A tölgyek alatt – Arany János-emlékév 2017

2017. február 15. 08:35 - nemzetikonyvtar

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről.

Arany János Családi Nap

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

Arany János-mellszobor a Margitszigeten a Víztoronytól délre a Művész sétányon. Stróbl Alajos (1912). – Köztérkép

1877-től 1882-ben bekövetkezett haláláig a Margitszigeten töltötte nyarait az idősödő, betegeskedő Arany János. Itt születtek az Őszikék című kötet versei, köztük A tölgyek alatt című költemény is, mely a bejegyzés szerint 1877. augusztus 5-én keletkezett. Először a Budapesti Szemle 1878. január 16-i számában jelent meg.

„A tölgyek alatt
Szeretek pihenni,
Hova el nem hat
Város zaja semmi.
Zöld lomb közein
»Áttörve« az égbolt
S a rét mezein
Vegyül árny- és fényfolt.

A tölgyek alatt
Oly otthonos itten!
Évem leapadt:
Ime, gyermek lettem,
Mint mikor a tölgy
Sudarát megmásztam,
Hol seregély költ –
S vígan madarásztam.”

Arany János: A tölgyek alatt. Részlet

Arany János a Gyulai Páltól 1856-ban ajándékba kapott ún. kapcsos könyvbe írta A tölgyek alatt című költemény szövegét, ahogy – többek között – a Mindvégig és a Tamburás öregúr című híressé vált költeményeit, vagy a Tetemre hívás és a Vörös Rébék című balladákat.

A kapcsos könyv egy kb. B/5-ös méretű bőrkötésű könyv, amely 179, részben számozott lapot tartalmaz. Eredetileg talán kétszáz lapos lehetett, de még feltehetően Arany kitépett vagy kivágott tucatnyi lapot. Az első 45 lapon láthatjuk Arany kézírását, illetve az utolsó néhány oldalon töredékeket. A kéziratot 1953 óta a MTA Könyvtárának Kézirattára őrzi.

„A költő azzal a feltétellel adta át versét Gyulainak közlésre, hogy nem fogad el érte honoráriumot, mivel ezt a versét se szánta közlésre. A költemény megjelentetése után Gyulai egy szőnyeget vásárolt, amelyet – honoráriumként – az alábbi sorok kíséretében csempészett be Arany szobájába:

SZÁMLA

Ez szőnyeg, a Tölgyek alatt, A pesti ligetben és Hídavatás című költeményekért. Még kérnék egy hosszabb, vagy ha az nem lehetséges, két rövidebb költeményt. Akkor aztán nem tartozunk egymásnak semmivel.

Budapest, október 3-án
Gyulai Pál
A Budapesti Szemle telhetetlen szerkesztője

Ismerjük Arany tréfás válaszát is: „Tessék a luxoriosus szőnyeget becsomagolni s elvitetni.”

A szerkesztő Gyulai nem marad adós a játékos elszámolással. Az 1878. október 3-án Aranynak címzett levele:

„Csodálkozva vettem Méltóságod levelét, s midőn bátor vagyok reá válaszul egy pár megjegyzést tenni, bocsánatot kérek, ha némi részletekbe bocsátkozom, amitől a beküldött számlában nagyobb tisztesség kedvéért tartózkodtam. Azt méltóztatik írni, hogy ama három költeményért nem kér és nem fogad el semmit azon kívül, amit már kapott. Én, tudtomra, ama költeményekért nem fizettem semmit, hanem fizettem a Tetemre hívásért az egyetemi segély-egyletnek Méltóságod nevében 50 forintot. E balladát csak 25 forintba számítottam, amennyit bizony testvérek között is megéri, a másik 25 forintot két fordított novella tiszteletdíjába tudtam be, melyeket Méltóságodtól az Olcsó Könyvtárban kiadtam, Maradt még három költemény: a Tölgyek alatt 10 frt, a Pesti ligetben 20 frt, Híd-avatás 20 frt, ez tesz 50 forintot, a szőnyeg 70 frt, s így csak 20 frt ledolgozandó, amiért egy hosszabb, vagy két rövidebb költeményt kértem. […]

