Kossuth Lajos életének majdnem felét hazájától távol, emigrációban töltötte, ennek ellenére – látszólag paradox módon – kultusza itthon nemhogy fakult volna, hanem intenzív módon erősödött. Személyét még életében a szentek imádatával rokonítható kultikus áhítat övezte. Ennek az áhítatnak tükrözői könyvtárának azon kötetei is, amelyeket a száműzetés évei alatt ajándékba kapott. Különösen igaz ez a Magyarországról küldött, vagy egy személyes látogatás keretében átadott magyar, illetve magyar vonatkozású kiadványokra. A kiegyezés légköre sokakban felszabadította azt a gátat, amely addig megakadályozta őket abban, hogy Kossuthtal felvegyék a kapcsolatot. Az agg kormányzó könyvtára élete utolsó két évtizedében jelentős mértékben gyarapodott olyan kötetekkel, amelyeket szerzőik a nagy államférfi iránt érzett tiszteletük jeléül ismeretlenül is megküldtek neki. A köteteket lapozgatva az a benyomásunk támad, hogy a Ferenc József-i birodalomban, ha valaki valamit alkotott, azt „hódoló tisztelettel” igyekezett megküldeni Magyarország volt kormányzójának.
Kossuth halála után torinói könyvtára – végakaratának megfelelően – egyben őrzött gyűjteményként az Országos Széchényi Könyvtárba került. Születésének 220-ik évfordulója kapcsán, az elkövetkező hetekben könyvtárának olyan darabjait mutatjuk majd be, amelyek apró alkotóelemei ennek a gigantikus kultusznak.
„A kerékpározás minden művelt államban már annyira kifejlődött, hogy »Status in Statu« [állam az államban]. Ez nem hiba, ez csak előny. Nálunk is ilyenképpen kell ennek lennie.” – állapította meg Udvary Feri a magyar kerékpározás hajnalán, 1891-ben. Kijelentése több emberöltő elteltével sem veszített időszerűségéből. A lelkes körmendi fiatalember a maga korában és környezetében mindent elkövetett ennek a sportágnak a népszerűsítéséért. 1889-ben sportegyesületet alapított Körmenden (Vasparipa Egylet), és még ugyanabban az évben öccsével, Jenővel velocipéden elkarikáztak a párizsi világkiállításra. És ha már nyeregben voltak, hazafelé egy kis kitérőt tettek Turinba, hogy az agg kormányzó előtt tisztelegjenek. Kalandos útjukról Udvary 1891-ben Körmendtől – Párisig kerékpáron és vissza Turinnak címmel gazdagon illusztrált könyvet adott ki, melyben részletesen elmesélte találkozásukat Kossuthtal.
A Kossuth által dedikált fénykép a kötetben (Udvary Feri: Körmendtől Párisig kerékpáron és vissza Turinnak, Körmend, 1891. 82. – Törzsgyűjtemény
Vállalkozásuk abban a korban komoly sportteljesítménynek számított, hazatértük után Körmend városa hősként ünnepelte őket, tettük jelentős mértékben hozzájárult a körmendi Kossuth-kultusz fellángolásához, amely végül 1907-ben egy közadakozásból felállított Kossuth-szoborban teljesedett ki.
Horvay János alkotása Körmenden, még az eredeti helyén. Képeslap. Jelzet: K 3508. – Térkép-, Plakát és Kisnyomtatványtár
A könyvből megtudhatjuk, hogy a turini remete atyai jóindulattal fogadta a körmendi fiúkat, megdicsérte az egyenruhájukat, örült annak, hogy a magyar fiatalság fogékony a testedzésre, egy kicsit polemizált a „vasparipa” megnevezés sutaságán, de miután az idősebb Udvary fivér felvilágosította, hogy a kerékpár szó azért nem alkalmas ennek a szerkezetnek a megjelölésére, mert vannak háromkerekű típusok is, elfogadta ezt a kifejezést. Kossuth búcsúzóul mindkettőjüket megajándékozta saját kézjegyével ellátott arcképével (l. az első fotót).
A Kossuth számára díszbe öltöztetett kötet
Kossuth születésének kétszázadik évfordulója alkalmából a Magyar Nemzetben egy közvetlen hangvételű ismertető jelent meg Vasparipával Kossuth Lajoshoz címmel. A szerző ebben felelevenítette első találkozását a körmendi biciklitúrázó történetével.
„Egy nyugalmazott főorvos, Filep Aladár telefonált, hogy olyan útleírás van a birtokában, amelyet a Széchényi Könyvtárban sem találok meg. Ha érdekel, kölcsönadja. […] így kezdődött az ismerkedésem Udvary Ferivel…”
Kő András: Vasparipával Kossuthhoz. In: Magyar Nemzet, 2002. aug. 31. – Törzsgyűjtemény
A főorvos úr jó szimatát dicsérte, hogy valóban különleges könyvről volt szó, de abban tévedett, hogy a nemzeti könyvtár nélkülözte volna ezt a művet. A könyvgyűjtő, könyvszerető Kossuthnak is köszönhető, hogy a Széchényi Könyvtár állományában lévő kiadványban jelenleg is megcsodálható Udvary Feri magaskerékpárján feszítő daliás alakja.
A Kossuthnak dedikált kötet címlapja
A körmendi ifjú ugyanis rajongását és háláját azzal fejezte ki, hogy könyvének egy díszkötésbe öltöztetett, dedikált példányát egy hódolatteljes levél kíséretében elküldte az agg kormányzónak. Bár a könyvben több fotója is szerepel, ráadásként a kötéstábla belső felébe egy eredeti fényképfelvételt is beillesztett magáról.
Udvary Feri fotója
Kossuth esetében szándékosan kerültük a bibliofil kifejezést, mert nem a szó klasszikus értelmében gyűjtötte a könyveket. Mindig az érdeklődésének és ízlésének megfelelőt igyekezett beszerezni, de a betöltött társadalmi-politikai szerepénél fogva jelentős mennyiségű könyvet kapott ajándékba. Tisztelettel legyen mondva, hogy minden könyvet elrakott a könyvtárába függetlenül annak értékétől vagy tartalmi színvonalától. És nemcsak a könyveket őrizte meg, hanem a kísérőjükként küldött leveleket is. Így olvashatjuk most Udvary Feri Kossuthoz írt sorait:
„Szombathely 1892 május 30.
Kormányzó Ur!
Ezernyolcszáznyolcvankilenczben Jenő öcsémmel Körmendtöl, Párisba, Turinba, és vissza bycikliztem. Erre a nagy utra, abból a gondolatból meritettem a lelki erőt, hogy kormányzó urban, a magyarok apostolát szinről szinre láthatom.
Hő vágyam Istennek kegyéből teljesült. A távolban lévő országokat bejártam, Kossuthot a nagyot láttam.
Fiatal vagyok, de e nélkül nem tudtam volna arra a megmásíthatatlan igére gondolni, hogy »porból lettél, s porrá lész.«
A merész terv kiviteleért a sportvilág által ismert érem jelzi az elismerést; de ezt, csak az szentesítheti, ha kormányzó urnak az utamról irt munkát abban a reményben küldhetem meg, hogy azt atyai joindulatával fogadja.
A midön még a közelgő születési évfordulóra, viruló egészséget, és boldogságot kivánok,
maradok hazafiui tisztelettel Udvary”
Udvary Feri levelének befejező sorai
Néhány héttel Kossuth holttestének hazahozatala után hazaérkeztek könyvei is, melyeket élete utolsó napjaiban adott át a magyar nemzetnek. A gondosan leltárba vett és beládázott könyveket a Nemzeti Múzeum Széchényi Országos Könyvtárába szállították, ahol a szerződésben foglalt kötelezettség alapján a mai napig külön kezelt gyűjteményként, „Kossuth Lajos könyvtára” felirat alatt őrzik. Udvary Feri könyve és levele a 903-as leltári számon került nyilvántartásba.
Tapasztalhatjuk, hogy Körmend városa is tisztelettel gondol a bátor biciklitúrázóra és ápolja emlékét. Múzeumában őrzi a Vasparipa Egylet alapító levelét és az egyletzászlót, valamint Udvary Feri könyvét és velocipédjüket is.
Hasonló módon ápolja a Kossuth-kultuszt is, legfényesebb bizonyíték erre, hogy a Horvay János által alkotott szobrot száz évre rá, 2007-ben restauráltatta és ünnepélyes keretek között újra felavatta. (A helyi anekdota szerint Kossuth a kezével mutatja, hogy hol állt a szobra a második világháború előtt.)
Kossuth szobra Körmend főterén 2022-ben. Fotó: A szerző
Elbe István (Gyarapítási és Állománynyilvántartó Osztály)
Kossuth-sorozatunk további részei: Második rész; Harmadik rész; Negyedik rész; Ötödik rész
