Kossuth Lajos életének majdnem felét hazájától távol, emigrációban töltötte, ennek ellenére – látszólag paradox módon – kultusza itthon nemhogy fakult volna, hanem intenzív módon erősödött. Személyét még életében a szentek imádatával rokonítható kultikus áhítat övezte. Ennek az áhítatnak tükrözői könyvtárának azon kötetei is, amelyeket a száműzetés évei alatt ajándékba kapott. Különösen igaz ez a Magyarországról küldött, vagy egy személyes látogatás keretében átadott magyar, illetve magyar vonatkozású kiadványokra. A kiegyezés légköre sokakban felszabadította azt a gátat, amely addig megakadályozta őket abban, hogy Kossuthtal felvegyék a kapcsolatot. Az agg kormányzó könyvtára élete utolsó két évtizedében jelentős mértékben gyarapodott olyan kötetekkel, amelyeket szerzőik a nagy államférfi iránt érzett tiszteletük jeléül ismeretlenül is megküldtek neki. A köteteket lapozgatva az a benyomásunk támad, hogy a Ferenc József-i birodalomban, ha valaki valamit alkotott, azt „hódoló tisztelettel” igyekezett megküldeni Magyarország volt kormányzójának.
Kossuth halála után torinói könyvtára – végakaratának megfelelően – egyben őrzött gyűjteményként az Országos Széchényi Könyvtárba került. Születésének 220-ik évfordulója kapcsán, az előző hetekben könyvtárának olyan darabjait mutattuk be, amelyek apró alkotóelemei ennek a gigantikus kultusznak.
Kossuthnak az Erdély elrománosodása tárgyában írt – az előző részben már említett – két levelét Herman Ottó az EMKE megalakulását követően szerkesztett változatban megjelentette. A természettudós még 1877-es levélváltásuk során (második levelében) kérte Kossuth engedélyét, hogy az ügy fontosságára való tekintettel, leveleiből legalább néhány részletet hadd tehessen közzé. Kossuth akkor ehhez hozzájárult és feltételezhető, hogy számított is sorainak megjelentetésére, mert Herman Ottó hozzá írt második levelének a végére feljegyezte, hogy természettudományi nézetkülönbségük miatt Herman mégsem jelentette meg a leveleit. (l. Herman O. – Kossuth L.-hoz, Bp. 1877. ápr. 10., MNL OL R 90. 5709.) Eltelt több mint nyolc év, és Herman, a korábbi hozzájárulás birtokában, az egyesület ügyének fontosságára tekintettel nyilvánosságra hozta Kossuth e tárgyban írt nézeteit. A Kossuth és Erdély ügye cím alatt megjelenő kis könyvhöz előszót írt, és a teljes bevételt az EMKE javára ajánlotta fel. Későbbi levélváltásukból következtethető, hogy Kossuth Helfy Ignác útján értesült a kiadásról és levélben nehezményezte, hogy Herman a megjelentetésről nem szólt, sőt példányt sem küldött neki. A természettudós 1886. március 30-án kelt válaszában védekezésképpen Kossuth korábbi hozzájáruló mondatait idézte. (l. Herman O. – Kossuth L.-hoz Bp., 1886. márc. 30., MNL OL, R 90, 6607.) A levélhez mellékelte a megjelent könyvet, melynek késedelmes postára adását a díszkötés elkészítésének elhúzódásával indokolta.
Herman Ottónak a következő, április 14-én kelt leveléből kiderült, hogy Kossuth nem haragudott meg rá. (l. Herman O. – Kossuth L.-hoz, Bp., 1886. ápr. 14., MNL OL, R 90., 6610.) A könyvek nagyon gyorsan elfogyhattak, mert még ugyanabban az évben, változatlan formában újra kiadták azokat.
Szintén Sándor Józseftől tudjuk, hogy:
„Választmányuk iparkodott e leveleket, mint eszménk igazolóit s terjesztőit 3000 példányban a nyomdai kiállítás árán terjeszteni el. Mindazonáltal a felülfizetések kb 400 frt tiszta jövedelmet hoztak s így az alapítói frt-tal Kossuth-alap czímen egy 500 frt-os örökös tagság jegyeztetik föl.”
E.M.K.E. Első rendes közgyűlés. Aug. XXIX. Kolozsvárt, 1886., 30. – Törzsgyűjtemény
Kossuth örökös tagságát a 1700-88. III. 15. iktatószámú hivatalos levélben is megerősítették, mellékelve az 500 forint bevételezéséről szóló elismervényt.
Nagy Hazánkfia!
A „Kossuth és Erdély ügye” című füzetek tiszta jövedelmében befolyt 500 frt-ról – a 100 frt-os alapítványhoz – legmélyebb tisztelettel küldjük ez örökítő tagsági nyugtát.
Húsz krajczáronként jött be s maradt fönn elszámoltatás után ez az összeg.
