280 évvel ezelőtt 1735. ápr. 8-án halt meg a törökországi Rodostóban II. Rákóczi Ferenc író, államférfi, a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelme (1704–1711), a Habsburgok elleni szabadságharc (1705–1711) vezére.
I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fia 1676. márc. 27-én született Borsiban (Borša Szlovákiában). Megözvegyült anyjának Thököly Imrével kötött második házassága Zrínyi Ilonát is a Thököly vezette Habsburg-ellenes felkelés részesévé tette. Anyja oldalán tartózkodott a gyermek Rákóczi is a császáriak által 1685 és 1688 között körülzárt Munkács várában. Ennek feladása után elszakították anyjától és nővérétől, s a gyámjául kijelölt Kollonich Lipót bíboros döntése alapján a csehországi Neuhaus (Jindrichuv Hradec) jezsuita kollégiumába, majd pedig a prágai egyetemre került tanulni. Rákóczi 1692-ben Bécsben telepedett le, ahonnan egyéves itáliai utazásra indult. 1694-ben nagykorúsították, júniusban beiktatták Sáros megye örökös főispáni tisztébe. Ugyanebben az évben megnősült és feleségével, Sarolta Amália hessen-rheinfelsi hercegnővel Magyarországra költözött. Az 1697. évi hegyaljai felkelés parasztvezetőinek megkeresését még visszautasította, de a mozgalommal való leszámolás és a szomszédos birtokos Bercsényi Miklós Ung vármegyei főispán hatására titokban XIV. Lajos francia király segítségét kérte uralkodója ellen. Tervének elárulása a bécsújhelyi börtönbe juttatta 1701-ben, ahonnan fél év múlva segítséggel megszökött, és Lengyelországba (Varsó, Brezán) menekült. Innen tért vissza 1703. június közepén Magyarországra, és az őt felkereső tiszaháti felkelők kérésére élére állt a kibontakozó felkelésnek.
Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc portréja In. Száz szép kép – Magyar Elektronikus Könyvtár
1703 és 1711 között vezette a magyar nemzet szabadságharcát a Habsburg-uralom ellen. 1704-ben Erdély fejedelmévé választották, 1705-ben a szécsényi országgyűlés „a szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé” emelte. 1707-ben Magyarország és Erdély uniójának létrehozásával az ónodi országgyűlés II. Rákóczi Ferenc indítványára kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. A nemesség és a nép benne látta a jövendő királyt, hatalmas államszervező munkát végzett; önálló nemzetközi diplomáciát épített ki. 1711 februárjában orosz katonai támogatás szerzése céljából Lengyelországba távozott, s ott érte a szatmári megállapodás híre, ami után emigrációba kényszerült. 1713-tól 1717-ig Franciaországban, előbb XIV. Lajos udvarában, később, a király halála után Grosbois-ban, a kamalduli szerzetesek rendházában élt. Távollétében, 1715-ben III. Károly fő- és jószágvesztésre ítélte.
A Portának a Habsburg Birodalommal szemben éleződő ellenségeskedése miatt kapott szultáni meghívásnak eleget téve 1717. szeptember közepén Törökországba hajózott. Előbb Jenikőben, majd a pozsareváci béke (1718. július 21.) után Rodostóban telepedett le. Ott töltötte élete utolsó éveit.
Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivévé ma közüllünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel. Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyáinknak halálokot kell siratni. Az Isten mára halasztotta halálát urunknak azért, hogy megszentelje halálának áldozatját annak érdemével, aki ma megholt érettünk. Amicsoda életet élt, és amicsoda halála volt, hiszem, hogy megmondották nékie: ma velem lész a paradicsomban. Hullassuk bővséggel könyveinket, mert a keserűségnek ködje valóságoson reánk szállott. De ne azt a jó atyánkot sirassuk, mert őtet az Isten annyi szenvedési után a mennyei lakadalomban vitte, ahol a gyönyörűségnek és az örömnek pohárából itatja, hanem mi magunkot sirassuk, kik nagy árvaságra jutottunk.
Mikes Kelemen: Törökországi levelek. 112. levél, Rodostó, 8. aprilis 1735. (részlet) In. Mikes Kelemen művei. Törökországi levelek; Misszilis levelek: 1759–1761; Mulatságos napok, Budapest, Szépirodalmi, 1978. – Magyar Elektronikus Könyvtár
II. Rákóczi Ferenc pecsétnyomója, 18. század eleje. (Magyar Nemzeti Múzeum) In. Kétfejű sas. A Habsburg-uralom Magyarországon (1699–1790), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2000. (Encyclopaedia Humana Hungarica, 6.) – Magyar Elektronikus Könyvtár
Mikes Kelemen II. Rákóczi Ferenc holttestét a galatai Szent Benedek kápolnában nyugvó édesanyja sírjába temettette, szívét s kéziratait, végakaratához híven, Grosbois-ba küldte. Hamvait 1906-ban a kassai Szent Erzsébet-főszékesegyházban helyezték el.
Ők alusznak ottan, a számkivetettek.
Idegen hazának földe tesped rajtok.
Elhagyák honukat, a soká védettet,
Melyet pártos önzés megtörött, lehajtott.
Elhagyák a szép hont, őseik lakását,
Hogy ne látnák annak végső vonaglását.
Ott vártak sokáig, noha nem reméltek.
Nem volt kitől várni, csak a véletlentül.
Hazájok szerelmét, ezt az örök mécset,
Kebelök mélyében ápolgaták szentül;
Addig ápolák, hogy annak is vége lett;
Eltemeték egymást, idegen part felett.
Arany János: A rodostói temető (részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár
II. Rákóczi Ferenc Magyarország és Erdély fejedelmények nyugvóhelye. Képes levelezőlap, Kassa, 1908. – Országos Széchényi Könyvtár, Plakát- és Kisnyomtatványtár
A porta megengedvén, hogy titkon a szegény urunk testét Constancinápolyban vihessük, egy nagy ládát csináltatván, a koporsót belézárattam, hajóra tétettem, és egynehánymagammal 4-dik megindultam. 6-dik Constancinápolyban érkezvén, a ládát, akiben a koporsó volt, a jezsuitákhoz küldöttem. A koporsót kivévén belőlle, felnyitották, hogy a testet meglássák. Sírt pedig azon a helyen ástak, ahová temették volt az urunk anyját, akinek is csak a koponyáját találták meg, és aztot a fia koporsójában bézárták, és együtt eltemették.
Mikes Kelemen: Törökországi levelek. 115. levél, Rodostó, 18. julii 1735. (részlet) In. Mikes Kelemen művei. Törökországi levelek; Misszilis levelek: 1759–1761; Mulatságos napok, Budapest, Szépirodalmi, 1978. – Magyar Elektronikus Könyvtár
----
Hej, Rákóczi! Hej, Bercsényi!
Dicső magyarok vitézi!
A sebeink csak nem szünnek,
Fájdalmaink nem enyhülnek.
Hej, Rákóczi! Hej, Bercsényi!
Dicső magyarok vitézi!
Ha ti még most is élnétek,
Ti is a hazát védnétek.
[Hej, Rákóczi! Hej, Bercsényi!…] In. Magyar népdalok. Szerkesztette és a bevezetőt írta Ortutay Gyula. Válogatta és jegyzetekkel ellátta Katona Imre, Budapest, Szépirodalmi, 1976. – Magyar Elektronikus Könyvtár
M. J.
Korábbi Rákóczi-posztjaink:
