1848-ban minden addiginál nagyobb forradalmi áradat borította el Európát. A februári párizsi, majd a márciusi bécsi események visszhangja cselekvésre ösztönözte a magyar polgári átalakulás híveit is. A márciusi ifjak sikeres pesti forradalmának folytatásában döntő szerep jutott a pozsonyi országgyűlésnek: az utolsó magyar rendi diétán elfogadott, valamint V. Ferdinánd király által 1848. április 11-én szentesített 31 törvénycikkből álló törvénycsomag biztosította Magyarország polgári fejlődését. 1848. április 7-én gróf Batthyány Lajos miniszterelnök vezetésével megalakult az első független, felelős magyar kormány, amelyben Deák Ferenc igazságügy-miniszterként, Kossuth Lajos pénzügyminiszterként, Szemere Bertalan belügyminiszterként, Mészáros Lázár hadügyminiszterként, herceg Esterházy Pál Antal a király személye körüli miniszterként, Klauzál Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterként, gróf Széchenyi István közmunka- és közlekedésügyi miniszterként, báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszterként vállalt szerepet.
Eötvös Deák kíséretében utazott Pestre április 13-án. Minisztériuma főtisztviselőinek névsorát április 24-én nyújtotta be. Államtitkára Szász Károly, a nagyenyedi kollégium ismert tanára lett. Az 1848:3. törvénycikk 14. §. alapján felállított Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium ügyintézésben a volt Helytartótanács működését követte. Öt osztályt állítottak fel. Az egyházak ügyeit felekezetek ‒ (1) katolikus, (2) protestáns és unitárius, (3) ortodox ‒ alapján osztották be. Mellettük létezett még a (4) közoktatási, valamint az (5) alapokat/alapítványokat kezelő gazdasági osztály. Az első magyar kormány legfiatalabb miniszterére nagyon hamar valláspolitikai, de valójában határozottan politikai feladat hárult.
Eötvös Józseffel elsők között a diákság vette fel a hivatalos kapcsolatot. A báró még 1848. április 2-án ellátogatott a pesti egyetemre, ahol találkozott a diákok képviselőivel. Az ifjúság kívánságaiba ‒ amelyekben egyebek mellett több tanár elbocsátását, továbbá a magántanári intézmény bevezetését kérték ‒ olykor türelmetlenség vegyült, hiszen esetenként kiváló szakemberek ellen is szót emeltek, feltehetőleg a magyar nyelvi hiányosságaik okán. A hallgatók olyan tudósoknak kértek katedrát, akik a reformkor tudományos és politikai küzdelmeiben tanúságot adtak nemzeti érzésükről is. Követve a pesti mintát, április 10-én a nagyváradi akadémia ifjúsága levélben fordult a frissen kinevezett miniszterhez.
„[…] az elhagyatott nevelési ügy nagy jövőnek néz elébe, mert a legfontosabb tárczák egyike Méltóságod kezében van; […] kérjük: oldja fel Méltóságod azon bilincseket, mellyek értelmi tehetségeinket fogva tartják és áldott lessz Méltóságod emlékezete.”
A nagyváradi főtanodai ifjúság levele Eötvös Józsefnek. Nagyvárad, 1848. április 10. – Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, H 60.
Hasonlóan az egyetemi hallgatósághoz, az akadémia diáksága is egyes tanárok ellen vagy mellett emelt szót. Kéréseik között szerepelt például Neupauer János kerületi főigazgatójává történő kinevezése. Neupauer (Földy) János 1839-től volt a nagyváradi akadémia jogtanára. 1841-ben „tanári koszorút” szerzett. Tehetséges, reformokat támogató, népszerű tanár volt, aki latin helyett magyarul tartotta előadásait. 1846-ban ő lett a helyettes aligazgató. Nevét 1848-ban magyarosította. A szabadságharc alatt a nagyváradi vésztörvényszék bírája volt, amiért 1849 novemberében halálra ítélték, majd kegyelmet kapott. 1869-től Bihar vármegye tanfelügyelője lett.
Noha a nemzeti vívmányok fölötti általános öröm és lelkesedés olykor tetten érhető volt a beérkező levelekben is, Eötvös kezdettől fogva tudta, hogy nehéz időszaknak néz elébe. Lónyay Gábornak írt április 20-i keltezésű levelében őt kérte fel a protestáns osztály vezetésére.
„Senki nem tudja nálamnál jobban, milly áldozatot hoz ki jelenleg hivatalt válal el, de esmerlek ’s bízton számolok hazafiságodra; ne tagad meg kérésemet, ’s jöjj vagy irj mentül elébb hiv barátodnak [...]”