A két kiadást ért, díszesen nyomtatott, de fölöttébb olcsó füzetekkel a választmány határozatából csak az eszme terjesztésére törekedtünk, nem pénzszerzésre, s ha íme mégis fillérenként gyűlt többlet gyanánt 500 frttal örökíthetjük meg évkönyveinkben is Kossuth Lajos nagy nevét, oly öröm nekünk, minek – a választmány nevében, melytől erre megbízatást nyertünk – kifejezést adni nem bírunk.
A mindenható isten tartsa meg változatlan ép erőben nemzetünk tűzoszlopát s Emkénknek is példája, izenete, áldozata által bölcsőnknél erkölcsi s szellemi megalapítóját!
Kolozsvár, 1888. március 15.
Honfiui üdvözlettel
Sándor József titkár
Dr Haller Károly alelnök
Sándor J. – Kossuth L.-hoz, Kolozsvár, 1888. márc. MNL OL R 90., 6747.
Az EMKE fáradhatatlan titkára a hivatalos mellett saját kezű hódolatteljes levelet is írt Kossuthhoz.
Kormányzó Úr!
Bocsánatért esedezem, ha a hivatalos irat szárnya alatt alázatos kéréssel vakmerősködöm.
Mellékelt kép az E. M. K. E., most már új bűvös nemzeti jelszó gyanánt: Emke, megalakulását, a megalakulásra bevonulást tünteti föl.
Egyesületünknek eleven, látogatott helyiségében a képkeretben kifüggesztve áll.
Csak nyomtatásban állhat kifüggesztve az a távirat, melyet a megalakuláskor Turinból vettünk, s melyet azóta kívülről tud minden igaz magyar.
Ha mi kéziratban talán újra leírva, bírnánk amaz evangéliumi sorokat! Ha ezt tehetnők keretbe a mózesi ércztáblák hasonlósága gyanánt!
Az erdélyi magyarság centrumaként nézett s keresett irodánkban, a kapott koszorúk, a haladást föltüntető táblák s gondos nagy levéltárunk közepette e sürgöny kézírása lenne az Alpha, a szegeletkő.
Édes reménnyel nézem már régóta a helyét, míg íme buzgó hittel az esedezést megkoczkáztatni mertem.
Kolozsvár, 1888, márcz. 15.
Legmélyebb tisztelettel
Sándor József Emke titkára
Sándor J. – Kossuth L.-hoz, Kolozsvár, 1888. március. MNL OL R 90., 6748.
Sárdi István festőművész rajza. Sándor József ezt a képet csatolta a Kossuthnak küldött levele mellé. (MNL OL R 90., 6748/b.)
A levél nyomán egy kis betekintést nyerhetünk Sándor József „birodalmába”, az EMKE székház irodájába. Az egyesület hivatalos helyiségét a levélben említett képen kívül Kossuth, Sikó Ferenc által olajba festett portréja díszítette, azonban a kifüggesztett Kossuth-kéziratról nincs biztos adat. Mivel az EMKE irattár jelenleg Kolozsváron – hivatalos álláspont szerint – rendezés alatt áll, és nem kutatható, ezért nem tudható, hogy Kossuth eleget tett-e az egyesületi titkár kérésének. Feltételezhető viszont, hogy az EMKE irodájának falára kikerülhetett egy saját kezűleg írt Kossuth-idézet, melyet ugyanaz év június 10-én az egyesület üdvözlésére küldött a turini remete:
Kossuth kézjegye (Az eredeti kézirat kőnyomatos másolatát közölték az Emléklap az EMKE 1888. augusztus hó 19-20-án Brassóban tartott közgyűlésére című kiadvány 3-ik oldalán – Törzsgyűjtemény
A levelek mellett Sándor József az EMKE második rendes közgyűléséről készült jelentést is elküldte. Ez a kiadvány is, a többi Sándor-küldeményhez hasonlóan, az OSZK-ban csak a Kossuth-könyvtárban található meg (l. OSZK Törzsgyűjtemény, Kossuth 1337).
Emléklap az EMKE 1888. augusztus hó 19–20-án Brassóban tartott közgyűlésére – Törzsgyűjtemény
Kossuth valószínűleg alaposan áttanulmányozta a beszámoló pénzügyi részét: erre utal az is, hogy az egyesület együttes összvagyonának számadatát aláhúzta, és ezzel függhet össze a küldemények borítékjára írt sommás megjegyzése is: „A szebeni takarékpénztár (1888-ban) 16274 forintot tudott szász kulturális és közgazdászati czélokra fordítani – egy maga többet mint az EMKE magyar czélokra.”
