Eötvös Gábor 1985-ben, 50 éves jubileumi előadásakor, a Fővárosi Nagycirkusz porondján. Van mááásik....! Korabeli aprónyomtatvány címlapja. Magyar Cirkusz és Varieté Igazgatósága, Barlaghy István, MAHIR, Budapest, 1985. – Színháztörténeti és Zeneműtár
Heitz György, az 50 éves jubileumi előadás rendezője az alábbi sorokat írta Eötvös Gábor cirkuszművészről:
„Van másik! […] ez a két szó ma már […] fogalom a cirkusz világában, nemcsak magyarul, de németül, angolul, oroszul, franciául, s a világ sok más nyelvén. Igen! Fogalommá vált ez a két szó, mert azzá tette a magyar cirkuszművészet egyik legnagyobb egyénisége: Eötvös Gábor, Jászai-díjas, Érdemes Művész, világhírű zenebohóc, akinek ez a mostani fellépése az 50 éves jubileuma a porondon. Amikor ő a porondra lép és feneketlen zsebeiből tucatnyi hangszert varázsol elő, ezzel a jellegzetes felkiáltással: »Van másik!«, kirobban a nézőtéren a kacagás, felcsillannak a mosolygó szemek, s a produkció után – de még közben is – bizony pirosra tapsoljuk a tenyerünket. Immár ötven éve! Mert Eötvös Gábor fél évszázadon keresztül öt világrész cirkuszrajongóinak millióit kápráztatta el utolérhetetlen humorával, zseniális hangszerkezelésével, magával ragadó egyéniségével.”
Heitz György: Fővárosi Nagycirkusz, 1985. december. In. Van mááásik...! Fővárosi Nagycirkusz. [Műsorfüzet], Magyar Cirkusz és Varieté Igazgatósága, Barlaghy István, Budapest, MAHIR, 1985, 3. – Színháztörténeti és Zeneműtár
Korabeli színlap, Fővárosi Nagycirkusz, 1985. december. – Színháztörténeti és Zeneműtár
A híres fizikusról, báró Eötvös Lorándról, mint hegymászóról és fotográfusról írva egy kedves színháztörténész barátom mondta egyszer, azt tudod, hogy két lányának mozija volt? – s igaza volt, majd félig tréfásan hozzátette, miért nem foglalkozol kicsit az Eötvös Cirkusszal is?… S majdnem igaza lett. S ha nem is a bárói család sarja a cirkuszalapító édesapa, Eötvös Nándor, de igenis egy valódi Eötvös. Ahogy maga Eötvös Gábor vallotta:
„Apám édesapja, tehát a nagyapám, Eötvös Ferenc, ha talán nem is báró, de mindenképpen rangos szülők gyermekeként látta meg a napvilágot.”
Van má-ásik! Eötvös Gábor élete. Lejegyezte Harangozó Márta. Studio-1 Kft, Budapest, 1990. 11–12. – Törzsgyűjtemény
1892-ben egy Pakson állomásozó vándorcirkusz fellépése alkalmával egy környékbeli földbirtokos fia, Eötvös Ferenc kadét megismerkedett Vinyicky [Winiczky] Johanna kötéltáncossal és végül annyira beleszeretett a gyönyörű és bájos Johannába, hogy a vándorcirkusz nyomába szegődött, majd mit sem törődve nemesi rangjával és előnevével, ő is beállt a cirkuszba, s végül feleségül vette az imádott leányt. [Dunaszentgyörgy közelsége alapján is Ferenc talán egy ottani földbirtokos Eötvös egyik sarja lehetett.] Eötvös Ferenc tehetséges fia, Eötvös Nándor Aladár fejlesztette tovább a cirkuszt. A ma is ismert és kedvelt Eötvös Cirkuszt is ő alapította meg 1920-ban. Az ő gyermeke Eötvös Gábor, a híres zenebohóc, aki később tehetséges vezetője lett a társulatnak. A vándorcirkuszi életet jól jellemzi, hogy Eötvös Gábor egy lakókocsiban született Balatonmogyoródon. De hogyan is képzeljük el „szülőhelyét”? A helyszínt legrészletesebben a cirkusz egyik jeles kutatója, könyvtárunk Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtára, később Színháztörténeti Tára – ma: Színháztörténeti és Zeneműtár – értékes cirkuszi színlapgyűjteményének szorgos kutatója, Húsné Orlóci Edit foglalta össze:
„A pakk-kocsik általában 5–6 m, a lakókocsik 6–8 m hosszúak voltak. A kocsi lehetett simán »lakó«-kocsi, »elegáns lakókocsi« vagy »szalonkocsi«. Egy szalonkocsi leírása a következő volt: 6 1/4 m hosszú, 2 m 20 cm széles, 3 részből, úgymint konyha, fogadó- és hálószobából állt.”
