Farkas Gábor Farkas művelődéstörténész, a Muzeális Könyvtári Dokumentumok Nyilvántartása-iroda vezetője a nemzeti könyvtár különgyűjteményein alapuló több évtizedes kutatások eredményeit gondolta újra a nagyközönségnek szóló sorozatában.
A Szent György napjától hetente kétszer, hétfőnként és péntekenként jelentkező tizenegy részes sorozatban egy-egy kincs és egy-egy értékes muzeális könyvtári dokumentum kerül a megszokottól különböző, színesebb megvilágításba. A történetek sok esetben bonyolult és az olvasó nyomozására váró összefüggései nem véletlenek. A nyomozáshoz adhatnak támpontokat a szövegbe ágyazott kapcsolatok (linkek).
A sorozat péntekenként megjelenő részei után egy-egy kérdést közlünk: minden héten egy – első ránézésre – csavaros történet kibogozását várjuk a kedves olvasótól.
Ulysse Aldrovandi itáliai természetbúvár szárnyas sárkánya. In. Historia serpentum et draconum, Bologna, 1640, p. 422. – University Libraties. the University of Oklahoma. Galileo's World
Nemcsak Ransanus látott sárkányfejeket Erdélyben. Egy évszázaddal később Jacques Bongars francia diplomata 1585-ös konstantinápolyi követjárása során sárkányfejekről számolt be, mikor Nagyenyedhez érkezett.
„Másnap átkeltem az Aranyoson és a Maros mellett fekvő Enyed városában (Hegnedin) ebédeltem. A várkastélyban óriások csontjai és sárkányfejek láthatók, melyeket valamely erdélyi hegységből hoztak, hol, mint mondják, igen sok található.”
J[acques] Bongars Utazása Bécsből (Erdélyen át) Konstantinápolyba. 1585. In. Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten, 1054–1717, összegyűjt. és jegyz. Szamota István, Budapest, Franklin, 1891. 174. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár
A 17. század második felében több képekkel díszített írás is megjelent magyarországi sárkányok – vagy annak tartott lények – maradványairól. Johannes Patersonius – más néven Hain János – porosz származású eperjesi katonaorvos a lipcsei akadémia folyóiratában publikálta rajzait azokról a csontokról, melyekről később kiderült, hogy egy barlangi medvéé.
Hain levelet írt 1671-ben Philipp Jakob Sachs boroszlói (ma: Wrocław) természettudósnak, aki a halála előtt még megjelentette folyóiratában az eperjesi kolléga fantasztikus beszámolóját:
„Hét évvel ezelőtt küldtem Varsóba néhány sárkánycsontot […] volt köztük egy ép fej, néhány nyakcsigolya, combcsont, tibia, ujjperc és három karomcsont, mik a medve karmainál jóval nagyobbak és görbébbek. [...] A paraszt, aki a sárkánybarlangot több ízben felkereste, egy fiatal sárkány sértetlen csontvázát vitte gróf Rákóczi László úrnak. [...] A csontokat nyavalyatörés ellen árulják. [...] Akik a nyáron arrafelé juhot legeltettek, erősen bizonygatták, hogy a Kárpátok barlangjai telve vannak csontokkal. [...] Azt mondják, csak éjjel járnak ki, nappal visszahúzódnak az üregbe. [...] Azt hallottam, hogy egy olasz elővarázsolta odújából a sárkányt és messze repült rajta. Szeretném kielégíteni ritkaságszeretetedet, megvásároltam hát a paraszttól a csontokat s elküldöm neked egy dobozban.”
Tasnádi Kubacska András: Johannes Patersonius Hain. Orvostörténeti Közlemények 5(1957) 88–89. – Hungaricana
A sikerre való tekintettel Hain lelkesen folytatta a kutatást és újabb tudósítását jelentették meg a lipcsei szaklapban:
„Azt hiszem, sikerült eddig sok mindent megvilágítanom és a sárkányok történetét érthetőbbé tennem. Amint megígértem, elküldöm a barlangok részletes tervrajzát. [...] Ez a [liptói] nemes azt írta, hogy Ung megyében […] az előző évben egy eleven sárkányt láttak. Nyilvánvaló hát, hogy nem lehet csekély a sárkányok száma, akárcsak a Kárpátok üregeiben, ahol a sárkánycsontokat ássák. Megbíztam egy parasztot, szerezzen nekem még csontokat. Remélhetőleg nemsokára elhozza a koponyát, karmokat és a többit, amivel Sachs úr gyűjtőszenvedélyét kielégíthetem. [...] A második barlang Liptó megyében van. Szent Miklós és Deménfalva közelében, a Vág forrásvidékén. Itt is cseppkő fedi a földön heverő sárkánycsontokat.”
Tasnádi Kubacska András: Johannes Patersonius Hain. Orvostörténeti Közlemények 5(1957) 90–91. – Hungaricana
D. Henrici Vollgnad: De Draconibus Carpathicis Et Transsylvanicis. In. Miscellanea Curiosa Medico-Physica Academiae Naturae Curiosorum, Sive Ephemeridum [...] Observatio CLXX. 1676. – Martin Luther Universität Halle-Wittenberg. Universitäts- und Landesbibliothek Sachsen-Anhalt
Csak sajnálhatjuk, hogy ambiciózus terve, a magyarországi ritkaságok és érdekességek megírása korai halála miatt nem teljesült, mivel néhány évvel később egyébként éppen egy sárkányvadászat alkalmával szerzett sebesülésébe hal bele. Jegyzeteit felhasználta Heinrich Vollgnad boroszlói orvos egy évvel későbbi cikkében, ami szintén a Kárpátokban és Erdélyben megbúvó sárkányokról szólt.
Farkas Gábor Farkas
Múlt heti rejtvényünk megfejtése:
III. Vlad havasalföldi fejedelmet sokan magával az ördöggel (románul dracul, régebben sárkányt és démont is jelentett) azonosították a kegyetlenkedései miatt. Román nevén Vlad Țepeș apja (II. Vlad, Vlad Dracul) tagja lett a mi Zsigmond királyunk által 1408-ban alapított Sárkány Lovagrendnek (Societas Draconistrarum) 1431-ben.
Muzeális könyvtári dokumentumok az OSZK különgyűjteményeiből:
- Rerum Hungaricarum scriptores varii. Historici, geographici ex veteribus plerique, sed iam fugientibus editionibus revocati, quidam nunc primum editi, ... indices additi auctorum, quos illi citant, vocum minus frequentium et rerum memorabilium, Francofurti [Frankfurt], apud heredes Andreae Wecheli, Claudium Marnium et Ioan. Aubrium, M. DC. [1600.] – Régi Nyomtatványok Tára, RMK III. 943a
- A sárkányvár, vagy: Az óriáerejü fiunak és a sárkányok által elrabolt szép királyleánynak igen szép és mulattató története, Budapest, Rózsa K. és neje, 1891. – Plakát- és Kisnyomtatványtár, Pny 3.316
- Magyar dalok [zenemű kézirat]: [VI]. 1-től 500-ig: [1. A babiloniai Beél és Sárkány istenekrő.. stb.], összegyűjtötte Katona Géza – Zeneműtár, Ms. Mus. 4964
- Argonavtica / Ex conatibus Geographicis Abrah. Ortelij Antverp: [1:7 500 000]. Fekete-tenger vidéke, Mediterráneum (művelődéstörténeti térkép) [Antwerpen], [J. B. Vrients], [1609] (az Aranygyapjú és az azt őrző sárkány ábrázolásával) – Térképtár, TA 206/1 A-163