Arany János breviárium. Összeállította: Kozma Dezső, Kolozsvár, Dacia, 1982, 223–224. – Törzsgyűjtemény

A tölgyek alatt c. vers kezdő sorai a kapcsos könyvben – Őszikék, virtuális kiállítás a Magyar Elektronikus Könyvtárban

„A jövőre nem akarom magam lekötni” így válaszol Méltóságod. Ezt nem is kívánom. Követelésemet könnyen kielégítheti a jelenben is, ha a záros könyvből egy költeményt rendelkezésemre bocsát. […] „Tessék a luxoriosus szőnyeget becsomagolni s elvitetni” –fejezi be Méltóságod levelét. Erre én csak azt mondom: ne tessék luxoriosus költeményeket írni, akkor a szerkesztők sem fognak luxoriosus szőnyegekkel kedveskedni. […]

Gyulai Pál

Arany János breviárium. Összeállította: Kozma Dezső, Kolozsvár, Dacia, 1982, 223–224. – Törzsgyűjtemény

A tölgyek alatt című vers folytatása a kapcsos könyvben. Őszikék, virtuális kiállítás a Magyar Elektronikus Könyvtárban

„Eredetileg a Sziget kisebb magaslatán állt egy ritka szép koronájú kőrisfa, Arany János legkedvesebb fája. Mindig alatta szeretett volna padot veretni, s mikor látta, hogy kívánsága nem teljesül, csak akkor vonult a tölgyek alá. A szigeti tölgyek azóta viselik a nevét. Itt írta »Tölgyek alatt” « c. versét, mely először Margitsziget címmel 1878-ban a Budapesti Szemlében jelent meg. Mikor a verset írta, mögéje állt József királyi herceg és elolvasva a papírra vetett sorokat, ezt mondta: »Nem jó botanikus«; amely fák alatt ír, azok hársak, odább foglaljon helyet, vagy 10 lépésre vannak innét a tölgyek.” […] A víztorony mellett áll ma is ez a kőrisfa, a háborúban azonban annyira megsérült a koronája, hogy ma már inkább a monumentális törzs vonja magára a figyelmet.”

Balogh András: Magyarország nevezetes fái, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968., 21. o. – Törzsgyűjtemény

A tölgyek alatt című vers sorait végakaratként értelmezve, Arany koporsóját a margitszigeti tölgyek leveleiből font koszorú övezte. A költő temetése 1882 október 24-én, délután 3 órakor volt a Kerepesi temetőben.

„A tölgyek alatt
Vágynám lenyugodni,
Ha csontjaimat
Meg kelletik adni;
De, akárhol vár
A pihenő hely rám:
Egyszerüen, bár
Tölgy lenne a fejfám!”

Arany János: A tölgyek alatt. Részlet

Arany János sírja a Kerepesi temetőben napjainkban, fotó: Bozzai Attila

„Az eredetileg 11 tölgyből álló facsoport [a Margitszigeten] napjainkra nyolcra csökkent – a 20 méteres magasságot is meghaladó, s átlagosan 2,5 méter törzskerületű fákat ma 170–180 évesre becsülik. […] a Nemzeti Sírkertben (Kerepesi temető) – ha alaposan megkésve is, de az 1960-as évek elején a margitszigeti tölgyfákról vegetatív szaporítással nyert példányokat áttelepítve, ma már két idősebb tölgy békés árnya borul [Arany János sírja] fölébe…”

Kapocsy György: A magyarság nevezetes fái, Helikon, Budapest, 2009. 98. o. – Törzsgyűjtemény

Látogatók Arany János sírjánál a Kerepesi temetőben napjainkban, fotó: Bozzai Attila

„Nem a költőért sírok. Ő mienk.
Fáradt, beteg volt. Jó, hogy megpihent.
A vén idővel versenyt szállani
Fognak dicső, mélységes álmai.
Mit szent magányban gondolt, érezett:
Azzal kezdünk egy új évezredet,
Óh, nem a dalnokért hull könnyem árja!
Az emberért! Ő szállt a sír homályba.”

Reviczky Gyula: Arany János halálára, részlet – Reviczky Gyula összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban