A nemzeti könyvtár 2022. március 14-én megnyílt kiállítása három emlékezethellyé vált költeményünk legitimációtörténetét mutatja be. A Himnusz és a Szózat mellett a harmadik vers Petőfi Sándor Nemzeti dala.
Fordítások
A Nemzeti dal német fordítása szinte azonnal megszületett és a röplapok mellett különböző lapokban is napvilágot látott: Dux Adolf fordítása a Der Ungarban (1848. március 17.), Hoffmann Károlyé a Pester Zeitungban (1848. március 18.), illetve ugyanitt a következő számban Zerffi Gusztávtól National-hymne der Magyaren (A magyarok nemzeti himnusza) Nach Petőfi címmel (1848. március 19.). Emellett például Pozsonyban is készült fordítása, sőt a költemény folklorizált német változata a badeni felkelők indulójaként kapott nemzetközi szerepet. Már 1848 márciusából ismert a költemény egy szlovák nyelvű átköltése is, és nagyon hamar megszülettek francia nyelvű változatai is. A Nemzeti dalt születése pillanatától kezdve napjainkig folyamatosan számos további nyelvre fordítják és nemegyszer több átültetése is hozzáférhető ugyanazon nyelveken.
A német mellett több további világnyelven, de számos kisebb nemzeti nyelven is hozzáférhető, legyen szó északi nyelvekről, a környező országok (és hazai nemzetiségiek) nyelvéről (amint Kerényi Ferenc írja, a verset mint verstípust a korabeli magyarországi nemzetiségek egyfajta riadónak tekintették és – Petőfi nevének említése nélkül – megírták a maguk nemzeti változatát) vagy távol-keleti nyelvekről, és olvasható héberül, sőt eszperantó nyelven is. A fordítások érdekessége, hogy nemcsak professzionális műfordítók ültetik át, hanem nemegyszer amatőrök is fordítják.
Végül érdemes kiemelni azt a nyelvi kísérletet, amikor Eörsi Sarolta és Varró Dániel a vers Makkai Ádám készítette angol fordítását „visszafordította” magyar nyelvre. A forradalom 150. évfordulója előtti (játékos) tisztelgésként is értelmezhető kísérlet egyben szemléletes példája az irodalmi szövegek lefordíthatósága problematikájának is.
A megzenésített költemény
A Nemzeti dalt már 1848. március 15-én este előadták megzenésítve is a Nemzeti Színházban. Egressy Béni szerzeményét Szerdahelyi József átiratában hallhatta a közönség Erkel Ferenc vezényletével.
A következő időszakban azután számos további szerzemény született. Isoz Kálmán 1931-ben megjelent kötetében, amelybe összegyűjtötte a Petőfi-versek megzenésítéseit, több mint huszonöt neves és ismeretlen zeneszerzőt említ, akik megzenésítették a Nemzeti dalt. Mivel számos esetben hiányzik a megjelenés dátuma, a kötetből nem lehet pontosan megállapítani, hogy hány változat született a forradalom évében, de biztosan közéjük tartozik a már említettekén kívül Feldinger Frigyes, Kálózdi János, Ruzitska György és Thern Károly műve. A korabeli lapokból további megzenésítésekről is értesülhet az olvasó abból az esztendőből, s arra is van példa, hogy a rövid tudósítás csak az alkalmi zeneszerző foglalkozását vagy tisztségét említi.
A későbbi évtizedekből érdemes kiemelni Erkel Ferenc fiának, Erkel Gyulának a nevét, aki vélhetően szintén megzenésítette Petőfi költeményét, valamint Huber Károly zeneszerzőt és a fiát, Hubay (született Huber) Jenő hegedűművész-zeneszerzőt, akik mindketten készítettek zenei átiratot a Nemzeti dalra, csakúgy, mint a későbbiekben ez utóbbi tanítványa, Huszka Jenő is.
