Érdekességek Kossuth könyvtárából. Harmadik rész

2022. október 03. 06:00 - nemzetikonyvtar

A hontalan, „aki népének szívében nyert polgárjogot” – Orbán Balázs levele Kossuthhoz

Kossuth Lajos életének majdnem felét hazájától távol, emigrációban töltötte, ennek ellenére – látszólag paradox módon – kultusza itthon nemhogy fakult volna, hanem intenzív módon erősödött. Személyét még életében a szentek imádatával rokonítható kultikus áhítat övezte. Ennek az áhítatnak tükrözői könyvtárának azon kötetei is, amelyeket a száműzetés évei alatt ajándékba kapott. Különösen igaz ez a Magyarországról küldött, vagy egy személyes látogatás keretében átadott magyar, illetve magyar vonatkozású kiadványokra. A kiegyezés légköre sokakban felszabadította azt a gátat, amely addig megakadályozta őket abban, hogy Kossuthtal felvegyék a kapcsolatot. Az agg kormányzó könyvtára élete utolsó két évtizedében jelentős mértékben gyarapodott olyan kötetekkel, amelyeket szerzőik a nagy államférfi iránt érzett tiszteletük jeléül ismeretlenül is megküldtek neki. A köteteket lapozgatva az a benyomásunk támad, hogy a Ferenc József-i birodalomban, ha valaki valamit alkotott, azt „hódoló tisztelettel” igyekezett megküldeni Magyarország volt kormányzójának.
Kossuth halála után torinói könyvtára – végakaratának megfelelően – egyben őrzött gyűjteményként az Országos Széchényi Könyvtárba került. Születésének 220-ik évfordulója kapcsán, az elkövetkező hetekben könyvtárának olyan darabjait mutatjuk majd be, amelyek apró alkotóelemei ennek a gigantikus kultusznak.

Az 1879. évi L. törvénycikk 31-ik paragrafusa alapján Kossuth Lajos 1890. január 1-jén elvesztette magyar állampolgárságát. A honossági törvény, melyet Ferenc József 1879. december 20-án szentesített, kimondta, hogy a külföldön élő magyaroknak, az osztrák–magyar külképviseleteken tíz éven belül folyamodniuk kell magyar állampolgárságuk megtartásáért. Akik ezt 1889. december 27-ig nem tették meg, elvesztették magyar állampolgárságukat.
Százharminchárom éve történt, hogy a magyar parlament a tíz évvel korábban elfogadott honossági törvényről tárgyalt. A törvény nagy vitákat kavart a parlamenti pártok körében és a közéletben is, sokan tényként kezelték megalkotásának Kossuth személyére vonatkozó szándékosságát. Tisza Kálmán miniszterelnök a törvény élét oly módon próbálta tompítani, hogy az pont arra a személyre ne vonatkozzon, aki ellen – egyes feltételezések szerint – megalkották. Javasolta a parlamentnek, hogy a törvényi kötelezettség alól mentesüljön az a külföldön élő magyar, akit valamelyik magyarországi város díszpolgárrá választott. Kossuth ezt a „gesztust” visszautasította, mondván:

„A törvény betűje engem kitagadott páriává tett, miniszteri nyilatkozat ezen nem változtat.”

