Blogbejegyzésünk folytatásában a gyűjtő halálának évfordulója alkalmából a nemzeti könyvtárunk Régi Nyomtatványok Tárában őrzött egykori ősnyomtatványai közül mutatunk be néhányat részletesebben.

Színezett fametszet a Biblia német fordításából, 1483 Nürnberg, Anton Koberger – Régi Nyomtatványok Tára, Inc. 22b/II, 575r

A Biblia német fordítása

A kétkötetes kiadvány a teljes Szentírás kilencedik német nyelvű kiadása. A fametszetek a híres kölni Heinrich Quentell-féle Biblia (1478–1479) fadúcainak felhasználásával készültek. Albrecht Dürer az Apokalipszis metszetsorozatához (1498) ebből a bibliakiadásból vette át a szöveget, és az ábrázolások bizonyos motívumait is (pl. János víziója, a négy apokaliptikus lovas) felhasználta. Példányunkban a fametszeteket díszesen kifestették, néhol aranyozták. Festett iniciálék, vörös incipitjelek és verzális jelölések díszítik a szöveget. Anton Koberger (1440 k.–1513), korának egyik legtermékenyebb nyomdásza és könyvkiadója 1471 körül kezdte tipográfiai tevékenységét Nürnbergben. Több mint 220 nyomtatvány hagyta el műhelyét, amelyben 24 sajtóval, száznál több alkalmazottal (szedők, korrektorok, nyomtatók, illuminátorok, könyvkötők stb.) dolgozott. Nyomdája mellett könyvkötő műhelyt is működtetett, s így kiadványai egy részét ún. kiadói kötésben jelentette meg. Példányaink mindkét kötete késő gótikus, vaknyomásos, jellegzetes Koberger-kötés.

Színezett fametszetes világtérkép Ptolemaois Cosmographiájából (1486 Ulm) – Régi Nyomtatványok Tára, Inc. 78, I. tab. fol.

Ptolemaios Cosmographiája 

Ptolemaios, az i. sz. 2. századi alexandriai matematikus, asztronómus és geográfus a világmindenség középpontjába még a Földet helyezte, de már gömb alakúnak tartotta. Geográfiája bevezetés a térképkészítés módszerébe, s az egész akkor ismert oikumenét mutatja be egy a tyrosi Marinos által először alkalmazott fokhálózat segítségével. Ptolemaios műve nyolc könyvből áll, az első módszertani bevezető, mely a fogalmakat tisztázza, és számba veszi a felhasználható forrásokat. A 2–7. könyvek 8000 földrajzi hely koordinátáit foglalják jegyzékbe (nulla-meridiánként a Kanári-szigeteket véve), a 8. könyv pedig a térképrajzoláshoz, szerkesztéshez ad tanácsokat. Munkáját kezdettől fogva tankönyvként használták, s rendkívül népszerű lett, számos nyelvre lefordították. Az újabb kutatások feltételezik, hogy nem az egész mű származik Ptolemaiostól, hanem későbbi kiegészítésekkel is bővült a századok során.
A mű első nyomtatott kiadása 1475-ben Vicenzában jelent meg, de térképeket nem tartalmazott, ezt követte 1477-ben a bolognai, 1478-ban a római, 1482-ben a firenzei kiadás, melyek mind rézmetszetes térképeket tartalmaznak. A firenzeit már kiegészítették négy modern térképpel is. Ugyancsak 1482-ben jelent meg a mű Ulmban Leonhard Holl nyomdájában 32 egész oldalt betöltő fametszetes térképpel, köztük már 5 modern is található: Itália, Spanyolország, Franciaország, Észak-Európa és Palesztina. Ez a kiadás használt először illusztrációként fametszetes térképeket, s közli rajzolójuknak nevét is, aki egy német bencés szerzetes, geográfus: Donnus (Dominus) Nicolaus Germanus. A nyomtatás alapjául szolgáló kézirat is fennmaradt a württembergi Schloss Wolfegg könyvtárában. Donnus Nicolaus kézirata alapján a térképeket az armsheimi Johann Schnitzer mester metszette fába. A világtérkép felső szegélyén olvasható a nevét tartalmazó felirat is: „Insculptum per Johannem Schnitzer de Armssheim." Leonhard Holl Ptolemaios-kiadása nem hozott igazán nagy nyereséget, ezért 1484-ben bezárta ulmi műhelyét, s távozott a városból. Betűkészletét, fadúcait és a Ptolemaios el nem adott, kinyomtatott íveit Johann Reger ulmi nyomdásznak adta át, aki a velencei Giusto de Albano megbízottja volt. Az első ulmi kiadás után négy évvel Reger újra kiadta Ptolemaios művét, melynek itt bemutatott példánya Jankovich Miklós gyűjteményének is része lett. Reger az új kiadáshoz teljes egészében a Holl-féle szedést vette alapul, kiegészítésül hozzá nyomtatta a forrásul szolgáló Wolfegg-kódexből a kötet használatára vonatkozó megjegyzéseket, valamint készített egy betűrendes mutatót is. A kiadás további érdekessége, hogy nem nyomtatta újra az egész művet, hanem felhasználta a korábbi, 1482-es Holl-féle kiadás megmaradt íveit is, ezeket fűzette be a kötetek megfelelő helyére. A térképek nyomásához is a Holl-féle dúcokat használta fel, mindössze annyi módosítással, hogy fejlécként belevésette az egyes térképek feliratát is. Ezek érdekessége, hogy valamennyi nagy N betű tükörképként szerepel, a modern térképek közül pedig Spanyolországén a felirat a lap alján, fejjel lefele található.

Mátyás és Beatrix egyesített címere, valamint Szent László legendájának egy jelenete a Thuróczy-krónika díszpéldányában – Régi Nyomtatványok Tára, Inc. 1143, fol. 1v–2r

Thuróczy János Magyar krónikája

A köznemesi származású szerző, Thuróczy János humanista műveltsége révén az 1460-as években budai kancelláriai jegyző, majd 1486-tól ítélőmester (protonotarius) lett. A történeti munka megírására korábbi hivatali elöljárói ösztönözték, hiszen a nagy humanista uralkodó, Mátyás korában egyre nagyobb volt az igény egy összefoglaló történeti munka megírására. 1473-ban Andreas Hess budai nyomdájában megjelent az első Magyarországon nyomtatott könyv, az azonos című Chronica Hungarorum, melyben a nyomdász régi krónikákból merített, de a legújabb kor eseményeiről csak egy-egy utalásban emlékezett meg. Thuróczy János történeti munkája nem egységes mű, a magyar történelem egy-egy szakaszát különálló részekben foglalta össze. Forrásul használta fel ókori szerzők munkáin kívül a magyarok történetét tárgyaló korábbi krónikákat, sőt az 1387 utáni száz év eseményeinek megírásához Thuróczy önálló kutatásokat is végzett, átnézte a királyi kancellárián őrzött okleveleket s azok regisztrumait, s felhasználta a kortársak visszaemlékezéseit is. A krónika először 1488. március 20-án jelent meg Konrad Stahel és Matthias Preinlein brünni nyomdájában. A mű témája szinte kívánta az illusztrációkat, így 42 fametszet került a kötetbe. Ugyanezen évben június 3-án másodszor is megjelent a krónika, Theobald Feger budai könyvkereskedő kiadásában, Augsburgban, Erhard Ratdolt nyomdájában. A kötet elejére Feger egy Mátyás királyhoz szóló ajánlást helyezett, melyben megemlíti azt is, hogy a művet szép illusztrációkkal egészítette ki. Ebben a kiadásban 66 kép található, de közülük néhányat átvésve többször is felhasználtak, s az alapos vizsgálat megállapította, hogy összesen 32 dúcot faraghattak a képekhez. A műnek két változatát ismerjük ebből a kiadásból, az egyik 174 számozatlan levélből áll, s szövege teljesen egyezik a brünni kiadáséval, tartalmazza Mátyás király sikeres hadjáratát Bécs ellen, a másik kiadásvariánsban viszont Ratdolt megrövidítette a szöveget, s kihagyta az ausztriai hadjáratra vonatkozó részeket, így terjedelme 172 levél lett; német nyelvterületen nem lett volna célszerű a magyar király ausztriai hódításairól szóló könyvet terjeszteni.
A kötet elején látható egy kör alakú címerkompozíció, közepén Mátyás és Aragóniai Beatrix címerével, körülöttük pedig felülről jobb felé haladva a király uralma alá tartozó területek címerei: Csehország, Luxemburg, Lausitz, Morvaország és Ausztria ki nem vésett, de befestett címere látható, majd Galícia, Szilézia, Dalmácia és a Hunyadi család címere következik. (A rövidített változatokban Ausztria címerének helye üresen maradt) A következő levélen a Szent László-legenda egyik jelenete látható, a király harca a kun vitézzel. A kötetben található többi metszet különböző forrásokra vezethető vissza. Egy részük a brünni kiadás hatását mutatja (pl. Attila, Árpád, I. András, Hunyadi János és Mátyás király). A tatárdúlás leírása előtt látható a hozzá tartozó, feliratos illusztráció, melynek forrása a brünni kiadás Honfoglalásképe, illetve a híres 14. századi Képes Krónika „Magyarok első bejövetele"-ábrázolása. Más képek viszont 15. századi német rézmetszetek hatását sejtetik, közülük a legjelentősebb művész Martin Schongauer, de kerültek át motívumok a Hausbuch-mesternek, valamint a ún. Játékkártyák mesterének nevezett művész munkáiból is.
A teljesebb változatból fennmaradt két pergamenre nyomott példány, melyekben a Mátyásnak és Beatrix királynénak szóló ajánlás arany festékkel van nyomtatva – ezt az akkor még egyedi technikát nagy valószínűséggel Ratdolt először ebben a munkájában alkalmazta. E két díszpéldány egyike volt Jankovich Miklósé, aki a kötetbe irt bejegyzés szerint 1823. március 24-én vásárolta azt meg.
Zsupán Edina legújabb kutatásai szerint  mindkét kötet metszeteit a magyar királyi udvarban színezték, ugyanis ugyanaz a két miniátor dolgozott mindkét kötetben, ugyanabban a felosztásban, ugyanazzal a színezéssel. A meghatározóbb mester keze megtalálható a budai műhely más alkotásaiban is, például a vatikáni missaléban. Mindkét kötetben azonos a fejezetkezdő nagybetűk kialakításának módja is, a gazdag aranyozás teljesen elfedi a nyomtatott könyv eredeti kezdőbetűit. Ennek alapján az első Jankovich-gyűjteménnyel a nemzeti könyvtárba került díszes kötet Mátyás király híres Corvina könyvtárából származó példány lehet.

A blogbejegyzés első része itt olvasható.

(A blogbejegyzés címe részlet egy Jankovich Miklóst ábrázoló rézmetszet feliratából.)

Összeállította: Varga Bernadett (Régi Nyomtatványok Tára)

Felhasznált irodalom:

• Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei: Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, 2002. november 28 – 2003. február 16., a kiállítást rendezte, szerk. Mikó Árpád et. al., Bp., MNG, 2002, 266–271. (Velenczei Katalin és W. Salgó Ágnes tárgyleírásai.) 
• Zsupán Edina: Johannes Thuróczy: Chronica Hungarorum. Bibliotheca Corvina Digitalis honlap