az ábrázolt amerikai hölgy bírósági tárgyalást vezet, az Uj Idők 1898-as rajzain pedig még több tevékenység közepette láthatjuk. Biliárdozik, iszik, parancsolgat és dohányzik, kártyázik, újságot olvas. Tulajdonképpen csak a szoknyája különböztetné meg a férfiaktól, ha nem lenne mellén egy szopó kisgyermek. (Az amerikai bírónő mellett is ott ül.)”

Kéri Katalin: Az emancipált nő ábrázolása. – In. Uő: Érdekességek a nők történetéből, IQDEPO, Pécs, 1996. (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Nem egyformák az asszonyok. – Grafikai plakát az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtárából, [1926] a Digitális Képkönyvtár oldalán

„A nő sokoldalúságáról különösen az 1893-as chicagói világkiállítás tanúskodott. A női iparművészeti kiállítás pompás pavilonját női építészek tervezték; a kiállított tárgyak, amelyeket kizárólag nők készítettek, művészi kivitelükkel, ötletességükkel általános sikert arattak. A nők már a találmányok területén is jelentékeny eredményekre hivatkozhatnak, s bizonyos, hogy a jövőben még többre lesznek képesek. Egy amerikai szaklap felsorolta a nőktől származó találmányokat, amelyek közt ilyenek szerepelnek: tökéletesített fonógép, rotációs szövőszék (rotary loom), amelynek háromszor akkora a teljesítőképessége, mint a közönséges gépé; láncelevátor, csavargőzösökhöz való forgattyú, mentőkészülék tűzvész esetére, gyapjúmérleg, mely egyike az eddig feltalált legérzékenyebb gépeknek, és amely felbecsülhetetlen érték a gyapjúipar számára, hordozható víztartály tűzoltáshoz, olyan eljárás, amellyel a gőzgépek fa és szén helyett petróleummal fűthetők, javított szikrafogó mozdonyokhoz, vasúti jelzőkészülék útkeresztezésekhez; tűz nélküli vagonfűtési rendszer, olajozó nemez (lubricating felt) a súrlódás csökkentésére (vasútnál), írógépfajta, tengerészeti jelzőrakéta, tenger alatti teleszkóp, magasvasutakra felszerelhető hangtompító készülék, füstemésztő, papírzacskó-hajtogató gép stb. Különösen varrógépeken hajtottak végre a nők sok tökéletesítést, például alkalmassá tették vitorlák és vastag posztók varrására, feltaláltak egy befűzőkészüléket, egy bőrvarró gépet stb. Az utóbbi találmány olyan nő nevéhez fűződik, akinek New Yorkban évek óta szíjgyártó műhelye van. A tenger alatti teleszkóp, melyet Mather asszony talált fel és leánya tökéletesített, igen nagyfontosságú találmány, mert lehetővé teszi a legnagyobb hajók gerincének vizsgálatát is, anélkül, hogy a hajót szárazdokkba kellene vontatni. Segítségével a hajó fedélzetéről meg lehet vizsgálni elsüllyedt hajóroncsokat, meg lehet látni hajózási akadályokat, torpedókat stb.”

Bebel, August: A nő és a szocializmus. – Idézi: Tollam szivárványba mártom. (Források az európai nőtörténet köréből az ókortól a 20. századig). Szerk.: dr. Kéri Katalin (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Rózsahegy-fonógyár. Itt kaphatók a Magyar Textilipar R. T. gyártmányai.– Grafikai plakát az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtárából, [ante 1914] a Digitális Képkönyvtár oldalán

„Budapest feministái számára jegyezzük le ezt a nevet. Nagy asszony volt s élt 1789-ben. Ő vezette Mária Antoinette elé a nők küldöttségét. Tizenhét pontba foglalták a nők felszabadulásuk hiszekegyét. Aztán 1793-ban a konvent ki is mondta a legteljesebb egyenjogúságot citoyen és citoyenne között. Győzött Olympe de Gouges, de a törvényből sohse lett törvény. És most Párizsban a tanácskozó feministák könnyesen gondoltak Olympe de Gouges-ra. Ez asszony úgy halt meg, hogy fölszabadítottnak hitte a nőt. És ma még szinte egész Európában ott tart a nőkérdés, ahol Olympe de Gouges előtt. Vajon az önző férfiállat az oka? Vagy a báblelkű asszony? Vitázni haszontalan volna. Egy bizonyos: a legnagyobb igazságoknak leghosszabb és legkínszenvedőbb az útjuk.”