Kossuth Lajos iratai X., Budapest, Athenaeum, 1904, 319. – Törzsgyűjtemény

Kossuth hontalan lett, a miniszterelnök lemondott.
A honossági törvény elleni tiltakozásul számos magyarországi település választotta a volt kormányzót díszpolgárának. Kossuth saját maga mintegy harminc város nevét írta össze egy 1887. március 20-án kelt feljegyzésében. Külön kiemelte, hogy: „Első volt Losoncz 1868. Febr. 8.” (MNL OL R90, 6676.) Losonc város köztestülete tehát már a honossági törvény előterjesztését megelőzően díszpolgári címet adományozott Kossuthnak. A települések többsége azonban a honossági törvény elfogadása után, a tízéves türelmi idő lejártának közeledtével hozta meg ezt a határozatot. Kossuth hontalanná válását követően azonban a lelkesedés alábbhagyott, és majd csak két év múlva, 90-ik születésnapja környékén lángolt fel újra. Azok a köztestületek – így Budapest székesfővárosé is – amelyek korábban még nem tették meg, 1892 szeptemberében választották a volt kormányzót díszpolgárrá.
1893-ban Kossuth titkára, Aulich Nándor is készített egy jegyzéket a díszoklevelekről. (Kézirattár, Oct Hung 844.) Erre Herman Ottó kérte meg a Kossuth-könyvtár eladásának folyamatában. A kilencven tételt tartalmazó listában nemcsak a díszpolgári, hanem egyéb alkalmakra született díszes oklevelek (pl. testületek születésnapi köszöntői) is helyet kaptak. A Kossuthnak díszpolgári címet adományozó települések nevének alábbi felsorolása a két jegyzék összevetésével készült. (Kiindulási alap az 1893-as lista volt, amelyben vastaggal jelöltük a Kossuth-jegyzékéből átvett települések nevét.)

1_kossuth_diszpolgar_terkep_opti.jpgA Kossuth Lajost díszpolgárukká választó települések

  1. Abrudbánya (1889. nov. 26.)
  2. Arad (1887. máj. 8.)
  3. Baja (1887. szept. 21.)
  4. Békés (1889. okt. 26.)
  5. Báránd (1889.. aug. 23.)
  6. Békéscsaba (1889. nov. 21.)
  7. Beregszász (1886. dec. 3.)
  8. Biharudvari (1892. szept. 19.)
  9. Budapest (1892. szept. 14.)
  10. Besztercebánya (1892. szept. 15.)
  11. Debrecen (1889. nov. 28.)
  12. Dés (1886. dec. 24.)
  13. Derecske (1889. aug. 24.)
  14. Dobsina (1892. szept. 28.)
  15. Eger (1886. nov. 28.)
  16. Gyöngyös (1889. aug. 25.)
  17. Győr (1888. jan. 3.)
  18. Göncz (1892. szept. 12.)
  19. Hajdúböszörmény (1888. jan. 22.)
  20. Hajdúnánás (1889. okt. 24.)
  21. Hódmezővásárhely (1880. jan. 16.)
  22. Jolsva 1892. szept. 13.)
  23. Karcag (1888. márc. 20.)
  24. Késmárk (1887. jan. 7.)
  25. Kiskunfélegyháza (1886. jan. 8.)
  26. Kisújszállás (1887. feb. 6.)
  27. Kolozsvár (1889. aug. 27.)
  28. Kunszentmárton (1887. nov. 30.)
  29. Kunszentmiklós (1892. szept. 19.)
  30. Leibic (1886. nov. 13.)

31. Léva (1887. jan. 17.)
32. Losonc (1868. feb. 8.)
33. Makó (1887. jan. 10.)
34. Máramarossziget (1887. márc. 12.)
35. Marosvásárhely (1888. máj. 24.)
36. Mezőtúr (1887. márc. 15.)
37. Mindszent (1889. dec. 15.)
38. Miskolc (?)
39. Munkács (1886. okt. 25.)
40- Nagyrőce (1886. nov. 20.)
41. Nagykároly (1889. nov. 10.)
42. Nagykőrös (1892. okt. 2.)
43. Nagyszalonta (1887. márc. 13.)
44. Nyitra (1886. dec. 2.)
45. Orosháza (1889. nov. 2.)
46. Rimaszombat (1892. szept. 7.)
47. Sátoraljaújhely (1892. szept. 15.)
48. Soroksár (1892. szept. 28.)
49. Szarvas (1890. ápr. 1.)
50. Szatmárnémeti (1892. szept. 5.)
51.Székelykeresztúr (1889. nov. 21.)
52. Székesfehérvár (1888. aug. 27.)
53. Szentes (1887. feb. 3.)
54. Szepesbéla (1887. jan. 30.)
55. Szilágysomlyó (1886. dec. 9.)
56. Szombathely (1889. aug. 16.)
57. Tarpa (1892. szept. 19.)
58. Tiszafüred (1892. szept. 17.)
59. Torda (1889. szept. 18.)
60. Törökszentmiklós (1890. ápr. 8.)
61. Újpest (1889. aug. 26.)
62. Udvarhely (1887. dec. 23.)
63. Zenta (1887. márc. 17.