Megkerülhetetlen Kodály Zoltán férfikarra írt kórusműve, amelyet 1956 tavaszán fejezett be. Ez utóbbi az első, zártkörű előadás után alig egy héttel megjelent a Zeneműkiadó gondozásában. Nyilvános előadáson először 1956 szeptemberében hallhatta a közönség: 4-én a Károlyi-kertben, 6-án pedig – Kodály javaslatára – a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, hatalmas sikerrel.
Vass Lajos zeneszerző, karnagy, 1949 és 1956 között a Honvéd Művészegyüttes karnagya, majd művészeti vezetője volt, 1956. szeptember 6-án az együttes férfikarával ő mutatta be Kodály nekik írt és ajánlott Nemzeti dalát:
„1956 tavaszán a Zrínyi szózata második zeneakadémai előadása után, [Kodály Zoltán] odajött hozzám a folyosón és így szólt:
– Kérdezze meg a főnökeit, hogy elénekelhetik-e a Talpra magyart!
– Miért, tanár úr?
– Azért, mert megírtam maguknak.
– Gondolom, nyugodtan elénekelhetjük.
– Azért csak kérdezze meg, aztán eljöhet érte bármikor.
Másnap nyomban megkérdeztem Otta István vezérőrnagyot, a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnökének helyettesét, mert énekkarunk műsorpolitikai kérdéseivel ez a főcsoport foglalkozott. Otta István örömmel fogadta a hírt, és kijelentette: gondoskodnak a mű bemutatásának méltó kereteiről. Így is történt.
Már azon a júniusi próbán, amelyen Kodály megjelent, ott volt a sajtó, az MTI, de Szabolcsi Bence és Tardos Béla is. Tardos, akkor a Zeneműkiadó igazgatója, egy hét alatt kiadta a művet – ez akkor is példátlan gyorsaságnak számított. A próba lelkes hangulata után Tardos azt mondta Kodálynak, hogy ő Petőfi hangját hallja a műben. Emlékszem, milyen meglepően válaszolt Kodály:
– Elég baj, hogy száz évvel ezelőtti nyelven kell beszélnünk, hogy megértsenek bennünket.
Kodály ekkor vetette fel, hogy a darabot a Nemzeti Múzeum lépcsőjén kellene elénekelni. Örültünk az ötletnek, s kitaláltuk hozzá a keretet.
A zsúfolásig megtelt tér közönsége megismételtette az előadást.”
Így láttuk Kodályt, szerk. Bónis Ferenc, Budapest. Püski, 1994. – Törzsgyűjtemény
A komolyzenei alkotások mellett könnyűzenei változatok is napvilágot láttak. Máig a legismertebb Tolcsvay László 1973-as megzenésítése, amelyet azonban akkor nem vehettek lemezre. A Nemzeti dal – nagy közönség előtt – csak 1981. március 26-án hangzott el a Sportcsarnokban rendezett koncerten, majd nem sokkal utána lemezen is megjelent.
„– 1973-ban azt találták ki, hogy a Petőfi-év kapcsán mindenki zenésítsen meg Petőfi-verseket. […] Szabadon választhattunk. Amikor leültem a zongorához, automatikusan a Nemzeti dalt kezdtem játszani. Gyakorlatilag két óra alatt kész lettem vele. Megmutattam Bélának, akinek tetszett, de megjegyezte, nem biztos, hogy jó, ha a refrének csak minden második versszak után térnek vissza. Zeneileg azonban így jött ki. Egy hét múlva aztán az ORI-ban előadtuk a számot. Falfehér arcokat láttam. Tudod, szándékosan jó magasra írtam a szólamot, hogy keményen lehessen énekelni. Éreztem, remek dal lett, jól elkaptuk a lényeget. Valami történt. Az ORI akkori igazgatója utána félrehívott, s közölte, hogy bár tehetséges vagyok, csapnivaló, amit csináltam, felejtsem el. A lemezfelvételből nem lett semmi, a Petőfi-ünnepségekből is kimaradtunk. Még azon a héten szombaton azonban előadtuk a dalt a Várklubban, s kétszer vagy háromszor egymás után kellett eljátszanunk, mert egyszerűen nem engedtek le bennünket a színpadról. […]
– Ha jól tudom, 1973 és 1981 között egyáltalán nem adtad elő a dalt.
– Nem, csak akkor, amikor a Koncertre ismét összeállt a régi Tolcsvay zenekar. Megint úgy nézett ki, hogy lemezen nem jelenhet meg. A csata végül valahol felsőbb szinteken dőlt el, de olyannyira bizonytalan volt a dolog, hogy Koncz András, a borítót tervező grafikus – mivel az utolsó pillanatban bólintottak rá – a kapkodásban szerzőként Petőfi helyett véletlenül Bródyt írta rá. A sors fintora, hogy annak a Hungarotonnak, amely korábban úgy ellenezte az egészet, most bele kellett tenni a tasakba egy mellékletet, hogy »természetesen mi is tudjuk, hogy a Talpra magyart (sic!) Petőfi Sándor írta«. Zavarukban még a címét is elszúrták! Ebből is világosan látható, hogy mi volt az, ami elsősorban irritálta őket a dalban. Ettől kezdve aztán a dal élni kezdte a saját életét, s a legváltozatosabb előadók – például Laár András – is műsorukra tűzték.[…]”
Tolcsvay László – Felhangosítottam a Nemzeti dalt [Jávorszky Béla Szilárd interjúja Tolcsvay Lászlóval] In: Új Magyarország, 1992. március 14. – Törzsgyűjtemény
Az utóbbi évek megzenésítései közül is érdemes – a teljesség igénye nélkül – kettőt megemlíteni, hiszen Petőfi költeménye máig megihleti a zeneszerzőket.
2012-ben formabontó kulturális versenyként indult a Red Bull Pilvaker – A szavak forradalma, ahol a rap és a slam poetry játszotta a főszerepet. A márciusi ifjak előtt tisztelgő rendezvény műsorán 2016 óta a Nemzeti dal is szerepel.
2018. március 15-én került sor a Talpra magyar! című rockmusical ősbemutatójára, melyet – valós történelmi eseményeket és fiktív elemeket ötvözve – az 1848‒49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulójára rendezett Szurdi Miklós. Mátyássy Szabolcs zeneszerző a Nemzeti dalt is megzenésítette, új felfogásban.
Idézetek, rájátszások, parafrázisok
A Nemzeti dal címe, néhány jellemző kifejezése, szókapcsolata és sora természetesen számos szépirodalmi műben (és egyéb módon felhasználva) visszaköszön.
A rájátszások és parafrázisok különböző műfajú és stílusú szépirodalmi alkotásokban öltenek testet. Találhatunk köztük prózai és lírai alkotásokat, és mára már elfelejtett egykori kortársak műveit is éppúgy említhetjük, mint mai kortárs költők, írók munkáit.
A költemény egyes elemei azonban nemcsak irodalmi alkotásokat olvasva fedezhetők fel, hanem olykor aktualitásokhoz kapcsolódóan használják fel őket, például választási szlogenként vagy különböző kiadványok címeként (a forradalom és szabadságharcról szóló különböző kiadványok, gyermekkönyvek, sőt, egy 2022-ben megjelent „forradalmi szabadulókönyv” is a költeményből vett címet viseli).
A rájátszások sajátos példáját nyújthatja néhány kortárs dalszöveg is. A Red Bull Pilvaker keretében megszületett Talpra magyar című dal a március 15-i eseményeket eleveníti fel Petőfi költeményének kezdő szavai mellett a refrént is (szó szerint) idézve. További – egész más hangulatú és hangvételű – példa a 2004-ben alakult, hard rock és heavy metal műfajában alkotó Road rockzenekar A bátrak éjszakája című alkotása (2018), amelyben több klasszikus magyar költemény – köztük a Nemzeti dal – verssorait, szimbolikussá vált részleteit idézik meg.
És a sort még hosszan lehetne folytatni.