Ady Endre: A Szajna mellől: Olympe de Gouges (Budapesti Napló, 1906. július 5.)  – In: Összes művei. Cikkek, tanulmányok. 8. kötet (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Schicht-féle gyertyák. – Grafikai plakát az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtárából, [ante 1914] a Digitális Képkönyvtár oldalán

„Egyszer egy ilyen tartalmú cédulát kaptam Hellától: »Kérlek, valami rendkívül fontos ügyben tanácskoznom kell veled; jöjj tízpercben a hátsó folyosóra! Irodalmi ügy. Mély titoktartás!« – Erre végképp és reménytelenül összezavartam a törtek osztását, egy nagy poca is esett a számtanirka közepére, és jó tiszteletesünk udvariatlanul »kis malac«-nak nevezett. De végre is csengettek; összedugtuk a fejünket Hellával a kis folyosón. »Nézd, kérlek – mondta komolyan –, elhatároztam, hogy egy lapot fogunk szerkeszteni. A bátyámék is csinálnak, a hetedikesekkel együtt; az övéknek Haladás lesz a címe, és litografáltatni fogják a megyeházi hajdúval; már előfizetőjük is van.« […] Egy hét múlva azután új tervvel jött Hella. Otthon valahogy szót ejtett a mi lapunkról a bátyja előtt; az leintette ugyan, és apásan utasította a főzőkanálhoz, de diákbarátja és szerkesztőtársa a Haladás-nál másképp gondolkozott. Az épp akkor készült cikket írni a »nőemancipáció«-ról; igen, miért ne dolgozhassanak a kiválóbb szellemű nők is az emberi haladás érdekében? Vége az lett, hogy meghívtak bennünket, »kiválóbb szellemű nők«-et a lapjukhoz munkatársnak, és elhatározták, hogy egy Hölgyvilág című mellékletet is adnak, és azt mi, nők, fogjuk írni, vezetni, szerkeszteni.”

Kaffka Margit: Hölgyvilág.  – In. Uő: Csendes válságok, Budapest, Szépirodalmi, 1969. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Alig négy év múlva lesz épp kétszáz esztendeje annak, hogy 1817. március 2-án megszületett Nagyszalontán a magyar irodalom szellemi életének „sugárzási központja”, hunyt mesterünk, vagyonos Atyánk, a törékeny testben nagy lélek, szilárd, büszke büszke velszi bárd - ARANY JÁNOS.

Arany János fényképe az OSZK Kézirattárának Arcképgyűjteményéből, é.n. a Digitális Képkönyvtár oldalain.

„Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt
Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.
Más csak levelenként kapja a borostyánt,
S neked rögtön egész koszorút kell adni.

Ki volt tanítód? hol jártál iskolába?
Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted.
Az iskolákban nem tanulni, hiába,
Ilyet... a természet tanított tégedet.”

Petőfi Sándor: Arany Jánoshoz, 1847 (részlet)  

Születése 100 évfordulóján, a Nyugat 1917. évi 5. számában (március 1.) többen is köszöntötték Arany Jánost.

A Nyugat Arany-emlékszám (1917. március 1.) címlapja az Elektronikus Periodika Archívumban.

„Mikor, a magyarság e nagy művészének születése napján, az ember hálát ad a sorsnak, hogy maga is a költő megérthetői közzé született: e napra mégsem sajnálna idegen lenni, de olyan tudója a magyar nyelvnek, hogy Arany Jánost megérthesse. Igaz, hogy ez szinte lehetetlenség. Egyrészt maga a magyar nyelv, s tán még mai nyelvészeti állapota olyan, hogy ennyire alig tanulhat bele, aki bele nem született. Másrészt idegen nyelvet különben sem lehet annyira megtanulni, hogy bár a legavatottabb idegen felé egészen ugyanaz zengjen szavaiból és mondataiból, és zengjen mindaz, mint a beleszületett felé. Harmadrészt: a szavakkal, a mondatokkal s a betű szerint való értelemmel alkalmasint ezen zöngék is együtt teszik a költői műdarabot. Mindazonáltal, s levonva mind e levonandókat, nem ártana (s tán éppen az Arany János művészi megbecsültetésének nem), ha magyar szem egy napig, egy ítéletre úgy tudná költészetét ügyre venni, mint tudja avatott idegen az idegenét, mint tud műveltebb fehér ember nézni olasz képet, hallgatni német zenét, ha nem is érzi közben ugyanazt és mindazt, mit az olasz, mit a német ember.”

Ignotus: Arany. 1817–1917. március 2. A teljes szöveg a digitális Nyugatban a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán.  

Üdvözlet Nagyszalontáról. Toldi Miklós tér az artézi kúttal (képes levelezőlap, 1909, Országos Széchényi Könyvtár, Plakát- és Kisnyomtatványtár) a Digitális Képkönyvtár oldalán.

„Mit vétettem azzal, hogy kikeltem bátran
És korcs udvaráért a királyt dorgáltam -
Melyben már alig van egy jó magyar bajnok,
Csak holmi lyányképű, ugrándozó majmok?
Fájt, hogy a magyarból olasz bábot csinál,
És szemébe mondtam: ez nem szabad, király!
Ha megromlik a nép régi jó erkölcse:
Mit ér a világnak csillogó kenőcse?

Nem vénség az, ami engem sírba teszen,
Régi kardját, íme, most is birja kezem,
Fájdalmim, ha vannak, nagynéha gyötörnek:
Óh, ez a penészes tunyaság, ez öl meg!
Nem áhítom én a nagy király kegyelmét -
De Lajost szerettem... most is szeretem még;
Hozzá vonz a lelkem... Mi haszna? mi haszna?
Bújj el öreg: halj meg; ne nyisd szád panaszra.”

Arany János Toldi estéje, Negyedik ének (részlet) a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalain. 

Nagyszalonta. Csonka-torony. Arany János emlékszobák (képes levelezőlap, 1909, Országos Széchényi Könyvtár, Plakát- és Kisnyomtatványtár ) a Digitális Képkönyvtár oldalán.

„Valami nagy megilletődöttség
szokott erőt venni rajtam,
valahányszor ott járok a szalontai
Arany János-múzeumban.
[…]
S ott a fogas, s a fogason a kalapja!
Molyrágta és por porosul karimáján.
Ekkor biztatni kezdett az ördög:
Mi lenne, ha fölpróbálnám?

Föl kellene próbálni... föl!
„Tárgyakhoz nyúlni!”, de hátha...
Én istenem, de jó lenne,
ha ez a kalap találna.

Fölpróbáltam. Nyakamig ért.
Nagy volt, szörnyen nagy és örök.
Néztem, néztem, s még tán el is mosolyodtam:
No de sebaj, belenövök.”

Kányádi Sándor: Arany János kalapja. (részlet)

Márciustól minden elsején a beköszönő hónaphoz kapcsolódunk összeállításunkkal.

„Köszöntlek kedves szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.
Kedves hónapom vagy te nékem. Te vagy az egyetlen, akit hívunk és akit epedve vár mindenki. Felőled álmodoztam én is a télen a kályha mellett, és a tűzbe mélázva tűnődtem: hol vannak virágaid? hol vannak madaraid? mit csinál most a fecskénk? és mit csinál most a gólyánk?”

Gárdonyi Géza: Az én falum. Március  – Az idén 150 éve született író művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Áprliy Lajos (1887–1967): Március. Az autográf verskézirat képe Nyugat-honlapunk egyik galériájában. (Az eredeti dokumentum: Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár)

„Mars hadisten emléke már rég kiveszett a március hó fogalmából, de a tél elmúlásának, a tavasz megszületésének ünnepét még mindig a március fogalmához kapcsolta az emberiség, s ennek megfelelő babonás szokásokat fejlesztett ki márciusban. Így március 15-én, a hírneves „március Idusán” ülték meg Itáliában az Anna Perenna ünnepét, aki eredetileg valószínűleg valamilyen holdistennő lehetett, s ünnepe az örökké kihunyó, majd újra feltámadó éjjeli istennőt dicsőítette.”

Supka Géza: Kalandozások a kalendáriumban. A háborús hónap. – A kötet digitalizált változata a Magyar Elektronikus Könyvtárban. 

[Március]. Falinaptár egy lapja. Az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtára falinaptár-gyűjteményének legkorábbi, 1897-ben kiadott, díszes darabja.

„Fordul a Hold: fordult tavaszra a mord tél,
De tavasszal is még fúhat kedvetlen szél.
Nyisd fel mindkét szemed; mert aki fél, az él.”

Gyöngyössi János: Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre/Martius (Magyar Elektronikus Könyvtár)

1835. február 28-án fejezte be és írta alá az úgynevezett Régi Kalevala előszavát Elias Lönnrot (1802–1884), aki a finn népi epika teremtési és hősénekeiből nemzeti eposzt állított össze a romantika hajnalán.

A kecses kacsamadárka
Ott repesve, szálldogálva,
Észreveszi kék víz tükrén
Vízasszonya térdit tüstént,
Véli: pástos emelkedő,
Gyepesedő kis dombtető.

Csak repesget, csak szálldogál,
A térdfőre lassan leszáll,
Fészkit rajta meg is rakja,
Aranytojást tojik abba.

Kotlik, ül, tojásit költve,
Azt a térdfőt melengetve,
Ül egész nap, másnap is ül,
Harmadnap is azonfölül:
Már akkor a Vízasszonya,
Véli, térde lángra lobban,
Minden íze olvadóban.

Itt a térdén egyet rándít,
Tojás mind a vízbe szédül,
Tenger habjai közé dül,
Cserepekre hull csörögve,
Száz darabra zúzik össze.

A világ kezdete és Vejnemöjnen születése (részlet). In: Kalevala. Szemelvények a finnek naiv eposzából. [vál. Ottó Kuusinen], [ford. Vikár Béla], Budapest, Európa, 1970.

A Kalevala 50 énekre bővített új változata 1849 után az európai kultúráknak és irodalmaknak is mintát adott, s a XIX. század utolsó harmadától pedig a Kalevala világára és hőspanteonjára épült a több hullámban klasszicizálódó és megújuló finn nemzeti identitás, a finnek önképe és a világ más részein róluk alkotott kép is.

Ha beleolvasunk a Kalevala immár öt teljes magyar fordításba – Barna Ferdinánd: 1871, Vikár Béla csengő-bongó szecessziós szövege: 1909, az erdélyi Nagy Kálmán: 1972, Rácz István: 1976 és a Münchenben élő Szente Imre: 1987 – vagy a számos részletfordításba a legelsőtől, Reguly Antalétól (1847) kezdve, mi is a finnekkel ismerkedünk.

Vikár Béla (1859–1945) arcképe. Fénykép, Budapest, fotó: Strelisky Sándor, 1917 Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár.

A finn nemzeti kulturális kánon alapművének születésnapja (vö.: nálunk a Himnusz születésnapja) a finnek számára nemcsak Kalevala-élményeik – számos rövidített átdolgozás, az epizódok önálló irodalmi földolgozásai, képzőművészeti, zenei, színházi és filmes megjelenítések, társasjátékok, illusztrált gyerekkönyvek, számítógépes kalandjátékok és a hétköznapok párhuzamaiból ismert történetek és alakok – ünnepi fölidézésére választatott ki 1978-ban. A Kalevala ma, a XXI. században is érvényes, mint a nemzeti egységet leginkább kifejező, a közösségi azonosságot átélhetővé fogalmazott, népi alapú, nemzeti irodalmi mű, amelynek hatása mindenre kiterjed.

Finn paraszt viselete. 18. századi rézmetszet a Képkönyvtár oldalán. Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Könyvtár Digitális Képkönyvtár

Nem, a mai finnek nem olvassák a Kalevalát (ahogy a régieknek sem volt napi olvasmánya a 22 795 verssor), de minden szinten beépült életükbe, áthatja világukat, gondolkodásukat, viszonyaikat. A finn nép valóban a Kalevala népe – gondolkodásukról, világképükről, hőseikről szól, róluk és nekik a Lönnrot kiadta eposz; február 28-án pedig házaikat föllobogózva ünneplik a finn kultúrát, a Kalevala napján. 

Sirató Ildikó
Színháztörténeti Tár

 Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében február 25. A kommunizmus áldozatainak emléknapja. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogtalanul és hurcolták nyolc évre a Szovjetunióba a megszálló szovjet katonai hatóságok Kovács Bélát (1908–1959), a Független Kisgazdapárt főtitkárát.

Kovács Béla kisgazda politikus 
Gergely Jenő, Pritz Pál, Romsics Ignác: A rettegés évei (1949-1953). In: A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000). Encyclopaedia Humana Hungarica, 9. (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Az álságosan igazságosnak és emberközpontúnak propagált „szocialista rendszer” Rákosi és társai korlátlan uralmát jelentette, maga mögött tudva az atomhatalommá vált Szovjetuniót és Sztálint. […] A félelemre és megfélemlítésre épülő rendszer belső logikájából következett az állandó ellenségkeresés. Az „osztályharc éleződésének” (hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt) kézzelfogható jeleit kellett produkálni. Aki ellenséget keres, talál is. A hatalom kegyetlenül leszámolt tényleges ellenségeivel, ide értve közéleti személyeket, egyházi vezetőket, gazdasági szakembereket, de leszámolt a megbízhatatlannak, „fasisztának” bélyegzett rétegek között több tízezer emberrel is: vasutasokkal, állami és közalkalmazottakkal, osztályidegen polgárokkal. A sor itt sem ért véget, hanem következtek a kuláknak minősített birtokos parasztok, sőt a parasztságot a szövetkezetekbe kényszerítés mellett kollektíven sújtották a rekvirálásszámba menő beszolgáltatási rendszerrel. A hatalom azonban kegyetlen logikája szerint saját életre keltőit, saját híveit sem kímélte, felfalta „saját gyermekeit” is.
Gergely Jenő, Pritz Pál, Romsics Ignác: A rettegés évei (1949-1953). In: A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000). Encyclopaedia Humana Hungarica, 9. (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Figyelem! Teljes és valódi vallásszabadságot és Mindszenty hercegprímás azonnali szabadonbocsátását követeli a magyar nép – Röplap [1956] (OSZK, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A koncepciós perek – az ÁVH megfélemlítő tevékenysége mellett – a nagy nyilvánosságnak szóltak, s egyben azt is célozták, hogy növeljék a Rákosi körüli személyi kultuszt. A párt első embere, aki a „legéberebb” volt az ellenség leleplezésében, közönséges gyilkosnak minősül a történelem mérlegén. A párton és államhatalmi szerveken belül sorra kerülő „perhullámok” végül szinte mindenkit elértek, magát az államvédelmi hatóság vezetőit is. A „csengőfrász” (a bőrkabátos államvédelmisek hajnali csengetése a lakás ajtaján) a kisembert éppúgy rettegésben tartotta, mint a magát kikezdhetetlennek gondoló megbízható elvtársat.
A koncepciós perekben legtöbb esetben megnevesített „bűnökről” és áldozatokról van szó, de a lakosság tízezreit megnyomorító terror névtelen áldozatai is számon tartandók: a Budapestről 1951-ben kitelepített majd 13000 állampolgár, a vagyonától megfosztott és ugyancsak kitelepített „kulák”, az internálótáborokban sínylődő „politikai bűnösök”, Recsken és más kényszertáborokban vagy munkahelyeken (mintegy száz internálótábor és munkatábor működött 45000 fogva tartottal). A valóban esztelenné vált terrorállam 1951 és 1953 között 650000 személy ellen folytatott le eljárást, s ebből 387 ezret elmarasztaltak. Elég volt ehhez, ha valaki eldugott egy zsák lisztet, ha nem kapálta meg időben a gumipitypangot, vagy ha a kocsmában egy-két fröccs után „Rákosi apánkat” nem tekintette az apjának.
Gergely Jenő, Pritz Pál, Romsics Ignác: A rettegés évei (1949-1953). In: A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000). Encyclopaedia Humana Hungarica, 9. (Magyar Elektronikus Könyvtár) 

A rendőrök elrejtett termények után kutatnak egy "kulák" kamrájában, 1951. március Fénnyel írott történelem. Magyarország fotókrónikája 1845-2000. (Magyar Elektronikus Könyvtár)

„Az ötvenes években szerte az országban, mint ahogy húznak a vándormadár csapatok, úgy vonultak munkatáborról munkatáborra az akkori rendszer számkivetettjei, a közmunkára ítélt politikai rabok. Az 1952-es év vége a tatabányai szénmű síkvölgyi 13-as aknájánál ért. Kora ősztől építettük az utánunk jövő rab szénbányászok számára a barakktábort. Egy-egy földszintes épület 200 rabot fogadhatott magába. Emlékezetem szerint körülbelül egy tucat ilyen szállást emeltünk sietve. A falak téglából, a teteje pedig betonlapokból készült. A hónapok múlva utánunk odakerültek mesélték később, hogy a tavasz beálltával a betonlapok mind leomlottak, mert fagyban lettek öntve.”
Kovács Imre: A karácsonyi csomag. Uő: „Az utolsó szó jogán”. 1951–1953, Bp., Alterra, 1996. (Magyar Elektronikus Könyvtár) 

Naprakész ünnepek című sorozatunkban egyházi vagy világi ünnephez (világnapok, magyarnapok stb.) kapcsolódóan egy-egy különleges, érdekes dokumentumot közlünk blogunkban. Többek között a Kálmáncsehi breviáriumból, a Mátyás-Gradualeból vagy Konrad Mörlin imakönyvéből is válogatunk.

Február 24. eredendően Szent Mátyás apostol ünnepe. Mátyást sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy velük együtt „tanúskodjék Krisztus föltámadásáról” – olvashatjuk az Apostolok Cselekedetei első fejezetében.  

Szent Mátyás apostol kultuszának az Árpád-korban még nincs nyoma hazánkban. A névnek Magyarországon Mátyás király adott tekintélyt, aki az ünnep vigíliáján született.

„Mátyás napjához országszerte inkább csak időjárási regulák fűződnek. Mátyás ront, ha talál (= megolvasztja, megtöri a jeget), ha nem talál, csinál (= ha már nem talál jeget, akkor faggyal köszönt be). Pontosan ez a hercegszántai sokác rigmus értelme is: Sveti Matija led razbija. Kad ga nema, on ga sprema. Hajósi és baranyai németek ajkán: Mathias bricht Eis, hat er keins, so macht er eins.
[…]
Mátyás apostol vértanúságának eszköze és így ikonográfiai jelvénye a szekerce. A nép képzelete a szent ünnepe és a közeledő tavasz között kapcsolatot teremtett: mintegy az apostol szekercéje töri meg a tél hatalmát. Így tartja Apátfalva népe is. Csíkszentmártonban az a tréfás hiedelem járja, ha nem indul meg a jégzajlás, akkor Mátyás a jégtörő csákányát pár hétre még éleztetni adta. Dugonics András jeles mondásai között olvassuk: Tapogatva jár, mint Mátyás után a róka a jégen.” Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium

Hunyadi Mátyás mellképe (címlap részlete). A miniátor Hunyadi Mátyás portréjának elkészítéséhez egy felsőolasz-lombard éremvéső által készített, több példányban fennmaradt érmet használt fel.  

In: Philostratus, Flavius: Heroica, – De vitis sophistarum. – Epistolae; Philostratus, Lemnius: Imagines, Lat. trad., cum praefatione ad Matthiam regem Hungariae ab Antonio de Bonfinis (Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár)

További Mátyás-ábrázolások könyvtárunk a Reneszánsz Év tiszteletére készült honlapján.

„Hogy ki is volt Mátyás király? Ezt minden, a magyar kultúrához tartozó felnőtt és gyerek tudja. A népmesék bölcs és igazságos uralkodója könyvek lapjairól, rajz- és játékfilmekből lép elénk kisgyermek korunk óta. És ott van a Himnusz hódító Mátyás királya. Szinte majd mindenki eljut a budai várba, vagy iskolai kirándulással a visegrádi palotába. Szobrok, iskolák, éttermek és szállodák viselik a Hunyadi Mátyás vagy a Mátyás király nevet. Még kutyatenyésztés is választotta ezt kennelje nevének! […] Különböző felmérésekből (a Medián és a Felvételi Információs Szolgálat végzett ilyen típusú közvélemény kutatásokat) arra lehet következtetni, hogy ő ma Magyarországon a legnépszerűbb történelmi személyiség. És emellett azon kevés magyar uralkodók közé tartozik, aki (apjával együtt) a szomszéd szláv és román népek körében is népszerű volt, a folklórjukba is bekerült. Azaz a közvélekedés szerint Hunyadi MÁTYÁS a KIRÁLY.” 

Gelniczky György írása a Mesék Mátyás királyról című szolgáltatásunkban olvasható.

Hunyadi Mátyás tudósai körében (könyvoldal). A Hunyadi Mátyás 1486. évi törvénykönyvét díszítő fametszet trónon ülve, tudósai körében ábrázolja az uralkodót. A német metsző Mátyás király arcvonásainak ábrázolásánál nem törekedett hitelességre.

In: Constitutiones incliti regni ungariae. [Leipzig, 1490. július 31. előtt] (Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára)

További Mátyás-ábrázolások könyvtárunk a Reneszánsz Év tiszteletére készült honlapján.  

Jókai Mór A magyar nép élce című munkájában Mátyás királyról is olvashatunk anekdotákat a MEK szolgáltatásában:

„Igazságos Mátyás idejében történt az, hogy egy bánáti gazdag örmény juhaira, amikor a mezőn legeltek, rajtütöttek a török portyázók, s elhajtották valamennyit, maga a juhász is alig menekült meg hat komondorával.
De az örménynek nem volt az vigasztalás, hogy a juhász megmenekült, ha a juhokat elvették, kárpótlásul ő meg elvette a juhász házikóját, kinek aztán egyebe sem maradt, mint a hat kutyája. Mit tegyen mármost szegény ember? sem testének, sem lelkének nem volt hova lenni. Ő biz azt gondolta, hogy felviszi kutyáit Budára, ott azokat eladja a királynak, soha náluknál jobban meg nem őrzi a király házát senki; maga meg majd felcsap katonának.” Egyszer volt Budán kutyavásár

 Az Országos Széchényi Könyvtár Mátyás mesék prózamondó versenyének egyik kategóriájának első helyezettje Szabó András volt.

(az alkalmazás bal szélére kattintva indul a mese)

A döntőben elhangzott összes mese meghallgatható a versenyen készült felvételek között. 

Hunyadi Mátyás trónon ülő alakja (könyvoldal részlete). A Hunyadi Mátyásról készült portré nem tekinthető hitelesnek. A metszet augsburgi metsző munkája 1488-ból. A színezés feltehetően Budán készült.

In: Thuróczy János: Chronica Hungarorum. – Augsburg, 1488. (Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára)

További Mátyás-ábrázolások könyvtárunk a Reneszánsz Év tiszteletére készült honlapján.

Mesék és mondák Mátyás királyról címmel a Kríza Ildikó által válogatott és gondozott kötet is olvasható a MEK oldalain:

„Hát, tudják kegyelmetek, hogy Mátyás király, akit úgy hívtak, hogy "Mátyás, az igazságos", sokszor megfordult a nép között, s ilyenkor aztán megkérdezte a szegény emberektől, hogy hát hogy is megy dolguk. Miből élnek? Aztán meg azt is megkérdezte, mit csinál a falu bírája meg a nótárius. De aztán jaj is volt ám annak a bírónak vagy nótáriusnak, akit hamisságon ért, mert azt tüstént elcsapta!
Hát egyszer, amint így járt kint a nép között, hogy hol, hol nem, én bizony magam sem tudom, mert még akkor talán a világon sem voltam, hanem hát elég az ahhoz, hogy beténfergett egy vén cigányasszonyhoz, aki éppen kártyát vetett a kuckóban. Beköszön Mátyás király:
– Isten jó nap, szüle! Mit csinál kend?
– Fogadj Isten, szép ifjú uracskám! Én bizony nézegetem az emberek sorsát. Hát mi járatban van? (Azért nevezte a cigányasszony csak ifjú uracskának a királyt, mert mikor az a nép között járt, sokszor olyan kopott gúnyába volt öltözve, akár csak egy patrizáló diák. Aztán meg ha kérdezték, hogy hogy hívják, mindenkinek más-más nevet mondott, hogy csak rá ne ismerjenek, hogy ő a király.)
– Hát biz én csak azért jöttem, szüle, messze földről – mondja a király –, mert azt hallottam, hogy kend nagyon jól tud jövendölni. Hát én is szeretném tudni, hogy mi jó szerencse vagy milyen veszedelem vár rám.” Mátyás király lopni megy

1952-ben Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, noha a bangladesiek anyanyelve a bengáli. Február 21-én Dakkában a diákok fellázadtak az intézkedés ellen. Ekkor a rendőrség és a tüntetők összetűzésbe keveredtek, öt diák meghalt. Banglades javaslatára az ENSZ 1999-ben február 21-ét Nemzetközi Anyanyelvi Nappá nyilvánította.

2009-ben, a MAGYAR NYELV ÉVÉBEN indítottuk útjára a Magyar Nyelvemlékek című multimédiás szolgáltatásunkat, amely gyűjtőoldala a különböző gyűjteményekben őrzött nyelvemlékeinknek. A szolgáltatás ún. népszerűsítő felületén számos különleges kincset osztunk meg képben és hangban. Ezek egyike az első magyar nyelvű nyugta a 15. század végéről.

(Kis)jenő, 1493. január 1., papír, egy levél, 100×210 mm Újkori egészbőr kötés Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattára, K 33.

