2022. augusztus 25–27. között rendezték meg a Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciáját. Az idén 36. alkalommal sorra kerülő tudományos fórumnak a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola adott otthont.
A konferencia helyszíne: a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola
A Történelem és vizualitás című konferencia 29 szekciót töltött meg számos izgalmas és értékes előadás felvonultatásával. A gazdag programban a történészek mellett a társtudományok kutatói is képviseltették magukat. Így különböző szempontok szerint vált vizsgálhatóvá az egyes történeti korszakok képigénye, akár e korszakok vizualitásának bemutatása vagy forráskincsként értékelése által. A plenáris ülés előadói dr. Tamás Ágnes, dr. Fisli Éva és dr. Gábor György voltak.
Az előadások témafelvetéseinek sokrétűsége rámutatott, hogy milyen hatása is van a képeknek a befogadóra, hogy ezzel egyes korokban hogyan éltek, vagy épp hogyan éltek vissza és tették a propaganda eszközévé.
A társadalomtörténet-kutatás legmodernebb eszközeként mutatkozott be a vizualizálás módszere, azaz különböző adatcsoportok térképre vagy diagrammra helyezve történő értékelése. Érdekes volt a közösségi és a személyes térre irányuló szempontok tárgyalása és a különböző társadalmi rétegek önreprezentációját vizsgáló kutatások bemutatása is.
A háromnapos rendezvényen munkatársaink – Andrási Erika, Dede Franciska, Papp Viktor, Sárközy Réka és Vesztróczy Zsolt – eredményeit is hallhatta a közönség. A konferencia tanulmánykötete várhatóan 2024-ben jelenik meg. Sorozatunkban ennek előzetesként ezeket az előadásokat ismertetjük röviden.
A Dzsentrik a műteremben. Családi fényképek a 19. századi Magyarországról címre keresztelt előadásában Papp Viktor mindenekelőtt arra kereste a válaszokat, hogy az elszegényedő középbirtokos nemesség (dzsentri) miképp viszonyult a 19. század egyik új vívmányához, illetve új kulturális gyakorlatához, a fényképezkedéshez. Csorba Géza jogász és felesége, Táncsics Eszter közösen írt naplójának elemzésével a hallgatók betekintést nyerhettek abba a pesti, egyszerre nemesi és polgári világba, mely rendkívül nagy hangsúlyt helyezett a fényképezkedésre. A műtermek látogatása, a vizitkártyák nézegetése, postázása, ajándékozása, a közös családi csoportkép elkészítésének rituáléja arra is rámutatott, hogy a vizualitás érzékelésében is döntő fordulat állt be, legkésőbb az 1870-es, 1880-as években. Ehhez kapcsolódóan az ugyancsak a dzsentri társadalmi rétegbe sorolható egyes aktorok mintha jóval kisebb jelentőséget tulajdonítottak volna a portréfényképek elkészítésének. Csokalyi Fényes Károlynak, a debreceni dohánybeváltó tisztjének portréképe, mely a Történeti Fénykép- és Videótárunk gyűjteményében őrzött Dráveczky családi fényképalbumban található, arra mutatott rá, hogy az ekkoriban a professzionalizáció útjára lépő fényképésztársadalom bár magának vindikálta a fénykép elkészítésének minden mozzanatát, e portré elkészítésekor sem az ünnepélyesség, sem az igényesség nem talált utat magának. Az előadás harmadik kiragadott példája arra kívánt rávilágítani, hogy egy-egy jellegzetes portrékép beállítása, a fénykép alanyának testtartása még úgyis sokat elárul a képen szereplőkről, hogy a fényképész minden bizonnyal igyekezett saját hivatásához hűen „megkomponálni” a felvételt. A bemutatott fényképek és azok keletkezési körülményei összességében arra mutattak rá, hogy a sokáig csak a szépirodalomból ismert dzsentrikép történeti újraértékelése mindenképp szükséges a fényképezkedéshez fűződő viszony és a vizualitás mindennapokban betöltött szerepének tükrében.
Papp Viktor (Történeti Fénykép- és Videótár)