*
Természetesen rengeteg képzőművészeti alkotás született a költőről, a forradalom és szabadságharcról, sőt a Nemzeti dalról is, és az elmúlt bő másfél évszázad alatt számos köztéri alkotást, emléktáblát is lelepleztek a vershez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódóan. Több különböző filmművészeti alkotást is meg lehet említeni, amelyek 1848–49 eseményeit idézik meg, Petőfi költeményét is megszólaltatva. A Nemzeti dalhoz köthető események, történések, alkotások felsorolása még nagyon hosszan folytatható lenne, s a 2022‒2023-as Petőfi-emlékév is tovább gazdagítja ezek számát. De talán már ez a néhány felvetett szempont is megmutatja, hogy miért nevezhető Petőfi Sándor Nemzeti dala magyar emlékezeti helynek.
Az idézeteket – Petőfi kéziratos rájegyzései kivételével – a mai helyesírás szabályai szerint adom meg.
További válogatott irodalom:
- Dávidházi Péter: „A magyarok istenére esküszünk”. A Nemzeti dal történelmi beszédaktusa és a toborzó vers poétikája. In: Uő: „Vagy jőni fog”. Bibliai minták nemzetiesítése a magyar költészetben, Budapest, Ráció Kiadó, 163‒225.
- Fabó Edit: Nemzeti ünnepek a kiegyezés utáni sajtóban. Március 15. ünneptörténete. In: Uő: (szerk.): Hazafiak voltak. Az ember, a hit és a történelem méltósága az 1867. évi kiegyezés utáni nemzeti ünnepeken, Budapest, Magyarságkutató Intézet, 2020, 9‒90.
- Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza III, Budapest, Franklin-Társulat, 1896.
- Gerold László: Nemzeti vagy vers? Petőfi Sándor: Nemzeti dal. In: Szilágyi Márton (szerk.): Ki vagyok én? Nem mondom meg… Tanumányok Petőfiről, Budapest, PIM, 2014, 385–403.
- Hermann Róbert: A versszakokra vágott kézirat – avagy mi történt a Landerer és Heckenast nyomdában március 15-én? In: Kovács Ida, Sidó Anna (szerk.): Museum super omnia. Tanulmányok E. Csorba Csilla születésnapjára, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2022, 199‒205.
- Isoz Kálmán: Petőfi dalok, Budapest, A Magyar Nemzeti Múzeum Zenetörténeti Osztályának kiadványa, 1931.
- Kerényi Ferenc: Petőfi napja? In: Uő: Petőfi Sándor élete és költészete, Budapest, Osiris, 2008, 360‒364.
- Kerényi Ferenc: A forradalmár költő elszigetelődése. In: Uő: Petőfi Sándor élete és költészete, Budapest, Osiris, 2008, 364‒384.
- Komáromi Sándor: A forradalomtól a díszalbumig. Petőfi németül. In: Kisebbségkutatás, 1999/3., 334 344
- Köő Artúr: Nemzeti évfordulók és tanítói álláspontok. Március 15-ének ünneplése a népiskolákban a Néptanítók Lapja írásainak tükrében. In: Fabó Edit (szerk.): Hazafiak voltak. Az ember, a hit és a történelem méltósága az 1867. évi kiegyezés utáni nemzeti ünnepeken, Budapest, Magyarságkutató Intézet, 2020, 127‒148.
- Szilágyi Márton: A vers napja. Nemzeti dal. In: Uő: A magyar romantika ikercsillagai. Jókai Mór és Petőfi Sándor, Budapest, Osiris, 2021, 161‒177.
- Szinnyei József: Petőfi-szócikk. In: Magyar írók élete és munkái, Budapest, Hornyánszky, 10. kötet, 1905.
- Tari Lujza: A Petőfi-versek és zenei kapcsolataik „Más hazában híven őrzik / Mindazt, ami nemzeti.” In: Magyar Napló, 11 évf. 7. sz., 1999. július 1. 22‒35.
- Tóth M. Zsombor: Amikor Petőfi a húrok közé szorul. In: Magyaróra: a magyar nyelv és irodalom barátainak lapja, 1, 2020, 85‒95.
Az összeállítás további részei itt olvashatók: Első rész; Második rész.
Dede Franciska
(MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport ELKH)