 
A lista természetesen nem teljes, egyrészt Kossuth emlékezetből írta össze a településeket, másrészről a titkára csak a díszes kivitelezésű okiratokról készített jegyzéket.
Amint a felsorolásból látjuk, Torda városa is díszpolgárává választotta Kossuthot. A közgyűlés határozatáról kiállított díszes okmányt egy levél kíséretében küldték meg Kossuthnak. Aulich leírásából azt is tudjuk, hogy nézett ki ez a mappa:

„Világos bőr album fekete selyem bélléssel, s a város dombormüvü ezüst cimerével.”

Aulich Nándor jegyzéke a Kossuth Lajost díszpolgárukká választó és erről díszoklevelet kiállító  városokról – Kézirattár Oct Hung 844.

2_torda_latkepe.jpg

Torda látképe. In: Orbán Balázs: Torda város és környéke, Budapest, Pesti Kny., 1889. – Törzsgyűjtemény

Mélyen tisztelt Kormányzó úr!

Tordaváros Képviselőtestületének f. évi 18-án tartott közgyülése 66. sz. a. hozott határozata által városunkat azon kiváló megtiszteltetés érte, hogy Kormányzó urat diszpolgárává megválasztotta, miről kiváló örömmel van szerencsénk a ./. alatt zárt hitelesitett jegyzőkönyvi kivonatban értesíteni.
Városunk Képviselőtestületének ezen elhatározása önmagában hordja az indokolást is, melyet keresett szavakba öltöztetni ép oly hiában való fáradtság lenne, - mint formába önteni a napsugárt, avagy kérdőre vonni a kikeletet illatos mezőiért, fakadó virágaiért.
De másfelöl nemcsak illő dolognak, hanem elodázhatatlan hazafiui kötelességünknek is tartottuk, hogy Magyarország hálás fiainak millióihoz mi is csatlakozzunk, hogy egygyé és egészszé váljék a tisztelet, szeretet és ragaszkodás eme virágkoszoruja is – a minthogy egy volt a gondolat, egy volt a küzdelem, és egy volt a czél, a melylyel és a miért Kormányzó úr a gondviselés által hosszura nyújtott életének minden pillanatát betöltötte, minden léptét vezérelte.
Örömmel várjuk a kedves alkalmat, hogy a diszpolgári oklevelet Kormányzó úrnak kézbesíthessük; s azon reményben, hogy Kormányzó úr ragaszkodásunk és hodolatunk eme szerény tolmácsát viszszautasitani nem fogja – kérjük a mindenek Urát, hogy Kormányzó urat tartsa ép erőben, s állandó jó egészségben, még sokáig, sokáig éltesse!

Tordaváros Képviselőtestületének 1889. Szentmihály hava 18-án tartott közgyüléséből.

Lászlofalvi Velits Ödön
polgármester

Nesselfeld Miklós
főjegyző

Lászlofalvi Velits Ödön, Torda város polgármesterének levele Kossuth Lajoshoz – MNL OL R90, 6946

Hogy miért Tordát emeltük ki a díszpolgárságot adományozó városok sorából? Nos természetesen a Kossuth-könyvtár 802-es tétele miatt. Abban a bizonyos 1889-es évben jelent meg Orbán Balázsnak a Torda város és környéke című gazdagon illusztrált műve. Kossuthnak a torinói posta néhány hónap különbséggel kétszer is kézbesítette ugyanennek a monográfiának egy-egy díszkötésbe öltöztetett példányát. Az egyiket novemberben Torda város képviselőtestülete küldte a díszoklevél kíséretében. Előzéklapján az alábbi ajánlással:

Ugyanakkor a szerző – már csak a régi ismeretség okán is – megelőzte Torda város elöljáróit, és még júliusban elküldte a saját dedikált példányát, amennyiben egyáltalán a teljes előzéklapot betöltő bejegyzés dedikációnak tekinthető. Ugyanis Orbán Balázs a levél és az ajánlás műfaját ötvözte, amikor a honossági törvényről alkotott sommás véleményét patetikus szónoklat formájában a könyv előzéklapjára fogalmazta.

