Szent István király és Boldog Gizella királyné fia, a magyar trón örököse 1031-ben hunyt el.
A magyarok között a keresztény hit elterjedésében és megszilárdításában nemcsak Géza fejedelem templomalapításai és István király törvényei játszottak szerepet, hanem az Árpád-házban kibontakozó elkötelezett lelki élet, amely fényes csillagokat hintett Európa egére.

Petrus Rucholle: Emericus Mariae. Szent Imre herceg allegóriája. Rézkarc. In. Georgius Aloysius Erdeodi: Gloria virtutis Hungaricae…, Duaci [Douai]m typis Viduae Petri Telu, 1633. Jelzet: App. H. 2027 – Régi Nyomtatványok Tára. A kép forrása: Régi Ritka digitális tartalomszolgáltatás

A Krisztus követésében példát adó családtagokat már életükben nagy tisztelet övezte. Szent István és Boldog Gizella házasságából több gyermek született, de a fiúk közül csak Imre érte meg a felnőttkort. A keresztény értékek szerint neveltetett ifjú hamar megértette a hit lényegét. Imre hercegről a legendák feljegyezték állhatatosságát és fogyhatatlan buzgalmát. A humanista Antonio Bonfini (1427–1502) Rerum Hungaricarum decades (A magyar történelem tizedei) című könyvével felbecsülhetetlen művet hagyott hátra a magyar történetírás számára. Mátyás király 1488-ban bízta meg a hatalmas munka elkészítésével, melyet később II. Ulászló is támogatott. A kéziratos példány már a század végére bekerülhetett a Corvina-könyvtárba (Cod. Lat. 434. és Cod. Lat. 542.), míg a teljes mű csak 1568-ban jelent meg nyomtatásban. Az itáliai történetíró gondosan összegyűjtött legendairodalomból dolgozott, így a Szent Imréről szóló fejezetben megtalálhatjuk a halála után jegyzett csodákat is. Köztük bizonyos Konrád esetét, aki vezeklését igyekezett bevégezni.
A bűnbánó Rómába ment, hogy a pápa előtt feltárja vétkeit, aki penitenciául adta, hogy alsóruha helyett viseljen páncélt, és ötszörös vasbilincsbe verjék. Majd összes bűnének hosszú sorát jegyzőkönyvbe vallotta, amelyet pápai gyűrűvel pecsételtek le.

Konrád a kegyhelyeket végiglátogatta, nem felejtve el Jeruzsálemet, a Megváltó sírját sem. Végül Szent István király hírének hallatára elment Székesfehérvárra. Esedező könyörgéseire álmában megjelent neki a király, aki Imre sírjához küldte Konrádot.

A vezeklő Konrád hamar Imre kápolnájába szaladt és ott térdre borult, mire a bilincsek hirtelen kinyíltak és a bűnlajstromról a pecsét leesett, a legkisebb betű sem volt látható rajta.
Bonfini feljegyezte továbbá, hogy Szent László buzgólkodásának köszönhetően emelte az egyház Imre herceget is a szentek tisztelendő sorába. Fontosnak tartotta megemlíteni azt is, hogy Korvin Mátyás az Árpád-házi szentek nyughelyének, a koronázó templomnak ékesítésén fáradozik.

Antonii Bonfinii rerum Ungaricarum decades tres. Basileae [Basel]: ex Roberti Winter officina, MDXLIII. [1543]. Jelzet: RNYT App. H. 292 – Régi Nyomtatványok Tára

A Régi Nyomtatványok Tárában megtalálható a Bonfini művét feldolgozó Heltai Gáspár (1510–1574) krónikája is, amely már elhagyja a szentek életét bemutató stílust, így a legendás elemeket, mindazonáltal zavarosan nyilatkozik a Magyar Királyság korai évtizedeiről. Valamint, mivel Imre korai halála miatt nem foglalhatta el apja trónját, igen kevés feljegyzést találunk róla az uralkodókról szóló kötetben. A Chronica az magyaroknac dolgairol 1575-ben Kolozsvárott jelent meg.

A nagyszombati egyetem alapítását követően, 1648-ban létrejött az akadémiai nyomda, amely közel hatszáz könyvet jelentetett meg. A korszak jellegzetes kiadványtípusának számított a szentek életét részleteiben ábrázoló képsorozatos kötet. Sajátosan magyar témának számított Hevenesi Gábor (1656–1715) Ungaricae sanctitatis indicia címmel közreadott magyar szenteket bemutató könyvecskéje. Hevenesi két oldalon fejti ki a szent életét, megadva a forrásokat is, amelyből merített. Köztük Petrus Ranzanus neve mellett Illyés András (1637–1712) – A keresztyéni életnek példája vagy tüköre, azaz a szentek élete – és Tarnóczy István (1626–1689) Regi magyar szentseg... – hagiográfusok neve is feltűnik.
A rövid leíró szövegek mellett egy-egy feliratos szentkép is látható. Hoffmann és Schott 50 rézmetszetet készített a műhöz, amelyet így 1692-ben jelentettek meg. Majd 1695-ben Hevenesi könyve Régi magyar szentség címmel magyarul és képek nélkül került az olvasók kezébe. Ugyanakkor a képsorozatot a nagyszombati akadémiai nyomda a XVIII. században is használta.
A jellemzően 11 x 8 cm méretű lemezeken a magyar, illetve magyar vonatkozású szenteket attribútumaikkal láthatjuk változatos ornamentikával díszített keretben, kilétüket külön felirat jelzi. Szent Imrét három metszeten is ábrázolták, igaz, a harmadikon tévesen.

