A ma a Köztársasági Elnöki Hivatalnak otthont adó Sándor-palota a Budai Várban és a Komárom‒Esztergom megyei Bajnán most felújított és december elején átadott Sándor‒Metternich-kastély őrzi emlékét a Sándor családnak és két különc, saját korukban Európa-szerte ismert tagjának.
1870-ben, a második császárság bukása után Paulina – rövid angliai kitérő után – visszatért Bécsbe, ahová férje egy évvel később követte. A hercegné nevét az osztrák fővárosban nemcsak különböző színházi előadások kapcsán emlegették rendszeresen, hanem más jótékonysági és kulturális kezdeményezések kapcsán is. A jótékony célú virágkorzót először 1886-ban rendezték meg. A virágdíszes hintók felvonulása mellett virágdobálás, zenei előadások, dísztorna, „velocipéd-verseny”, hölgyek vívása, szépségverseny, sörkiállítás és tűzijáték is szerepelt a virágünnep programjában. Az érdeklődés hatalmas volt, közel kétszázhetvenezer belépőjegyet adtak el. Néhány évvel később szervezték meg a bécsi nemzetközi zene- és színművészeti kiállítást, ahol különböző korok és földrészek zenei és színházi tárgyait láthatta a közönség. A hangszerek, partitúrák, kéziratok, jelmezek, kellékek, díszletképek, tervrajzok mellett hangversenyek és színházi előadások várták a látogatókat. A nagyszabású rendezvény egyik fő szervezője Metternich hercegné volt.
Paulina korának meghatározó személyisége volt, akinek minden lépését figyelte a „jó társaság” és a nagyközönség is. Neve nemcsak a sajtóban, hanem kortársai visszaemlékezéseiben is sokszor feltűnik, számos rajz, festmény, karikatúra és fénykép készült róla. A leírások, jellemzések éppolyan sokfélék, mint a különböző képi ábrázolások, és nem hiányoznak közülük az anekdoták, kétes hitelű pletykák, híresztelések és hírlapi kacsák sem. Nagy valószínűséggel e kategóriába sorolható az a sajtóhír is, amely a hercegné Anastasia Kielmansegg grófnéval vívott párbaját taglalta az említett nemzetközi kiállítás idején. A fáma szerint a kardpárbajt 1892 augusztusában vívták Liechtensteinben. A híradások „hölgyek párbajáról” szóltak, azaz egy úgynevezett „emancipált párbajról”, melynek jellegzetessége az volt, hogy a hölgyek fedetlen felsőtesttel vívtak, nehogy egy esetleges sérülés során a párbajozó ruhájáról a sebbe kerülő textilszálak elfertőződjenek. Természetesen ilyen párbajokon kizárólag hölgyek vehettek részt. A hírt maga a hercegné cáfolta.
A század végén Paulinát számos családi tragédia érte. Alig öt év leforgása alatt elvesztette egyik leányát, férjét és egyik unokáját, majd másfél évtizeddel később másik fiúunokája is meghalt fiatalon. Nem sokkal Richard herceg halála után (1895) a hercegné engedélyt kért és kapott Ferenc József császártól és királytól, hogy felvegye születési nevét is, ettől kezdve a Metternich‒Sándor Paulina nevet és a két család együttes címerét használta.
Már édesapja halála után (1878) megörökölte Bajnát, és felújíttatta a kastélyt.
A birtokai ügyeit figyelemmel kísérte; lovai, juhai, szarvasmarhái többször szerepeltek bécsi és hazai kiállításokon. Birtokain iskolát épített és különböző módon jótékonykodott. Rendszeres adományai mellett karácsonykor ünnepséget rendezett és ajándékokat osztott szét a gyermekek között. Bajnán is élénk társasági életet élt, megfordultak nála az előkelő társaság tagjai, régi – külföldi – barátai, ismerősei. A vadászatok mellett különböző ötletekkel, felvonulásokkal szórakoztatta vendégeit és a birtokán élőket.