Az EMKE fennállásának 10-ik évében Székelyudvarhelyen tartott díszközgyűlés alkalmából kiadott emléklapban, a szerkesztő, Vajda Emil elevenítette fel találkozását Kossuthtal. Vajdát földije, Orbán Balázs ajánlotta be az agg kormányzóhoz. Rövid beszélgetésük során Kossuth kifejezte aggodalmát a székelyek, főként Romániába történő, egyre erősödő kivándorlásáról. A találkozó végén a következő szavakkal búcsúzott:
„Vigye a székelyeknek legforróbb üdvözletemet, Székelyföld legerősebb védbástyája Magyarországnak, melyet úgy anyagilag, mint szellemileg támogatni s emelni, minden magyarnak legfőbb kötelessége.”
Vajda Emil: Kossuth a székelyekről. In. Emléklap az EMKÉ-nek Székelyföld anyavárosában Székely-Udvarhelyt 1895. június hó 4-én tartott jubiláris díszközgyűlése alkalmából, szerk.: Vajda Emil, Székely-Udvarhelyt, 1895., 57–59. – Törzsgyűjtemény
Emléklap az EMKÉ-nek Székelyföld anyavárosában Székely-Udvarhelyt 1895. június hó 4-én tartott jubiláris díszközgyűlése alkalmából – Törzsgyűjtemény
Az EMKE már 1885-ös munkaprogramjába felvette a székely kivándorlás ügyét, megváltoztatni kívánva annak irányát. A magyarság erősítését látták ugyanis abban, ha a székelyek az Alföldre vándorolnak, vagy legalábbis Szolnok-Doboka, Szilágy és Kolozs megye szórvány magyarságát gyarapítják. Azt vallották:
„…holt erő [az] mely a Romániában kivándorolt elemben hever, mert ott politikai hatalmat, tényezőt nem képezve, egyelőre reánk nézve elveszett, míg itthon, hol a politikai hatalom a miénk, nyomatékkal esnék latba.”
Az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egylet munkaprogramjának vázlata. [1885] OSZK-jelzet: Kossuth 1242.)
Az EMKE székelyudvarhelyi első jubileumi ünnepségét Kossuth már nem érhette meg. Az egyesület – miként az 1893/94. évi X. jelentéséből kitűnik – Kossuth haláláról is méltóképpen emlékezett meg. Az igazgató választmány 1894. április 12-én határozatot hozott, hogy az 500 forintos örökös tagsági alaphoz az egyesület pénzéből 4500 forintot hozzácsatolva egy Kossuth-alapítványt létesítenek, melynek kamatait később egy Kossuth-népiskola javára fogják fordítani.
Kossuth Lajos halála hirére a direktorium a választmány nevében az egyesületi gyásznak kifejezéseképpen kettős gyász lobogót tüzve ki az E.M.K.E. palota homlokzatára, az E.M.K.E. felirat betüit gyászszal letakarta; a gyászoló családhoz Turinba részvét-sürgönyt intézett és temetésére Horváth Gyula alelnök vezetése alatt 24 tagú küldöttséget küldött, mely az egyesület gyopárvirágjából készült díszes koszorút helyezett a ravatalra, és a temetési menetben az E.M.K.E. lobogója alatt, közvetlenül a gyászkíséret élén, az országgyűlési képviselőkkel együtt, a koporsó után haladott.”
EMKE értesítő, 1. évf. 6. sz. (1894. máj. 20.), 103. – Törzsgyűjtemény
Az EMKE kolozsvári székháza. Képeslap –Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár Piarista gyűjteményéből: Jelzet: P 37/113.
Ahol az egyesület neve Kossuthtal kapcsolódott, ott majd minden esetben pákéi Sándor József nevével is találkozhattunk, hiszen a fáradhatatlan ügyvivő hat évtizeden át szimbiózisban élt az EMKÉ-vel. Az alapító-szervező titkár, később főtitkár, tiszteletbeli alelnök, majd elnök:
„azok közé tartozott, akik egész életüket egy eszme, s az eszmét megtestesítő egyesület szolgálatába állították.”
Gaal György: Sándor József, az EMKE alapítója. In: Művelődés, 63. évf., 2010. július – Törzsgyűjtemény
Sándor József számára pedig a szellemi vezető megtestesítője maga Kossuth volt. A nagy államférfi alkotása és személye iránti elkötelezettsége megmutatkozott egy előadásában is, amelyet 1892. augusztus 12-én, a kormányzó névnapján rendezett ünnepségen, Kossuth Lajos történelmi küldetése címmel olvasott fel a kolozsvári Iparosegylet főtéri helyiségében. Felolvasásában megvédte Kossuth 48-as művét az aktuális politikai támadásoktól, tanúnak idézve Széchenyit, Deákot és az 1861-es országgyűlés Ferenc Józsefnek küldött válaszfeliratát. Ha tényként kezeljük, hogy Sándor József volt az egyesület lelke és mozgatórugója, akkor azt is kijelenthetjük, hogy Kossuth volt az ügy lelki patrónusa, az EMKE védelmező szellemi atyja.
Elbe István (Gyarapítási és Állománynyilvántartó Osztály)
Kossuth-sorozatunk további részei: Első rész, Második rész, Harmadik rész, Negyedik rész