Boldog Gizella, miközben áhítattal tekint a Megfeszítettre, rózsafüzért ad fia kezébe, mintegy az imádságra való tanítás gesztusaként. Imre bizalommal néz édesanyjára, kezében már ott a fehér lilioma.
A herceg életét leíró szöveget félalakos portréja zárja, amelyen az ifjú kezében a tisztaság virágával, szemeit már közvetlenül a fényes égre emeli. A szülők és nevelők iránti engedelmesség, a hitben való buzgóság és a szüzesség erénye tette Imrét a magyar ifjúság és a diákok védőszentjévé. Alakját gyakorta láthatjuk gyermekként, hiszen Isten és a Szűzanya iránti elköteleződése már kora ifjúságában megnyilvánult. Ezért minden tanító rend kedves közbenjáróként fordult hozzá és adta például növendékei elé, ahogy a jezsuiták is.
A harmadik metszet, amelynek feliratán Imre neve szerepel, a Prágai Szent Adalbertet ábrázoló képecske. István király nagylegendájából tudjuk, hogy a vértanú püspök térítő céllal érkezett magyar földre. Hogy a hit magva jó talajba hullott, István megkeresztelése adott nyomatékot és egyben követendő példát. A legenda szerint tehát Adalbert, aki egyébként I. Henrik rokona is volt, a fiatal Vajkot részesítette a szentségben, nem pedig annak fiát, ahogy ezen a képen láthatjuk. (A magyar fordításban helyesen István szerepel.)
Jean Bolland (1596–1665) Acta Sanctorum Ungariae című munkája is Nagyszombatban, a jezsuiták nyomdájában jelent meg. A németalföldi hagiográfus mesterének, Heribert Rosweyde-nek a szentek életéről szóló alapos forrásgyűjteményét kívánta közreadni ünnepnapjaik alapján, hónapos beosztásban. Nagyszabású munkáját a köré szerveződő történeti műhely gondozta tovább. A magyar szenteket is ehhez hasonlóan hónapok szerint találjuk az 1747-ben nyomtatott kötetben.

Bolland is Bonfinire hivatkozik és Szent Imre életének részletes leírásában megemlíti a Szent Mórral való csodálatos találkozást. István az ifjú herceg társaságában látogatott el Pannonhalmára, amikor Imre a kegyelem által bepillantást nyert a mennyei dolgokba. A köszöntés alkalmával mint valami angyal sorra csókot adott a szerzeteseknek, kinek-kinek erényes éveinek száma szerint. Apja a szentmise után megtudakolván a történtek hátterét, ki akarta deríteni annak igazságát. Ezért titokban visszatért a Márton-hegyére és álruhában külön-külön üdvözölte a zsolozsma után még ájtatosságba visszavonult testvéreket. Így történhetett, hogy egy kivételével mind megszakította imáját, hogy üdvözölje a királyt, csak bizonyos Mór maradt meg az ima csendjében. Másnap a szerzetes az alázatosság próbáját is kiállta, így bizonyossá lett Imre herceg igazsága, miszerint őt hét csókkal illette. Az uralkodó a csodát mint főpapi székre való kiválasztottságot értékelte, ezért Mórt kihívta a bencés közösségből és érdemeiért a neki szánt pécsi egyházat püspöki rangra emelte.

Korunkban alig fogható fel a legendák esszenciáját adó tisztaság erénye, amely szentünk számára az Istenhez vezető legegyenesebb és legrövidebb utat jelentette. A kereszténységgel éppen ismerkedő, a hitet életre váltó magyar nép ékes virága, illatos lilioma, mely korántsem férfiatlanság vagy az uralkodói felelősség elől való menekülés, hanem a legméltóságosabb Istennek való teljes önátadás.
A 990. évfordulón is ide illik Prohászka Ottokár 1907-ben mondott ünnepi beszéde, amikor így üdvözölte a magyar ifjúság szentjét:

Felhasznált irodalom:

• Magyar katolikus lexikon, [főszerk. Diós István]; [szerk. Viczián János], Budapest, Szt. István Társ., 1993–2014. Online változat. 
• Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei (ford. Kulcsár Péter), Budapest, Balassi, 1995, 249–260. 
• Ecsedy Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei, XVII. század, Budapest, Balassi, OSZK, (Hungaria typographica, 2.), [2010].
• Prohászka Ottokár: Szent Imre herceg ünnepére I. A magyar ifjúság példaképe (1907) In. Uő: Élet igéi. Beszédek, Budapest, Szent István-Társulat, (Prohászka Ottokár összegyűjtött művei, 18. kötet), 1929.

Andrási Erika (Régi Nyomtatványok Tára)