Eötvös József levele Lónyay Gábornak. H.n., 1848. április 20. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, P 452. Közli: Eötvös József: Levelek. Szerk., ford., előszót és a jegyz. írta Oltványi Ambrus, Budapest, M. Helikon, 1976. 209. – Törzsgyűjtemény
Lónyay, aki segítette Kossuth Lajost az Országgyűlési Tudósítások megindításában, 1835‒1875 között minden országgyűlésen részt vett. Kazinczy Otíliával kötött házassága révén kiterjedt kapcsolattal bírt az országos irodalmi és politikai életben. Az utolsó rendi diétán megegyezésre törekedett az udvarral, majd Debrecenben is a békepárt köréhez tartozott. A barát vállalta a feladatot.
Lónyay Gábor. Rusz Károly metszete. In: Vasárnapi Ujság, 1870. 17. évf. 14. sz. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum
Az áprilisi törvények vitái alapján úgy tűnik, Eötvös miniszteri hatáskörét általánosságban bizalmatlanság övezte a katolikus püspöki kar részéréről. Ez nem meglepő, hiszen olyan horderejű kérdésekről volt szó, mint a püspökkinevezések, az iskolák állami finanszírozása vagy épp a törvény előtti egyenlőség. Emellett az Eötvös családdal szemben, az 1840-es években lezajló csődperben is szép számmal vettek részt a katolikus egyházból, továbbá a miniszter korábbi diétai szereplése sem volt széles körben elfogadott az egyházi körökben. Minderről 1846-ban a következőképpen írt.
„Ugy látszott, mintha családom lealázását minden párt mint egy czélul tűzte volna ki magának. Kik szabadelvüség nimbusa után vágyodtak, örültek, hogy a tárnokon gyakorolhatják sokszor segedelme által nyert hatalmat, az ellenkező fél tudta hogy apjának szégyene Eötvös Józsefnek is fájni fog, a protestánsok egész családom catholicismusát, az egyház talán azt mert a vallásegyenlőség mellette szavaztam akará büntetni atyámon […]”
Eötvös József levele Lonovics Józsefnek. Pest, 1846. december 28. – Kézirattár, Levelestár.
1848 tavaszán a liberális egyházpolitikai lépésektől való félelem, az esetleges ellenzéki szembefordulás lehetősége, de a reménykedés egyaránt jelen volt a katolikus főpásztorok a kormányhoz, illetve a kultuszminiszterhez való hozzáállásában. Báró Bémer László nagyváradi római katolikus, valamint Erdélyi Vazul nagyváradi görögkatolikus püspökök például bő egy héttel miniszteri kinevezését követően már folyamodvánnyal fordultak Eötvöshöz. Bémer később jelen volt a debreceni országgyűlésen. Kihirdette a Függetlenségi Nyilatkozatot. 1850-ben halálra ítélték, amit később 20 évnyi várfogságra módosítottak, majd Maria Enzensdorfba internálták. 1855-ben megvakult, 1861-ben tért haza. Erdélyi Vazul (Ardelean, Vasile) 1848-ban megjelent a pesti országgyűlésen, de hivatali okokból bő két hét múlva távozott. A debreceni országgyűlésen felmentették a megjelenés alól. Szorgalmazta a magyar–román megbékélést, támogatta a szabadságharcot. 1850-ben hadbírósági vizsgálat után felmentették.
Érthető tehát, ha Eötvös 1848 májusában a következőképpen értékelte a római katolikus, elsősorban iskolai vezetőktől érkező, üdvözlő sorokat.
„Azon részvét és bizodalom, mellyel maga és hivataltársai nevében hivatalom’ kezdetét üdvözölte, annyi nehézségek között, mennyivel a’ dolgok új rendbe vezetésénél küzdeni kelle, jól esett nekem.”
Eötvös József levele Biaczovszky Domokosnak, Fábry Ignácnak, Osvald Ferencnek, Róka Józsefnek, Farkas Ferencnek, Horváth Cyrillnek. Budapest, 1848. május 1. – Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, H 54.
A protestánsok között szintén volt, aki a miniszter iránti bizalomról, illetve „közbizodalomról” tett tanúságot soraiban, de a zsidóság részéről is nyilatkoztak hasonlóképpen:
„[…] Öntől szabad reménylenünk, szabad kérnünk: Ön emberszerető, ’s miveltségterjesztőleg kezeli tárczáját; szeretetéből, gondjaiból a’ zsidóságot soha ki nem rekesztette; ’s bizonyára bennünket is akar részeltetni az állodalom minden áldásaiban.”
Nagyváradi zsidó reformált egyház levele Eötvös Józsefnek. Nagyvárad, 1848. május 10. – Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, H 54.
A levél aláírói között olyan személyek szerepeltek, mint például Grósz Frigyes, az első magyar szemész és fia Grósz Albert, szintén szemészorvos. Az édesapa 1829-ben lett a váradi zsidókórház orvosa. 1830-ban a szegények számára ingyenes ambulatóriumot alapított, amelyet haláláig maga tartott fenn. A fiú a szabadságharc idején az aldunai táborban, majd a váradi honvéd-kórházban működött. 1852‒1867-ig Nagyvárad főorvosa, majd törvényszéki orvos, végül a szemkórház főorvosa lett. A miniszterhez írott sorokban megnyilvánuló bizalom egyébként nem volt alaptalan, hiszen az A’ zsidók’ emancipatiója címmel 1841-ben megjelent apologetikai írásán túl az általános vallásszabadság elve melletti kiállása a zsidók egyenjogúsításának kívánalmát is magában foglalta.
