Balázs napja, eredendően Szent Balázs püspök (†316), örmény származású ókeresztény vértanú ünnepe. Legendájának egyik legismertebb mozzanata szerint Balázs püspök egy özvegyasszony fiát, akinek torkában megakadt a halszálka, imájával mentette meg a fulladástól. Az asszony étellel és gyertyával fejezte ki köszönetét a püspöknek, aki ezt követően neki és mindenkinek, aki a templomba gyertyákat vitt, jólétet és egészséget ígért.
A katolikus világban ezen napon – régebben X, ma Y alakban összekötött – gyertyával adnak áldást a papok a híveknek „torokbetegség és minden más baj” ellen. Ezt nevezik balázsáldásnak.
„Legendáinak minden mozzanata – de kultusza és a nevéhez fűződő szokások is – a téli ünnepkörrel kapcsolatos ősi hiedelmeket tükröznek. Szent Balázs elsősorban a torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje (keleten a VI., nyugaton a IX. századtól). Erre utal a halszálkától megmentett gyermek legendája. A gyermekhalandóság okai közt régen az élenjáró torokgyík (diftéria) ellen a katolikus és görög vallású anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a balázsáldás szavait mormolta. Ez volt a balázsolás. Ezért szokták a szent püspököt keresztbe tett gyertyákkal is ábrázolni. A legenda azonban halszálkát említ, nem betegséget, és ez arra utal, hogy Balázs már a nagyböjt szentje, a hal ugyanis böjti étel. Való igaz, hogy a böjt kezdőnapjának, hamvazószerdának legkorábbi időpontja Balázs napjára következik.”
Jankovics Marcell: „Volt egyszer egy ember, szakálla volt kender”, részlet – In: Uő.: Jelkép-kalendárium – Magyar Elektronikus Könyvtár
Balázs-járás, Szent Balázs püspök katonái, Marcali (Somogy megye), Gönyey (Ébner) Sándor felvétele, 1926, Néprajzi Múzeum, Budapest, – In: Magyar néprajz, 7. kötet, Folklór 3., Népszokás, néphit, népi vallásosság – Magyar Elektronikus Könyvtár
„Emlékezzünk Szent Balázsról,
Hogy ma vagyon napja!
Többször is, hogy megérhessük,
A Jóisten adja!
Adja szent áldását,
Nyújtsa áldomását:
Gyermekektől távoztassa
Torkuknak fájását!”
[Emlékezzünk Szent Balázsról,…], részlet – In: Magyar népdalok, szerkesztette és a bevezetőt írta Ortutay Gyula, válogatta és jegyzetekkel ellátta Katona Imre, Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1976. 1975. – Magyar Elektronikus Könyvtár
–––
„Balázs évszázadokon át legtörzsökösebb keresztneveink közé tartozik, ami a szent püspök pártfogásában való jámbor bizalmat is mutatja. Családnévként sok változatban él: Balázs, Balás, Balassa, Balcsa, Balcsó, Bacsó, Bachó, Bazsó, Balics, Baló, Balló, Balsa, Blaskó, Balczó, Balaskó. A keresztnevet értelmiségünk körében ismét népszerűvé tette Babits Mihály (Balázsolás) és József Attila (Altató) költeménye.”
Bálint Sándor: Február 3., részlet – In: Uő.: Ünnepi kalendárium – Magyar Elektronikus Könyvtár
Babits Mihály Balázsolás című híres költeménye 1937 nyarán született meg, nem sokkal azután, hogy áprilisban orvosai súlyos betegséget, daganat okozta gégeszűkületet állapítottak meg nála.
„Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölémhajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól, s a veszedelmes mondulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.”
Babits Mihály: Balázsolás, részlet, – In: Babits Mihály összegyűjtött versei – Magyar Elektronikus Könyvtár
Babits Mihály – a Nyugat-barátok Köre fotósorozata 1931, fotó: Rónai Dénes –Kézirattár: Fond III/2133
1938 februárjában megoperálták a költőt. Lábadozását azonban súlyos szenvedések kísérték. Eközben már munkált benne hatalmas bölcseleti költeménye, a Jónás könyve, amelyben a szenvedésen való fölülemelkedés gondolata is megjelenik.
És monda akkor az Isten: […]
»Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.
Ninive nem él örökké. A tök sem,
s Jónás sem. Eljön az ideje még,
születni fognak ujabb Ninivék
és jönnek uj Jónások, mint e töknek
magvaiból uj indák cseperednek,
s negyven nap, negyven év, vagy ezer-annyi,
az én szájamban ugyanazt jelenti.«
Babits Mihály: Jónás könyve, részlet, – In: Babits Mihály összegyűjtött versei – Magyar Elektronikus Könyvtár
Babits Mihály: Jónás könyve; az autográf kézirat első oldala – Kézirattár: Fol. Hung, 2287
Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelző karókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy mégvakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s, szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.
Babits Mihály: Jónás imája – In: Babits Mihály összegyűjtött versei – Magyar Elektronikus Könyvtár
Babits Mihály 1941. augusztus 4-én hunyt el a budapesti Siesta-szanatóriumban.
–s–