4_torda_varos_borito_piros.jpg

Az Orbán Balázs által küldött könyv kötéstáblája. Orbán Balázs: Torda város és környéke. Budapest, Pesti Kny., 1889. – Törzsgyűjtemény

„A magyar haza népe, városainak hazafias szellemű lakói egymást felülmúló buzgalommal sietnek művészileg kiállított polgári díszoklevelekkel kifejezést adni annak, hogy kárhoztatják osztrák-szolga kormányuknak száműző intézkedését. A leggyöngédebb modorban igyekeznek a haza városainak odalehelt látképeivel, a hazát mintegy átvarázsolni ahhoz, akit hazátlanná akarna tenni az elfajultak szolga hada. Magyarország összes lakossága siet kijelenteni, hogy magáénak vallja azt, aki Magyarországot leginkább tarthatja magáénak, hogy ma is rajongó hódolattal öleli keblére azt a férfiút, aki a második honalkotást a szabadság, testvériség és egyenlőség alapján végrehajtá, hogy isteníti azt, aki hazáját megváltá, s azért ma is szenvedi a száműzetés gyötrelmeit. Ámde egy elfajult kormány összevásárolt parlamenti többségével nem teheti hontalanná azt, aki 16 milliónak adott szabad hazát, aki 15 millió rabszolgát tett szabad polgárrá. Öt egy néhány kétlaki osztrák-magyar száműzheté; de a 16 milliónyi nép szívében ad neki hazát, ott emel oltárt számára, melyen a bálványzással határos szeretet szent lángja lobog. Nem hontalan az, aki népének szívében nyert polgárjogot, kit nemzete rajongással ölel keblére, kinek neve imává változik hálás nemzete ajkán, kihez szent fohászként szállnak a nemzet legforróbb vágyai, a kivel össze vannak forrva leghőbb reményei.
A nemzet által bálványzott nagy férfinak: Kossuth Lajos kormányzónak hódolata és mély tisztelete jeléül nyújtja munkásságának e szerény gyümölcsét

Orbán Balázs

Budapest, 1889 júl 1-én”

Az előzéklapon szereplő szöveg átirata. Orbán Balázs: Torda város és környéke, Budapest, Pesti Kny., 1889. – Törzsgyűjtemény

5_orban_dedikacio.jpgOrbán Balázsnak a Torda város és környéke előzéklapjára írt sorai

Orbán Balázsnak a Kossuthtal való kapcsolata egészen 1849–50-ig nyúlik vissza, amikor a még ifjú báró, aki akkor már egészen otthonosan mozgott Törökországban és jól ismerte a nyelvet is, a Kütahyában házi őrizetben tartott magyar szabadságharcosok és Konstantinápoly között teljesített futárszolgálatot. Ezzel kivívta az osztrák titkosrendőrség figyelmét és haragját. Újabb találkozása Kossuthtal már Londonban történt. Az európai emigránsoknak igencsak illusztris társasága gyűlt itt akkor össze. Különösen érvényes volt ez a kis köztársaságként működő Jersey szigetére. Ezt követően egy rendhagyó sajtóper kapcsán váltottak levelet 1870–71-ben. De ez már egy másik érdekes történet, amely ugyancsak egy Kossuth-könyvtárban található könyvhöz, Orbán Balázs fő művéhez, A Székelyföld leírásához kapcsolódik.

Elbe István (Gyarapítási és Állománynyilvántartó Osztály)

Kossuth-sorozatunk további részei: Első rész, Második rész; Negyedik rész; Ötödik rész

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr10017943076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása