A Weöres Sándor Tavaszhívogató című híres versében is szereplő, meleget hozó Benedek-nap, eredendően Nursiai Szent Benedeknek (Nursia, 480 körül – Monte Cassino, 547. március 21.), a nyugati szerzetesség megalapítójának halála és temetése napja, „égi születésnapja”. Szent Benedek a hagyomány szerint 529-ben alapította meg a később róla bencéseknek nevezett szerzetesrendet Cassinum hegyén (Montecassino). Itt írta meg a Regulát, a szerzetesi élet szabályait, amely később a nyugati típusú szerzetesség egyik iránymutatójává lett.
Szent Benedek apátot a IX. századtól március 21-én ünnepelték, de már a VIII. század végén megjelent a galliai liturgikus könyvekben július 11. ünnepe, mint a rendalapító születésnapja is. Ennek a gyakorlati oka minden bizonnyal az volt, hogy március 21. mindig a nagyböjti időbe esik. Ezért a ma használatos kettős ünnep, amely szerint történetileg március 21. Szent Benedek ünnepe, ugyanakkor a római katolikus liturgikus naptár 1969 óta hivatalosan július 11-én ünnepli a nyugati típusú szerzetesség atyját, akit 1964-ben VI. Pál pápa Európa fővédőszentjévé nyilvánított.
Szent Benedek apát – Konrad Mörlin imakönyve, Augsburg, 1505; Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár
Szent Benedek életét, a még élő szemtanúk történeteiből merítve Nagy Szent Gergely pápa írta meg Dialógusok című művében. Erre a forrásra támaszkodik a Legenda Aurea elbeszélése is, amelynek történetét egyik nyelvemlékkódexünk, az Érdy-kódex is követi.
„A monostorok közül három fent volt egy hegy sziklás meredélyén, s csak nagy üggyel-bajjal cipelhették föl a vizet. A testvérek gyakran kérték Isten emberét, hogy telepítse át a monostorukat. Egy éjszaka egy gyermekkel együtt fölkapaszkodott a hegyre. Sokáig imádkozott, majd három követ helyezett el jelzésül. Mikor reggel hazatért, és a testvérek megint fölkeresték óhajukkal, azt mondta nekik: »Menjetek, és azt a sziklát, amelyen három követ találtok, vájjátok ki a közepén, mert az Úr ott akar néktek vizet fakasztani.« Elmenvén, a sziklát nedvesen találták. Kivájták egy kissé, majd megtelt vízzel, amely mindmáig oly bőségesen árad, hogy a hegy csúcsáról egészen a lábáig folyik.”
[Szent Benedek] (fordította: Déri Balázs) – A Legenda Aurea című gyűjtemény a Magyar Elektronikus Könyvtárban
Részlet Szent Benedek regulájából „S” zoomorf (állatalakos) iniciáléval – In: Bencés szerzetesi szabálygyűjtemény ún. beneventán írással a 13. századból, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár (Digitális Képkönyvtár)
Magyarországon még Géza fejedelem idejében telepedtek meg a bencés szerzetesek Szent Márton hegyén, a mai Pannonhalmán. Az első kolostorépület felszentelése Szent István király uralkodásának kezdeti időszakában történt, amelyről tanúskodik a király 1002-ben kibocsátott adománylevele is. Ebben az oklevélben esik szó arról is, hogy az apátság építését István apja, a 997-ben meghalt Géza fejedelem kezdte el.
„Miután Aszkrik apátot övéivel együtt tisztelettel befogadták, a Vashegy lábánál egy Szent Benedek atyáról elnevezett kolostort épített, ahol mindmáig virul a szerzetesi gyülekezet a regula rendjében, s mivel bővelkedik a fenntartásához kellő mulandó javakban, nincs másra szüksége, csak arra, hogy az övéi és mások lábát az evangélium szerint megmosogassa.”
Szent István király nagyobbik legendája, részlet – a Gondolkodó Magyarok sorozat Szent István király intelmei című kötete a Magyar Elektronikus Könyvtárban
Pannonhalma látképe – Domenico Mattioli metszete, Simpliciano Bizozeri 1686-ban Bolognában megjelent kötetéből, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, Apponyi-gyűjtemény (Digitális Képkönyvtár)
Március 21. a csillagászati tavasz kezdete, a napéjegyenlőség ideje.
„Ezen a napon a Nap az Egyenlítő magasságában halad át az égen, sugarai merőlegesek a föld forgástengelyére, éppen keleten kel, és nyugaton nyugszik, a nappalok, valamint az éjszakák hossza az egész földgolyón egyenlő. Innen a neve »napéjegyenlőség«. (Csak az északi féltekén tavaszkezdet, földünk déli oldalán ez az ősz első napja.) Ettől kezdve napról napra távolodik a Nap az Egyenlítőtől a Ráktérítő felé, sugarai egyre nagyobb szöget zárnak be a földtengellyel, ezért az északi féltekén hosszabbodnak és melegednek a nappalok, a délin viszont rövidülnek, és jön a tél.
A tavaszpont nem feltétlenül a tavasz első napja. Azt a helyi éghajlati és időjárási viszonyok szerint határozta meg az ember. Mi március 1-jétől számoljuk a (meteorológiai) tavasz kezdetét, a kínaiak a régi keltákhoz és rómaiakhoz hasonlóan február elejétől (febr. 4-e vagy 5-e). Ők a tavasz félidejébe eső napéjegyenlőségi napot az évszak csúcspontjaként ünneplik, a följegyzések szerint legalább az i. e. 2. évezred közepétől fogva.”
Jankovics Marcell: Kikelet – A Jelkép-kalendárium című kötet a Magyar Elektronikus Könyvtárban
Tavaszi sétaruha a Vasárnapi Újság 1899. február 5-én megjelent számában (46. évf. 6. sz.) – a Digitális Képtárban
Tavaszt csörög a szarka, tavaszt.
Zöldülni kezd a barna haraszt.
Zsendülni kezd a zsenge határ.
Erőre kap a gyönge bogár.
Szelídülnek az ordas szelek.
Barkákat hány a bokros berek.
Bukfencet vet a játszi patak.
Már csak a hegyen látni havat.
Kányádi Sándor: Márciusi versike – Kányádi Sándor Valaki jár a fák hegyén című gyűjteményes kötete a Magyar Elektronikus Könyvtárban
Az országszerte ismert időjárási regulát, mely szerint a naptárban egymás után következő három szent hozza meg a meleget, a Szegeddel határos Tápéról származó történet összekapcsolja Jégtörő Mátyás alakjával is:
[…] „a hosszú tél után Szent Péter egy zsákba kötve elküldötte Sándorral a meleget a földre. Ment, mendegélt, de már nagyon elfáradt a meleg súlya alatt. Az országút szélén meglátott egy kocsmát, lerakodott és iddogálni kezdett. Egészen megfeledkezett arról, hogy mi járatban van. Szent Péter már megsokallta a földi embereknek a meleg után való sóvárgását és elküldte Jóskát, hogy Sándort keresse meg. Kereste, kereste, végre megtalálta a kocsmában. A bor mellett azonban ő is elfeledkezett arról, hogy miért küldték. Szent Péter már türelmetlenkedni kezdett és Benedeket küldötte utánuk. Ő is elakadt a kocsmában. Szent Péter csak várta, leste, mikor ér a földre a meleg. Lenézett az égből, de a jámbor vándorokat sehol sem látta. Nagyon megharagudott és Mátyást küldötte a földre, de most már korbácsot is nyomott a kezébe. Mátyás hamarosan rájuk akadt a kocsmában, mert nagyon jó kedvük volt és dalolásuk már messzire elhallatszott. Bement hozzájuk, mire szedték sátorfájukat és siettek a földre a zsák meleggel. Hirtelen nagy meleg lett, minden jég megolvadt.”
Március 21. – Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma a Magyar Elektronikus Könyvtárban
Magyar kikerics, Bencs János fotója a Digitális Képtárban
„Nem szedek én kikericset,
A gólyákat sem bámulom,
Én a tavaszt egészen
új Költői pontról jósolom.
Fölöstökömre a biró
Már nem pálinkát, bort iszik,
Ez legbizonyosabb jele,
Hogy az idő tavaszodik.”
Vajda János: A tavasz jelei, részlet – Vajda János összes költeménye a Magyar Elektronikus Könyvtárban
———
„Benedek napján a század eleji göcseji adatok szerint zsírt és fokhagymát szenteltek, melynek azután gyógyító erőt tulajdonítottak. Szeged környékén a Benedek-napon duggatott hagymát Bertalan napján (aug. 24.) szedték fel, utána a háztetőre rakták, ahol hét nap érte a napsugár és hat éjszaka a harmat. Ennek a benedeki hagymának a főzetével a tífuszos betegek fejét és hasát mosogatták. Rábagyarmaton a marhák felfúvódásának gyógyítására tartották alkalmasnak a Benedek napján vetett hagymát. Időjárásjóslásra is van adat: a bukovinai székelyek úgy vélték, ha ezen a napon dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár. A Bács megyei Topolyán a három jeles nap együttes megfigyeléséből vontak le következtetéseket: ha ezekben a napokban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem süt ki, akkor hosszú, lucskos őszre lehet számítani.”
[Március 18., 19., 21. Sándor, József, Benedek] – Magyar néprajz, VII. kötet, Népszokás, néphit, népi vallásosság (Magyar Elektronikus Könyvtár)
