A CORVINA KÖNYVTÁR budai műhelye
Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári nagypréspost breviáriuma a magyar középkor legszebb emlékei közé tartozik. A párját ritkító szépségű papi imakönyv Magyarországon, valószínűleg Budán készült 1480 körül. Mestere a milánói Francesco da Castello volt, aki három helyen is szignálta művét.
A nemzeti könyvtár 2019. február 9-ig látogatható nagyszabású corvina-kiállítása egy eddig rejtett, kevésbé hangsúlyozott oldalát kívánja feltárni annak a gyűjteménynek, amely Hunyadi Mátyás udvari reprezentációjának egyik legkülönlegesebb része volt. A kiállításon számos apró szenzációs részletet lehet megfigyelni, blogsorozatunkban kiemelünk néhány igen fontos kiállított kódexet és ősnyomtatványt.
A középkori könyvfestők rendkívül ritkán tüntették fel nevüket munkáikon. Többnyire csak akkor, ha az adott alkotást valamilyen szempontból maguk is fontosnak tartották. Francesco da Castello nevéhez a szignatúrák miatt e kódex segítségével lehet miniatúrákat kötni, más munkáiban ugyanis neve nem szerepel.
A milánói mester budai tartózkodásáról két általa kifestett címereslevélről tudunk: mindkettő Budán kelt 1481-ben.
A címereslevél olyan hivatalos oklevél, amelyben az uralkodó valamely személynek vagy családnak címert adományoz, illetőleg abban megerősít. A címereslevelek élén szokás volt megfesteni az adományozott címert, amelynek a pontos küllemét egyébiránt az oklevél szövege is tartalmazta.
Az itt látható címereslevél Enyingi Török Ambrus és családja számára lett kiállítva, Budán kelt 1481. november 26-án. Címeréről Hoffmann Edith művészettörténész stíluskritika segítségével megállapította, hogy a milánói Francesco da Castello kezétől származik.
A Kálmáncsehi-breviárium keletkezése más szempontból is kapcsolódik Magyarországhoz. Kalendáriuma zágrábi rítusú, tehát a magyar liturgikus gyakorlatot, azon belül pedig a zágrábi egyházmegyéét követi. Jóllehet Kálmáncsehi Domonkos nem a zágrábi egyházmegyéhez tartozott. Minden valószínűség szerint másolója is hazai származású volt, Lauf Judit kodikológus ugyanis nemrégiben rámutatott, hogy Nagylaki István székesfehérvári kanonok breviáriumát ugyanaz a személy másolta, mint Kálmáncsehi Domonkosét.
A kalendárium mellett a kódex főbb részeihez tartozik a zsoltáros rész, a liturgikus év ünnepei szerint elrendezett imaegységek, valamint az egyes szentekhez és a szentekhez általában köthető imádságok. A Kálmáncsehi-breviárium rendkívül gazdagon díszített. A képen a Szentestéhez kapcsolódó rész kezdőlapját látjuk. A gazdagon aranyozott, élénk színekkel megfestett széldíszben medaillonok hordozzák a szakrális tematikát: a babérkoszorúk belső terében a következő jelenetek láthatók (a bal felső saroktól kezdve): az angyali üdvözlet, Mária és József eljegyzése, Mária és Erzsébet találkozása, Jézus fürösztése, végül pedig amint a tizenkét éves Jézus tanít a templomban. Az iniciáléban Mária imádja a gyermek Jézust.
A meadaillonok közötti térben a miniátor szabadabban járhatott el. Az alsó sáv egymással harcba szálló keveréklényei mellett – a küzdő felek Kálmáncsehi Domonkos címerének két oldalán helyezkednek el – figyelemre méltó a bal oldali bordűrszakasz kútmotívuma. Az ábrázolás az „ifjúság kútja”, illetőleg a „szerelem kútja” ikonográfiai tradíciójába ágyazódik. A miniátor – miként erre Mikó Árpád művészettörténész rámutatott – egy olyan előképet használt fel megalkotásához, amely Antonio Pollaiuolo egy niello-lenyomatára vezethető vissza. Ez utóbbi szintén Ámor kútját ábrázolta. A meglepő helyen, abszolút szakrális környezetben előforduló ábrázolás eszmetörténetileg is magyarázható: nem kizárt, hogy a budai udvarban ekkoriban – Mátyás uralkodásának utolsó évtizedében – jelen lévő platonikus tanítások ritka képzőművészeti lecsapódásával állunk szemben. (Minderről részletesebben itt.)
Nem tudjuk, hogy a díszkódex hogyan került el Magyarországról, mindenesetre Fehér Ipoly bencés szerzetes az ausztriai Lambach bencés kolostorában talált rá 1867-ben. A kolostor a gazdasági világválság miatt 1931-ben kénytelen volt eladni e rendkívüli kincsét, amely így Frankfurtba, Párizsba, majd Londonba került. A nemzeti könyvtár 1939-ben vásárolta meg a Todoreszku-Horvát-könyvtár gyarapítására szánt alapítványi pénzekből.
A Corvina könyvtár budai műhelye
A Corvina könyvtár budai műhelye 2019. február 9-ig!