Grósz Frigyes. Metszet. In: Vasárnapi Ujság, 1857. 4. évf. 18. sz. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum
1848. március 15. után Batthyány mellett a vele baráti viszonyban lévő fiatal Eötvös József volt a legaktívabb kormánytag a felső táblai vitákban a rendi diétán. Tavasz és nyár folyamán diplomáciai-politikai okokból többször Innsbruckba és Bécsbe utazott, majd a népképviseleti országgyűlés munkálataiba kapcsolódott be, ahol az áprilisi törvények elvi szabályozásait kellett pontosítani, kidolgozni. Lelkiismeretesen vett részt az üléseken, illetve nyújtott be törvényjavaslatot, továbbá adott esetben még miniszterelnöki helyettesi posztot is betöltött. Nem meglepő tehát, hogy szeptemberben szerepelt a Batthyány második minisztériumába javasolt tagok között, az új kabinet kinevezését azonban az uralkodó nem hagyta jóvá. Eötvös csak 1867-ben lett ismét miniszter: a forradalom és szabadságharcot követő első kormányban szintén a vallás- és közoktatási tárcát kapta. Sőt, 1870-ben komolyan felmerült, hogy ő kövesse Andrássy Gyulát a miniszterelnöki pozícióban.
Az együttműködésre, a megegyezésekre törekvő fiatal miniszter 1848-ban nem kisebb feladatokra vállalkozott, mint az állam-egyház viszonyának rendezése (pl. a katolikus autonómia), vagy az alap-, a közép- és a felsőoktatás átszervezésére vonatkozó reformjavaslatok elkészítése. Mindeközben az egyre mérgesedő nemzetiségi konfliktusokkal is számolnia kellett. Báró Eötvös József miniszterségében mégis hű maradt mindössze 18 évesen papírra vetett gondolataihoz, miszerint:
„ […] a’ nemzet a’ nagy építömester, egyesemberek csak munkások legyenek […].”
Eötvös József levele Dessewffy Józsefhez. 1831. szeptember 21. Közli: „Neveljünk polgárokat...”: Eötvös József levele Dessewffy Józsefhez. Bemutatja Fenyő István, Budapest, Európa, 1984. 7‒10. – Törzsgyűjtemény
Felhasznált irodalom:
- Az 1848‒18 évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla, Budapest, Argumentum, 2002.
- Az alsó és középszintű oktatás 1848/1849-ben. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium válogatott iratainak tükrében. és bev. tanulmányt írta F. Kiss Erzsébet, Budapest, MOL, 1997.
- Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története, 1635‒2002. Szerk. Szögi László, Budapest, Eötvös K., 2003.
- Bozóky Alajos: A Nagyváradi királyi Akadémia százados múltja 1788‒1888-ig, Budapest, Egyetemi Ny., 1889.
- Cieger András: Az elvszerűség paradoxonjai. Eötvös József második minisztersége (1867–1871). In. A kincset csak fáradsággal hozhatjuk napvilágra. Tanulmánykötet báró Eötvös József születésének 200. évfordulójára. Szerk. Gángó Gábor, Budapest, ELTE Eötvös József Kollégium, 2013. 329–357.
- Fazekas Csaba: Eötvös József első miniszterségének fogadtatása a katolikus egyházban (1848). In: Könyv és Nevelés, 23. évf. 2021/2‒ 99‒130.
- Gángó Gábor: A báró Eötvös-család Borsod megyei csődpere (1841‒1847). In: Századok, 146. évf., 2012/6. 1401‒1419.
- Hermann Róbert: Eötvös József a Batthyány-kormányban. In: A kincset csak fáradsággal hozhatjuk napvilágra. Tanulmánykötet báró Eötvös József születésének 200. évfordulójára. Szerk. Gángó Gábor, Budapest, ELTE Eötvös József Kollégium, 2013. 289‒327.
- Konrád Miklós: Eötvös József és a zsidók. In: Történelmi Szemle, 56. évf., 2014/3. 495–509.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter, Budapest, Pallas Ny., 1929.
- Pálmány Béla: A reformkori magyar országgyűlések történeti almanachja, 1825‒1848, Budapest, Argumentum, 2011.
- Papp Klára: „Iskolába járni majdnem annyi, mint templomba járni”. A váradi katolikus iskoláztatás a török kiűzésétől a polgári forradalomig. Történeti Tanulmányok X. Debrecen, DE Történeti Intézet, 2002. 159‒ 184.
A források az Eötvös-kutatócsoport kutatási eredményeiből származnak.
Bárány Zsófia (MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport)