A saját kézzel írt (autográf) levél, melyben Vér András nyugtát ad Erdőhegyi Balázsnak a megfizetett pénzösszegről, az első, magyar nyelven írt hivatalos jellegű irat. Valójában egy nyugta pecsét nélküli másodpéldánya, mely Vér András sok zálogos ügye közül az egyikkel összefüggésben keletkezett. A levél másodpéldány-jellegét mutatja a dátum alatt olvasható megjegyzés: „ennek másja(t) Erdőhegyi Balázsnak adtam”. Hegedűs Attila Magyar Nyelvemlékek honlap

A nyugtát a nemrégiben elhunyt színművész, Vallai Péter olvasta fel hangstúdiónkban 2009-ben, a készülő nyelvemlék-honlap számára.

Naprakész ünnepek című sorozatunkban egyházi vagy világi ünnephez (világnapok, magyarnapok stb.) kapcsolódóan egy-egy különleges, érdekes dokumentumot közlünk blogunkban. Többek között a Kálmáncsehi breviáriumból, a Mátyás-Gradualeból vagy Konrad Mörlin imakönyvéből is válogatunk.

Tycho Brahe neves dán csillagász életéről és haláláról számos történet kering az Interneten. A csillagász rejtélyes halálát vizsgáló kutatás eredményeit a prágai Cseh Tudományos Akadémián mutatták be. Könyvtárunk őrzi azt a különleges Jeszenszky János-kötetet, melyben a magyar származású orvos megírta barátja, Tycho életét 1601-ben.

A tudós halálát övező pletykák veseproblémáról is szóltak, de olyan elméletek is szárnyra kaptak, amelyek szerint a csillagászt IV. Keresztély dán király megbízásából ölték meg, illetve, hogy a szintén Rudolf vendégszeretetét élvező német rivális, Johannes Kepler végzett vele, mert rendkívül féltékeny volt munkásságára, és rá akarta tenni a kezét vetélytársa megfigyeléseire. Hirado.hu 2013.02.11

Tycho két királyi udvar – az Oldenburg és a Habsburg – vezető matematikusa (néha asztrológusa) volt a 16. század utolsó negyedében, aki hatékony imázs építéssel, hatalmas munkabírással, zseniális felfedezéseivel, s nem utolsósorban habitusával (szörnyen hiú, nehéztermészetű és nagyképű ember hírében állt) elnyerte a kortársak elismerését és irigységét. Kevésbé ismert, hogy orra elvesztéséhez fűződik magyar szál is. 1566 őszén rostocki egyetemistaként egy holdfogyatkozásból jósolta meg II. Szulejmán halálát. Ez persze nem volt merész feltételezés, hiszen a 70. életévét már jócskán betöltött török uralkodó igencsak beteg lehetett, mikor seregével Szigetvár alá érkezett. Itt is halt meg – mai ismereteink szerint szeptember első hetében. Így október végi jóslatával Tycho alaposan mellényúlt. Néhány héttel később egy professzoránál rendezett táncmulatságon összeszólalkozott dán földijével (melynek tárgya Tycho matematikatudása volt, utalva a félresikerült Szulejmán-jóslatra). Szó szót követett, s mivel akkortájt az egyetemisták nem ipoddal, hanem karddal járkáltak, ezért hamarosan Tycho orra lekerült a decemberi hóba. Így kapcsolódik össze Zrínyi Miklós hősies önfeláldozása a 16. század egyik legnagyobb hatású csillagász orrimplantátumával. (Tycho nem szomorkodott, hanem rézből készített új ormányt magának.)

Tycho Brahe - OSZK, RNYT - AppH.658.  - Jeszenszky-féle életrajz (Prága, 1601)

De Jeszenszky mindezek előtt még megírta csillagász barátja életrajzát ékes latin nyelven, melyből Apponyi Sándor, a neves bibliofil gyűjtő és bibliográfus megvásárolt egy példányt a 19. század végén. (Ez a kötet természetesen ma is megtalálható az Országos Széchényi Könyvtár Apponyi-termének egyik gyönyörű könyvszekrényében.) Ravaszdi Shakespeare - Nemzetikonyvtar.blog.hu

Halála körül is számos legenda keletkezett. Egy része arról szól, hogy a vizelettartási gondokkal küzdő Tycho nem mert felállni Rudolf császár egyik vacsoráján és szétrepedt a hólyagja (melybe pár nappal később belehalt). A másik változatban IV. Keresztély dán király gyilkoltatta meg higannyal (felbérelve Tycho egyik rokonát, Ericet). Ismét a ravaszdi Shakespeare kerül elő ebben az összeesküvés-elméletben: Zsófia, IV. Keresztély édesanyja összeszűrte a levet a dán csillagásszal, melynek gyümölcse lett az új uralkodó (aki „édesapja”, II. Frigyes halála után került a trónra). Ezért kellett menekülnie Tychónak Dániából, s meg sem állt Prágáig, ahol a már közepesnél bomlottabb agyú Rudolf kedves matematikusaként tengette száműzött életét. Valami bűzlött Dániában, s jól felismerhető a Hamlet néhány jelenete: Tycho is tanult rövid ideig Wittenbergben, rokonai Rosenkrantz és Guildenstern voltak, gyanús körülmények között hal meg a dán király, akinek a halálát megbosszulja a királyfi.
Nem valószínű, hogy Keplernek köze lehetett a halálához (inkább a kor, a betegségét gyógyítandó higany, a mondén életmód – alkohol és a magas koleszterinszint – a felelős). Kepler – és az európai tudomány – azzal nyert sokat, hogy Tycho halála után sikerült megszereznie a dán csillagász alapos méréseit, s Tycho segédje, a rossz szemű, ám zseniális német matematikus helyérerakta a kizökkent univerzumot.

„Kizökkent az idő; - ó, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.”
(William Shakespeare, Hamlet, ford. Arany János, I,5.)

Farkas Gábor Farkas

Szent Bálint alakja is ott rejlik napjaink népszerű Valentin-napja mögött

Szent Bálint alakjában két ókeresztény mártír története fonódik össze. Egyikük római pap volt, másikuk a Rómához közeli Terni város püspöke. Valószínűleg az előbbi, a 269. február 14-én kivégzett római pap vált később a szerelmesek (majd a lelki betegek és az epilepsziától szenvedők) védőszentjévé is. Legendájának egy eleme szerint szokása volt, hogy a római ifjú házaspárokat saját kertjéből szedett virágcsokorral örvendeztette meg. A római katolikus naptár szerint 1969-ig ünnepét február 14-én tartották, amikor kivették a külön napon ünnepelt szentek sorából.

„Bálint már középkori naptárainkban, misekönyveinkben előfordul, ünnepét tehát őseink számontartották. Népszerűségét kereszt- és családnévként való sűrű előfordulása is mutatja már a középkor végén. Így az 1522. évi egyházi tizedjegyzék tanúsága szerint a legkedveltebb szegedi keresztnevek közé tartozik, sőt törzsökös helybeli családnévvé is válik. Ebből és hasonló székely jelenségekből föltétlenül arra kell következtetnünk, hogy magyar népünk körében is vagy liturgikus hagyomány, vagy néphiedelem fűződött hajdan Bálint alakjához." Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (Magyar Elektronikus Könyvtár) 

Bálint-napon BALASSI BÁLINTRA, a szerelem költőjére, az első világirodalmi rangú magyarul verselő alkotóra is emlékezünk.

Balassi Bálint: Hatvanodik. Bécsi Zsuzsánnáról s Anna-Máriáról szerzette (részlet) 

„Az Zsuzsánna egy szép német leán,
Bécsben lakik Tífingráb utcáján,
Piros rózsa tündöklik orcáján,
Szép kaláris tetszik az ajakán,
Kit sok vitéz kíván
Szép voltát csudálván,
De csak héában szeretik sokan.

Vagyon ennek egy szép atyjafia,
Kinek neve víg Anna-Mária,
Sok jó úrfi csak azt síja-ríja,
Mert mint nénje, szép, s nincs semmi híja:
Arany színű haja,
Mint egy gyöngy az foga,
Tiszta mézzel foly ő édes szava.

Egy társommal midőn én ballagnék,
Szerencsére reájok találék,
Rájok nézve ottan felgerjedék,
Jó társom is szerelemben esék.
Ők ottan éleszték,
Kedveket jelenték,
Vélek azért mi megesmérkedénk.

Kezet fogván egymással azontúl,
Házban lépénk mindnyájan utcárúl,
S mint az méhek szegfű szép virágrúl,
Mézet szedénk egymás ajakárúl;
Minden bánatunktúl
Ott mi esénk távul,
Hogy szerelmet nyerheténk egymástúl.”

Balassi Bálint versei is olvashatók és meghallgathatók az OSZK virtuális kiállításában.

A 16. századi magyar reneszánsz legnagyobb költője mellett a 20. századi magyar szerelmi költészet egyik legizgalmasabb vonulata Ady Léda-verseinek világa. Híres búcsúverse, a Valaki útravált belőlünk.

„Mint elárvult pipere-asztal,
Mint falnak forditott tükör,
Olyan a lelkünk, kér, marasztal
Valakit, ki már nincs velünk,
Ki után ájult búval nézünk.
Egy régi, kényes, édes dámát,
Kegyetlen szépet siratunk,
Bennünksarjadtat: asszony-részünk.
Valakit, kiért hiúk voltunk,
Apródok s cifra dalnokok
S kit udvarunkban udvaroltunk.”
Ady Endre: Valaki útravált belőlünk (Magyar Elektronikus Könyvtár) 

„D. Brüll Adélnak küldi kis könyve legelső darabját egy kurta élet minden nagy illúziójáért hálásan Ady Endre” Ady Endre: Új versek; az első kiadás autográf ajánlása Brüll Adélnak (Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár)

Naprakész ünnepek című sorozatunkban egyházi vagy világi ünnephez (világnapok, magyarnapok stb.) kapcsolódóan egy-egy különleges, érdekes dokumentumot közlünk blogunkban. Többek között a Kálmáncsehi breviáriumból, a Mátyás-Gradualeból vagy Konrad Mörlin imakönyvéből is válogatunk.