Húsné Orlóci Edit: A cirkusz Magyarországon 1890–1914. IV. Az utazócirkuszok. In. Cirkuszi Akrobatika, 5. évfolyam, 2. szám. 2012. nyár. – Elektronikus Periodika Archívum
Eötvös Gábor édesanyja egy másik ismert vándorcirkusz, a Csapó Cirkusz tagja volt, Csapó Júlianna műlovarnő. És ne feledjük, szintén századik születésnapja van feleségének, a 2014-ben elhunyt Picard Mária artistának (1921–2014), a francia eredetű családból származó és nagy múltú Picard Cirkusz tagjának, aki 1971-től 1981-ig igazgatója volt a már az új épületben újra megnyíló Fővárosi Nagycirkusznak. Ő is neves artistadinasztia és vándorcirkusz vezetőjének leszármazottja volt.
Picard család. Levelezőlap. Jos Drotleff, Hermannstadt. 1920? – Színháztörténeti és Zeneműtár, KA 561/1995.
Eötvös Gábor, sokak kedves „Gabi bácsija” zenebohócként is meghódította a fél világot, egyszer még gyermekkora nagy példaképe, maga a már idős Chaplin is megdicsérte „Eötvös papát”, még 1964-ben Lausanne-ban, amikor a híres Knie Cirkuszban lépett föl. Szalmacsokrot kapott tőle, tetszett neki, hogy nem használt nagy, felálló vörös parókát, hatalmas orrot, ormótlan cipőt és egyéb segédeszközöket, hanem önmagát nyújtotta.
Korábban és a későbbi külföldi sikerei mellett is cirkuszával beutazta egész Magyarországot. Ezt az Eötvös Cirkusz könyvtárunk Színháztörténeti és Zeneműtárának színlapgyűjteményben, ebben a többek között a híres Beketow, Czája, Wulff és Picard Cirkusz színlapjait is tartalmazó cirkusztörténeti „kincsesbányában” található néhány korabeli dokumentumával is alátámaszthatjuk: Karcag, Békéscsaba, Nagykanizsa, Gyöngyös, Kecskemét, Szeged… „Az Eötvös-cirkusz nemcsak hirdet, hanem produkál is!” – olvashatjuk a hirdetéseken, továbbá: „Szünetben bohócok, a nevettetés nagymesterei szórakoztatják a közönséget.”
A bölcs ember, a kedves „zenebohóc” példamutató családszeretete, szerénysége visszaemlékezésének záró mondatából is kicseng:
„Meggyőződésem, hogy én is csak azért tudtam eljutni addig, ameddig eljutottam, mert a feleségem, a gyermekeim mindig és mindenben mellettem voltak.”
Van má-ásik! Eötvös Gábor élete. Lejegyezte Harangozó Márta, Budapest, Studio-1 Kft, 1990. 98–99. – Törzsgyűjtemény
Kis Domokos Dániel (Színháztörténeti és Zeneműtár)