„A hercegné bécsi vagy bajnai tartózkodása idején gyakran járul a gyónás- és szentáldozáshoz és ilyenkor vele tart egész udvara. A bajnai kastély kápolnájában minden vasárnap és ünnepen egész kíséretével misét hallgat. Nyáron a határi lourdes-i barlanghoz szokott a körmenet kivonulni. Erről az ájtatosságról sem hiányzik a hercegné. […] Leginkább jellemzi azonban a hercegnét az a ritka életkörülmény, hogy nyolcvanéves kora ellenére is állandóan derült és üde természete van. Titkára természetesen szakszerűen gondoskodik arról, hogy úrnője nagyszerűen szórakozzék. Ha a háború előtt valami kedves vendég érkezett a bajnai kastélyba, tiszteletére szokatlanul tréfás fogadóünnepet rendeztek, melyben a gazdatisztek is gyakorlottan közreműködtek, mert a hercegné sem maradt háttérben. Kedvelte a vidám matróna az ötletes, sőt komikus fölvonulásokat. Ilyenkor a leleményes titkár volt nemcsak a főrendező, hanem a főszereplő. Ekkor jelentek meg az ormótlan automobilok és a mulatságos tengeri hajók, melyeket hatalmas tigrisek (vagyis csíkosra festett ökrök) vontattak. A keleti fejedelem rikító udvarával valóban fejedelmi mulatságot szerzett. A mozgalmas hódolatok és harsány szónoklatok harsogó jókedvet teremtettek. A nemes lelkű hercegné az ilyen közelmúlt mulatságokra szívesen meghívatta a népet parkjába. Míg derék unokája élt, a hercegné szívesen vadászott. Azóta már csak a kastély vendégei vadásznak szarvasra. A vadászünnepen persze elkerülhetetlen az úgynevezett vadtánc, mikor – a jobb időkben – a sok fölvirágzott szarvast egymásután szállították a parkba cigánymuzsikaszóval. Ezeken a mulatságokon is boldog-boldogtalan megjelenhetett. A szertartásos vadásztósztok után gondtalan tánc következett, melyet a hercegné megelégedéssel nézett végig.”
Kőrösy László dr.: Metternich-Sándor Paula hercegné. In. Budapesti Hirlap, 1916. április 9. – Törzsgyűjtemény
A bajnai Sándor‒Metternich-kastély. Esztergom vármegye, Budapest, Országos Monografia Társaság (Borovszky Samu szerk.: Magyarország vármegyéi és városai) – Törzsgyűjtemény
Paulina sokszor és sokféle módon jótékonykodott, számos kezdeményezésben vett részt ötletadóként, fellépőként és adományozóként. Nemcsak a támogatottak köre volt széles, hanem leleményessége sem ismert határokat. Jótékonysági kezdeményezései közül kiemelkedik a bécsi poliklinika támogatása, amely annyira fontos volt számára, hogy a 80. születésnapjára szánt ajándékként a tisztelői, barátai az intézmény javára gyűjtöttek 80 000 koronát. A visszaemlékezései 1920-ban megjelent első kötetének bevételét is e célra ajánlotta fel. Emellett azonban számos további kezdeményezést támogatott. Szerepelt jótékony célú előadásokban, hangversenyt szervezett a bécsi konzervatórium javára, sorsjegyeket árult, pénzzel támogatta a szegedi árvízkárosultakat. Bajnán iskolát működtetett, a családoknak tűzifát ajándékozott, az I. világháborúban pedig gyermekmenedéket működtetett, hogy az anyák a háborúba vonult férfiak helyett elvégezhessék a mezei munkát.
Bár nem egy pletyka, híresztelés kapott lábra és jelent meg róla életében, és kortársai megítélése is vegyes volt, számos elismerés is érte. Köszönőlevelek, hálairatok, méltató újságcikkek mellett 1898-ban, trónra lépésének 50. évfordulóján, Ferenc József az Erzsébet-rend nagykeresztjét adományozta neki.
A hercegné visszaemlékezései két önálló kötetben jelentek meg. A gyermekkori emlékeket és kortársai portréit magában foglaló kötet 1920-ban németül, a francia évekről szóló azonban már csak a halála után, 1922-ben, franciául látott napvilágot (később többször is kiadták).
Metternich-Sándor Paulina 1921. szeptember 28-án, 85 éves korában hunyt el.
Metternich-Sándor Paulina szalonjában. In Szalon Ujság 1903. április 15., 3.
Az idézeteket a mai akadémiai helyesírás szabályai szerinti átírásban közlöm.
Válogatott irodalom:
- Madame Carette, née Bouvet: Souvenirs intimes de la Cour des Tuileries I, Paris, Ollendorff, 1889, 32‒33.
- Dede Franciska: Metternich-Sándor Paulina (1836‒1921). In Rostás Péter (szerk.): Az Ördöglovas kastélya: A bajnai Sándor-Metternich-kastély, Budapest, NÖF, 2021, 74‒109.
- Jules Gesztesi: Pauline de Metternich, Ambassadrice aux Tuileries, Flammarion, 1947.
- Emmanuel Haymann: Pauline de Metternich, La jolie laide du Second Empire, Perrin, 1991.
- Philippe Luez: Pauline de Metternich, L’éventail brisé, Payot, 2004.
- Princesse Pauline de Metternich-Sándor: Éclairs du passé (1859–1870), Amalthea-Verlag, Zurich-Leipzig-Wien, [1922]
- Princesse de Metternich: »Je ne suis pas jolie, je suis pire« Souvenirs (1859‒1871), Tallandier, 2008 (bevezető tanulmány és jegyzetek: Georges Poisson)
- Princesse de Metternich: Souvenirs d’enfance et de jeunesse, Plon, 1922 (a német nyelvű visszaemlékezés francia nyelvű fordítása)
Dede Franciska (Kutatási és Különgyűjteményi Főosztály)
A sorozat további részei: Első rész; Második rész.
